Reggeli Sajtófigyelő, 2001. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-05-23
8 Amennyiben a koalíciós tanács nem fogadja el az SDL által felvonultatott érveket, akkor megfontoljuk a kilépést a koal ícióból - mondta Josef Migas, a Demokratikus Baloldal Pártjának keddi sajtótájékoztatóján. Azt azonban a politikus nem pontosította, hogy a kormány milyen mértékű átalakításához ragaszkodnak, s mely posztokon várnak változást. Migas hangsúlyozta, a balolda l a kormány létszámának csökkentését kívánja elérni, és azt tervezi, hogy az új kabinet inkább a magas munkanélküliséghez kapcsolódó gondokra, illetve a házépítések körüli problémákra fektessen nagyobb hangsúlyt, mint a pénzügyi reformra - számolt be a Re uters. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) nem tartja sem időszerűnek, sem célszerűnek a kormány átalakítását célzó törekvéseket - mondta az MTInek Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője, aki szerint a kormányzati együttműködésben a személycserék csak rontanána k a helyzeten. Magánvéleményének is hangot adva Bárdos azt mondta, hogy a baloldal politikája "olvashatatlan, mert ezzel a taktikával akarják magukat felértékelni, fontossá tenni". Szerinte: politikai zsarolás folyik, amelynek célja, hogy a balodal ismét v isszanyerje elvesztett választóit. Bárdos úgy vélekedett, hogy az SDL ezzel a lépéssel az abszolút kormányzati pozíció megszerzésére is törekedhet" . vissza Korzika, avagy az autonómia anatómiája 20010523 (a nyomtatott MH c ikke) A több mint húsz éve tartó szeparatista erőszak megfékezését várja Párizs attól a törvénytől, amely az eddigieknél szélesebb jogokat biztosít Korzikának. Nagy kérdés azonban, mit szólnak az igazi korzikai nacionalisták a felvizezett "regionális önál lósághoz". Korzika nem egészen 170 kilométernyire van Franciaország déli partjaitól, s éppen abban az évben - 1769ben - lett Franciaország tartománya, amikor Bonaparte Napóleon a sziget fővárosában, Ajaccióban megszületett. Párizs azóta is küszködik a "gy armatosító" szerepköre és a tisztelet között, amivel Napóleonnak tartozik. Még a néhai császár hírneve sem tudta eloszlatni azokat a félreértéseket Korzika és az anyaország között, amelyek több mint két évtizede véres szeparatista küzdelmekben csúcsosodtak ki. A korzikai nacionalisták bombákkal, gyilkosságokkal adtak nyomatékot függetlenségi óhajaiknak, Franciaország pedig megtapasztalhatta, hogy itt az ideje figyelni a kisebbségeire. Lionel Jospin miniszterelnök baloldali kormányzata vetette fel először, hogy "különleges jogokat" kellene adni a korzikaiaknak. Olyan regionális önkormányzatot javasoltak, amelynek alapján a sziget csak olyan módok alkalmazza az anyaországi törvényeket, ahogyan lehetséges: fokozatosan és óvatosan, esetenként módosítva. Vagyis Jospin voltaképpen nem kevesebbet ajánlott fel Korzikának, mint azt, hogy szemelgessen a francia alkotmányból, "tetszik, nem tetszik" alapon. Mivel Jospin jövőre Jacques Chirac jelenlegi köztársasági elnök ellenfele lesz az államfőválasztáson, könnyű volt felhozni ellene azt a vádat, hogy populista eszközökkel akar az Elysée palotába kerülni. Chirac igyekezett távol tartani magát a "részleges korzikai függetlenségre" vonatkozó szocialista tervektől, miközben tavaly még a baloldal vezető személyiségei is el határolódtak a kormányfőtől. JeanPierre ChevŹnement belügyminiszter például azért mondott le, mert, mint mondta, nem asszisztálhat ahhoz, hogy a francia állam "egy erőszakos kisebbség zsarolása miatt lemondjon az állam felelősségéről". ChevŹnement azóta nincs egyedül, köréje csoportosult a jobb- és baloldalnak is ama része, amely szerint az efféle felelőtlen állami engedmény "veszélyes a köztársaságra és veszélyes Franciaországra". Az autonómia, a regionális önállóság valóságos akna, amely szétrobbantja a z államot, a központi hatalmat, és feltartott kézzel várja az erőszakos kisebbség gyilkos golyóit. A Korzikával gyakorolt engedékenység olyan láncreakciót indíthat el, amelynek se vége, se hossza nem lesz. Ez a félelem gyakorlatilag beismerése annak, hogy Franciaország mégsem afféle egységes nemzetállam, amilyennek látszódni akar: a baszkok, a bretonok, a provanszáliak, az elzásziak és a többiek folyton kidugják a fejüket a "francia indentitás" maszkja mögül. Chirac elnök ezért mondhatta, hogy a korzikai te rv ellentétes az alkotmánnyal és elindíthatja Franciaországot az "föderalizmus" útján, amelyet minden született francia szívből gyűlöl. Chirac nem mondta ki, de szavaiból kicsendül a félelem, hogy Franciaország is a darabjaira hullhat. ChevŹnement utóda, Daniel Vaillant ezt világosan ki is mondta: Korzika szerinte "nem lehet a decentralizáció laboratóriuma", hiszen a sziget földrajzi helyzete, különleges geográfiája és történelme merőben eltér attól, amelyet például Bretagnera vagy Elzászra rá lehet húzni . Vaillant szerint tehát Korzikában nem elég erős a francia identitás - legalábbis nem annyira, mint Bretagneban vagy Elzászban. A kísérlet ezért veszélyes lehet. Ami igazán ironikus: Korzika mintegy 300 ezer lakosának túlnyomó többsége egyáltalán nem ak ar elszakadni Franciaországtól - miközben mindannyian azt szeretnék, ha Párizs központi hatalma enyhülne felettük. Jospin eredetileg egyébként azt akarta, hogy a sziget önkormányzata általánosságban dönthessen arról, hogy a francia törvények miféle módosí tásokkal alkalmazhatóak Korzika különleges viszonyaira. A kormányfő ettől azt remélte, hogy még a legvadabb korzikai nacionalistákat is kielégíti. Ám mivel a "különleges engedmények" terve főképpen a francia nacionalistákat dühítette fel, Jospin enyhített a nemzetgyűlés elé kerülő törvénytervezet szövegén: eszerint Korzika esetről esetre köteles megvizsgálni, mely törvényeket óhajtja adaptálni. A végső olvasat azonban még ettől is eltér kissé, ugyanis Párizs - illetve a nemzetgyűlés - határozhatná meg, Korz ika mely központi törvényeket vethetne egyáltalán alá a felülvizsgálatnak. Korzika nyelvét például ezentúl csak azok tanulják majd az iskolákban, akik akarják - nem lesz kötelező tantárgy, ahogyan az eredeti szövegben
