Reggeli Sajtófigyelő, 2003. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-04-12
Örülök, hogy így látja, de én nem az íróságra tenném a hangsúlyt. A szöveg hitelét a személyiség határozza meg. Meg vagyok győződve róla, hogy Havel sikerének a titka is a személyiségében rejlett. Persze az nem hátrány, ha valaki írni is tud. Apropó, hogy áll az emlékirataival? Sehogy. Egy pince van tele írott anyaggal, dokumentumok, jegyzetek sokasága vár elolvasásra és földolgozásra. Hatalmas anyag és kevés hát ralévő idő. Ne feledje el, hogy 82 éves vagyok. Szembe kell néznem vele, hogy ezt már nem biztos, hogy magam meg tudom írni. Legfeljebb jön majd valaki, egy szorgalmatos fiatal, s ha értelmét látja, megírja helyettem, azaz megír engem, én meg majd a túlvil ágon érdeklődéssel elolvasom, hogy ki is voltam. S legfeljebb majd korrigálja a hibákat. Aligha. A történészek mindig jobban tudják, mi történt, mint a történések okozói vagy elszenvedői. És nem fogja szorongva olvasni, hogyan ítélt az utókor? Nem. M eg vagyok győződve róla, hogy ez a tíz év soha vissza nem térő kegyelmi pillanata volt a magyar történelemnek. Vannak idők, amikor az értékek, vannak, amikor a kapcsolatok diktálnak, vannak, amikor a szavak "beszélnek", s vannak, amikor egy elnöki magatart ás hitelesít valamit. Hála istennek, soha nem kellett szembekerülnöm az elveimmel, nem kellett másként beszélnem, viselkednem - kivéve az olykor fárasztó protokoll formaságait , mint ahogyan megszoktam 68 éves koromig. Amíg nem köztársasági elnökként "ten gettem az életemet". Mondja, elnök úr, beleszokni volt könnyebb az elnökségbe, vagy kiszokni belőle? Kiszokni. Elsősorban azért, mert sokféle szerepkör továbbél, sokféle igény késztet aktivitásra, bele kell törődnöm, hogy az exelnökség éppúgy életforma, mint az elnökség volt. Ez is egész embert kíván. Lehete ma hatni hatalom nélkül, csak a személyiség, tudás stb. erejével, vagy az ilyesmi már teljesen korszerűtlen? Az a kérdés, mit és hogyan akar elérni valaki, mert egy demokratikus jogállamban a "hatalom" elég körülhatáro lt. A kérdés inkább az lehet, egy személyiség a maga "hatókörét" ki tudjae tölteni vagy sem. És hogyan. A lényeg ugyanis minden politikus működésének megítélésében, hogy az gyorsította vagy lassította az adott időszakban a mindenkori "helyzet" megoldását, segítette vagy gátolta a társadalom értékrendjének a kibontakozását vagy annak esélyeit. És ez nem is csak a politikusokra érvényes. A kulcskérdések megoldásának kényszere megteremti azokat az embereket, akik felismerik, megfogalmazzák, és igyekeznek mego ldani is a szóban forgó kérdéseket. Azt is megjósolhatjuk, hogy minden új betegség megszüli majd a maga Nobeldíjasát. Bejárta a világot elnöksége tíz évében, ha máshol kellene élnie, hol élne legszívesebben? Ha egy ilyen hely nincs, milyen jó tulajdonsá gokból rakná össze a maga ideális országát? Nyilván nem konkrét választ vár, hanem azt akarja kérdezni, mi jót importálnék idehaza máshonnan, s mi rosszat száműznék innen, ha lehetne. Én mégis inkább konkrét választ adok. Amikor Portugáliában jártam, reve lációként hatott rám az ország. De tudja miért? Nem az egzotikuma miatt, hanem mert Magyarország jövőjét láttam benne. Ismerek a miénknél gazdagabb, szervezettebb, lakályosabb országokat, amelyeknek szinte csak erényeik vannak. Mégsem vágyódom máshova, mer t ennek az országnak az összes hibáit értem. És látom boldogabb jövőjét is, bár annak inkább már a fiaink, unokáink nemzedéke fog örülni.
