Reggeli Sajtófigyelő, 2001. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-05-03
7 Kormányválság Ukrajnában Kényszerlépés Lemondásra kényszerült az ország függetlenné válása óta a legsikeresebbnek tartott ukrán kormány, miután a parlament április 26án megszavazta a Viktor Juscsenko vezette kabinet ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt. A liberális miniszterelnök távozása tovább fokozhatja Ukrajnában a tavaly õsz óta húzódó po litikai válságot, és megnehezítheti Kijev számára az együttmûködést a nemzetközi pénzügyi körökkel. "Nem távozom a politikából. A demokráciáért minden törvényes módon küzdeni kell. Elmegyek, hogy visszatérjek" - jelentette ki az ukrán parlamentben Viktor Juscsenko miniszterelnök. Elõzõleg a kijevi parlament, a 450 tagú legfelsõ tanács (rada) múlt csütörtökön 263 szavazatos többséggel elfogadta a kormánya ellen a kommunista frakció által benyújtott bizalmatlansági indítványt. A honatyákat az sem tántorított a el az alkotmány szerint a kormányfõ automatikus lemondását maga után vonó döntéstõl, hogy az ülés alatt a rada épülete elõtt Juscsenko mintegy 1520 ezer híve tartott szimpátiatüntetést. A miniszterelnök sorsa voltaképpen már akkor megpecsételõdött, amik or április 17én a tavaly márciusban jóváhagyott kormányprogram teljesítésérõl szóló beszámolóját meghallgatván a törvényhozás "elégtelennek" minõsítette a kabinet munkáját, és napirendre tûzte a 250 képviselõ aláírásával támogatott bizalmatlansági indítvá nyt (HVG, 2001. április 21.). Megfigyelõk szerint Juscsenkót egyedül Leonyid Kucsma elnök erélyes beavatkozása menthette volna meg, amit Ukrajna nyugati partnerei meglehetõsen leplezetlenül sürgettek. A voksolás elõtti napon azonban kudarcba fulladt a Kuc sma kezdeményezte egyeztetõ tárgyalás Juscsenko és a parlamenti frakciók elsõ emberei között, s az államfõ nem vette a fáradságot, hogy április 26án személyesen védelmébe vegye a miniszterelnököt, inkább elutazott Szlavuticsba a csernobili atombaleset 15. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésre, ahonnan az õt kísérõ tudósítókon keresztül üzente meg: "elégedetlen" a szavazás kimenetelével. Jóllehet a függetlenség 1991es kikiáltása óta Ukrajnában immár a nyolcadik kormány köszönt le, egyik miniszte relnök menesztése sem korbácsolta fel úgy az indulatokat, mint Juscsenkóé. Ez persze nem véletlen, hiszen elõdeivel szemben Juscsenko 1999. december végi kinevezése óta nagy népszerûségre tett szert, s a közvéleménykutatások szerint az elsõ számú országos politikussá nõtte ki magát, akire - ha most lenne elnökválasztás - a megkérdezettek mintegy 60 százaléka adná a voksát. Ez a körülmény sokak szerint már önmagában is elég lett volna ahhoz, hogy Kucsma ne ragaszkodjék a kormányfõhöz. Ám a személyes szempon tok mellett az elnöknek figyelembe kellett vennie azt is, hogy a legfelsõ tanácsban furcsa alkalmi többség alakult ki Juscsenkóval szemben egyfelõl a kommunisták és munkapárti szövetségeseik, másfelõl a legbefolyásosabb pénzügyipolitikai klánokhoz kötõdõ két frakció, az egyesült szociáldemokraták és a Dolgozó Ukrajna összefogásával. Juscsenko csalódottsága érthetõ, hiszen nevével immár elválaszthatatlanul összefonódik az utóbbi évtizedben Ukrajnában példátlan gazdasági növekedés és pénzügyi stabilitás. A kegyvesztett kormányfõ érdemei közül kiemelkedik, hogy 2000ben Kijevnek mármár csodával határos módon sikerült elkerülnie a fizetésképtelenséget: a külsõ adósságállomány több mint 20 százalékának 7 évre szóló átütemezésével tavaly csaknem 2 milliárd doll árral csökkent az ország adósságszolgálati kötelezettsége. Ukrajna normalizálta viszonyát az IMFfel, és elõrehaladott tárgyalásokat folytatott a hitelezõ államokat tömörítõ Párizsi Klubbal 900 millió dolláros tartozásának átütemezésérõl. Az államháztartás kiegyensúlyozásának köszönhetõen az ukrán kormány kifizette a költségvetési szférában a kilencvenes évek során felhalmozódott mintegy 6 milliárd hrivnyás (1 USAdollár = 5,4 hrivnya) bér- és nyugdíjtartozásokat. Annak ellenére, hogy Juscsenko - már csak ukrán származású, de amerikai állampolgárságú felesége miatt is - kifejezetten Nyugatbarát politikusnak számít, kormányzásának nem egészen másfél éve alatt valamelyest az oroszukrán gazdasági kapcsolatok is javultak. Ezt jelezték a december végén az oros z földgáz ukrajnai tranzitjának biztosítékairól és az Ukrajnába irányuló orosz gázexport fizetési feltételeirõl, valamint februárban az ûr- és rakétatechnológiai, valamint villamos energetikai együttmûködésrõl kötött orosz-ukrán megállapodások. A Juscsenk okabinet legnagyobb fegyverténye mégis az, hogy átláthatóbbá tette az ukrán gazdaság legkorrumpáltabb ágazatát, a néhány oligarchikus csoport által ellenõrzött energetikai szektort, amelynek részesedése a költségvetési bevételekbõl 710 százalékról egy év alatt 50 százalékra nõtt. Igaz, Juscsenko és az energetikai reformot felügyelõ Julija Timosenko miniszterelnökhelyettes olyan érdekeket sértett ezzel, hogy az végül a kormány bukásához vezetett. Miután pénteken az államfõ formálisan is elfogadta Juscsen ko lemondását, s egyben felkérte, hogy a következõ kormány hivatalba lépéséig ügyvivõként lássa el feladatát, Kijevben kiújultak a találgatások a jövendõ miniszterelnök személye körül. Noha Kucsma a leköszönõ kabinet tagjaival találkozva hangsúlyozta, hogy nem lesz visszalépés a reformok útján, az elemzõk zöme visszarendezõdéstõl tart. A kormányfõjelöltek között sajtóértesülések szerint szóba jöhet többek közt Szerhij Tihipko, a Pusztovojtenkokormány miniszterelnökhelyettese, Juscsenko gazdasági miniszter e, Mikola Azarov, az adóhivatal vezetõje, Anatolij Kinah, a gyáriparosok és vállalkozók szövetségének elnöke, Jevhen Marcsuk, az államfõ mellett mûködõ biztonsági és védelmi tanács titkára vagy Olekszandr Omelcsenko kijevi polgármester. A lehetséges minisz terelnökök között felmerült a hadiiparral foglalkozó állami bizottság elnökeként az utóbbi idõszakban háttérbe húzódott Volodimir Horbulin neve is, aki alig pár éve még a biztonsági és védelmi tanács titkára volt, és Kucsma jobbkezének számított.
