Reggeli Sajtófigyelő, 2002. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-12-03
kérünk; akkor és attól még mások tudomásul vehet ik, hogy ami nekik okot ad az ünneplésre, az nekünk nemzeti trauma volt. Ebből következően a magyar miniszterelnökre nem nehezedik olyan, alkotmányos kötelem, hogy ünnepelje azt, amit magyar embernek nem kell ünnepelnie. Medgyessy Péter azonban átlépte azt a vonalat, amely a tudomásulvétel és az ünneplés között húzódik. Vonakodnék ugyan azt mondani, hogy ő december 1jét „megünnepelni ment el” tegnapelőtt a Kempinskibe (amely ráadásul nem is román felségterület, mint a nagykövetség, hanem magyar), de volt i tt kétségen felül egy Rubicon, s ő átment rajta. Bátor ember. Bátor azért, mert ilyen gesztust őelőtte magyar miniszterelnök a demokráciában nem tett. (Igaz, Gróza Péter óta ő az első kormányfő, aki mindkét nép nyelvét beszéli.) Továbbá, megkockáztatom, ok os is. Ha abból indult ki, hogy miközben mi minden szomszédunknál a sérelmi politizálás feladását kérelmezzük, ilyen politizálást mi sem folytathatunk, a legszárazabb logika szerint helyesen járt el. A magyar – román viszony jelene, jövője nem nyugodhat azon , hogy hovatovább egy évszázada Erdélyt „elcsatolták”. De a miniszterelnöknek tisztában kell lennie azzal, hogy gesztusa értetlenséget, rossz érzéseket, föltehetően döbbenetet is keltett imittamott. Lehet, hogy számolt ezzel, nem tudom. Mindenesetre magya r embertől ép ésszel nem lehet elvárni azt, hogy pirosló arccal, lobogó zászlók alatt menetelve örüljön 1918. december 1jének, akár koccintson rá. Magyar ember – pláne a határon túl – másfajta érzelmeket táplál magában, s kétlem, hogy ez az állapota egyha mar változni fog. Nem igaz, hogy szimpla diplomáciai ügyről van szó; nem igaz – vélem én – , hogy egy román miniszterelnök megjelenése a magyar nagykövetség március 15i ünnepségén „csereszabatos” a magyar miniszterelnök megjelenésével december 1jén. Messz e nem ugyanarról van szó. Viszont. Tény, hogy december 1jén Nastase román miniszterelnök Budapest vendége volt, közelebbről kollégájáé, Medgyessyé. Gondolom, ilyen körülmények között kapitális udvariatlanság lett volna a román nagykövetség ünnepi meghívój át visszautasítani, tudva azt, hogy Nastase ott lesz a Kempinskiben. De úgy gondolom, Medgyessy kitérhetett volna a meghívás elől, ha akar. Nem akart azonban, mert Nastase pár órával korábban a kedvezménytörvény dolgában megtette feléje azt az értelmes és tapintatos gesztust, amit Dzurinda szlovák miniszterelnök nem volt hajlandó (miért nem, a Jóisten tudja) megtenni. E gesztust Medgyessy a román nemzeti ünnepen való megjelenése hatalmas, jelképi erejű gesztusával viszonozta. Egyegy. Vagy több is? Talán. V élelmezhető, hogy a kedvezménytörvény mostantól számított – elég rövid – élettartamán túl a román – magyar viszonyban ezernyi kisebbnagyobb probléma fog felmerülni, s ezek kezelése soha nem vonatkoztatható el a két kormány, a két miniszterelnök viszonyától. Sőt valamennyi megoldás, út és kiút ezeknek a függvényében jelenik majd meg. Medgyessy „rásegíteni” vélhetett arra, hogy a magyarság számára zöld fény gyúljék, ha kell. A kis baj az, hogy nemcsak a románok éhesek a jelképekre, mi is. Én akkora jelképes ge sztust Nastasétól, mint Medgyessytől, még nem láttam. vissza Dzurinda visszautasítja az MKP bírálatát Magyar Hírlap 2002. december 3. Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő tegnap nyilatkozatban utasította vissza a Magyar Koal íció Pártjának bírálatát. Az MKP elnöksége a kudarcba fulladt magyarszlovák miniszterelnöki megbeszélést értékelve ismételten felszólította Dzurindát, hogy újra üljön tárgyalóasztalhoz Medgyessy Péterrel.
