Reggeli Sajtófigyelő, 2002. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-05-25
8 nyerte meg, a románmagyar kapcsolatok fejlődésére számítok - mondotta. - Magyarországon ismert partnerek alakítanak kormányt, olyan partnerek, akikkel Románia, első elnöki mandátumaim alatt a legjobb kapcsolatokat tudta kia lakítani. Az Antallkormánnyal nehezebb volt szót érteni. Az Orbánkormány is radikálisabb hangot ütött meg, igaz, összességében sikerült bizonyos, meglehetősen kedvező haladást elérni." Iliescu pozitívan értékelte a Hornkormánynak az alapszerződés kérdé sében elfoglalt "rugalmas, pragmatikus" álláspontját is. A kedvezménytörvényről úgy vélte, hogy az kezdetben feszültségeket keltett, a helyzetet azonban sikerült megnyugtatóan rendezni. Az OrbánNastaseegyezmény, amelyet a magyarországi sajtó egy része pa ktumként emleget, Iliescu szerint nem szorul módosításra. A romániai magyarok többsége ezzel az értékeléssel első pillantásra aligha értene egyet. Mi ugyanis jól emlékszünk még arra, hogy az alapszerződés minden pozitívuma ellenére is olyan kitételeket ta rtalmazott, amelyek a kisebbségi jogokat a lehetségesnél korlátozottabb formában rögzítették (így például a kollektív jogokat is kodifikáló 2001es európa tanácsi ajánlást kivonták a szerződés hatálya alól). Arra is emlékszünk, hogy a szerződést az RMDSZ i s komoly fenntartásokkal fogadta. Sértődötten állapítottuk meg, hogy a fejünk fölött megkötött szerződés nem a magyar kisebbségek, hanem a két állam érdekeit tekintette elsődlegesnek. S ez valóban így is volt. Ma azonban már az alapszerződés ellenzői is n yugodtan bevallhatják, hogy tévedtek. A dokumentum aláírása tényleg meghatározó jelentőségű fejleménynek bizonyult. Igaz, nem abban, amit vártunk tőle. Az alapszerződés a romániai magyarság jogállásán, a többségi társadalom mentalitásán, a románmagyar kap csolatok tényleges minőségén jottányit sem változtatott. Ezzel szemben megnyitotta az utat a két ország euroatlanti integrációja előtt. S ma már az is mindenki számára világos lehet, hogy ezt az esélyt egyszerűen nem lett volna szabad a kisebbségi kérdés a zonnali megoldásának kikényszerítésétől függővé tenni. Lélekölő és bizonytalan esélyekkel kecsegtető diplomáciai küzdelemben és többéves késéssel (mint ahogyan az a románorosz viszonyban valóban történt) talán sikerülhetett volna kedvezőbb kompromisszumok at kicsikarni. Ma azonban már világosan láthatjuk, hogy a Magyarország által kikényszerített kompromisszumok, bár érzelmi szempontból felemelő "győzelemnek" minősülhettek volna, éppen a román közvéleményt "lesújtó" vereségérzet miatt, inkább akadályozhattá k, semmint segítették volna a belső kibontakozást. Magyarország önmagában soha nem érhette volna el azt, amit az integrációs folyamatba való belépés a maga kényszereivel egy csapásra elérhetett. Az integrációs kritériumok teljesítésének kényszere a románi ai magyarság s ezen belül az RMDSZ számára amilyen "váratlanul", éppoly látványosan megnyitotta a magyarországi politikától független s ezért a gyanakvás akkori légkörében jóval hatékonyabb érdekérvényesítés lehetőségeit. Ezt a helyzetet azonban nem lettü nk volna képesek jól kihasználni, ha a román és a magyar politikai és kulturális elit közt nem épülnek ki már korábban - többékevésbé intézményesített - személyes kapcsolatok. S ez a fejlemény már minden kétséget kizáróan a Fidesz kezdeményezéseihez fűződ ik. A Bálványosi Nyári Szabadegyetem rendezvényein az elitek legfontosabb személyiségei találkoztak rendszeresen, mindenféle viselkedési és érdekképviseleti görcstől szabadon. Az RMDSZ számos kockázatot is rejtő kormányzati szerepvállalását csupán e két tényező együttes hatása tette lehetővé. Ily módon azonban az akkori magyar kormányzat és az akkori magyar ellenzék (gyakran öntudatlanul), de mindig egymást segítve juttatták kedvező pozícióba a romániai magyarság érdekképviseleti szervezetét. A szociali staliberális kormányzat azzal, hogy - Magyarország alapvető érdekeit követve - segített Romániát késedelem nélkül integrációs versenyhelyzetbe hozni, az ellenzék azzal, hogy a Fidesz által szervezett nyári szabadegyetemeken a román politikai és értelmiség i elit legfontosabb képviselőit megismertette a magyar szempontokkal, a legújabb európai álláspontokkal, s racionális, az érzelmeken és elfogultságokon felülemelkedő diskurzus keretében bizonyította: a legkényesebb kérdések is józanul, komolyabb presztízsv eszteség nélkül tárgyalhatók meg. Az RMDSZ - számos vonatkozásban terméketlennek tűnő - kormányzati részvétele nélkül a nacionalistákkal való - meglepetésre mind termékenyebbé váló - együttműködés sem lett volna lehetséges. Magyarország NATOtagságával é s az Európa Unióba való felvétel napirendre kerülésével a helyzet radikálisan megváltozott. Az államok közti együttműködés kényszere a szuverenitás merev védelmezésének mind nagyobb mérvű feladását is magával hozta. Az európai uniós tagsággal a többszörös alárendeltség, a régiók politikai függőségének megoszlása (sok vonatkozásban hierarchizálódása) is szervesen együtt jár. Az, hogy az államon belüli régiók egyszerre saját központi kormányzatuknak és az unió parlamentjének is alárendelődjenek, formálisan ne m sokban különbözik attól, hogy a kisebbségi közösségek bizonyos kérdésekben egyszerre az állami kormányzatnak és saját regionális központjuknak is alárendelődhessenek. Még akkor sem, ha a múlt nacionalista reflexei ez utóbbit (nézőponttól függően) még min dig démonizálhatják, illetve szakralizálhatják. Kis János Beszélőbeli írásában (Kisebbségi kérdés az új világrendben, 2002. április) meggyőzően bizonyítja, hogy az ilyesszerű kettős kötődés valóban lehetséges. Egy alapvető feltétellel, hogy a kapcsolat az érintett államok előzetes megegyezésén, tehát kétoldalú megállapodásokon alapuljon. A kedvezménytörvény Kis János szerint egyaránt tartalmaz előremutató és retrográd elemeket. Retrográd elem, hogy a kedvezménytörvényben a másik fél nem jelenik meg. Ez az onban nézetem szerint csak akkor volna baj, ha a magyar politikai élet az alapszerződések politikájáról lemondana. Erről azonban szó sincs. A
