Reggeli Sajtófigyelő, 2002. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-06-06
9 Folytatódik a vita a külügyi vezetőváltásról 20020606 (a nyomtatott MH cikke) Személyi kérdések és a külügyi tárca átszervezése mögötti megfontolások - e két témát feszegették a külügyi bizottság tagjai tegnap, amikor meghallgatták a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkárát. Hajdu András - az ülésen szintén megjelent Bársony András politikai álla mtitkár támogatása mellett - kitért a politikai viták elől. A külügyi vezetés nem szeretné, ha a köztisztviselők politikai vitákba bonyolódnának, magyarázta tegnap Bársony András politikai államtitkár, miért vett részt a tárca közigazgatási államtitkárának külügyi bizottsági meghallgatásán. Így Hajdu András csak szigorúan szakmai elképzeléseket vázolt (pártsemlegességet és szakmaiságot ígért) a képviselőknek, illetve ilyen jellegű kérdésekre válaszolt. Kitért ugyanakkor a személyi kérdésekre, a Külügyben te rmészetesnek nevezve a háromnégy évente bekövetkező változásokat, majd kérdésre válaszolva úgy vélte, szerinte nem mondható soknak az, hogy három helyettes államtitkári poszton csere volt. Hajdu szerint a tárca vezetése mindenkinek a munkájára számít, sen kit sem küldtek el (aki ment, saját akaratából tette ezt), ezen felül integrációs kérdésekben kiemelkedően fontosnak tartják a stabilitást, ezért a tárgyalások irányítói nem változnak. Az államtitkár kérdésre válaszolva Martonyi Jánost idézte, aki szerint a Határon Túli Magyarok Hivatala külügyminisztériumi vagy miniszterelnöki hivatalbéli felügyelete mellett egyaránt szólnak pro és kontra érvek. Hajdu ismét cáfolta Németh Zsolt bizottsági elnök korábbi állítását, mely szerint rokona volna Kovács László kül ügyminiszternek. (Németh a valótlan kijelentésért egy televíziós műsorban korábban elnézést kért, most ezt nem ismételte meg.) A külügyi vezetőváltások körüli vita folytatódott a bizottsági ülésen is, az ellenzéki felvetésekre azonban már Bársony András v álaszolt, aki többek között megerősítette: egyelőre nem döntöttek egy nagykövet visszahívásáról sem, a tárcánál végrehajtott cserék száma pedig nem kisebb, mint amit Martonyiék hajtottak végre. Kiemelkedő kérdés volt a római, illetve a vatikáni nagykövete k ügye, akikkel a NATOcsúcsra odautazó Medgyessy Péter nem kívánt találkozni. Bársony a korábbi kormányzati nézetet ismételte meg, mely szerint ez az alkalom nem kétoldalú vizit volt, de a közelgő államfői útnál - amelyen két miniszter is részt vesz - a m agyar képviseletvezető nyilván jelen lesz. vissza Nagy Iván Zsolt Várfalvi Attila Hagyd meglepni magad! 20020606 (a nyomtatott MH cikke) Érdekes és érdemes néha megfigyelni egyegy szó, fogalom jelentésváltozását, mert a z a valóságban lezajlott folyamatokat tükrözi. Ilyen átalakuláson ment át az elmúlt tíz év alatt a "kisebbségek" kifejezés is, amihez a hétköznapi szóhasználatban mára mindenekelőtt a határon túli magyarság társul, másodjára a cigányokat jelenti, és csak h armadsorban azt a tizenkét további népcsoportot, melyeket a kisebbségi törvény megnevesít. Amikor ők is szóba kerülnek, az emberek többsége csak néhány általánosságot képes megfogalmazni, s a politikusoktól sem telik sokkal többre a kötelező frázisnál: meg kell oldani a parlamenti képviseletüket! A még tájékozottabbak azt is hozzáteszik, hogy módosítani kell a kisebbségi törvényt, és biztosítani kell számukra a kulturális autonómiát. 198990 táján jelentkezett először kormányzati szinten a szándék, hogy hi vatalos rangra emelkedjen a határon túli magyarsággal való foglalkozás. Bár soha senki nem ismerte el - épp az ellenkezőjét hangoztatták , ennek a törekvésnek a kiegyensúlyozásaképpen fordítódott egyre nagyobb figyelem a hazai nemzetiségekre: "Jó példával elöl járni, megmutatni a világnak, milyen jók a magyarok az itt élő kisebbségekhez!" 1993ban impozáns többséggel fogadta el a parlament a bőkezű nagyvonalúsággal kialakított, de etatista szellemiséget hordozó kisebbségi törvényt. Az addigi hat nemzetisé ggel szemben megteremtette a cigányság jogegyenlőségét, és nevesítette az olyan mikronemzetiségeket is, mint a ruszin, a görög, a lengyel, az ukrán és az örmény. Parlamenti képviseletet ígért, és művileg megteremtett egy párhuzamos önkormányzati rendszert. Aztán kiderült, hogy az Európa Tanács dicsérő szavait leszámítva, példamutatásunk a közelünkben senkit sem hatott meg. A kisebbségi tematika az 199498 közötti ciklus első felében még egy ideig emelkedett pályáján (a Kisebbségi Nyelvi Charta ratifikálása, a kisebbségi önkormányzatok és az ombudsman megválasztása), ezután azonban a hazai nemzetiségek ügye egyre inkább közérdektelenségbe hanyatlott. Ezt jelezte a kisebbségi törvény módosításának és a parlamenti képviseletről szóló külön törvény elfogadtatásá nak a kudarca. A "polgári" időszakban a nemzeti kisebbségekkel való törődés átkerült az Igazságügyi Minisztérium feladatkörébe. A több más területet is felügyelő politikai államtitkár és a Kisebbségi Hivatal elnöke között állandósult hatásköri és felelőss égi viszály nem tett jót a nemzetiségi kérdésnek, miközben a Magyarországon is kiéleződött cigányproblematika kapott valamelyes, pártpolitikai indíttatásoktól sem mentes figyelmet. A nemzetiségi kérdéskör presztízsének további csökkenését jelezte, hogy az Orbánkormány nem vállalta a kisebbségi törvény módosításával és a parlamenti képviseletről szóló törvény beterjesztésével együtt járó konfliktusokat, és megakadályozta egy diszkriminációellenes törvény megtárgyalását is. A kisebbségi
