Reggeli Sajtófigyelő, 2001. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-04-04
3 jelenlétében. Újságírói kérdésre válaszolva a nagykövet elmondta: a pozsonyi kabinet jóváhagyta a somoskői határátkelőhe ly megnyitását. A romakérdésről szólva Markus emlékeztetett Václav Havel cseh államfő javaslatára, amely szerint erre a problémára a visegrádi négyeknek – különösképpen Magyarországnak, Csehországnak és Szlovákiának – közös megoldásokat kellene kidolgozniu k. vissza A magyar művelődés hídfőállásai Entz Géza szerint a térség országainak közös érdeke a kulturális együttműködés Szulovszky János Szerző Felküldve: 2001. április 04. 15 . oldal Míg az 1994 és 1998 közötti kormány egye s külföldön működő magyar kulturális intézet megszüntetését fontolgatta, a jelenlegi megkülönböztetett figyelmet fordít rájuk. A rólunk alkotott kép igen fontos összetevője a kultúra – s e téren valóban különösen sokat tudunk felmutatni. Éppen ezért elsőre ndű érdekünk és feladatunk, hogy örökségünket és mai kulturális életünk értékeit megismertessük a nagyvilággal. Ennek érdekében Delhitől Londonig, Kairón, Rómán és Helsinkin át, Moszkvától Prágáig tizenöt országban vannak intézményes „hídfőállásaink”. Tava ly óta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában új szervezeti egység segíti a hatékonyabb munkájukat. Dr. Entz Gézát, a Kulturális Intézetek Igazgatóságának főigazgatóját kérdeztük a munkájukról. Az önök egyik legfontosabb feladata a külföldi magyar i ntézeti hálózat működésének hosszú távú megalapozása, stratégiájának a kidolgozása. Hol tartanak ebben? Melyek az alapvető szempontjaik? – Igazgatóságunkat nem pusztán a kormány elképzelései hívták életre, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal korábbi vizsgála ta is szorgalmazta már, hogy a külföldi magyar intézetek tartozzanak valamilyen közigazgatási szervezethez. Mivel ezeknek eddig nem volt gazdájuk, nem lehetett igazán a tevékenységüket sem koordinálni. Legelőször is létre kellett hozni tehát ezt a szerveze tet. Az igazgatóság első hónapjai a működési feltételek kiépítése és a helyzetfelmérés jegyében teltek. A Bokroscsomag olyan mérvű elvonással sújtotta az intézeteket, hogy valóban komolyan felvetődhetett, érdemese fenntartani ezeket. Tudvalévő ugyanis, h ogy a küszöbérték alatti finanszírozás kidobott pénznek számít. Az Orbánkormány ezen alapvetően változtatott, a programok támogatása háromszorosáraötszörösére emelkedett. Ez még mindig nem annyi, hogy mindent fedezni lehetne belőle, de már mindenképpen b iztos hátteret jelent. A technikai, tárgyi feltételek javítása mellett a humán oldal is megerősítésre várt. Számos kiküldötti posztot meg kellett szüntetni, s a helyeket felkészült, tudományos minősítéssel is rendelkező szakemberekkel betölteni. A kiválasz tás során az a szempont vezetett bennünket, hogy olyanok kerüljenek az intézetek élére, akik a fogadó ország kultúrájában nemcsak otthonosan mozognak, hanem a kultúra, illetve a tudomány valamely területének elismert művelői is. – Egy külföldi kulturális i ntézet irányítása meglehetősen sokrétű feladat, s olyan követelményeket támaszt, amelyeket nem lehet a magyar oktatási rendszerben elsajátítani. – Valóban, ha valaki jártas a kultúra bizonyos területén, még nem jelenti azt, hogy jó menedzser is lesz. Ezért a diplomaták képzéséhez hasonlóan olyan, legalább féléves programon dolgozunk, amely felkészít a szerteágazó feladatok ellátására. Az intézetek azonban nem „egyszemélyesek”, a vezetőknek vannak segítőik is: csapatmunkáról van szó. Fontos, hogy mindenki a legtöbbet nyújtsa a saját feladatkörében. Munkatársaink tájékozottságát és rátermettségét jelzi, hogy a fogadó ország pályázati rendszerének lehetőségeivel élve, illetve szponzorok révén kétháromszorosát, esetenként a többszörösét is előteremtik annak az összegnek, amit a költségvetés egyegy intézet rendelkezésére bocsát. Ezzel mozgásterüket és hatékonyságukat jelentősen tudják növelni. A hazai háttérbázissal kapcsolatos teendőink közé tartozik az intézetekben folyó munka értékelési rendszerének a kialakí tása
