Reggeli Sajtófigyelő, 2001. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-07-05
6 egészségügy területén, az Európai Uniós tagállamok közös vízumpolitikát fejlesztenek ki. Az európai uniós szerzõdést 1992. február 7én írták alá. Az európai egységfolyamatot a kezdet ektõl a válságok sora is jellemzi. Mint láttuk, az integráció elsõ évtizedei a kétpólusú világrendszer keretei között indultak. 1989 gyökeres változást hozott. Az Európai Unió az európai struktúrák középpontjába került, közvetlen vonzáskörébe vonva a semle ges országokon (Svájc, Ausztria, Svédország) kívül a nyugat fele forduló közép- és keleteurópai országokat is. A legsürgetõbb kérdéssé vált: mi lesz a helye az új európai rendben a közép- és keleteurópai országoknak? Jugoszlávia felbomlása pedig az EK a lapvetõ gyengeségét fedte fel a világpolitika ügyében. Az Amerikai Egyesült Államok minden változás mellett is kulcstényezõ maradt az európai biztonsági folyamatokban. Schengen Jelentése: megállapodás az együttmûködésrõl és a nemzeti elkülönültség feladás áról. 1985. június 14én, még az Európai Egységes Akta és az egységes belsõ piac megteremtése elõtt a Beneluxállamok Franciaországgal és az NSZKval együtt a luxemburgi Schengenben aláírták azt a 31 cikkbõl álló keretmegállapodást, amely a Beneluxállamok között 1958ban megkötött megállapodás kiterjesztése volt Franciaországra és az NSZKra az áruk és szolgáltatások mozgásának megkönnyítésére, a közös határokon gyakorolt ellenõrzés fokozatos megszüntetésérõl. A szigorú együttmûködést és a nemzeti elkülönü ltség feladását megkövetelõ rendszerhez Olaszország 1990ben, Portugália és Spanyolország 1991ben, Görögország 1992ben csatlakozott. A schengeni megállapodás szolgál az egységes belsõ piac megteremtésének eszközéül. A schengeni szerzõdés következtében a nem EKállampolgár "idegen". A tiltott helyen vagy idõben belépést éppúgy, mint a kellõ útiokmányokkal nem rendelkezõ idegennek a schengeni területre fuvarozását, az embercsempészést a szerzõdõ felek szankcióval sújtják. A schengeni szerzõdésben részt vevõ k közös vízumpolitikát alakítanak ki. A kialakítandó vízumpolitika és beléptetési rend szerint a nem EKállampolgárok csak akkor léphetnek be, ha valamelyik schengeni államban állandó tartózkodási engedélyük, vagy visszatérésre jogosító vízumuk van, vagy teljesülnek a következõ feltételek: érvényes útiokmány, vízum, ha szükséges, a létfenntartás anyagi eszközei, a belépõ nem szerepel az úgynevezett tilalmi listán. Ha a belépés feltételei adottak, a kérelmezõ három hónapig a schengeni területen tartózkodhat . A határok nélküli belsõ piac létrehozásának igénye megkövetelte a külsõ határok megfigyelésének, õrzésének és az ellenõrzés egységesítésének bevezetését. Az EU bõvítése közép- és keleteurópai országokkal Mint láttuk, 1957ben hat alapító tagállam volt az aláírója az uniós szerzõdésnek, 1997ben Amszterdamban már tizenöt tagállam írta alá a szerzõdést. 1993 júniusában Koppenhágában az Európai Tanács elvi döntést hozott tíz közép- és keleteurópai ország jövõbeni csatlakozásáról, ha ezek meg tudnak fele lni a tagsággal járó követelményeknek: az intézmények stabilitása, ami garantálja a demokráciát, a törvényességet, az emberi jogokat és a kisebbségek védelmét, mûködõ piacgazdaság és az, hogy az adott ország gazdasága képes legyen helytállni a közösségi te rmelõkkel szembeni versenyben, megfelelni az EUtagsággal együtt járó politikai, gazdasági és pénzügyi követelményeknek. 1997 decemberében Luxemburgban öt keleteurópai országot hívtak meg az 1998 márciusában elkezdõdött csatlakozási tárgyalásokra: Lengye lországot, Magyarországot, Észtországot, a Cseh Köztársaságot, Szlovéniát (és Ciprust). 1999 decemberében Helsinkiben elhatározták, hogy további öt országgal kezdik meg az EUcsatlakozási tárgyalásokat. Ezek: Bulgária, Románia, Lettország, Litvánia, Szlová kia (és Törökország). 1999 az euró bevezetésének is az éve. 2000 decemberében pedig a nizzai csúcson újraosztották a szavazati jogosítványokat és az Európai Parlamentben az újonnan csatlakozók helyét, illetve intézményi reformokat vezettek be. Megváltozta tták az Unión belüli döntési mechanizmus elvét. Ettõl az idõponttól kezdve a többségi döntést vezetik be. Mint láttuk tehát, az állami szuverenitás és nemzeti önrendelkezés jegyében viaskodó XX. század az ezredfordulóra sem oldotta meg a kis nemzetek, nem zetiségek sorsát KeletKözépEurópában, de NyugatEurópa a II. világháború után - ha döccenõkkel is - egy egyre bõvülõ, önkéntes, szerzõdéses rendszert hozott létre, amelyhez, világos feltételek mellett, az ezredfordulóhoz érkezve újabb tizenhárom ország k apott lehetõséget a csatlakozásra.