Reggeli Sajtófigyelő, 2003. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-04-12
valószínűséggel elítéli, amit István csinált. Más nagyságokat is említhetnék , ám én az ő helyzetükbe nem tudom beleélni magam, elég nekem a saját korom. Sokfelé járt a világban. Találkozott királyokkal, elnökökkel, lehete valami tipológiát fölállítani, hogy az ő tekintélyük miből származik? A válasz szempontjából nem mindegy, hogyan lett valakiből elnök. Hogyan az író Havelből, Gönczből, egy bolgár filozófusból. Valamennyien a rendszerváltás értelmiségéből kerültek ki. Koruk "termékei" voltak, és olyan szakmát űztek, melynek volt társadalmi tekintélye. Ezekben az országokban sz ázszázötven éve az írók, Közelkép Göncz Árpád 1922ben született, és 68 éves koráig nem volt a Magyar Köztársaság elnöke. Ebben az időszakban főleg író volt és műfordító. 1944ben részt vett a fegyveres ellenállásban, a háború után az FKGP tagja, a főtit kár személyi titkára s a Független Ifjúság nevű szervezet budapesti elnöke. A fordulat éve után segédmunkás, Ő58tól Ő63ig nem vállal civil állást, mert a Bibóper másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélik. Amnesztiával és kitűnő nyelvtudás sal szabadul. "Szabad" idejében talajjavítással foglalkozik, később inkább ír és fordít. A nyolcvanas években újra (ellenzéki) politizál (Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd SZDSZ) és irodalmi közéletet él (az írók szakszervezetének, majd az Írószövetség nek elnöke). Köztársasági elnökségének tíz évében megteremti a jó elnök imázsát, s úgy testesíti meg a legfőbb közjogi méltóságot - minden népszerűségi lista ezt bizonyította , hogy a hazaszeretet részévé vált. Munkásságát számos könyv, díj és egyetemi díszdoktorság övezi. költők, a gondolkodók mondták ki legpontosabban, hogy mi fáj a népnek, s fogalmazták meg az ország tennivalóit. Hogy illeszkedik a képbe Walesa? Igaz, ő munkásember volt, de igazi karizmatikus személyiség, és mögötte ott állt az egész lengyel rendszerváltó értelmiség. Az ő kiválasztása éppúgy nem "politikai" választás eredménye volt, mint a miénk, hanem "társadalmi" választásé. Nem a rangunk, nem a társadalom fölött állásunk, hanem a társadalmon belül állásunk volt a meghatározó. Ez kivételes pillanat volt a történelemben, ezután már a politika diktált és válogatott. De a pillanat kivételes volt azért is, mert Magyarország korábban nem volt köztársaság, így az elnökségnek sem volt hagyománya, így mintája sem az elnöki viselkedésne k. Vagy a hatalmi körének. Az alkotmány nagyon gondosan körülhatárolta az elnök jogait, s ami döntési, cselekvési kört véletlenül mégis meghagyott neki, azt az Alkotmánybíróság ugyancsak nagyon gondosan "kigyomlálta" belőle az Antallkormány idején. Ezt hívták közjogi értelemben "gyenge" köztársasági elnöknek. Igen. Az Antallkorm ány végére az ember kitapasztalta és kitöltötte a mozgási terét, s megtanulta például, hogy ami törvényt visszaküld a parlamentnek újragondolásra, arra soha többé nem fog ráismerni. Pontosan ki tudta számítani azt is, mi lesz az, amit az épp akkor működő A lkotmánybíróság elutasít vagy elfogad. Egyértelművé vált, hogy az embernek egyetlen "hatalmi" eszköze maradt: a szó. A saját szavai. Nemrég beleolvastam kiadott beszédeimbe, s meglepetve tapasztaltam, milyen bátran mertem hagyatkozni a szavaimra. Olyan kím életlen és ösztönös őszinteséggel, amire most, tíz év után már szinte irigykedve nézek vissza. Ezeknek a beszédeknek volt hitelük, részben az őszinteségük miatt, részben azért, mert gondolatgazdagok voltak, s a politikai beszédek közül messze ezeknek vol t a legkisebb közhelyegyütthatójuk. Ami nem csoda, végül is író írta és mondta el őket.
