Reggeli Sajtófigyelő, 2003. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-02-20
elemeket. De, mint mondta, a kormány a tárgyalás alapján holnapra elkészülő javaslatát tanulmányozn i fogják és arról pénteken újabb négypárti egyeztetést tartanak. Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője azt mondta, a NATOvédelmi bizottságának állásfoglalása alapján kell konkretizálni, hogy mi haladhat át az országon. Kovács László külügyminiszter köz ölte: a tegnap kormányrészről benyújtott határozati javaslat mindenki számára elfogadható és megoldja azt a problémát, hogy Magyarországon olyan NATO országból származó szállítmányok haladhassanak át, amelyek kizárólag Törökország védelmének megerősítését szolgálják. Hozzátette: ez benne van javaslatukban. Kovács közölte: az összes átszállítandó eszközt felesleges és értelmetlen lenne tételesen felsorolni, mert ellenőrizhetetlen, inkább azt célszerű kikötni, hogy mire használható és mire nem használható esz közökről van szó. Elmondta: az eszközök használhatóak legyenek Törökország védelmére és ne legyenek használhatóak egy Irak elleni támadáshoz. Kovács László szerint nem késő, hogy a parlament várhatóan csak hétfőn dönthet az ügyben, mert Törökországot vél eménye szerint most közvetlen veszély nem fenyegeti. Kijelentette, a NATO Védelmi Tanácsának döntése kötelező, azaz, Magyarországnak eleget kell tenni a szövetség kérésének, ám a magyar alkotmány szerint az utak és a légtér átengedéséhez parlamenti döntésr e van szükség. Tehát, az alkotmány nincs összhangban a NATOban való részvétel minden kötelezettségével és feltételével. Közölte, emiatt előbbutóbb módosítani kell az alkotmányt. Kovács elmondta: még nincsenek kijelölt áthaladási útvonalak és mivel katona i hadműveletről van szó, elképzelhetetlen, hogy azt pontosan közzétegyék. Kovács László nem erősítette meg, hogy a szlovák határon állna egy áthaladásra váró vonat. vissza A kis országok és az Európai Unió Népszava 2003. febr uár 20. Szerző: Losoncz Miklós Egyéb körülményeket változatlanoknak tekintve a gazdasági integrációk sokkal előnyösebbek a kis országoknak, mint a nagyoknak. Múltbeli tapasztalatok alapján a nyugateurópai integrációból sokkal többet profitáltak a kiemel kedő világgazdasági nyitottságú, sőt sebezhetőségű kis nemzetgazdaságok, mint a közepes vagy nagy országok. Gazdasági téren korlátozott erőforrásaik, csekély alkuerejük miatt a kis országok a nagyoknál jóval nagyobb mértékben szorulnak rá az ingrációs erny ő védelmére. Az Európai Unió, illetve jogelődei kis tagállamai külkereskedelmében jóval nagyobb a többi tagországgal lebonyolított, integráción belüli forgalom aránya, mint a nagy nemzetgazdaságokéban. Az integráció az alacsonyabb fejlettségű kis tagállamo k (Írország, Portugália, Görögország) szerkezeti korszerűsítéséhez és gazdasági felzárkóztatásához is kiemelkedő mértékben járult hozzá. A tárgyalási alkuerő aszimmetriája miatt a gazdasági integrációra, azon belül a közösségi intézményekre történő támas zkodás jelentősége különösen erőteljesen domborodik ki a kis országok és a transznacionális nagyvállalatok közötti kapcsolatokban. A kis országok nemzetközi összehasonlításban csekély alkuerejét a közösségi intézmények és együttműködési mechanizmusok ellen súlyozhatják. Ugyanakkor az integráción belüli döntésekben a kis országok gazdasági és demográfiai súlyuknál nagyobb mértékben hallathatják hangjukat. Az Európai Unió döntéshozatali rendszerében benne rejlik az a lehetőség, hogy a régi és új kis tagállam ok megakadályozzák a többség elképzeléseinek a végrehajtását. Többek között a kis tagállamok integráción belüli alkuerejének a felértékelődését bizonyítja, hogy például Írország az első, 2001 júniusi sikertelen népszavazással megakadályozta a Nizzai Szerző dés hatályba lépését, ezáltal bizonytalanságot okozott az Európai Unió bővülésében. Az EU jövőjét illetően nem éppen megnyugtató, hogy a jelenlegi feltételek között kevesebb, mint 4 millió lakosú Írország vagy Észtország megakadályozhatja a 460 milliós Eur ópai Unió várhatóan 20042005ben elkészülő új alkotmányának hatályba lépését. A nyugateurópai integráció döntéshozatali rendszerében mindig is nagy súlyt kapott a kis országok érdekeinek megfelelő védelme. A legfőbb jogalkotó szervben, az Európai Unió Tanácsában, amelynek rendelkezései a reálgazdasági szférát érintik elsősorban (különös tekintettel az egységes belső piacra,
