Reggeli Sajtófigyelő, 2002. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-05-21
9 Pozitív üzenet a magyarigazolvány Törzsök Erika, az SZDSZ szakértője sajnál atosnak tartja, hogy a státustörvény a belpolitika része lett 2002. május 21. (9. oldal) Gui Angéla A határon túli magyarok ügye olyan terület, amely nem szerencsés, ha ideológia által átitatott – nyilatkozta a Mag yar Nemzetnek Törzsök Erika, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Programiroda igazgatója. Az SZDSZ alapító tagja szerint ostoba dolog volna a határon túli magyarokat és az anyaországi adófizető állampolgárokat olyan kérdések mentén konfrontálni, a melyek nem valódi problémák. Napokkal ezelőtti sajtóértesülések önt nevezték meg a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) leendő elnökeként. Most viszont úgy tűnik, a hivatal mégis az MSZP politikai irányítása alá kerül. Hol tartanak jelenleg a tárgyalások? – Nem én vagyok az illetékes a személyi ügyekben, tartalmi kérdésekről viszont szívesen nyilatkozom. – Gondolom, az azonban már eldőlt, hogy az SZDSZ vagy az MSZP felügyeli majd a HTMHt. – Ebben a kérdésben sem vagyok kompetens. Tény vis zont, hogy az előző tizenkét év tapasztalatai alapján készítettem egy tervezetet arról, miként lehet hatékonyabban foglalkozni a határon túli magyarokat érintő kérdésekkel. Szerintem egy kormánykoalíciónak egyébként is a kormányprogramot kell végrehajtania , és ezen belül nincs helye olyan kérdéseknek, hogy ki milyen színeket képvisel a politikai palettán. A határon túli magyarok ügye olyan terület, amely nem szerencsés, ha ideológia által átitatott. Én kifejezetten azon az állásponton vagyok, hogy ezt a kér déskört pragmatikusan kezelve depolitizálni kell. – Az MSZP és az SZDSZ eltérő nemzetstratégiával bír: míg a szocialisták megszavazták a státustörvényt, addig az ön pártja szemfényvesztésnek nevezte a jogszabályt. Hogy fogják ezeket az eltérő véleményeket közelíteni? – Az úgynevezett státustörvényről szólt az előző négy év, és be kell látni, hogy ennek a jogszabálynak van egy pozitív üzenete. Mégpedig a magyarigazolvány megteremtése. Ez egy olyan szimbolikus érték, amely fontos azoknak az embereknek, akik nem többségben élik meg magyarságukat, és ugyanakkor Magyarországon elérhető bizonyos kedvezmények igénybevételére jogosít. Megítélésem szerint egy jobb szakmai előkészítettség esetén ezért nem kellett volna négy évet ideológiai vitákkal eltölteni. A köve tkező négy esztendőben úgy gondolom, már nem ezzel kell foglalkoznia a kisebbségpolitikának. Adott egy törvény, amelynek meg kell őrizni a pozitív hozadékát, a megmaradt jogi természetű problémákat pedig a jog eszközeivel kell kezelni. A mindenkori magyar kormánynak ugyanakkor világossá kell tennie, hogy azt a célt követi, amely a határon túli magyarok boldogulását a szülőföldön kívánja segíteni. Ennek a célkitűzésnek a megvalósításában Budapest három fontos területen nyújthat segítséget. Ez pedig a határon átnyúló regionális együttműködés jegyében a határon túli magyarok jogegyenlőségének, esélyegyenlőségének és versenyképességének a növelése. A magyarországi kisebbségpolitika arra kell irányuljon, hogy az önkormányzatok, a gazdasági élet szereplői, de éppe n így az oktatás és a kultúra képviselői is olyan helyzetbe kerülhessenek, hogy elő tudják segíteni a határon túli magyar közösségek abszorbeálóképességének a növelését. A jövőt a tudás és az információ birtoklása határozza meg. Ez a kettő növeli a verseny képességet, s Magyarországnak az a feladata, hogy támogassa azokat a határon túli intézményeket és területeket, amelyek helyzetbe hozhatják a szomszédos államokban élő magyar közösségek tagjait, azaz egyfajta integrációs folyamatban növelik versenyképesség üket. A szellemi tőkét kell növelni, mert ahol az növekszik, oda megy tőke a gazdaságba is. – Az egyik ilyen intézmény az Erdélyi Magyar Tudományegyetem lehet, amelynek működéséhez az Orbánkormány a magyar költségvetésből évi kétmilliárd forintot ígért. Az új kormány folyósítani fogja ezt a pénzösszeget? – Az SZDSZnek az az álláspontja, hogy az intézményi támogatásokat legalább azon a szinten kell tartani, amelyen eddig is voltak. Ugyanakkor úgy vélem, ha Kolozsvárott létezik egy egyetem több száz magya r tanárral, több ezer magyar diákkal, akkor meg kell találni annak a módját, hogy az az intézmény se maradjon ki a versenyképesség növeléséből. Ez csakis a források világos, áttekinthető és hatékony módon folyó felhasználásával történhet.
