Reggeli Sajtófigyelő, 2002. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-01-12
13 gondolkodtam, mert apolitikusok által gerjesztett nacionalista hangulatban érthetőnek tartok ilyesfajta megnyilvánulásokat. Biztosra veszem, hogy holnaptól már folytathatom normális polgári életem - hangsúlyozta. Sz. J. P. vissza Bukarest ellenőrző testülete A román kormány szakértői bizottságot állított fel a magyar kedvezménytörvény végrehajtásának ellenőrzésére - közölte Claudiu Lucaci kormányszóvivő pénteken az MTIvel. - A bizottság azt vizsgálja majd, hogy a törvény alkalmazásával kapcsolatos tevékenység összhangban vane a románmagyar egyetértési nyilatkozattal és a jogszabály végrehajtási utasításaival - mondta. A szóvivő szavai szerint mindent vizsgálnak majd, ami a törvény alkalmazásából er ed, illetve azzal összefüggésben van. A bizottság a minisztériumoktól, a polgármesterektől, a megyei tanácsoktól, a rendőrségtől, a magyarországi román diplomáciai képviseletektől kap rendszeresen tájékoztatókat. Lucaci kiemelte, hogy nagy figyelmet fordí tanak majd a sajtóban megjelent írásokra, hírekre. Elemezni fogják a törvénnyel kapcsolatos véleményeket. hírösszefoglalónk vissza Orbánnal úszni Walter Schwimmer, az Európa Tanács (osztrák, konzervatív) főtitkára akkor lett volna a helyzet és hivatala magaslatán, ha idejekorán észrevételezi, hogy a magyar státustörvény diszkriminatív elemeket tartalmaz a nem magyar eredetű romániai lakossággal szemben. Ehelyett Schwimmer csak azt észrevételezte elismerőleg, hogy a Nasta seOrbán egyetértési nyilatkozat nyomán a státustörvény alkalmazása megszabadul e diszkriminatív elemektől. Magyarán: Schwimmernek semmi baja nem volt e törvény eredendő hibájával (ha volt ilyen), viszont jónak látta méltatni e hiba kiküszöbölését. Hogy v ilágos legyen a dolog: ha Schwimmer (miként az ET velencei bizottsága tette) kritikát gyakorol a törvény fölött, akkor ennek hatálya kiterjedt volna mindazokra, akik a törvényt megszavazták - így az MSZPre is! , elismerői szavai viszont csak Orbán Viktor t "találták el". Ügyes, szokták volt az ilyenre mondani, bár ezúttal a minősítés kiegészítésre szorul. Van tudniillik átlátszó, kisszerű és van színvonalas, nagyvonalú ügyeskedés. A mi Schwimmerünk gesztusa inkább az előbbi, mint az utóbbi kategóriájába ír ható. Wilfried Martensé azonban oda sem. A belga konzervatívok nagy öregje, egyszersmind Orbán atyai pártfogója ugyanis még arra sem vette magának a fáradtságot, hogy Schwimmer modorában szenteskedjen - ő egyenesen ráhúzta a vizes lepedőt az MSZPre, amel y szavai szerint a NastaseOrbán paktum (csakugyan erős) kritikájával románellenes érzelmeket és hangulatokat szít Magyarországon. Martens nem annyira a magyar kormányt dicsérte, mint inkább ellenzékét szidalmazta, csakhogy kerek legyen a részben Schwimmer rajzolta kép. Minthogy Európa konzervatívjai munkaerőpiaci, foglalkoztatási ügyekben igen erőteljesen önzőek, hogy azt ne mondjam nacionalisták szoktak lenni, ünnepélyesen kijelentem, hogy Schwimmer és Martens magatartását több mint különösnek találom. E két derék konzervatív politikus csöndben nyugtázhatta volna azt a meghökkenést, amelyet hitem szerint Európa valamennyi politikai ereje - és természetesen a magyar társadalom nagyobbik fele - érez az OrbánNastase megállapodás ama cikkelye fölött, amely g yakorlatilag szabaddá teszi, azaz semmilyen kvótához nem köti a romániai állampolgárok (magyar és nem magyar eredetűek) magyarországi munkavállalását. Az urak feltehetően tudják, hogy az EUn kívüli világban ilyen még nem volt; tudják, hogy a meghökkenés ennek szól. Én a helyükben, azzal a múlttal, ami mögöttük van, megjegyzés nélkül hagytam volna, hogy az által ános megrökönyödést az MSZP belpolitikailag miként artikulálja, és végképp nem varrtam volna a nacionalizmus, a románellenesség vádját egy olyan párt, ti. egy szocialista párt nyakába, amelyet pályafutásom során mindig züllött internacionalizmussal szoktam vádolni. Fura világ ez. A hatékony Orbándiplomácia, ugyancsak példa nélkül álló módon, nemzetközileg ismert és elismert emberekkel próbálja viszszaigazolni kényszerlépéseinek indokoltságát, noha tudva tudja (tudja?), hogy Európa politikai közvéleménye e gyszerű "madárnak" fogja tekinteni azokat, akik ebbe a röptébe befoghatók. Mert erre sincs példa. Nincs és nem volt Európában magára valamit is adó kormány, sőt továbbmegyek: ellenzék, amelyik a maga határon túli konfliktusaiban önnön ideológiai szövetsége seinél keresett volna menedéket, s ezzel föltárta volna saját erőtlenségét. A brit konzervatívok ír kérdésekben soha nem mozgósították az Európa Tanácsot Tony Blairrel szemben, csak hogy egy kézenfekvő párhuzamot idézzek.
