Reggeli Sajtófigyelő, 2001. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-05-23
9 szerepelt. A nagy kérdés most az, vaj on az igazi korzikai nacionalisták mit szólnak a felvizezett "regionális önállósághoz". Vélhetően semmi jót. Jospin kompromisszumos elképzelése még azokat a mérsékelt nacionalistákat is felbőszítette, akik valójában nem akarnak elszakadni Franciaországtól . A "vad nacionalisták" pedig - akik Korzikát független szigetországként akarják látni - álarcosan felvonultak Ajaccióban és közölték, hogy az eddigi négy, radikálisan függetlenséget követelő pártból egyetlenegyet csinálnak. JeanGuy Talamoni, a mérsékelt nacionalisták egyik bajnoka kijelentette: ő személy szerint semmiben sem biztos, semmit sem képes szavatolni - a békét végképp nem. Párizs csak 2004től engedélyezi Korzika különleges státusát. Mélyen él a hatalom berkeiben a "korzikai" (Napóleon) víziója , aki Franciaországot csak központosított vezetés alatt volt képes elképzelni, s aki minden regionális elképzelésben szakadár törekvéseket látott. A különleges korzikai státust is csupán a franciák kisebbsége, 41 százaléka támogatja, a többség szerint Pári zs a központ, az állam minden, Korzika pedig a maga két megyéjével (FelsőKorzika és DélKorzika) álljon be a sorba - ezt kívánja a napóleoni hagyomány. Korzikán sokan úgy látják, hogy Lionel Jospin és szocialistái látszólagos engedményekből akarnak politi kai tőkét kovácsolni. Ajacciói újságírók szerint Jospin terve nem sikerülhet, mert mindig akadnak olyanok, akik Párizs engedékenysége láttán többet követelnek majd. Sokan máris Tony Blair és NagyBritannia példáját emlegetik: ha ott lehetséges volt walesi és skót parlamentet csinálni, akkor ez miért lehetetlen Korzikán, kérdezik. Ha viszont a szigeten a nacionalisták megtörik a francia szentséget és kivívják regionális autonómiájukat, akkor mi lesz Franciaországban, teszik fel a kérdést Párizsban azok, aki k nagyon is jól ismerik Franciaország etnikai térképét. A jövő évi francia elnökválasztáson Chirac és Jospin között az egyik vitapont biztosan Korzika lesz. A sziget azonban nehezen törődik bele abba, hogy mindkét fél csak "dobókockának" használja. Közép- és KeletEurópában pedig el lehet tűnődni azon, hogy a boldog Franciaország, amely a föderalizmust prédikálja a régió, de nem az Európai Unió számára, közben saját - jó - borát iszogatja. vissza Fodor György Máthé Éva Történ elmi törvény Romániában 20010523 (a nyomtatott MH cikke) Tizenegy évi nekilendülés, megtorpanás, ígérgetés, követelőzés után végre ma életbe lép az az új helyhatósági törvény, amely lehetővé teszi, hogy azokban a helységekben, ahol valamely nemzetiség r észaránya meghaladja a 20 százalékot, ott annak nyelvét is használni lehessen a közigazgatásban. A törvény szerint ezekben kötelező a nyelvhasználat, másutt a helyi tanács belátása szerint ezt ugyancsak lehetővé teheti. Az ország megyéi közül huszonháromb an vannak olyan települések, ahol valamely nemzetiség vagy több etnikum részaránya meghaladja a kritikus határt. 1342 megyei jogú városról, illetve városról, községről és faluról van szó. Ezek közül 1062ben a magyarok aránya haladja meg a húsz százalékot, 114 helységben pedig a romák nyelve válik közéletben használatos nyelvvé, ami mindjárt több különleges gondot hoz magával. Másutt az ukrán és a német nyelv válik használatossá, és szándékosan nem fogalmaztam úgy, hogy "hivatalossá", mert még az RMDSZ tisz tségviselői is számtalanszor hangsúlyozták: nem arról van szó, hogy 2001. május 23ától a hivatalos román nyelv mellett a magyar (és esetenként más kisebbségi nyelv) is hivatalos nyelvvé válik, mint ahogy ezt hónapok óta szajkózza a nacionalista színezetű román sajtó, illetve szélsőséges politikusok. Néhány erdélyi helységben immár a háromnyelvűséget kell meghonosítani. Bár az új román helyhatósági törvénynek nemcsak kisebbségi vonatkozásai vannak, mégis ezekről esik a legtöbb szó. A nemzetiségek szabad ny elvhasználatára vonatkozó cikkelyek kimondják: az említett helységekben az alkotmány szellemében a hivatalokban lehetővé kell tenni az anyanyelv használatát, a lakosok magyarul (vagy más kisebbségi nyelven) szólhatnak a tisztviselőkhöz, magyarul is beadhat ják kérvényeiket, és magyar választ kell kapniuk rájuk (a román nyelvű mellett). Továbbá a helyi tanácsok üléseinek napirendjét és határozatait magyar nyelven is nyilvánosságra kell hozni, és ha a magyar (vagy más nemzetiséghez tartozó) tanácsosok száma me ghaladja az egyharmadot, akkor ők kérhetik, hogy magyarul terjesszék elő mondandójukat, a polgármestereknek pedig szinkrontolmácsolást kell biztosítaniuk. Viszont a határozatokat románul állítják össze. A hivatalokban gondoskodni kell arról, hogy a lakossá ggal közvetlenül érintkező hatósági emberek között olyanok is legyenek, akik beszélik az illető nemzetiség nyelvét. Természetesen ki kell helyezni a helységek határában a két- vagy háromnyelvű táblákat, valamint a közintézmények, illetve az utcák nevét a k isebbségek nyelvén is ki kell írni. A törvény életbe lépése előtt néhány nappal, a hét végén Marosvásárhelyen szemináriumot szervezett a PER (Project in Ethnic Relations) USAbeli nem kormányzati szervezet és a helyi Dr. Bernády György Közművelődési Alapí tvány, amelyen jelen volt Livia Plaks, a PER ügyvezető igazgatója (Elie Wiesel Nobeldíjas író unokahúga), Markó Béla, az RMDSZ elnöke, a bukaresti magyar és amerikai nagykövetség megbízottja, államtitkárok, szenátorok és parlamenti képviselők, polgármeste rek, kisebbségi szervezetek vezetői. Megállapították: a tanácskozásnak igen pozitív kicsengése és rendkívül civilizált hangneme volt, ami szembeszökő előrehaladást jelent. Megfogalmazódott, hogy tizenegy évvel a román társadalmi átalakulás óta
