Reggeli Sajtófigyelő, 2001. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-12-17
13 Magyarfóbia után szlovák érdektelenség Az MKP volt a megyei választások legsikeresebb pártja · Duray Miklós a felvidékiek politikai érettségét dicséri 2001. december 17. Neszméri Sándor (Pozsony, Szlovákia) Szlovákia történelmi napokat él meg, még akkor is, ha polgáraiban ez nem igazán tudatosul. Most alakulnak a megyei önko rmányzati szervek, amelyek január elsejétől számtalan olyan jogkört látnak majd el a gazdaság fejlesztése, a szociális gondoskodás, az oktatásügy és a kultúra támogatása terén, amelyeket 1918 óta ez idáig mindig az államigazgatás gyakorolt, tulajdonképpen függetlenül a polgárok akaratától, egyegy régió valós igényeitől. Szlovákia: megyék és mandátumszámok Zárójelben az MKP mandátumainak száma grafika: Magyar Nemzet Az a közigazgatási reform kezdődik el Szlovákiában, amelyet megalkotói nemes egyszerűség gel „decentralizációnak és modernizációnak” neveznek, s csak a bátrabbak merik kimondani, hogy elindult a mindenható állami hatalom leépítése. Történelmi kérdés az önkormányzati szervek megalakulása azért is, mert a megyei elnököket és képviselőtestületek et első alkalommal választhatták meg a polgárok szabadon és demokratikus módon az idén december 1jén és 15én, s aligha él Szlovákiában olyan ember, aki ilyen eseményt megélt már. Ennek ellenére a választások iránt nagyfokú érdektelenség mutatkozott, his zen a szavazásra jogosult polgárok közül országos átlagban csak minden negyedik járult az urnákhoz. Ennek okát a legtöbb elemző abban látja, hogy a közigazgatási reformot érthetetlen politikai viták kísérték. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy túl késő n születtek meg azok a törvények, amelyek az önkormányzatiság építésének alapját alkotják. Így a választópolgárok szinte nem is tudják, milyen változások előtt áll az ország. Ráadásul a választási kampányból kizárták az elektronikus médiumokat, ennélfogva az elnök- és képviselőjelöltek nem tudták hatékonyan közzétenni elképzeléseiket. Arról viszont szinte senki nem beszél, hogy miről is szóltak „az értelmetlen politikai viták”, pedig a polgárok érdektelenségének az okát alapvetően ott lehetne keresni. A köz igazgatási reform – a nagyfokú decentralizáció – motorja ugyanis a Magyar Koalíció Pártja volt, s bár az ország „integritásának a veszélyeztetettségét” ezzel kapcsolatban csak a vezérelvű és nacionalista ellenzéki pártok fogalmazták meg verbálisan, a magya r párt szlovák kormánykoalíciós partnerei magatartását is ugyanilyen „félelmek” határozták meg. Nem véletlen, hogy az önkormányzati megyék kialakításakor a meciari érában kitalált területi elrendezést szentesítette a parlament. A megyei választójogi törvén y megalkotásakor a parlamenti választásokon alkalmazott arányos rendszer helyett pedig azért választották a többségi bevezetést a szlovák pártok, mert abban bíztak, hogy ilyen módon is csökkenthetik a magyarok befolyását egyegy régióban. Ráadásul a megyei elnökök megválasztását ahhoz kötötték, hogy a jelölteknek a megválasztáshoz a leadott sza vazatok több mint 50 százalékát kell megszerezniük, ellenkező esetben második választási fordulót tartanak, amelybe az első forduló két legsikeresebb jelöltje kerül be megyénként. Ezzel kapcsolatban is megfogalmazódott a parlamentben a „magyar veszély”, ne vezetesen az, hogy a második fordulóra azért van szükség, mert akkor már a szlovákoknak is csak egy jelöltre kell
