Reggeli Sajtófigyelő, 2003. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-03-10
majd meg mindent annak érdekében, hogy a különféle polgári összefogásokból Tő kés László püspök Romániai Magyar Nemzeti Önkormányzatát felépítsék és erősítsék. Mert végső céljuk tulajdonképpen ez. Toró T. Tibor, a platform nélkül maradt RTelnök egyébként világosan fogalmazott: a reformosoknak nem sikerült elérniük két évvel ezelőt t kitűzött céljukat, hogy az RMDSZben átvegyék a hatalmat. Szerinte ennek egyik fő oka a magyarországi kormányváltás volt. Más szóval: ha a Fidesz hatalmon maradt volna, a Reform Tömörülésnek lett volna elegendő anyagi és politikai támogatottsága ahhoz, h ogy a Markó Béla RMDSZelnök nevével fémjelzett szövetségi vezetést félreállítsa. Még világosabban: Orbán Viktorék vállig belenyúltak az RMDSZ belső viszonyaiba, s ott – pénzt, intrikát nem sajnálva – saját klientúrájukat kívánták helyzetbe hozni. A forga tókönyv megvalósult, amennyiben a korábbi magyar kormánynak sikerült anyagilag is megerősödött ellenzéket állítani Markóék hátába. Sikerült végképp megosztaniuk a viták ellenére korábban mégis csak egységes RMDSZt. Sikerült affelé sodornia az erdélyi magy arságot, hogy érdekképviseletének kettészakadása miatt parlamenti képviselet nélkül maradhat a következő választásokon. vissza Bátor, tiszta hang Szlovákiából NSZ • 2003. március 10. A Szlovák Köztársaság megalakulásának ti zedik évfordulóján tartott ünnepi parlamenti ülésen Pavol Hrusovsky házelnök nagystílű beszédet mondott, amelyet a szlovák közszolgálati televízió egyenes adásban közvetített. Ebben egészen szokatlan hangon beszélt a magyar – szlovák együttélésről. Tárgyilag osan, sőt pozitív hangsúlyokkal foglalkozott a magyar történelemmel, és hangoztatta, hogy a szlovákoknak vállalniuk kell a történelmi Magyarország múltjából való részesedésüket. Kiemelte a kereszténység felvételét 829ben, Cirill és Metód térítését, a Közé pEurópa történelmét kilenc évszázadon keresztül befolyásoló Magyar Királyság létrejöttét, melynek Szlovákia részévé vált. Emlékeztetett Szent István államalapító Imre fiához intézett intelmeire, amelyben a királyság nyelvi és etnikai sokszínűségének tiszt eletben tartására figyelmeztetett. István követői nyolc évszázadán át tiszteletben tartották ajánlásait, és ezért a szlovákság ez alatt az idő alatt nem tárgya, hanem részese volt a Magyar Királyság történelmének. A házelnök utalt arra is, hogy Szlovákia v olt a Magyar Királyság történelmi központja a török megszállás alatt 140 éven át. A magyar országgyűlés Pozsonyban ülésezett, amely kétszer annyi ideig volt a Magyar Királyság központja, mint Budapest. Hrusovsky felszólította honfitársait, ne szégyelljék e lismerni, hogy olyan birodalomhoz tartoztak, melynek jeles uralkodói között ott volt Szent István, Károly Róbert, Corvin Mátyás és Mária Terézia: „Ők a mi királyaink és uralkodóink voltak, és Szlovákia prosperált uralkodásuk alatt... Büszkén fogadjuk el a Magyar Királyság történelmét a mi történelmünk részeként.” Szó esett a XIX század második felének magyarosítási törekvéseiről, a szlovák nemzeti tudat ébredéséről, az autonómiatörekvésekről, Csehszlovákia létrejöttéről, és arról, hogy Szlovákia akkor kapta a nevét és területét, és hogy egy demokratikus állam miliőjében fejlődhetett. Sötét folt Szlovákia múltján, hogy a holokauszt az önálló szlovák állam fennállása idején következett be. A második világháborút követően a tragédiák sora folytatódott: deportál ások a sztálini gulágokba, a németek kitelepítése, a magyar kisebbség elnyomása, megtorló intézkedések a kollektív bűnösség jegyében. A parlament elnöke kijelentette, hogy szeretnék rendezni a közös szlovák – magyar történelmi múlt kérdéseit. Készek szembené zni a második világháború után a magyar kisebbséggel szemben foganatosított megtorló és diszkriminatív intézkedések következményeivel, és azt várják, hogy a magyar fél is szembesüljön a szlovákokkal szemben elkövetett represszióval és diszkriminációval. Új, bátor és tiszta hang. Meg kellene ragadnunk az alkalmat, és hasonló nyíltsággal, nagylelkűséggel és őszinteséggel beszélni közös múltunkról és eleink hibáiról. Úgy gondolom, az őszinte, nyílt és egyenes beszédre minden jóérzésű és felelősséget érző em ber rezonál. A szlovák házelnök beszéde óta jó pár hét eltelt, de Magyarországon jóformán tudomást sem vettek róla.
