Reggeli Sajtófigyelő, 2002. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-10-04
11 romániai magyarság érdekképviselete, hanem egy román párt, amely magyar választóktól szerzi meg mandátumát. Addig, ameddig ez lehe tséges. A fentebb vázolt, szervilis és önfeladó magatartás ugyanis természetszerűen megbosszulja magát. Világosan látszott és látszik ez a helyhatósági választások székelyföldi eredményein: a tömbben élő, erősebb nemzeti immunitással rendelkező székelység az RMDSZszel szemben a független magyar polgármesterjelöltekben látja jövőjét. Példák erre a két jelképes székely város: Székelyudvarhely és Csíkszereda polgármesterei, de ide sorolhatnám az RMDSZen belüli ellenzéki utat bátortalanul kóstolgató Reform Tö mörülés jelöltjeinek sikerét is. Az RMDSZtől, annak politikai irányától elforduló tömegválasztásnak az esetleges parlamenti képviselet jövőbeni elvesztésén túl egy lényegesen szomorúbb vetülete is van: a gondolkodó fiatalok, az értelmiségi és alkotóréteg elfordulása a politikai élettől. Ennek a meghatározó - és véleményformáló - rétegnek látványos távolmaradása a politikai élettől és szerepvállalástól nyilvános bojkottként is értelmezhető, noha ennek megfogalmazásától (érthető okokból) ódzkodnak az erdély i közírók. Sajnálatos módon éppen ennek az arisztokratikus sértettségnek, a megalkuvás politikai habitusát elutasító magatartásnak eredménye az a kontraszelekció, amely az RMDSZ szervezeti utánpótlásában jelentkezik, és amely rég túllépett a tüneti fázison . A túlélni, megmaradni és gyarapodni szándékozó erdélyi magyarságnak aligha marad más útja, mint minden kockázatával együtt kipróbálni a kipróbálatlan, másik utat: egy új, következetesebb és tisztességesebb politikai érdekképviselet kialakítását, vagy ak ár a román politikai élet bojkottálását, a polgári engedetlenség és a külkapcsolatok előtérbe helyezésével. Az eddigi "sikertörténet" folytatódása ugyanis törvényszerűen a jelenlegi politikai képviselet összeomlásához vezet pár év alatt: a számok tükrében néhány év múlva a romániai magyarság lélekszáma nem lesz elegendő a parlamenti küszöb eléréséhez. Patetikusabb, ám lényegretörőbb megfogalmazással: az élősködő akkorra elpusztítja az őt éltető organizmust. Ha hagyjuk. vissza Az RMDSZ alternatívái Heti Válasz 2002. október 4. Szerző: Bíró Béla A romániai magyarság érdekképviseleti szervezete, az RMDSZ a '89et követő periódus legkövetkezetesebben politizáló, a nyugati értékekhez és politikai tradícióhoz legközvetlenebbül kötő dő politikai alakulatként vált ismertté Romániában és a határokon túl is. Politikai döntéseit mindig is a románmagyar együvé tartozás és együttműködés ideája határozta meg. Az együttműködésre irányuló stratégia azonban soha nem jelentette azt, hogy indoko lt esetekben ne a konfrontációt tekintse az érdekérvényesítés adekvát eszközének. Az ellenzékiség a kisebbségi politizálás természetes állapotának tűnt. Az RMDSZ az egymást követő posztkommunista kormányok ellenzékei számára pontosan kiszámítható és követk ezetesen demokratikus szövetségesnek bizonyult. Nem véletlen, hogy a demokratikus ellenzék hatalomra kerülésekor a körvonalazódó koalíció az RMDSZ számára is felkínálta a kormányzásban való részvétel lehetőségét. A döntés azonban - s ez fontos eleme a romá niai politikai viszonyrendszernek - nem csupán, sőt nem is főként a koalíciós partnerektől származott. Meghozatalában erős külföldi nyomás játszott közre. Ezt az is világosan jelezte, hogy a főbb politikai szövetségesek a kormányalakítást megelőző hetekben még kizártnak tartották az RMDSZszel való szövetséget. Az utolsó pillanatban mégis meghívást kapott a kormányba. A kormányzati részvétel a romániai magyarság politikai közérzetét, jogbiztonságát, önérzetét alapvetően megváltoztatta. A tudat, hogy - közö sségként - az államhatalom részeseivé válhattunk, önmagában is nagy jelentőségű volt. A közember azonban ennél közvetlenebb változásokat is érzékelhetett, az állami rádióban és televízióban szinte egyik napról a másikra megszűntek a korábban mindennapos pr imitív magyarellenes kirohanások, a nagy példányszámú lapok hangvétele is szelídült, sőt a magyar politikusok véleménye román társaikéval együtt és csaknem azonos súllyal jelenhetett meg a politikai nyilvánosságban. Megszűnt az a korábbi láthatatlan, mégis jól érzékelhető idézőjel, mely a magyar véleményeket a román politikai diskurzus idegen elemeiként jelenítette meg. A román állam - alkotmányos definíció szerint - továbbra is "nemzetállam" maradt ugyan, melyben a politikai jogok alanya a román nép, a va lóságban azonban a magyar kisebbség is politikai jogalannyá vált. Ez hatalmas változás volt. A magyar egyetem ügye, a kisebbségi nyelvhasználat, a helyi autonómia a román politikai diskurzus elfogadott témájává válhatott, és bár a szövetségesek - a naciona lista ellenzék megerősödésétől való (nem alaptalan) félelmükben - kisebbségpolitikai ígéreteik teljesítését makacsul halogatták, és minden lehetséges eszközzel próbálták megkerülni, az egynyelvű, egykultúrájú és egyvallású nemzetállam fikciója jól