Reggeli Sajtófigyelő, 2003. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-03-04
Lengyelországban i s széles tábora van a háború ellenzőinek. Szlovákia és Románia azonban szinte minden zökkenő nélkül alkalmazkodik az amerikaiak harcias hangneméhez, s közvetett jelzésekkel mindkettő tudtára is adta az amerikaiaknak, hogy ha a Nagy Testvér ezt szükségesnek érzi, ők akár a fegyveres részvételre is hajlandók lennének. Az álláspontok megértéséhez hozzásegíthet, ha az amerikai származású, Európában élő Robert Kagan Hatalom és gyengeség című, az atlanti válság okait elemző (magyarul a 2000 című budapesti folyói rat legutóbbi számában megjelent) írásának következtetéseivel szembesítjük őket. Kagan úgy véli, hogy Amerika és Európa konfliktusa a hatalomról alkotott eltérő felfogásokon alapszik. Az európaiak jó három évszázadon át az agresszív terjeszkedés, az egyold alú érdekérvényesítés stratégiájára alapozták államfelfogásukat, s emiatt a XX. században két alkalommal is olyan háborús konfliktusokba keveredtek, amelyeket csak az Egyesült Államok segítségével lehetett megoldani. Az európai államok (e háborúskodások eg yik következményeként is) a múlt század közepére elveszítették világhatalmi szerepüket, a két szuperhatalom szembenállásában már csupán statiszták lehettek. Ez a tény a Szovjetunió szétesését követően nyilvánvalóvá vált. Európa nem volt képes második szup erhatalom gyanánt a színre lépni, ahogyan az az Európai Unió létrejötte után várható lett volna. A hidegháború éveiben, s főként a kommunizmus összeomlása után az Egyesült Államok a világrendszer domináns katonai hatalmaként maradt a színen, s mind erőseb bé váltak számára az egyoldalú érdekérvényesítés csábításai. Az igazi probléma azonban nem a szerepcsere volt – állítja Kagan – , hanem az értékek cseréje. Az Európai Unió egész politikai rendszere a sokoldalú érdekegyeztetésre, a békés együttélésre, a gaz dasági együttműködésre, az államok egyenlőségének elvére épül. Amerika egyoldalú háborús szándékai ezeknek az alapelveknek a tagadását jelentik. Az Egyesült Államok Irakot akarja ugyan lerohanni, de Európa vezető államai joggal vélik úgy, hogy katonai akci ója az Európai Uniót is létében fenyegeti. Ha bebizonyosodnék, hogy az amerikaiaknak van igazuk, s a konfliktusok valóban csak katonai eszközökkel rendezhetők, a régi riválisok bármikor ismét egymásnak eshetnek. És ne feledjük, figyelmeztet Kagan, a franci ák, Európai Unió ide vagy oda, továbbra is ugyanúgy rettegnek a németektől, mint a németek önmaguktól. A fentiek fényében Szlovákia és Románia magatartása, a háború szlovák és román ellenzékének gyöngesége is érthetővé válik: európai integráció ide vagy o da, az alapvetőnek érzett kérdésekben – a magyar kérdésben például – Románia és Szlovákia továbbra is az egyoldalú érdekérvényesítés, az erőpolitika feltétlen híve. Következésképpen mindkettőnek az amerikaiak oldalán a "helye”. Ez számunkra, szlovákiai és romániai magyarok, sőt Magyarország számára is rossz hír, hiszen kisebbségi kérdés csak az európai értékrend érvényesülése esetén rendezhető megnyugtatóan. Az egyoldalú, katonai erőre alapozott hatalomgyakorlás amerikai elvei csakis az asszimiláció perspe ktívájával kecsegtethetnek. Amerikában, ahol egyetlen szavazat döntötte el, hogy az állam nyelve ne a német, hanem az angol legyen, a német nyelv és kultúra az emberi jogok Amerikájának elmúlt másfél száz esztendejében gyakorlatilag eltűnt. De a mi helyün k nem csak ezért van – az európai módra gondolkodó román, szlovák, szerb értelmiségiekkel együtt – az európaiak oldalán. Sokkal többről van szó, mint a mi kicsinyesnek is tekinthető nemzeti érdekeinkről. Ha az Egyesült Államok nem hajlandó alávetni magát a z Egyesült Nemzetek Szervezetében tömörülő államok akaratának, nemcsak a nemzetközi viszonyokat szabályozó alapelveket, de magának az amerikai demokráciának az alapjait is aláássa. A demokrácia azért biztonságosabb minden más uralmi formánál, mert az erősz akot az együttműködésre alapozott versengéssel, az egyenlőtlenséget az elvi egyenlőség szavatolásával, a kollektív megalázást és megszégyenítést a kollektív méltóság tiszteletben tartásával, a végső kétségbeesést a méltányosságba vetett hittel helyettesíti . Az amerikai gazdaság és társadalom rendkívüli eredményessége azoknak a demokratikus alapelveknek köszönhető, amelyek az amerikai polgárt legnagyszerűbb képességeinek kibontakoztatásához segítették. De ha az államok viszonyaiban egyesek megengedhetik mag uknak, hogy meghatározzák, hogyan kell másoknak gondolkodniuk és cselekedniük, miért ne tehetnék meg ezt az egyének is? Bush, amikor egyoldalúan kiáll Izrael mellett, amikor fenntartja magának a terrortámadás nemzetközi jóváhagyás nélküli megtorlásának és megelőzésének jogát, lényegében a vérbosszú elvéhez tér viszsza. Az Irak elleni háború kapcsán korántsem a pacifizmusról van szó. Szaddám Huszein rászolgált arra, hogy bilincsbe verjék. A kérdés az, hogy ki indít katonai akciót, mikor és hogyan? Amerika a demokratikus rend jegyében tervez háborút, de ha ez egyben a demokrácia alapjait kérdőjelezi meg, az Egyesült Államok és szövetségesei ezt a háborút csak elveszíthetik.
