Reggeli Sajtófigyelő, 2002. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-11-13
keretében 16, különbözõ területet fel ölelõ munkacsoport tevékenykedik, amelyek a gyakorlati feladatok végrehajtásáért felelõsek. A Triesztben tartott 12. KeKcsúcson, 2001. november 2223án elfogadott záródokumentum megerõsítette a KeK fõ célkitûzéseit, azaz a regionális együttmûködés erõsít ését és az európai integráció elõsegítését. A trieszti csúcs egyik konkrét javaslata volt egy KEK egyetem létrehozása. 2002. június 26án a külügyminiszterek találkoztak a macedóniai Ohirdban és a terrorizmus és a szervezett bûnözés elleni együttmûködés szélesítése mellett foglaltak állást. Magyarország számára is kiemelt fontosságú ez az együttmûködési forma, külkereskedelmi forgalmának 26 százalékát ezzel a térséggel bonyolítja. Magyarország elsõsorban a határ menti együttmûködések segítésében játszik v ezetõ szerepet. vissza Mikortól dolgozhatunk az EUban? Európai Unió Brüsszel is tudja, nem igazán a magyaroktól kell félteni az un iós munkahelyeket, csatlakozásunk után mégis több évet kell várnunk, amíg korlátozás nélkül vállalhatunk munkát az unióban. Ez nem jele nti azt, hogy az EU bezárná kapuit az új tagországokból érkező dolgozók előtt: 2004 után mindenképpen több magyarnak jut munka a tizenötöknél. Nagyjából 34 millió keletközépeurópai munkavállaló beáramlásától tart az Európai Unió a tíz tagjelölt csatlak ozása után. Jóllehet ezt a magas számot nemcsak a tagjelöltek, de az EU is tagadni igyekszik, a félelmeket erősíti az amúgy is emelkedő – jelenleg 8 százalék körüli – uniós munkanélküliség. Németország félelmével magyarázható az, hogy a csatlakozási tárgy alásokon hétéves átmenetet sikerült kiharcolnia az EUnak: ezzel ha kulcsra nem is zárják az országok kapuját az új tagállamokból érkező munkavállalók előtt, olyan törvényes eszközt adnak a jelenlegi tagok kezébe, amellyel az újonnan érkezők számára jócská n korlátozhatják a szabad munkavállalást. Azt azért nem árt tudni, a hétéves szigorítás nem kötelező, és igen kevés a valószínűsége annak, hogy valóban hét évig tart majd. A megegyezés szerint a tagság első két évében a tizenötök bármelyike maga határozha tja meg, országában hogyan korlátozza az új tagokból érkezők munkavállalását. Két év után az országnak nyilatkoznia kell: amennyiben nem érzi úgy, hogy az új tagországokból érkezők rontanák az ottani dolgozók esélyeit, automatikusan életbe lép a közösségi szabályozás. Ez ránk nézve a létszámstop feloldásával jár, hiszen olyan jogok már korábban is élnek, mint az azonos munkáért azonos bér elve. (Ez a tizenötök számára is biztosíték, hiszen így nem igaz az a félelem, hogy a lengyel vagy szlovák munkásnak fiz etett alacsonyabb bér arra serkenti a német vállalkozókat, hogy németek, franciák helyett olcsóbb munkaerőt alkalmazzanak.) Ha azonban ez a két év sem elég arra, hogy eloszlassa a tagországok félelmeit, további három évig fenntarthatják a korlátozásokat. Ennek letelte után már igencsak jó indokot kell találniuk arra, hogy – immár az Európai Bizottság beleegyezésével – még két évre korlátozzák a munkaerő szabad áramlását. Bár könnyen úgy tűnhet, a csatlakozási tárgyalásokon olyan egyezségbe ment bele a mag yar kormány, amely igazából semmilyen előnyt nem nyújt 2004 után, ám – részben a magyar tárgyalófél kezdeményezésére – a tizenötök is kénytelenek áldozatot vállalni. Biztosítaniuk kell, hogy a mostani helyzetnél mindenképpen többen állhatnak munkába, illet ve egy adott állásra aspiráló jelöltek között az "újak” nagyobb eséllyel indulhatnak, mint egy EUn kívülről érkező. A csatlakozási tárgyalások befejezése után pedig kötelesek tájékoztatást adni arról, miként szabályoznák a munkaerőáramlást. Az új tagokna k ezenkívül joguk van arra, hogy egy korlátozást ugyanolyan mértékben "viszonozzanak”. Ez különösen fontos lehet a velünk együtt csatlakozó országokkal kapcsolatban: ahogy a tizenötök tőlünk félnek, mi is félhetünk attól, hogy a lengyelek, ha Németországba nem mehetnek, tömegesen Magyarország felé veszik az irányt. Persze arra is van lehetőség, sőt Dánia, Hollandia és Svédország már ígéretet is tett rá, hogy – fenntartva a jogot esetleges védintézkedésekre – nem húz határt a magyarok előtt. Írország még en nél is messzebb ment, és gyakorlatilag gát nélkül alkalmazza az uniós szabályokat. A magyar dolgozókat persze ez a lehetőség valószínűleg nem ösztönzi majd arra, hogy tömegesen Dublin felé vegyék az irányt, az mindenesetre komoly előrelépés, hogy Írország a jelenlegi tizenkét fő helyett korlátozás és munkavállalási engedély nélkül hajlandó beengedni a magyarokat.
