Kanadai Magyarság, 1963. január-július (13. évfolyam, 1-30. szám)

1963-07-13 / 28. szám

XIII. évfolyam, 28. szám, 1963. jul. 13, szombat 6 KANADAI MAGYARSÁG MOSAKODJÉK LAVÓRBAN! Nem mi, hanem a hazai Népszava cikkírója ad­ja a fenti címet egyik írásának, amelyben az udvari­atlan embereket pellengérezi ki. — Nem árt, ha egy kis “kóstolót” adunk ebből a cikkből, hadd lássa az emigrációs magyar, milyen a “közéleti” szellem a mai Magyarországon. A FŐVÁROS egyik házlkezelőségi kirendeltségének alkalmazottja adta ezt a “tanácsot” — éppenség­gel nem valami barátságos hangon — Zajtai Ervin­nek. Csupán azt szerette volna tudni és a ház többi lakója is arra várt választ, hogy a fűtési díjon kívül befizetett elég tekintélyes összegért: egy hónapon át miért nem kaptak meleg vizet és ha késés, kiesés van, •akkor ugyan miért? Megértette volna azt is, ha tör­ténetesen így válaszolnak neki: “Kedves lakótárs! (a megszólításhoz talán nem is ragaszkodott volna) a kazán elromlott, és mi minden erőnket latba vetve sem jutottunk szerelőkhöz, illetve nem tudtunk meg­felelő alkatrészt szerezni.” Nem tudjuk, melyik lett volna a megfelelőbb válasz, talán egy harmadik, de minden esetre más, mint amit Zajtai Ervin kapott: “Mosakodjék lavórban!” Vannak emberek, akiket saját munkájuk, fontos­ságuk, elvakulttá tesz, sőt elfeledkeznek arról, hogy hasonló esetben számukra is felháborító lenne ilyen válasz. Éppen ezért érdemes figyelmeztetni őket ma­gatartásuk helytelenségére. Csokorba kötve talán torz a kép, úgy tűnik, mintha közéletünket elárasz­tanák az ilyen felelőtlen válaszok, mégis összeszed­tünk néhány példát, mert ha nem is gyakoriak, hírük futótűzként terjed és hatásuk valóban torzít, aláássa intézményeink, de még rendszerünk tekintélyét is. IDŐS NÉNITŐL kaptunk levelet. Nagyon resz­­kedhetett a keze, amikor a tollat fogta és megcímez­ne a szerkesztőségnek. “Közérdekű rovat” — írta rá, s a Patyolatnál kapott nyers válásé miatt kesereg. Igaza van, amikor közérdekről ír, mert a figyelmes, -emberséges válasz valóban közérdek. Sokszor érthe­tetlen is, miért nem így válaszolnak az emberek. A néni esete is bizonyítja, hogy a durva hang néha se­bet ejt egy-egy ember önérzetén. A levél írója ugyanis a Patyolatból szennyes, foltos ruhát vitt haza. Mikor reklamált, azt vágták oda: “Ismerjük mi az ilyenfajta embereket, úgy akarnak rajtunk keresni, hogy kárté. rítést kérnek.” Pedig azt is válaszolhatták volna, “ne haragudjék, néni, utánanézünk, miként fordul­hatott elő ez az eset, s ha megállapítottuk, hogy a hi­ba nálunlk történt, intézkedni fogunk.” Ezfcel még csak el sem kötelezték volna magukat valamilyen kár­térítési összeg fizetésére, csupán emberségesen és természetesen válaszoltak volna. Az ilyen válasz ak­kor sem gerjeszti haragra az ügyfeleket, ha elutasí­tásban részesülnek. RÉGI KÖZMONDÁS, hogy szóból ért az ember. A mi rendszerünkben azonban törvényerőre kellene émelni, hogy a közhivatalokban és a különböző válla­latoknál, s mindenhol, ahol a lakosság megfordul, kérdez és feleletet vár, kötelező az emberséges, be­csületes, szíves válasz. Meggyőződésem, hogy az em­berek egyetlen esetben sem várnak különleges bo­csánatkéréseket, még akkor sem, ha elutasító dön­tésről értesítik őket, csak éppen figyelmes, embersé­ges hangot. Sőt kevesebb vita és civódás, mérges vá­lasz és szóváltás adódna — sok időt is megtakaríta­nának —, mint a helyenként megtalálható gyakorlat esetében. Előfordult már többször, hogy olvasóink ké­résére mi is reklamáltunk ilyen ügyekben. Amikor meghallottuk a valódi választ, azt kérdeztük, miért nem ezzel kezdték, mikor az ügyféllel tárgyaltak, hi­szen az illető soha egy lépést sem tett volna, ha így válaszolnak neki. A nyers beszéd után elterjed a fel­háborodás, a rossz hangulat és néha még’ ferde poli­tikai megítélést, általánosítást is szül. POLITIKA-E tehát, amikor a meleg víz szolgálta­tásról, a Patyolat kérdéseiről, vagy egyéb dolgok­ról beszélünk, s az emberek