Reggeli Sajtófigyelő, 2003. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-04-17
Szonda Ipsos által készített felmérés azt mutatja, az emberek úgy vélték, a kérdés úgyis el van döntve, nem áll fenn a veszély, hogy kétséges lesz a végeredmény. A döntés megvo lt, és én innentől azzal foglalkozom, hogyan legyünk minél felkészültebbek, mennyire tudjuk a legjobban felhasználni a kínált esélyeket. Amikor az első miniszterelnöki interjúját adta a 168 Órának, akkor úgy fejezte be a beszélgetést: "Minden erőmmel azon vagyok, hogy ez itt egy nyugodt, jókedvű, sikeres ország legyen." Most - az európai uniós csatlakozás küszöbén - erre különös esély van. De szerintem az optimisták egy része összetéveszti az esélyt a garanciával. - Garancia az európai uniós alapszerződés ben van. Az alapelvek - a szabadságjogok, a demokrácia, az emberi jogok, az alapvető szociális jogok - jelentenek egyfajta garanciát, továbbá az Európai Unió elmúlt évtizedekbeli működése. Ez azonban önmagában kevés, ha nem tudunk élni ezekkel a lehetősége kkel. Tehát az Európai Unió egyszerre garancia és esély. Ha úgy tetszik, a garancia bennünk, a köztársaság polgáraiban van. Igen, de hajlamosak vagyunk túlhangsúlyozni, hogy milyen reményeket fűzünk a csatlakozáshoz, és közben a szükségesnél talán keveseb bet beszélünk arról, mit vár tőlünk az unió. - Az unió elvárásainak, feltételeinek nagy részét Magyarország teljesítette, illetve képes teljesíteni nemcsak az unió kérésére, hanem saját igényességünk miatt. Pontosan úgy, mint annak idején azok az országok - Írország, Finnország, Görögország , amelyek fejlettség szempontjából nemigen voltak Magyarország előtt, de képesek voltak élni a lehetőséggel, és ma már kiválóan prosperálnak. Tehát akik úgy vélik, hogy mi is képesek vagyunk teljesíteni, lényegében sem mi mást nem mondanak, mint hogy igazodni, alkalmazkodni, tanulni kell. Akik viszont félnek az Európai Uniótól, nemcsak egyszerűen kishitűek, hanem nem bíznak a magyar társadalom képességeiben. Én nem egészen így látom. Szerintem inkább attól tartanak, h ogy esetleg olyasmit is megváltoztatunk a csatlakozás miatt, amit nem kellene. Ami már annyira beépült a tradicionális magyar közgyakorlatba, kultúrába, szokásjogba, hogy nem kellene még csak módosítani sem. - Jó, hát válasszuk ketté a dolgokat. Egyszerre vannak politikai megfontolások azok részéről, akik kételyeket ébresztenek, gyanút támasztanak, ellenérzéseket keltenek, vagy az elmúlt időszakban arra buzdítottak: szavazzunk nemmel! De a politikai hátsó szándékokat természetesen másként kezelem, mint azo kat az érzelmileg indokolt kérdéseket, hogy az új körülmények között is képese egy nemzet megtartani identitását, ápolni kultúráját, őrizni nyelvét és hagyományait. Én egyértelműen azt mondom: igen. Ahogyan haladunk, úgy leszünk egyre inkább része az euró pai sokszínűségnek. Igen, de van, aki szerint kérdés: megyünk Európába, vagy lényegében ott vagyunk? Én azok közé tartozom, akik azt mondják: mi már akkor európai ország voltunk, amikor a történelem - vagy ha úgy tetszik, a balsors - számunkra rossz helye n húzta meg a politikai demarkációs vonalat. - Amiről ön beszél, az nem földrajzi meghatározás, hanem bizonyos értékek kérdése. Földrajzi értelemben természetesen mindig Európában voltunk, noha egyik nagyszerű költőnk kompországnak nevezte hazánkat. De e z a komp kultúránk, hagyományaink, történelmünk alapján mindig Európában közlekedett. Ma végre azt mondhatjuk: elérkeztünk oda, ahova mindig is menni szerettünk volna. Az európai civilizáció, az európai kultúra részeként azért Magyarországnak biztos, hogy változnia is kell a következő időszakban. Képletesen szólva: egy mozgó villamosra szállunk fel. Amennyiben? - Amennyiben az Európai Unió és maga Európa is folyton változik. És bár - egyetértve önnel - valóban mindig európai értékeket vallottunk, ám sajno s gyakran, túl gyakran voltak kényszerű kitérőink. Elegendő csupán a török hódoltságra, az ország függetlenségének elvesztésére, a német megszállásra emlékeztetni. És
