Reggeli Sajtófigyelő, 2002. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-10-11
8 ragaszkodtunk ehhez a tisztséghez. Kimondom nyíltan, hogy ehelyett inkább egy számunkra különösen előnyös politikai üzletet kötöttünk. Hiszen választási programunk három fő célja közül kettőt elfogadtak a partnereink. S így az eddigi két – a környezetvédelmi és a régiófejlesztési – tárcán kívül magyar szakember kerül az agrárminisztérium élére is. Én pedig maradok a parlament egyik alelnöke, de ez a tény a fenti okok miatt semmiféle csalódást sem jelent s zámomra. – Melyik az a két fő cél, ami bekerül a kormányprogramba? – Elsőként mindenképpen azt említem, hogy partnereink beleegyeztek a révkomáromi székhelyű magyar egyetem megalapításába, éspedig pontosan rögzített határidőre. Nyilván nem kell hangsúlyoznom, mekk ora előrelépés lehet ez a leendő magyar értelmiség nevelésében, szülőföldjén való boldogulásában, az anyanyelvű oktatás presztízsének erősítésében. Jelenleg a magyar polgárok alig hat százaléka rendelkezik egyetemi végzettséggel, szemben a tíz százalékot j óval meghaladó szlovákiai átlaggal. Egyetemistáink közül sokan Magyarországon szereznek oklevelet, s egyre többen ott keresnek megélhetést. Az utóbbi tény nemzeti közösségünk megmaradásának szempontjából nyugtalanító jelenség. A másik kormányzati célunk pe dig a csaknem félmillió hektárnyi, ma még ismeretlen tulajdonú földek ügyének a rendezése. Az egyezség szerint a földtörvény módosításával lehetővé tesszük, hogy azok is visszakapják a háború után elkobzott vagyonukat, akik a restitúciós jogszabály hatályo sságáig, vagyis 1992 végéig ezt nem tudták hitelt érdemlően igazolni, azóta viszont beszerezték a szükséges dokumentumokat. Négy éven belül pedig azok a földek, amelyeknek a tulajdonosa továbbra is ismeretlen lesz, az illetékes helyi önkormányzatok tulajdo nába kerülnek. Alkudozások – Miről kellett lemondaniuk a koalíciós egyezségért cserébe? – Arról, hogy a most kezdődő választási ciklusban sikerül valamiképpen orvosolni azokat a jogsérelmeket, amelyeket egykori csehszlovákiai magyarok és nem magyarok a ko llektív bűnösség elvének alkalmazása miatt szenvedtek el. Nekünk továbbra is az a meggyőződésünk, hogy ezeknek a törvénytelenségeknek a következményeit mérsékelni kell, s meggyőződésünk, hogy Európában és Szlovákiában sincs messze az idő, amikor ezeket a s ebeket begyógyítjuk. Most azonban tudomásul vettük, hogy partnereinkben nincs politikai akarat ennek a kérdésnek a rendezéséhez. Ők ugyanis úgy vélik, hogy ezt csakis a Benesdekrétumok ügyének megnyitásával lehetne megtenni, erre pedig nem hajlandók. – Mos tani választási eredményeink is igazolják, hogy azok vannak hatalmas többségben, akik egyetértenek politizálásunkkal. Egyébként az elégedetlenkedők maroknyi táborából nem volt ott senki a most leköszönő Dzurindakabinet koalíciós alkudozásain. Nem tudják, hányszor keveredtünk szinte késhegyig menő vitákba, hányszor voltam kénytelen a szó szoros értelmében az asztalra csapni egyes korábbi koalíciós partnereink gáncsoskodásai miatt. Erről a közvélemény keveset tud, mert mi sosem teregettük ki a szennyest, nem üzengettünk a sajtón keresztül. Mostani sikerünk is azt igazolja, hogy sokan támogatják a fontolva haladás politikáját. Azt, hogy elvi politizálást folytatunk, de nem szítunk belpolitikai feszültségeket. Színtiszta szlovák városokban is kaptunk voksokat a választásokon. – Ugyanakkor viszont az MKP eddigi erős bástyáin mintha repedések keletkeztek volna. A révkomáromi régióban négyezerrel, a dunaszerdahelyiben háromezerrel kaptak kevesebb voksot a négy évvel ezelőtti támogatóik számához képest. Vajon miért? – Emiatt legal ább egy képviselői mandátumunk úszott el. Az okokat most kutatjuk, ezért még csak feltételezzük, hogy bizonyos érdekcsoportok egymás elleni torzsalkodásaiból adódnak. Ezek a közelgő helyhatósági választások előtt az említett térségekben is felerősödnek. A másik ok helyi vezetőink elbizakodottsága lehetett. Ezeken a településeken lanyha volt a kampány. – Bizonyos szlovák politikusok állítják, hogy az MKP etnikai párt, amelynek az EUban, a polgárosodó Szlovákiában aligha lehet jövője. Mi erről a véleménye? – Nem vagyunk etnikai párt. Programunkban érthetően megkülönböztetett figyelmet fordítunk a magyarlakta régiók anyagi és szellemi gyarapodásának, ám jövőképünket országos és európai összefüggésekbe ágyazzuk. Regionális pártként a CDU/CSU modellt tartjuk köv etendőnek – már ha akad majd olyan szlovák partnerünk, amely az északi országrészekben tud eredményesen tevékenykedni, akárcsak mi a déli magyarlakta régióban. – A második Dzurindakormány mennyiben lesz más, mint az előző volt? – A koalíciós tárgyalások a lapján elmondhatom, hogy sokkal határozottabb és egyöntetűbb lesz az új kormány, amely gyorsan életbe kívánja léptetni a félbehagyott reformokat. Valódi, mélyreható gazdasági, szociális, egyéb reformokra van szüksége az országnak. A mezőgazdaság elengedhet etlen átalakítása például akár gazdatüntetéseket is kiválthat, hiszen gyökeresen átalakul majd a támogatási politika. – Maga az MKP mennyire reformpárti? – Teljes mértékben; reformok nélkül az ország már nem lehetne sokáig működőképes. Arra számítunk, hogy a
