Reggeli Sajtófigyelő, 2003. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-03-20
HVG: Mennyiben osztja azt a vélekedést, hogy a rendszerváltás után valamennyi kormányfő a kultusztárca élére állított személyiséggel - hogy úgy mondjuk - üzenni kívánt? Andrásfalvy Bertalan e posztra állításával Antall József például az MDFen belüli népi szárnyat kívánta megnyugtatni, az első MSZPSZDSZ koalíciós kormány pedig azért választotta volna Fodor Gábort, mert ezzel is fricsk ázhatott egyet a Fideszen. Ez utóbbi először Hámori József személyében egy komoly tudós felkérésével próbálta cáfolni a radikalizmusáról terjengő híreket. A Medgyessykabinet pedig Görgey Gábor kiválasztásával a liberális értelmiség ízlésének próbált megfe lelni. P. B.: Noha a kinevezések üzenet voltát nehéz lenne tagadni, magam azon a véleményen vagyok, szerencsésebb lenne, ha nem a miniszterek személyével, hanem inkább távlatos programokkal üzenne a politika. Mindazonáltal azt hiszem, az aforizmákkal érde mes csínján bánni. A jelenlegi miniszter esetében például korántsem csak az említett értelmezés dekódolható. Görgey kiváló író, akinek regényei, színpadi művei nagy sikereket arattak. Történelmi család leszármazottja (ezért ifjúkorában családjával együtt k itelepítették), sokak által elismert, a konzervatív értékek iránt fogékony úriember, aki ugyanakkor önmagát a baloldalhoz sorolja. Tehát egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy az "árokbetemetést" hirdető kormányfőnek ő jutott az eszébe. Ismereteim szerint a zonban Andrásfalvy esetében sem az történt, amit ön említett. Vele, tudtommal, korántsem a miniszterelnök üzent, hanem az MDF alapításánál meghatározó szerepet játszó nagyszerű költő, Csoóri Sándor. Voltaképpeni delegáltja - akit én a néprajztudomány kimag asló tekintélyének tartok - a népi szárny kormányzati erejét szimbolizálta. HVG: És mit jelzett volna Pomogáts Béla kultuszminiszterré való kinevezése? Merthogy Andrásfalvy 1993as leváltása után lehetséges utódként ön is szóba került. P. B.: Másoké mell ett valóban felvetődött az én nevem is, állítólag azért, mert Antall fel kívánta eleveníteni azt a régi, még a Monarchia idején gyökeret vert hagyományt, hogy a kultuszminiszter katolikus legyen. Mindez persze inkább az anekdoták körébe tartozik, mivel már az első erről való tárgyalást elhárítottam, azon okokból, melyeket előbb vázoltam. Arról már nem is szólva, hogy az első kultuszminiszter személye lehet ugyan üzenetértékű, de igen hamar kiderül, hogy nem ennek kell megfelelnie, hanem tárcavezetői, irányí tói funkcióját kell jól betöltenie. Megint más kérdés, hogy másodszorra sikerüle olyan személyt találni, aki képes korrigálni az előd hibáit, mulasztásait, ötvözi a szakértelem és a politikum erényeit, és alkalmas a Magyarországon nagyon háttérbe szorítot t, ám törzsi háborúkkal s negyven kommunista év túlpolitizált örökségével terhelt kulturális élet szervezésére. Hiszen a hatalom ma már nem hozhat esztétikai ítéleteket, összekeverve a kultúrpolitikus és az irodalomkritikus szerepkörét. Illyés Gyulának vol t egy sokszor idézett mondása, miszerint az irodalom és a politika szavak összeházasítása olyannyira lehetetlen, ahogy a hattyú és a görény társítása. Nekem ma nincs okom rá, hogy ezt ilyen radikálisan fogalmazzam meg, de az elmúlt esztendők ismétlődő kult urális botrányai jelzik, ideje lenne végleg szakítani az efféle a mentalitással. HVG: Van olyan nézet, hogy a Magyar Írószövetség éppen az ön által is kárhoztatott, elavult mentalitás szimbóluma, a régi irodalmi lobbi egyik fellegvára, ahol vészharangot k ongatnak, miközben a kultúra piacán éppen a könyvkiadás lett az egyik sikerágazat. P. B.: Ez kétségkívül hangzatos s az igazság morzsáit tartalmazó vélemény. Csakhogy az elmúlt években a szemünk láttára két olyan folyamat zajlott le, amely el kell hogy go ndolkoztassa azokat, akiknek vélekedé sét idézi. Miközben ugyanis a könyvszakma valóban nagyon megerősödött, a korábbinál jóval hátrább szorult a minőségi irodalom, a művészet fogyasztása és népszerűsége, amin még Kertész Imre örvendetes Nobeldíja sem változtatott. A könyvesboltokban gyönyörű kiadványokat lehet látni, de hol bukkan rá a mai magyar irodalomra? Amely egyébként, ha keserves erőfeszítések árán is, de még megjelenik, csakhogy rendkívül alacsony példányszámban. Ami pedig a lobbizást illeti: ez ma a kultúrában akár politikai, akár ga zdasági értelemben a játékszabály. S ha már az írószövetséget említi, éppen az a baj, hogy a kulturális lobbi eleve hátrányból indul, még a könyvek áfájának kérdésében sem sikerült átütő eredményt elérni. Elnökségem igazi sikerélménye - már a szövetség fen nmaradása mellett - az, hogy a többek által a "holtak házának" nevezett, Bajza utcai székház helyzetét kormányzati ciklusokon átívelő, szívós lobbizással (de mondhatom akár így is: zsarolással) végül sikerült stabilizálni.
