Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-15
14 – A magyar kedvezménytörvény azért született, hog y Trianon után valahogy rendezzük a múltat. – Igen, de csak valahogy, mert ne szépítsük: vannak jóvátehetetlen dolgok, amelyeket nem lehet helyrehozni. A trianoni döntés ilyen. A következményeit legföljebb finomítani lehet. A demokrácia tagadhatatlanul il yen finomító rendszer, de balgák maradnánk, ha azt hinnénk, hogy alapvető megoldásokat kínál. Egyedüli megoldások az autonómiák lennének, de a középeurópai demokráciák hallani se akarnak róluk. Hogy miért kevés a kisebbségi ügy kezelésére a demokrácia? Az ért, mert a kisebbségi lét nem egyszerűen társadalmi probléma, mint ahogy a politikusok gondolják, hanem létfilozófiai gond. A kisebbségek – főként ha erőszakkal szakították el őket – valójában a senkiföldjén élnek az anyanemzet és a fölöttük uralkodó ideg en állam kultúrája között. A trianoni döntéssel elcsatolt magyarság virulás és megélénkülés helyett épp az ellenkezőjét éli: zsugorodik, érzelmileg, gyakorlatilag örökös meghasonlásban él, s jövője a belátható idő távlatában az indiánokéra fog hasonlítani. Nem kell többé kitelepíteni, átszabni a lelkét, mert az úgynevezett szabadság közegében is porlad. – Nem túl borúlátó vízió ez? – Bevallom, voltam már jobb kedvű és bizakodó is, de a kedvezménytörvény körüli őrület lehangol. Aki csupán a politika felhőj átékaira figyel, azt rövidlátóvá teszik a fejlemények. A lényeget a történelemben való gondolkodás mutatja meg. Mit sugalltak kisebbségi ügyekben is a diktatúrák? Azt, hogy ne moccanjunk, fogjuk be a szánkat. És mit a demokráciák? Azt, hogy mondjuk, amit a karunk; beszéljünk szabadon, bátran az újságokban, a televíziókban, a parlamentben, vagyis minden kényes téma szalonképessé vált. A felszínen természetesen működik is a demokrácia, de a mélyben még mindig a fölmorzsolódás, az asszimiláció törvénye működik. Térjünk csak vissza Duray Miklóshoz. Tizenöt éves kamaszként egy lánynak esküvel fogadta, hogy életét a csehszlovákiai magyarok ügyének szenteli. Fogadalma 1968 után vált láthatóvá. Idestova harmincvalahány éve. Azóta volt börtönben kétszer is, ellenállás át tovább folytatta, közben Szlovákia önállósult, autonóm nemzetté vált. Duray a történelem logikája szerint autonómiát szeretett volna kiharcolni a felvidéki magyarságnak is, és némi túlzással szólva ott tart mégis, ahol harminc éve tartott. – A politiku sok zöme parlamenti küzdelemről beszél. Ön pedig történelmi mélypontra utal. – A magyarországi ellenzék viselkedését látva nem túlzás mélypontot emlegetni. Emlékszem arra az időre, amikor Duray Miklóst a szlovák belügy is figyelte és a magyar is. Most a m agyarországi ellenzék átkozza a szlovákiai kormánypárttal együtt. Nem különös ez? Elveink fönntartása mellett én korábban mindig szót tudtam váltani Horn Gyulával. 1989ben külügyminiszterként többször kért tőlem tanácsot nemzetiségi ügyekben. Tőlem, a meg bélyegzett ellenzékitől. És meg is fogadta, amit mondtam neki. Most elképedve olvasom, amit Durayról mond: „Régóta nem foglalkozom Durayval, szeretném, ha nem foglalkozna a magyar belügyekkel, ő nem magyar állampolgár, nem itt fizeti az adóját…” Önkéntelen ül az villan eszembe, hogy ha valamilyen balszerencse folytán Horn Gyula jut olyan kisebbségi helyzetbe, mint Duray, a magyar nemzet tagjaként neki ugyanúgy kellett volna viselkednie, ahogyan most Duray viselkedik. Ellenállni a szlovák „vadhazafiaknak”. M ióta Duray él, bizonyos értelemben áldozat. A moralisták szerint igazuk általában azoknak van, többnyire azoknak az áldozatoknak, akiknek sose volt lehetőségük igazságtalanságot elkövetni az őket elnyomókkal. Hogyan lehet, hogy a mai magyar ellenzék azokka l tart, akik sorra követik el az igazságtalanságot a nekik kiszolgáltatottakkal? Hogyan illeszthető be a magyar történelembe, hogy Kovács László szocialista pártelnök úr – innen vagy túl a rokonszenven – inkább Peter Weissszel tárgyal szívesebben, minthog y Durayék igazát védené nyíltan. Marad a szlovák kabinet A balközép pártok nem álltak Meciarék mellé Sikertelenül végződött a szlovák ellenzék legutóbbi, sorrendben tizennegyedik bizalmatlansági indítványa a Dzurindakabinet ellen. Kimerítő vita utá n a pozsonyi törvényhozás elvetette a Vladimír Meciar vezette párt, a HZDS indítványát, amelyben a bizalom megvonását követelte Ivan Miklos miniszterelnökhelyettestől. Csaknem tízórás heves vita után csütörtök hajnalban a pozsonyi törvényhozás elvetette a Demokratikus Szlovákiáért Néppárt (HZDS) bizalmatlansági indítványát Ivan Miklos, a gazdasági tárcákat felügyelő miniszterelnökhelyettes ellen. Az ellenzéki javaslatot hatvan – köztük két kormánypárti – honatya támogatta,
