Reggeli Sajtófigyelő, 2001. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-11-30
6 megrendelést. Az ajánló szervezet létének viszo nt egyedül az adhat értelmet, ha megszûri az igénylõket. Hogy megdolgozott a pénzéért, azt minden ajánló szervezet csak egyféleképpen igazolhatja: úgy, hogy csakugyan szûr. Egyes kérelmezõknek ad ajánlást, másokat meg elutasít. Ha senkit sem utasít el, akk or a rengeteg pénzt kidobtuk az ablakon. Pontosabban: odaadtuk valakinek, aki azt nulla hatékonysággal költi el. Muszáj tehát szûrni, muszáj lesz bizonyos embereket elutasítani, különben a megrendelõ másra bízza a feladatot. És itt kezd gyõzelmesen vigyoro gni az ördög. A dolog eddig, míg csak elméletileg kellett róla beszélni, azért tûnt olyan egyszerûnek, mert mindig úgy tették fel a kérdést: hogyan lehet azt eldönteni, hogy kinek kell ajánlást adni? A válasz pedig mindig valami elképesztõ naivságra vallot t, bárhonnan jött is: hát ezt nem nehéz megállapítani, hiszen ha az illetõ tud magyarul, ha tagja valamelyik történelmi egyháznak, ha... Sancta simplicitas! (Avagy itt inkább: Sánta szimplicitás!) Próbáljuk már meg másképp tenni fel a kérdést! Kérdezzünk ú gy: milyen "objektív kritériumok" alapján állapítjuk meg azt, hogy kit kell elutasítani? És itt ne érjük be azzal, hogy hát az látszik - mert nem látszik. Márpedig ezeket a kritériumokat világosan meg kell fogalmazni még az alkalmazás elõtt, hiszen ezek né lkül neki sem lehet fogni semminek. Tegyük fel, hogy jelentkezik valaki, és elõadja, hogy õ magyarságát igazoló ajánlást szeretne kapni a magyarigazolvány megszerzéséhez, mert õ magyar, és ehhez neki mint romániai magyarnak a törvény szerint joga van. Ráme redünk csodálkozva: de miért beszél akkor románul? Mert magyarul nem tud, román az anyanyelve. Megkérdezzük, hová valósi. Vrancea megyei. Tehát nem is erdélyi. Hát a felekezete? Ortodox. Azt hiszem, a várható folytatás itt az, hogy az egyházi vagy RMDSZal kalmazott gondosan feljegyzi ezt az esetet a külön listára, hogy alkalomadtán bemutathassa, hogy azért nem hiába veszi õ fel a fizetését, utasított õ el szép számban embereket. Mint például ezt is. Hiszen ha nem is erdélyi, magyarul se tud, ráadásul még or todox is, akkor világos, hogy õ nem magyar, õ csak hiszi azt, hogy magyar. De mi tudjuk, hogy nem az, hiába hisz õ akármit magáról. Persze elég kicsi annak a valószínûsége, hogy ilyen kérelmezõ jelentkezzék. De elvileg nincs kizárva. Vrancea megyében ugyan is az 1992es népszámlálás során igenis összeírtak százötvenhárom magyart, közülük ötven román anyanyelvûnek, negyvenkettõ ortodox vallásúnak mondta magát. Kívülrõl nézve könnyen azt hinné az ember, hogyha valaki román anyanyelvû és ortodox, akkor a magyar sága sem lehet igazi. De gondoljuk már meg jobban! Ha egy ilyen ember Vrancea megyében a népszámláláskor egy olyan kisebbséghez tartozónak vallja magát, amelyet a saját anyanyelvén írott lapokban inkább folyton szidnak, semmint dicsérnek, amelybe bárki bár mikor büntetlenül beletörölheti a lábát, amelyrõl tehát maga is jól tudja, hogy ahhoz tartozni inkább hátrányt jelent, mint elõnyt, akkor vajon vane a földkerekségen olyan ember (vagy olyan RMDSZ vagy egyház), akinek joga lenne ezt a bevallott odatartozás t megkérdõjelezni? A 92es romániai népszámlálásnak nem tartozott az alapelvei közé az, hogy ahol lehet, a nem románok számát növelje, sõt a gyakorlatban inkább fordítva volt, de azt még a népszámlálási biztos sem merte megtenni (az ajánló szervezet hivata lnokának viszont ez elõírás szerinti kötelessége lesz!), hogy ezt az embert a "nyilvánvaló objektív kritériumok" alapján megpróbálja lebeszélni magyarságáról! Mert azt még õ is tudta, hogy az ember nemzetisége szerint az, aminek hiszi magát. Ezt pedig egye segyedül tõle lehet megtudni. Az illetõ ebben nem tévedhet, hiszen nemcsak arról van itt szó, hogy azok vagyunk, aminek hisszük magunkat, hanem arról is, hogy mindnyájan attól vagyunk azok, amik vagyunk, hogy annak hisszük magunkat. Olyan tehát sem elvile g, sem gyakorlatilag nem lehetséges, mert fából vaskarika lenne, hogy valaki csak higgye magáról, hogy magyar, pedig igazából nem az. Az ajánló szervezetnek tehát nincs is más lehetõsége, csak az, hogy kivétel nélkül mindenkinek adjon ajánlást, aki magyar nemzetiségûnek vallja magát. Erre különben a törvény szövege is kötelezi. Nézzük csak meg újra: "nem magyar állampolgárságú, magát magyar nemzetiségûnek valló személy"! Itt semmi egyéb feltétel nincs megszabva a két fentebb idézett, teljesen más
