Reggeli Sajtófigyelő, 2002. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-10-11
9 szóban forgó változtatásokat már az első évben meg kell tennünk, mert ha halogatjuk, a reformok csak drágábbak lesznek, ráadásul bele is bukhatunk. Arra számítunk, hogy a nadrágszíjmegszorítás majd csak a mostani kormányzati periódus vége felé hozza me g az eredményeket. – A szlovákiai magyar kisebbség állapotát az elmúlt évtizedekben a nagyfokú perspektívátlanság, az örökös készenléti állapot, gyakran a félelem jellemezte. Javulte valamelyest a legutóbbi években e tekintetben a helyzet? – Magam részérő l csak azt az időszakot értékelném, amikor az MKP a kormánykoalíció részeként működött. Tény, hogy amikor négy évvel ezelőtt bekerültünk a kormányba, azonnal növekedni kezdett a magyar iskolákba íratott gyerekek száma. Ez az arány folyamatosan emelkedett a zóta is. Az oktatás persze nem minden. A pozitív jövőkép kialakulásához sok minden kell még, például saját értelmiség, nem utolsósorban gazdasági háttér, megélhetés. A legnagyobb gond e tekintetben szerintem az, hogy éppen a magyarlakta vidékeken a legnagy obb a munkanélküliség aránya Szlovákiában. Ezek zömében mezőgazdasági területek, s a népesség megtartásában alapvető az, hogy sikerüljön új munkahelyeket teremteni. Mindenesetre annyi történt kormányba lépésünk óta, hogy már van vesztenivalója a kisebbségi magyarságnak. Erre akkor döbbentek rá az itt élő magyarok, amikor egy évvel ezelőtt az MKP fontolóra vette kilépését a koalícióból. Azt tapasztaltuk, hogy ez a szándék nem talál támogatásra a magyar kisebbség soraiban, mert újra megjelent a félelem attól, hogy pártunk távozásával még az elért eredmények is veszélybe kerülhetnek. – Kormányzati szerepvállalásuk mintha azzal is együtt járt volna, hogy némileg talán visszaszorult a magyarellenesség. – Azért ne legyenek illúzióink: ez a mélyen gyökerező magyare llenesség kétségkívül jelen van még a szlovák társadalomban. Ennek tanúi lehettünk egyébként a választási kampány idején is. Azzal azonban, hogy a két úgynevezett radikális nemzeti párt egymást is rendesen pofozgatta, ennek a hagyományos magyarellenességne k az éle tompult. Annyi persze azért bizonyos, hogy olyan széles körben már nem használható fel a magyar kártya, mint négy vagy nyolc évvel ezelőtt. De azért még messze vagyunk az ideális nemzetiségi állapotoktól. Magyarfóbia – Az egyik legismertebb szlová k nemzetiségi szakértő, Rudolf Chmel volt budapesti nagykövet szintén arról ír egyik könyvében, hogy a magyarfóbia tartós jelenség a szlovákság lelkületében. – Chmelnek mindenképpen igaza van, a magyarfóbia fellelhető a szlovák mindennapokban. Ez is arra ösztönöz minket, hogy igen óvatosak legyünk majd koalíciós partnereinkkel, amikor ilyen szempontból kényes téma kerül napirendre. Bizonyos például, hogy árgus szemmel figyelik majd, mi történik a magyar státustörvénnyel, s miként állunk mi, itteni magyarok az említett jogszabályhoz. De számtalan más problematikus ügy is felmerülhet, nem utolsósorban éppen az EUcsatlakozási folyamatban. A leginkább neuralgikus pont e tekintetben talán az uniós mezőgazdasági támogatások ügye lehet. Hiszen – mivel a mezőgazda sági miniszter magyar nemzetiségű – megfogalmazódhat majd a vád egyes szlovákok körében, hogy „a magyar elveszi tőle a támogatást”. Vagyis egyesek nemzeti síkra terelhetnek majd egy alapvetően gazdasági ügyet, és ilyenkor a magyarfóbia is „bekattanhat” az illetőknél. – Hol tart ön szerint Szlovákia uniós felkészülésének folyamata? – Kormányzati szinten nem látok különösebb problémát. Ami a társadalom uniós felkészültségét illeti, ott némileg más a helyzet. A polgárok szemmel láthatóan nincsenek még a belépé sre felkészülve, nem ismerik e lépés lényeges következményeit, kihatásait. A gondok nyilván akkor kezdődnek majd, amikor kiderül, milyen problémákkal járhat számukra a mindennapokban a csatlakozás. Amikor például megkezdődik Szlovákiában az árliberalizálás . – Ugyanakkor, ha úgy tetszik, a szlovák választók az EU mellett tették le a garast, amikor elutasították Vladimír Meciar kurzusát a legutóbbi voksoláson. – Valóban nagyon fontos volt a szavazás kimenetele szempontjából, hogy a NATOtól és az EUtól egyér telmű üzenetek érkeztek e tekintetben. Tényleg világosan meg kellett mondani, és a szlovák társadalom a jelek szerint nagyjából meg is értette, hogy a Meciarstílus nem eurokonform. És azt is, hogy az euroatlanti szervezetek az érintett országok jövőjét ho sszú távon alapvetően meghatározó ügyekben a velük rokon politikai kultúrájú, hasonló értékrendet képviselő kormányokkal, politikusokkal hajlandók csak érdemben és komolyan tárgyalni. Meciar nem tartozik ezek közé. – Más szóval, Szlovákia már eljutott anna k a felismeréséig, hogy nincs élet az EUn kívül? – Az EU támogatottsága kétségkívül tovább növekedett az elmúlt években, a NATOé pedig valósággal megugrott. Minden okunk megvan feltételezni, hogy Szlovákia részét alkotja a NATO és az EU következő bővítés i körének. A szlovákiai magyar kisebbség szempontjából ez márcsak azért is örvendetes, mert e folyamat révén Szlovákia és Magyarország politikai és gazdasági fejlődése történelmi távlatokban szorosan
