Reggeli Sajtófigyelő, 2001. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-05-03
5 közvéleményt. Akad olyan is, aki már most visszautasítja a mag yar igazolványt, így tiltakozván amiatt, hogy az RMDSZ szerepet kap odaítélésében. Különvélemény, egyedi állásfoglalás az ilyen, a romániai magyarság többsége helyesli a tervezetet és várja elfogadását. Hallani józan hangokat a románság soraiból is; a buka resti Adevãrul cikkírója például megértéssel írt a státustörvénytervezetről, s azt a következtetést vonta le, hogy a magyar példán okulva, Romániának többet kellene törődnie a határain kívüli románokkal. A magyar parlament szuverén joga a státustörvény e lfogadása, ebben szomszédai nem akadályozhatják meg. Különben sem ellenük készül a törvény. Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke a szomszédok mozgolódása láttán sietett ismételten kijelenteni, hogy a törvény nem fogja etnikai alapon megk ülönböztetni a szomszédos országok állampolgárait. Külön kihangsúlyozta, hogy a törvény összhangban van a magyar állam nemzetközi kötelezettségvállalásaival és a szomszédos országokkal megkötött kétoldalú egyezményekkel. Hasonlóképpen összhangban van a kis ebbségvédelmi keretegyezményekkel, így a kisebbségek támogatása nem tekinthető diszkriminációnak. Egyébként a kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt mind Románia, mind pedig Szlovákia ratifikálta. vissza BORBÉLY LÁSZLÓ Magyarkép a szomszédságban Így tükrözõdünk mi... A manapság már kormányzati feladatként számon tartott országimázsalakítás egyik lényeges terrénuma lehetne a szo mszédos országok történeti kutatásaiban és oktatásában élõ magyar, illetve Magyarországkép mind árnyaltabb megismerése. A Regio társadalomtudományi szakmagazin felkérésére e tárgyban írott tanulmánysorozat szerzõi szerint a többségében még õrzött sztereo típiákon túl szinte mindenütt tapasztalható pozitív irányú elmozdulás. A magyarság történelmi szerepének a megítélése Ausztriában a legpozitívabb, de egyben a legfelszínesebb, a korábbi negatív megítélés visz onylag Romániában változott a legkevesebbet, és Szlovéniában foglalkoznak a legcsekélyebb mértékben a magyar történelemmel. Mindazonáltal szóra érdemes, hogy számos olyan kérdésben, amiben a magyar történészek korábban alapvetõ ellentmondásban voltak a kör nyezõ országokban élõ kollégáikkal, ittott - magyar szempontból - kedvezõ elmozdulás is látszik. Nyilván kevésbé vonatkozik ez az olyan érzékeny területekre, mint amilyen a trianoni békeszerzõdés vagy Magyarország második világháborús revíziós "teljesítmé nye". A korszak egyik legelismertebb szlovák kutatója, Ladislav Deák - derül ki a Regio címû, Budapesten kiadott társadalomtudományi folyóirat ezzel foglalkozó számából - 1997ben Pozsonyban publikált, A bécsi döntés címû munkájában például továbbra is rag aszkodik ahhoz, hogy a két világháború közti Csehszlovákiát egyebek között az úgymond túlságosan széles nemzetiségi jogokkal felruházott magyar kisebbség "verte szét". Ennek alapján érthetõ, hogy Milan Durica Szlovákia és a szlovákok története címû 1996os munkájáb an semmi kivetnivalót nem talál az 1945ös kassai kormányprogramban, amelynek alapján gyakorlatilag megfosztották állampolgárságától az ott élõ, a csehszlovák állam felbomlásáért kollektív bûnösnek mondott magyarságot. Romániában is lassan válto zik a történészek Magyarországképe - írják Constantin Iordachi és Marius Turda történészek a tavaly nyáron ugyancsak a Regióban publikált tanulmányukban. Florin Constantiniu A román nép õszinte története címmel négy éve megjelent munkájában például Mátyás királyról azt írja: "sajnálatos módon túlságosan is becsvágyó és hataloméhes volt, [és miután] Magyarország királya lett, olyannyira tökéletesen idomult a magyar nemességhez, hogy teljesen megfeledkezett román származásáról". Igaz, léteznek már olyan gimn áziumok, alternatív román történelemkönyvek, amelyek szóra sem érdemesítik az eddig oly fontosnak érzett 1919. augusztusi budapesti román bevonulást, mi több, azt is írják, hogy a modern kori román állam megalakulása idején a magyarok többségben éltek Erdé lyben. Legfeljebb azt hányják a magyarok szemére, hogy "mindig különbnek vélték magukat a havasalföldieknél". Míg a régi sérelmeket számon tartva értékeli Constantiniu Budapestnek az 1919es tanácsköztársaságot követõ román megszállást, amikor azt "az Erd élyben évszázadokon át elviselt elnyomatás és megaláztatás kiegyenlítésének" nevezi. Sõt kollégája, Neagu Djuvara még azt is hozzáteszi, hogy "a magyarok hálával tartoznak nekünk, mert megszabadítottuk õket a kommunizmustól". Ugyancsak nyilván a sérelmek m iatti harag mondatja Aleksandar Kasassal, a Magyarok a Vajdaságban 19411946 címû munka szerzõjével, hogy az 1944ben a bácskai magyarokat ért atrocitások a "szemet szemért" elv érvényesítésének tekinthetõk az 1942es magyar csendõri vérengzések nyomán. S zintén a második világháború idején történtek rontják a magyarképet a legújabb kori ukrán történetírásban is, amelynek szerzõi a korábbi idõszakokról pedig többnyire - a magyarországi történészek által is elismerten - objektívan nyilatkoznak. Kobály József kárpátaljai történész A magyarság és Magyarország az ukrán történetírás tükrében címû tanulmánya szerint a helyi szakértõk mûveikben erõsen felróják, hogy "a magyarok Németország és Olaszország támogatásával a hátuk mögött semmilyen eszköztõl sem riadtak vissza Kárpátalja megszerzése érdekében". Mindemellett azonban olykor már azt is leírják, hogy "a magyar politikai vezetõk egy része õszintén törekedett a Kárpátalján élõ ukránok problémájának megoldására".
