Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-28
12 kérdőjelezné meg – írta Miller és Zeman. Szerintük a konvent munkájának befejeződése után időt kellene hagyni a javaslatok feletti töprengésre és vitára a politikuso k és a társadalom között, majd az egész folyamatot egy rövid, de döntő jelentőségű nemzetközi konferenciával kellene lezárni, amelyben a tagjelöltek már teljes jogú EUtagként vennének részt. Brüsszelben csalódást keltett, hogy a tagjelölteket kirekesztet ték a két fontos elnökségi posztról szóló döntésből, mert úgy gondolják, hogy ez negatív üzenet volt a konvent kimenetele szempontjából is. A hírek szerint több jelenlegi EUtagállam is ellenezte, hogy a tagságra pályázó országok törvényhozóit is meghívják az ülésre, mert nem akartak szavazati jogot adni nekik a konventben. *** 2004 helyett 2005? Az EU bővítési elképzelései rendkívül ambiciózusak, és könnyen lehet, hogy a kitűzött két célt, a 2004es időpontot és tíz ország együttes felvételét nem sikerül egyszerre teljesíteni – ennek a meggyőződésének adott hangot Richter Sándor, a Bécsi Gazdasági Összehasonlító Tanulmányok Intézete (WIIW) kutatója szerdán. Mint mondta, a tíz új taggal való bővítés 2004es tervezett időpontjának betartásához túl sok felté telnek kell teljesülnie, ezért ma valószínűbbnek tűnik a 2005ös határidő. A most elgondolt bővítéshez ugyanis minden mai tagjelöltnek le kell zárni az összes fejezetet, az EUnak ki kell dolgoznia belső reformját, és minden tagállamnak ratifikálnia kell a csatlakozási szerződéseket. A most felajánlott, korlátozott mezőgazdasági támogatás például tekinthető kedvezőnek is ahhoz képest, hogy a korábbi javaslat egyáltalán nem irányzott elő támogatást. Hozzátette: szinte biztosra vehető, hogy a 2006ig tartó EUköltségvetési periódusban a felajánlott arányt illetően legfeljebb csekély változásra lehet számítani. (MTI) Vissza Jövőkép és paradicsompüré Huszonnyolc országból százhét taggal ma ül össze Brüsszelben az új Európa víziójáró l tanácskozó konvent Und meg, hogy lassú és zötyög, szólj, hogy baj lesz. Ha mégse lesz, addig birizgáld, amíg tényleg elromlik. Ugye megmondtam! – kiálts, és hívj össze válságstábot. Dolgozz ki hatezer különféle módszert a javításra, majd nagyjából állít sd vissza az eredeti állapotot. És gratulálj magadnak: ismét megmentetted az Európai Uniót! e közszájon forgó használati utasítás gyakorlati érvényét kisebbnagyobb ügyekben gyakran tapasztalja az uniós tudósító, ám igazán nagyszabású alkalmazása ma kezdődik. Összeül az Európa jövőjéről tanácskozó konvent, huszonnyolc országból százhét taggal. Három „kihívásnak” kell megfelelniük. Válaszokat (akár több különbözőt) ke ll kiókumlálniuk arra a kérdésre, hogy miként tehető az EU demokratikusabbá, átláthatóbbá és hatékonyabbá? Aztán: miképp lehetne közelebb hozni az uniót a polgárokhoz, elsősorban a fiatalokhoz? És végül: hogyan alakuljon a kibővített unió, mint egységes po litikai térség, milyen legyen intézményeinek hatásköre. Végül?! A konvent épp ez utolsó kérdés miatt értékelődött fel. Ellentétben az alapjogi chartát kidolgozó, két évvel ezelőtt összehívott hasonló testülettel, most az európai hatalmi viszonyok újrarende zéséről kezdenek vitát. Hiszen nyilvánvaló, hogy a világ változásai közepette az európai erőviszonyok sem maradtak érintetlenül. Az eddig működő, francia – német páros vezetés fölött eljárt az idő. A britek sokkal „beljebb” jöttek Európába, a spanyolok, olas zok és svédek pedig sokkal „feljebb” a láthatatlan, de nagyon is érvényes belső ranglistán. Blair – Berlusconi, majd Blair – Schröder tandem alakult az eddigi britsvéd kettős mellett. A spanyol Aznar csak azért nem társul egyik (illetve mindhárom) pároshoz, m ert az unió soros elnökeként ez illetlenség lenne. Ám a brit – olasz „reformvonalat” nyíltan támogatja a „nagy francia ambíciókkal” (ez Chirac elnök saját kifejezése!) szemben. Közben a telivér európai nagyhatalommá lett Németország nem tartja magától értető dőnek többé, hogy ő fizeti Európát, amelyet a franciák politikailag vezetgetnek. Ráadásul itt a bővítés. A geopolitika szabályai szerint ezzel is Berlin erősödik, legalábbis Párizsban úgy érzik: az új tagállamok zöme (régies és ma már valóban nagyon pontat lan kifejezéssel) a német „érdekszféra” része lesz. De ha nem is, az mindenképpen biztos, hogy a nagyobb uniót nem lehet az eddigi módszerekkel üzemeltetni. Igazság szerint a mostanit sem igazán. Miközben a közösségi intézmények már a kovászos uborka átmér őjét is szabályozzák, addig kulcsfontosságú területeken eldöntetlen, hogy mi közös ügy és mi marad tagállami hatáskörben. Csak mutatóba: 1. Pénzügy, költségvetés, adó. 2. Igazságszolgáltatás, határőrizet. 3. Kül- és biztonságpolitika. 4. Legyene uniós alk otmány vagy sem, s ha igen, akkor legyene jogi ereje? 4. Mit csináljon az Európai Parlament, az Európai Bizottság, vagyis a „közös kormányzat”, a tagállami miniszterek tanácsa (a mostani döntéshozó szerv), valamint mennyire kapcsolódhatnak be a közösségi intézmények ellenőrzésébe a
