Reggeli Sajtófigyelő, 2003. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-03-20
egyértelmű és megnyugtató válasz: ki és miért ölte meg 2003. március 12én Belgrádban Szerbia miniszterelnökét. Sokak szerint ugyanis hiába nevezte meg a kormány és a rendőrség szinte órákkal a merénylet után a feltételezett tetteseket - és indított azon nyomban hajtóvadászatot a f elkutatásukra , éppen ez a feltűnő sietség ébreszt kételyeket a vádak megalapozottságát illetően. Ami a tettes(ek) indítékait illeti, Djindjics volt annyira ellentmondásos politikus, hogy munkásságával rengeteg ellenséget szerezzen magának. Míg a nyugat i sajtó, például a CNN sztárriportere, Christiane Amanpour egyenesen a "demokrácia emblematikus alakjának", az AP amerikai hírügynökség pedig "Szerbia jobb jövőbe vetett hite megtestesítőjének" nevezte, a néhai kormányfő ellentmondást nem tűrő politikájáva l odahaza több csoport ellenszenvét is kivívta. "A reformerek ki akarják javítani egy rendszer hibáit. Djindjics a rendszert le akarta rombolni" - igyekezett érzékeltetni Sztojan Cerovics belgrádi politológus, a Vreme című befolyásos politikai hetilap egyi k alapítója a Figyelő kérdésére azt, hogy a meggyilkolt kormányfő korántsem volt egyszerűen reformer. Cerovics szerint Djindjics pragmatikus politikus volt, akit nem különösebben érdekelt a történelem, a vélt vagy valós "nemzeti érdekek". Talán éppen ezé rt vették célba március 12én az orvlövészek. A nevével fémjelzett új szerbiai politika olyan körök érdekeit sértette, amelyek megszokták, hogy érdekeik érvényesítéséhez gyilkosságokon keresztül vezet az út (lásd külön). Ilyenek például a Jugoszláviáról né hány napja éppen Djindjics hathatós közreműködésével SzerbiaMontenegróra átkeresztelt ország területén, mindenekelőtt az ENSZprotektorátusként működő Koszovóban, illetve DélSzerbiában élő albán kisebbségek. Szlobodan Milosevics hatalmának megdöntése utá n azonban Belgrád érthetően meglehetősen visszafogottan viselkedett Koszovóval szemben. Tisztában volt vele, hogy ha sokat erősködik, az életmentő nyugati gazdasági "infúziót" kockáztatja. Csakhogy a nacionalizmusra szocializált szerbek mindezt fölöttébb nehezen fogadták, és az októberi elnökválasztáson ki is fejezték a lanyha szerb Koszovópolitika miatti nemtetszésüket. Az alacsony részvétel miatt érvénytelen első próbálkozás utáni - igaz, újfent kudarcba fulladó - második körben a szavazók kétharmada v oksolt a nacionalistábbnak tartott Vojiszlav Kostunicára, aki az akkor még létező Jugoszlávia elnöki posztját cserélte volna a szerb államfői székre, míg Djindjics bizalmi embere, Miroljub Labusz jugoszláv miniszterelnökhelyettes csúnyán alulmaradt. KOS ZOVÓPOLITIKA. Nem kizárt, hogy ebből a tapasztalatból is okulva Djindjics az utóbbi hetekben egyre aktívabb Koszovópolitikába fogott. Javasolta például egy nemzetközi konferencia összehívását. Ám míg mindezzel az őt zsigerből elutasító szerb nacionalistá k irányába tett egy gesztust, a független állam megteremtésében érdekelt koszovói albánok és a szintén önállósodni vágyó délszerbiai albán kisebbség Belgrád hangsúlyváltása nyomán úgy láthatta, veszélybe kerül eddigi pozíciója. Nem rejtett kevesebb kock ázatott a háborús bűnösök hágai kiadatásának kérdése sem. Az, hogy Milosevics ma a hágai Nemzetközi Törvényszék előtt áll, jórészt Djindjics személyes érdeme. A jugoszláv exdiktátor kiszolgáltatása azonban sokkal inkább pragmatikus lépés volt, mint meggyőz ődéses tett: a belgrádi vezetés így jelezte együttműködési szándékát Hágával, cserében újabb segélyek érkeztek az országba. Djindjics bátorsága abban állt, hogy fel merte vállalni ezt a szerb közvélemény szemében veszedelmesen népszerűtlen lépést. Nem véle tlen, hogy Carla del Ponte hágai főügyész személyesen is részt vett a meggyilkolt kormányfő szombati belgrádi temetésén, arról megemlékezve, hogy Djindjics "igen sokat segített" a törvényszék munkájában. NAGY HALAK. Milosevics 2001. június 29i kiadatása óta a többi jugoszláv háborús bűnös sem érezheti magát biztonságban. Végtére is az akkori lépés napra pontosan egybeesett annak az amerikai szenátus által szabott határidőnek a lejártával, amelyhez Washington egy újabb, 1,2 milliárd dolláros hitelcsomag á tutalását kötötte. Ez pedig fölöttébb árulkodó Djindjics szempontjait illetően. Egy, a The New York Timesban megjelent beszámoló szerint a halála előtt azt tervezte, hogy újabb három szerb vádlottat ad ki Hágának. Ezzel időt nyert volna a két nagy hal, Ra tko Mladics, a boszniai szerb haderők egykori vezetője és Radovan Karadzsics, a boszniai szerbek volt első embere letartóztatásához. Igaz, Mladics a hírek szerint Szerbiában tartózkodik, és Djindjics állítólag már elszánta magát, hogy ha eljön megfelelő pi llanat, "jó
