Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-15
megőrizve, közösségként maradhatnának meg szülőföldjükön - ír ja a VMDP elnöke a magyar külügyminiszternek címzett levelében. vissza Kolláth György Etnikai önkormányzat Csal(l)óköztől visszhangzik az ország. Választási csalást emlegetnek azok, akik félidőben levonultak a pályár ól. Csapat ezzel még sehol, sose nyert. Működik a szerecsenmosdatás is: törvényhibáról, össznépi szégyenről értekeznek ott, ahol nem kívánnak felelőst találni. A baj, a botrány előre látható volt. Aki figyelemmel kísérte a közelmúlt roma politikáját, nem m ondhatja, hogy pusztán a törvény mondott csődöt. Végsőkig elfojtott indulatok, szende szűznek maszkírozott, mohó gerillák követelései és akciói, gátlástalan törvénysértések, belterjes mutyik és nagypolitikai sumákolások maradtak következmény nélkül. Úgy in dult tíz éve a kisebbségek saját jogú önkormányzatisága, hogy az példát mutat országnakvilágnak autonómiából. Aztán fokozatosan kiveszett a pártsemleges, civil és önkormányzati szellem, a hatalom és a pénz megszállott vonzalma maradt. Tényleg mindent vagy semmit alapon mérkőztek meg egymással a nemes küzdő felek január 11én. Világos, hogy mi jö(hete)tt ki belőle. Írásom pár jogi okfejtést ajánl a higgadt közbeszédhez. Ha választási csalás történt, akkor e bűntettért a Btk. 211. § alapján három évig terj edő szabadságvesztés jár. Ilyen például, ha valaki jogosultság nélkül szavaz, jogosulatlanul aláír, hamis adatokat tüntet fel, arra jogosultat a választásban akadályoz, anyagi juttatással befolyásolni törekszik. Minden elképzelhető ugyan, de ilyen súlyú vé tket senki sem igazolt, e tárgyban feljelentés nincsen. Sokan tudják, ám kevesen veszik komolyan: nem csak csalni tilos, hanem mást bűncselekmény elkövetésével hamisan vádolni sem szabad. Komolyan latolgatni, mi több: bizonyítani azt érdemes a protestálók nak, hogy törvénysértés történt, méghozzá olyan mértékben, hogy az az eredményre számottevő kihatással járt. Általános felvetés, megfoghatatlan hivatkozás, politikai nyilatkozat törvénysértést nem verifikál. Ilyennek számítana, ha en bloc a választások tis ztaságát vonnák kétségbe, vagy a választási szervek elfogultságára hivatkoznának. Szabad bizonyítási rend van, tehát szinte bármilyen eszköz alkalmas lehet a jogsértés bizonyítására: videofelvétel, irat, fénykép, jegyzőkönyv, hangszalag stb. Két tanút azon ban mégse ajánlanék. Önmagában az, hogy fehér sálat és szegfűt viseltek sokan, nem számít jogellenesnek. Így vagy úgy, a felek élni szoktak a lélektani hadviselés formáival. Izgalmasabb, érdekesebb az a felvetés, hogy (ha tényleg) hiba csúszott a voksok ös szeszámlálásába. Ez lehetett szerencsétlen baki, ám tudatos manipuláció is. Ennek megítélése azon áll, hogy megfelelő időben és módon jeleztéke a hibát, s azután mit tettek annak korrekciója érdekében. Aki állít, bizonyítani is tartozik. A bíróság a nem k onkrét, kellően nem bizonyított, próbaszerencse alapú kifogást elutasítja. A választási sikernek – e körben is – négy peremfeltétele volna: legyen tiszta és korrekt a cél, társuljon hozzá jó jogi keret, környezet, együtt is működő vetélkedők legyenek a r iválisok, végül a hibaelhárítás csatornái, garanciái épek legyenek. Egyikre se mondhatjuk, hogy teljesen megvolt, illetve hiányzott. Mindebből írásom csak egy elemet tekint át. Vitatom, hogy a cigány kisebbség országos önkormányzatának választása a "roma v álasztás, magyar szégyen” szlogennel leírható – mint a január 13ai MHálláspont címében olvashatjuk. Könynyen kap rasszista megbélyegzést, aki bírálni merészel. Mégsem hiszem, hogy az ország(gyűlés) szégyene, ami történt. Itthon szokatlan a több ezer fős, elektori rendszerű, közvetett választás. Pedig roppant demokratikus, hiszen minden érintett labdába rúghat. Nehéz 24 ezer embert együtt tartani, de hát nem éppen az ő, 4 évenként egyszer fontos döntésükről van szó? Kinek fontos, ha nekik sem? Azután, mié rt lenne hiba a tömbösödés? Komolyan gondolja valaki, hogy több ezer ember spontán hullámzása ígéretesebb? A választás módja: technika. Jóra és rosszra egyaránt alkalmas. Lehetne törvényben, sőt, ha már igazán önkormányzatban gondolkodunk: belső szabályzat ban részközgyűlést, illetőleg küldöttközgyűlést rendszeresíteni. Akkor meg azért zúgolódnának, hogy sokaknak – mandátum híján – nincs beleszólásuk a döntésbe, avagy időt rabló, nehézkes, hoszszadalmas és drága ez a szisztéma. Csak hát: ezek a közjogi önkor mányzatok – tisztelet a kivételnek – monopolhelyzetüknél, befelé fordulásuknál fogva, sok esetben művi úton képződő és működő szervezetek. Hamar elidegenednek választóiktól, hatalmi manírokat vesznek fel, azt keresik, kik jelenthetnek velük szemben nem "au tentikus” konkurenciát. Nem sok jogkör és közpénz összpontosul náluk, de azok nyitott, felelős, közérdekű felhasználása sem mindig tapasztalható. Kevés helyen sikerült a saját jogú kisebbségi önkormányzatnak a
