Reggeli Sajtófigyelő, 2002. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-12-03
A román nacional isták, de még a kormánypárt kemény magjának egyes tagjai is megpróbáltak ügyet kovácsolni abból, hogy Adrian Nastase kormányfő a december elsejei román nemzeti ünnepet Budapesten töltötte. A romániai sajtó viszont a kapcsolatok normalizálásának jeleként ér telmezte ezt. Medgyessy Péter részvételét az ünnepség alkalmából tartott fogadáson pedig úgy interpretálták a lapok: a magyar kormány is a békülést keresi, s egyik fél sem hagyja magát a nacionalistáktól befolyásolni. A bukaresti Adevarul vezércikkben sz ögezte le: a gesztus, amelyet korábban a legsötétebb nacionalista forgatókönyvek sem feltételeztek – nevezetesen, hogy a kormányfő a december elsejét Budapesten ünnepelje – , azt bizonyítja, hogy a magyar – román viszonyban ezentúl legfeljebb gazdasági és kul turális háborúra számíthatunk, a politikai konfrontációt mindkét fél le szeretné zárni. Az, hogy a prágai NATOcsúcs után az első külföldi látogatás olyan szomszédos NATOtagországban zajlott, amely a közelmúltban Romániának sok feszült percet okozott, önm agában is sokat elárul a jövőről. Másfelől a budapesti látogatás elterelte a vizet a szélsőségesek malmáról – mutat rá az Adevarul A barátság sztrádája című vezércikke. A lap ismertette: magyar szélsőségesek mintegy százfős csoportja – az Adevarul szerint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom revizionista szervezet tagjai – a román nagykövetség által rendezett fogadásnak otthont adó szálló előtt tiltakozott a magyar kormányfő jelenléte ellen. „Magyarország miniszterelnöke azonban nem hatódott meg ezektől a megnyilvánulásoktól, részt vett a fogadáson, s ezáltal maga is tett egy szimbolikus gesztust” – mutat rá a tudósítás. Még a nacionalista hangvételéről közismert Adevarul de Cluj kolozsvári napilap is azt emelte ki, hogy Romániának és Magyarországnak el k ell felejtenie a múltbeli nézeteltéréseket. Erdélyi magyar berkekben sem okozott különösebb megütközést a magyar kormányfő részvétele a román fogadáson. Talán amiatt, mert az elmúlt hat év során valamennyi román kormány- és/vagy államfő március 15. alkalmá val például üzenetben köszöntötte a magyarságot. Mircea Geoana román külügyminiszter szóvá is tette szeptemberben, Kovács László bukaresti látogatásán: a gesztusok fontosak, s kívánatos, hogy mindkét fél gesztusokat tegyen a másik irányába. „Példa nélküli eset. Románia miniszterelnöke december elsejét, a nemzeti napot Budapesten tölti. Még a legsötétebb nacionalista forgatókönyvekben sem fért volna bele egy hasonló „árulási” jelenet. Én mégis, Adrian Nastase az ünnepnapon Magyarországon volt, s anélkül, hog y emiatt a föld kérge kettéhasadt volna. Gesztusát hosszasan kommentálta, bírálta az ellenzék és saját pártjából is egyesek, akik leragadtak annál a gondolatnál, hogy a nemzeti napot csakis akkor érezheted át, ha lábad belesüpped a román földbe. Olyan ez, mintha bármelyikünk kizárólag azon a szülészeten ünnepelhetnénk meg születésnapunkat, ahol először felsírtunk. Nastase megmutatta: ez nincs így, a nemzeti ünnepet a lelkedben hordozhatod és közvetítheted, bárhol is lennél, anélkül, hogy a hazaszeretet ügyé nek szökevényévé válnál” – írta az Adevarul. vissza Medgyessy Rubiconja Népszabadság • 2002. december 3. • Szerző: Aczél Endre A tizenkét pontban Petőfiék uniót követeltek Erdéllyel. Ez a követelés közel húsz év múltán, a ki egyezéskor meg is valósult. Aztán lepergett még öt évtized, s lett egy újabb unió, ezúttal a román ókirályság és a többségében valóban románok lakta Erdély között. Az 1918 december 1jei egyesülés azóta Románia nemzeti ünnepe. Egyike azoknak a dolgoknak, a miket tudomásul kell vennünk; más választásunk nincsen. De ha már egyszer tudomásul vesszük azt, ami jóvátehetetlen és visszacsinálhatatlan; ha azt mondjuk, hogy az irredentizmus háborút jelent, és ebből nem
