Reggeli Sajtófigyelő, 2001. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-11-30
7 jellegûn k ívül! (Ezek után enyhén szólva feltûnõ, hogy a Magyar Állandó Értekezlet - amint ez a 2001. október 26i zárónyilatkozat mellékletébõl kiderül - máris "szükségesnek ítéli, hogy a végrehajtási rendeletek megalkotása során a törvény jogalanyainak meghatározá sában vegyék figyelembe az alábbi szempontokat: magyarigazolványt kaphat az a magát magyarnak valló személy, aki tud magyarul, illetve a) valamely bejegyzett magyar szervezet nyilvántartott tagja, b) valamely egyházi nyilvántartásban magyarként tartják szá mon, c) az állampolgársága szerinti állam magyarként tartja nyilván". Amit kiemeltem, az már többlet a jogszabályhoz képest, így az a különös helyzet állhat elõ, hogy addig keresik az alkalmazáshoz az "objektív kritériumokat", míg a végén a végrehajtási re ndeletek tulajdonképpen más jogalanyokat határoznak majd meg, mint a jogszabály!) Ha az ajánló szervezet bárkit is elutasít, az világraszóló botrány. Ha például én lennék az a vranceai ember, én bizony meg sem állnék a Helsinki Bizottságig, Strasbourgig, H ágáig, és mindenütt elpanaszolnám, hogy valaki felül akarja bírálni azt, amit én a saját nemzetiségi hovatartozásomról állítottam. És mindenütt százszázalékosan nekem adnának igazat. Ha jól meggondoljuk, már az is bõven elég világraszóló botránynak, hogy e gy európai parlament (amelyben egyébként minden párt elfogadja és fennen hangoztatja a szabad identitásválasztás jogát!) olyan törvényt szavaz meg, mégpedig elsöprõ, 93 százalékos többséggel, amelynek értelmében az ember ilyen opcióját másvalakinek kell ig azolnia. Mert ha igazolhatja, akkor felül is bírálhatja. Márpedig ennek az elvnek az elfogadása (akár ha implicit formában is) a történelem olyan sötét korszakait idézi emlékezetébe az embernek, amilyenre nem hiszem, hogy igazából vágynánk. Jusson csak esz ünkbe a két világháború közötti Romániában gyakorolt névelemzés, amikor ha egy magyar embernek román eredetû vagy annak (is) nézhetõ családneve volt, minden tiltakozása ellenére románnak nyilvánították, és megtiltották neki, hogy gyerekeit magyar iskolába írassa. Õk ugyanis jobban tudták, milyen nemzetiségû az illetõ, mint maga a szenvedõ alany. Vagy gondoljunk arra, hogyan hurcolták el 1942ben a bözödújfalusi székelyeket az auschwitzi gázkamrákba egy "objektív kritérium", a szombatos vallás alapján: hiába mondták szegények, hogy õk székely magyarok, mert a csendõr jobban tudta, hogy õk zsidók. Ha viszont az ajánló szervezet senkit sem utasíthat el, aki egyszer magyarnak vallja magát, ha tehát nem szûrheti az igénylõket (mert jaj neki, ha megpróbálja), akko r meg mi szükség van rá egyáltalán? Miért nem lehet ezt sokkal egyszerûbben úgy megoldani, ha én magyarigazolványt szeretnék kapni, akkor elmegyek szépen egy ezzel foglalkozó magyarországi irodába (egy ilyen mûködhet a magyar konzulátuson is), ahol ünnepél yesen kijelentem, hogy én magyar nemzetiségû vagyok, alá is írom, átadom a szükséges iratokat, és ezek alapján ott helyben kiállítják nekem a magyarigazolványt? Miért kellene ehhez még egy ajánló szervezet igazolása is? Miért nem hiheti el nekem ezt a nyil atkozatomat egy magyarországi iroda ugyanúgy, ahogy az ajánló szervezet kénytelen elhinni. Hiszen az sem vehet figyelembe más kritériumot, csak azt az egyet, hogy én mit mondtam errõl! Mitõl hitelesebb az ajánló szervezet véleménye az én nemzetiségi hovata rtozásomról, mint az én véleményem? (Szó ami szó, azon pecsét is van, ami meg az én számon jön ki, azon sajnos nincs.) Hogy esetleg hátha csak hazudok, mert nagyon kecsegtet engem a kedvezmény, és ezért magyarnak mondom magam akkor is, ha egyébként nem úgy gondolom, és nem is aszerint élek a világon. Bizony megtörténhet. Nyilván az ilyenek kiszûrésére találták ki elsõsorban az ajánló szervezeteket. De hogyan tudhatná ezt egy ajánló szervezet megállapítani? Hazugságdetektort szereltet fel az irodáiba? Lehall gatókészüléket a gyanús személyek lakásába, hogy kifülelje, mit mondanak errõl egymásnak? Hogy lesz ez? Azt hiszem, sehogy. Számolni kell vele, hogy igenis lesznek ilyen esetek, ha nem is olyan nagy számban, mint egyesek gondolják. Ezt egyszerûen nem lehet elkerülni. Nemkívánt velejárója egy jó szándékú intézkedésnek. Collateral damage - ahogy a politikus urak mondják mostanában. Az ilyenek kiszûrésére azonban az ajánló szervezeteknél sokkal hatékonyabb
