Reggeli Sajtófigyelő, 2001. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-11-30
8 ellenõrzést is lehetne alkalmazni, éspedig olyat, amel y nem aláz meg senkit, nem is etnikai alapú, és nem is diszkriminál. A nem magyarok számára a legnagyobb csábítást nyilván a magyarországi munkavállalás lehetõsége fogja jelenteni, ez lesz az, amiért egyesek esetleg még arra is képesek lesznek, hogy hazugs ágra vetemedjenek. (Mert azt nehezen hiszem, hogy valaki csak azért hazudná, hogy õ magyar, hogy ingyen olvashasson az Országos Széchényi Könyvtárban.) A munkavállalást viszont simán hozzá lehetne kötni a nyelvtudás feltételéhez. (Ha rajtam állna, én ezt a kérdést mindenestül el is hagynám a státustörvénybõl, hiszen ez egy másik jogszabályra tartozik, mégpedig a külföldiek magyarországi munkavállalásáról szólóra, amely viszont igenis tartalmazhatná, hogy a munkaadó feltételként szabhatja meg a magyar nyelv ismeretét - és ugyanakkor határozottan megtiltaná az etnikai hovatartozás szerinti diszkriminatív szelekciót.) Hiszen ahhoz, hogy valaki megfelelõen tudjon dolgozni valahol, elõször is értenie kell pontosan, mi a feladata, kell tudnia beszélni a munkaadóva l és munkatársaival. Aki nem tud magyarul, annak - a különleges esetek kivételével - el lehet utasítani a pályázatát. (Ebben az esetben tehát a magyarul nem tudó vranceai magyar ember is kaphatna magyarigazolványt, de munkát Magyarországon csak akkor, ha t alálna egy olyan munkaadót, akit a nyelvtudás nem érdekel.) Azt pedig, hogy tude magyarul, vagy sem (az ehhez szükséges szinten), nem nehéz megállapítani. Ettõl az alapszabálytól csak különleges esetekben kellene eltérni, például ha a munkaadó (esetleg ma ga is nyugati cégtulajdonos) azt mondja, hogy az õ magyarországi alkalmazottai tudnak németül, tehát az õ németországi embere akkor is jöhet Magyarországra dolgozni, ha nem tud magyarul. És ez ellen senkinek nem is lehetne semmi kifogása, hiszen egyrészt b evett nemzetközi gyakorlat, hogy a külföldi munkaerõtoborzás során a munkáltató feltételként szabja meg a nyelvtudást, másrészt ezt sokkal nehezebb lenne diszkriminatív intézkedésnek minõsíteni, mint az etnikai hovatartozás szerinti szelekciót, hiszen egy nyelv megtanulására elvileg bárkinek megvan a lehetõsége. Azt hiszem, ha ez lenne a szabály, akkor a státustörvény kedvezményeit jogtalanul igénybe venni szándékozók száma rögtön elhanyagolható mennyiségre apadna magától. (Ha pedig mégis lenne egypár nem jogszerûen kedvezményezett, az ilyenekre fordított költségek messze nem tennének ki annyit, amennyibe az ajánló szervezetek mûködtetése kerül.) Így nem valami rossz ízû rendelkezés által, hanem úgyszólván magától oldódna meg, hogy például az erdélyi munkav állalók legnagyobb része magyar legyen, hiszen jelenleg a magyarul tudó románok meglehetõsen kevesen vannak, és azok sem mind akarnak Magyarországon dolgozni. De lenne ennek további kedvezõ hatása is. Ha ugyanis így mûködne a dolog, akkor a Magyarországon dolgozni óhajtó románnak nem az lenne az elsõ kérdése, hogy az ajánló szervezetek melyik irodájában kell kevesebb csúszópénzt adnia egy ajánlásért, hanem az, hogy hol lehet olcsón, könnyen és gyorsan megtanulni magyarul. A magyarnyelvtudás iránti érdeklõd és növekedése egyben általában is emelné a magyar nyelv presztízsét Magyarország határain túl, ami viszont az ott élõ magyarok körében is kedvezõen befolyásolhatná például az anyanyelvû iskola választását. (Én nyelvész vagyok, mégis - vagy tehát? - ki kell ábrándítanom azokat, akik azt hiszik, hogy egy nyelv presztízse olyasmiken múlik, mint például hogy vannake annak ezeréves nyelvemlékei vagy gazdag költészete. Ez is számíthat valamit, de az emberek nagyon is praktikusan inkább azt nézik, mi hasznuk lesz nekik abból, ha ezt a nyelvet is ismerik. És annak lesz nagyobb a presztízse, amelyiket inkább megéri ismerni.) Ha arra gondolunk, hogy az angolt valamivel többen beszélik szerte a világon, mint a magyart, s a British Council mégis hatalmas összegekkel ös ztönzi az angoltanulást a világ minden sarkában, akkor talán könnyebben megértjük, hogy bizony az ilyesmi is lehet nemzeti érdek, amibe érdemes befektetni, esetünkben annál is inkább, mert a Magyarországgal szomszédos államokban a magyar nyelv presztízséne k növekedése az ott élõ magyarok nyelvi asszimilálódásának megállításában is nagyon fontos tényezõ lenne. Ezek után, gondolom, világos, mi lenne a módosító javaslatom: vegyék elõ még egyszer ezt a
