Reggeli Sajtófigyelő, 2001. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-07-05
7 Ugyanakkor a XX. század fordulóján mi magyarok is hajlamosak vagyunk továbbra is keleteurópai beidegzettségek alapján dönteni. A státustörvénynek nevezett kedvezménytörvény nem oldja meg, nem oldhatja meg azokat a problé mákat, melyek orvoslására szánják létrehozói. (Lord Russel Johnston - az ET parlamenti közgyûlése elnökének - magánvéleménye: "A törvény nem segít a magyar kisebbségek ügyének".) Nehezen képzelhetõ el ugyanis, hogy a nem fekete munkaerõpiacon három hónapos magyarországi munkavállalás olyan jelentõs forrásfelhalmozást eredményez például a székelyföldi munkavállalóknak, s olyan kívánatos munkaerõvé teszi õket a magyar munkaerõpiacon, hogy akár a hazai munkaerõhiányt, akár a határon túli szülõföldön maradást é rdemben kezelni tudná. A törvény elfogadásával Magyarország nem létesít közjogi viszonyt a szomszédos országokban élõ magyarokkal (aminek okán nevezik "státustörvény"nek sokan máig). Nem oldja meg annak az átmeneti idõszaknak a gondjait sem, mely Magyaror szág és a szomszédos országok EUs felvételének különbözõ idõpontjából adódik (az úgynevezett schengeni határproblémát). Ugyanis Magyarország EUfelvétele s a törvény végrehajtására kialakítandó infrastruktúra megteremtése és mûködtetése (igazolványok kiad ása, 20 ezer forintos támogatás a magyar iskolába járó gyerekek után stb.) beindításának ideje a számítások szerint körülbelül egybeesik. A felvételt követõen pedig az EUs közösségi joganyag alapján szabályozódnak a kedvezménytörvény legfontosabb területe i, derogációra nincs lehetõség. Ezzel szemben a törvényalkotás során használt retorikus szóhasználatával, szimbolikus üzenetével nemcsak nem teljesíthetõ elvárásokat, illúziókat, de újabb nehezen kezelhetõ konfliktusokat, bizalmatlanságot gerjeszt Magyaror szág és szomszédai, Magyarország lakossága és a határon túli magyarok, Magyarország és az Európai Unió között. A törvény olyan gesztus marad, mely messze nem a magyar nemzet reneszánszát eredményezi, hanem olyan keleteurópai konstrukció - mely létrehozói szándékával ellentétes hatásokat vált ki, s mint egy honatya fogalmazott - "megvalósítása során eljelentéktelenedik". De a gyanakvás, melyet keltett, itt marad. vissza A státustörvény visszhangja Vihar után "Menet közbeni balesetnek" minősítette a magyar státustörvényt a román képviselőház külügyi bizottságának elnöke a múlt héten. Szavai is jelezték, hogy a jogszabály elfogadását követő napoktól eltérően nincs már szó például a két ország közötti alapszerződ és esetleges újratárgyalásának szándékáról. A törvényről az Európai Uniónál mindvégig visszafogottan nyilatkoztak. Leginkább az időben adott, részletes hivatalos tájékoztatás hiányát nehezményezik a szomszédos országok a magyar parlament által június 19é n elfogadott státustörvény kapcsán derül ki a legfrissebb nyilatkozatokból. A jogszabály megszavazását követően éles szócsaták során elsősorban román részről érte bírálat a szomszédos országokban élő magyaroknak (az ausztriaiakat kivéve) kedvezményeket biz tosító országgyűlési döntést, Nastase miniszterelnök egyenesen "revizionista politikai frusztrációt" emlegetett (HVG, 2001. június 30.), s közölte például, hogy a törvény alkalmazása Romániában szóba sem jöhet. A nyilatkozatháború során a felek a magyar, illetve a román, valamint az időnként hozzájuk csatlakozó szlovák politikusok igyekeztek nekik kedvező "brüsszeli véleményt" is idézni. A román küldöttség azzal is megpróbálkozott, hogy az Európa Tanács elé vigye a törvény ügyét, s elítélő határozatot csik arjon ki. A különféle sajtóhírek ellenére azonban mindeddig mértékadó uniós politikus, illetve tisztségviselő csak két ízben tett nyilvános kijelentést a státustörvényről. Az egyik Günter Verheugen, az Európai Bizottság bővítési ügyekért felelős tagja volt , aki június 28án, az uniós bővítés helyzetéről tartott "szezonzáró" brüsszeli sajtókonferenciáján egy nekiszegezett kérdésre így fogalmazott: "A magyar státustörvény politikai és jogi elemzését még nem fejeztük be. Egyelőre úgy látszik, hogy a törvény ne m sérti a társulási megállapodást. Ugyanakkor arra ösztönözzük a magyar kormányt, hogy konzultáljon szomszédaival a törvény gyakorlati alkalmazásának módjáról." A másik megszólaló egy nappal később a bővítési ügyekben Verheugen után a második legmagasabb r angú bizottsági tisztviselő, Eneko Landaburu főigazgató volt, aki Budapesten úgy nyilatkozott a Reutersnek: "Nagyon fontos, hogy Magyarország és szomszédai megtegyék a normális diplomáciai lépéseket, hogy a problémáikat kétoldalú szinten oldják meg." Nem véletlen, hogy az uniós vezetők vonakodnak a státustörvényről egyértelműen jóváhagyó vagy éppen elmarasztaló publikus kijelentéseket tenni bármennyire szeretné is az előbbit a magyar, az utóbbit a román kormány. Megnyilatkozásaik szűkszavúak, óvatosak, és a két ország közötti párbeszéd fontosságára koncentrálnak. A státustörvény egyébként nem felel meg az Európai Unió (EU) politikai szellemének és jogszabályainak, amelyek tiltják az uniós polgárok közti etnikai alapú különbségtételt. Ennek bizonyítéka az a tény, hogy Ausztriát ki kellett venni a törvény hatálya alól ezzel a módosítással tett jogi értelemben eleget a kormány a Magyarország és az EU közti társulási megállapodás előírásainak , és hogy be kellett iktatni egy
