Reggeli Sajtófigyelő, 2003. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-03-20
ke ményen követelte Gyingyicstől az NTvel való együttműködést és a gazdasági reformok felgyorsítását, és ezzel a miniszterelnököt népszerűtlenné tették hazájában, ahol a Jugoszlávia elleni 1999es NATOháború miatt még ma is bizalmatlanok a nagyhatalmak irán t. Belgrád rosszallását talán az mutatja a legjobban, hogy Goran Szvilanovics jugoszláv külügyminiszter - jócskán túllépve a diplomácia szokásos kereteit - nyilvánosan is megüzente Carla Del Ponte NTfőügyésznek: nem látják szívesen Gyingyics múlt szombat i temetésén. A Nyugat felelősségét részben Gabriel Keller belgrádi francia nagykövet is elismerte, aki a Danas című lapnak adott interjúban közölte: Párizs sosem tartotta célravezetőnek, hogy folyamatosan politikai feltételeket szabva próbálják elősegíteni a szerb demokratikus erők térnyerését. Biztosra vehető, hogy a merénylet tovább súlyosbítja a már jó egy éve tartó szerbiai belpolitikai válságot, melynek során gyakorlatilag felbomlott a rendszerváltást végrehajtó Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOSZ), és az alacsony részvételi arány miatt két szerbiai elnökválasztás is érvénytelen lett, így az államfői posztot Natasa Micsics parlamenti elnök tölti be. Figyelemre méltó, hogy a merényletet akkor követték el, amikor Gyingyicsnek sikerült marginalizálnia a szövetségeséből fő ellenfelévé vált Vojiszlav Kostunica volt jugoszláv államfőt. Miután ugyanis a múlt hónapban Szerbia és Montenegró szövetsége váltotta fel Jugoszláviát, megszűnt Kostunica tisztsége, így az évekig legnépszerűbb szerbiai politikus befoly ása jelentősen csökkent. A hatalmi vákuumot Gyingyics akarta betölteni, ám halála után a DSZ aligha lesz képes megtalálni a valódi utódot. Mindennek ellenére az elemzők egyöntetűen úgy tartják, a szerbiai reformfolyamat már túljutott azon a ponton, amikor még vissza lehetett volna fordítani, és nem kell tartani a milosevicsi szövetségesek visszatérésétől. vissza "Az aforizmákkal érdemes csínján bánni" - Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke HVG 2003. március 20. Riporter: Murányi Gábor A hatalomnak nem lehet az a szerepe, hogy esztétikai ítéleteket hozzon - mondja Pomogáts Béla (69 éves) irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke, aki úgy véli, a kulturális tárca vezetői az államigazgatásban ér telmiségiként vesznek részt, s egyebek közt ezért nem maradhatnak a kormányzati ciklus végéig a helyükön. HVG: Noha az elmúlt napokban cáfolatként többször is elhangzott, hogy egyelőre nincs napirenden a kormány átalakítása, valószínű, hogy a nemzeti kult urális örökség minisztere, Görgey Gábor valamikor az év közepén távozik. Már a mostani bizonytalankodás után megfogalmazható: mi lehet az oka annak, hogy a rendszerváltás óta a miniszterelnökök rendre menesztették kezdetben favorizált kultuszminisztereiket ? P. B.: Érzékeny poszt a kultuszminiszteri, mivel az új magyar társadalomban a kultúra máig nem találta meg a maga új helyét, s a legkevésbé tudja érvényesíteni érdekeit. Ezért aztán mind a politika, mind a gazdaság hajlamos arra, hogy belekavarjon az eg yébként is nehezen formálódó kulturális folyamatokba. Így a minőségi kultúra korántsem csak az egyébként is mindent elöntő silánysággal szemben szorult védekezésbe, hanem megoldatlan maradt a terület egészének finanszírozása is. Az én szememben az még nem kultúrpolitika, hogy a kormányzat időnként jóval nagyobb mértékben támogat egyegy területet bármi másnál. Példákat sem kell említenem, hiszen azok mindenkinek a könyökén jönnek ki. Magyarországon a kultuszminiszter szerepköre sincs kitalálva, a tárca mind enkori vezetője különböző lobbiérdekek között kényszerül lavírozni. Ezért nem akad hosszú évtizedek óta olyan kultúraformáló személyiség, amilyen mondjuk Eötvös József, Trefort Ágoston vagy Klebelsberg Kuno volt. A rendszerváltás óta is az a helyzet, hogy olyan - a maguk területén igen kiváló - alkotó értelmiségiek, tudósok, írók, esszéisták kerülnek ebbe a szerepkörbe, akik nem szervezőként, adminisztrátorként, nem egy terület irányítóiként vesznek részt ebben az elvben óraműpontosságot követelő államigazg atási mechanizmusban, hanem jellegzetesen értelmiségiként. Érdeklődési körük s így ízlésük hagy nyomot vagy teremt hiányt.
