Reggeli Sajtófigyelő, 2003. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-03-20
áron" kiszolgáltatja őt a Nemzetközi Törvényszéknek. A Mladics személyét illető határidő március végén jár le. Karadzsics viszont minden bizonynyal BoszniaHercegovina területén bujkál, így Belgrád bajosan "érheti utol". Arról nem beszélve, h ogy a jó memóriájú szerbek még tisztán emlékeznek azokra a híradófelvételekre, amelyeken a boszniai háború idején Karadzsics és - a körvonalazódó daytoni békemegállapodást akkoriban élesen bíráló - Djindjics jókedvűen adomáznak egy közösen szervezett ökör sütéses összejövetelen. Djindjics pragmatikussága nem mindig párosult elvhűséggel. "Tény, hogy a demokrácia, a reformok, Szerbia europaizálásának a híve volt. Ám ez a cél olyannyira háttérbe szorított minden mást, hogy az elérése érdekében gyakran hajlandó volt akár a jogállami kereteket is átlépni" - rajzolja meg Djindjics politikusi portréját Juhász József történész, az ELTE docense. Reformerségét tekintve kiemelkedett a szerbiai mezőnyből, viszont ha érdekei úgy kívánták, a belgrádi politikai életben bár kivel kész volt - átmeneti - szövetséget kötni: a szerb extrém nacionalistákkal éppúgy, mint magával Miloseviccsel. Igaz, utóbbi kormányába a kilencvenes évek közepén csak úgy szállt volna be, ha a gazdasági kulcspozíciókba szakértő technokratákat ültethet . Saját, 2001ben kezdődő miniszterelnöksége alatt végül éppen ezt valósította meg, és ez a szerb gazdaság viszonylagos stabilizációjában és kedvező kilátásaiban meg is hozta a gyümölcsét (lásd keretes írásunkat). Három év balkáni merényletei Az 1986ban meggyilkolt svéd Olof Palme halála óta Zoran Djindjics az első európai kormányfő, akinek az életét merénylet oltja ki. A Balkántól azonban nem idegen a politikai leszámolás. 2000. JANUÁR 15. Zseljko Razsnatovicsot, ismertebb nevén Arkant - a hírhedt s zerb hadurat - lelövik egy belgrádi szállodában. 2000. FEBRUÁR 7. Egy belgrádi étteremben ismeretlen tettes végez Pavle Bulatovics jugoszláv védelmi miniszterrel. 2000. ÁPRILIS 25. Zika Petrovicsot, a jugoszláv légitársaság (JAT) vezérigazgatóját otthona közelében megölik. 2000. MÁJUS 13. Újvidéken lelövik Bosko Perosevicset, a vajdasági tartományi kormányzat első emberét. 2000. MÁJUS 31. Goran Zukicsot, a montenegrói elnök, Milo Djukanovics biztonsági tanácsadóját podgoricai otthona előtt teríti le egy ismeretlen fegyveres . 2002. JÚNIUS 10. Bosko Buha, a szerb belügyminisztérium munkatársa, korábbi belgrádi rendőrfőnök ismeretlen fegyveres golyójától hal meg, amikor éppen távozik egy belgrádi étteremből. 2002. NOVEMBER 27. Nenad Batocsaninnal, a szövetségi belügyminisztér ium magas beosztású tisztségviselőjével golyózápor végez Belgrád belvárosában. 2003. MÁRCIUS 12. Merénylet Zoran Djindjics szerb miniszterelnök ellen a kormány belgrádi épülete előtt. A kormányfő a kórházban belehal sérüléseibe, amelyeket a hátába és gyom rába fúródó két lövedék okozott. ALVILÁGI SZÁLAK. Djindjics ellenségeinek legerősebb tábora azonban a szerb alvilág soraiból "verbuválódott", amelynek kiváltságait veszélyeztette a gazdaság konszolidálódása, a nagy hírveréssel beharangozott korrupcióel lenes harc, és a kormányprogram, amely leszámolást ígért a maffiákkal. A milosevicsi politikára adott nyugati válasz, a gazdasági embargó, valamint az ezzel összefüggésben egyre feneketlenebbé váló korrupció tökéletes táptalaja volt egy erős, jól szervezet t alvilág kialakulásának. A sokat emlegetett zimonyi és szurcsini maffia csak a jéghegy csúcsa, a szerb valóságban több ilyen helyi hatalmi klán létezett. Ezek a köztörvényes bűnözőket és a gazdaság korrupcióra hajlamos vezetőit éppúgy integrálták, mint po litikusokat vagy az igazságszolgáltatás embereit. A különböző bűnözői csoportok módszeresen irtották és irtják egymást, a maffialeszámolásokhoz mindennaposak voltak Szerbiában. Mi több, belgrádi hírek szerint a szurcsini banda Csume néven ismert feje, L jubisa Buha néhány nappal a merénylet előtt önként jelentkezett a rendőrségen, hogy mindent kitálaljon a rivális zimonyi klán viselt dolgairól. Értesülések szerint így állt bosszút azért, mert a konkurencia felrobbantotta a szrucsiniak által nem sokkal kor ábban nyugaton vásárolt - és állami (!) útépítésekhez bérbe adott - nagyteljesítményű gépeket.