apró, hétköznapi, sem­minek tűnő gondjaival foglalkozunk? Igenis, politika, mert az emberek hangulatát, jó érzését, a hazához való tartozását segíti elő a figyelmes, emberséges vá­lasz. Lendvai Vera UJKAN ADÁSOK STRATFORDBAN Amidőn “Cyrano de Ber­gerac" az idén másodszor kerül előadásra a stratfordi színház nyári idényében, ke­vesen gondolnak ezen pro­dukció kulisszatitkaira, mely­nek az elmúlt színi évadban 19 előadása volt és azt mind telt ház előtt tartották, ami szinte hihetetlennek hangzik. A színpaddal szemben, a nézőtér fölötti kis fülkében a 28 éves Bohdanetzky Ta­más irányítja a villanykeze­lőket, a zenekart, a hang­erősséget és a jegyszedőket. Ez a fiatal rendező Buda­pestről jött (Kanadába a for­radalom után. A Canadian Scene-nak akkor tett nyilat­kozatában kijelentette, hogy bizony angol tudás nélkül “nehéz" a boldogulás szín­házi embernek. 'Két éven át a legkülönbözőbb munkák­kal kereste meg kenyerét, de azután derengeni kezdett számára az ég, bekerült a to­rontói Crest színházba. Az elmúlt négy idény alatt egyik sikert a másik után érte el a kanadai színházi életben. 1961-ben megnyerte a Tyrone Guthrie dijat, mely lehetővé tette számára, hogy külföldön tanuljon. Ma kanadai állampolgár. Közben elvette a ha mi! ton i Polly Scanton-t, aki a strat­fordi színház kosztüm osz­tályán dolgozik. Maga is el­ismeri, hogy jó öt évre volt szüksége, amíg beleszokott az Újvilág életébe és elérte mai pozícióját. “Nekünk fiataloknak sokkal köny­­nyebb, de annál nehezebb az öregebbeknek" — mond­ja. Ha megkérdezzük őt, mit tart a kanadai színházaikról, beismeri, hogy a kanadai közönséget nehéz kielégíte­ni. “Nehéz eltalálni mit is akarnak, de meggyőződé­sem, hogy az érdeklődés nö­vekszik a jó színház iránt és hogy a helyzet e téren ör­vendetesen fejlődik" —• mondotta. Az a legfőbb kí­vánsága, hogy a kanadai kormány jobban támogassa a színházakat. SOPHIE MARTIN "Most, hogy elmondha­tom, hogy a kanadai Strat­ford Festiválokon dolgoz­tam" jelenti ki Sophie Mar­tin a Canadian Scene-nek adott interviewjában, “min­den ajtó megnyílik előttem. Színvonala olyan magas, mint bármely színházé a vi­lágon". A tizenegyedik idényre való lázas, izgalmas készü­lődés közepette Mrs. Martin, aki mint kiszolgálónő kezd­te az első szezonban, majd kalapokat készített, most pedig ő szabja ki az idén be- ! mutatásra kerülő “Mikadó" cimű Gilbert és Sullivan operett díszruháit. Ezután rövidesen régi hazájába, Ausztriába utazik, hogy ott az 1961-ben elnyert Tyrone Guthrie díjjal a színházi kosztümök történetét tanul­mányozza. Mrs. Martin 1954-ben lett kanadai állampolgár. Férje David L. Martin hamiltoni tanár és. zenész, aki jelenleg a saskatchewani Yorkion ke­rület közoktatási tanácsának zenei programját készíti elő. • A Stratfordi Ünnepi Játé­kok idei, 11-ik idénye junius 17-étől szeptember 28-ig tart. A jegyekre és műso­rokra vonatkozó mindenne­mű felvilágositáskérés “The Stratford Shakespearean Fes­tival Foundation of Canada, Stratford, Ontario" cimre küldendő. A Szegedi Szabadtéri Játékok julius 20-án Er­kel Brankovics György cí­mű operájának előadásá­val kezdődtek. 28-án ad­ták elő először Szegeden Verdi operáját, a Truba­dúrt, Peter Glossop, a lon­doni Covent Garden mű­vésze, Margherita Rober­­ti, a New York-i Metro­politan tagja, Zenaida Palli, a bukaresti Opera­­ház művésze, Bruno Pre­­vendi, a milánói Scala tagja és Szalma Ferenc, a budapesti Operaház tag­ja felléptével. A Cigány­báró szegedi előadását Eduard Strauss bécsi kar­mester, Johann Strauss ''dédunokája vezényelte. • Az edinburgi zenei fesz­tivált augusztus 19-én a Magyar Állami Operaház előadásával kezdik meg az Empire Theaterben. A műsorban Bartók három egyfelvonásosa — A kék­szakállú herceg vára, A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin —, szerepel. A magyar operatársulat ösázésen négyszer mutatja be mű­sorát. • A martonvásári Beet­hoven- hangversenyeket junius 29-én, julius 27- én és augusztus 81-én rendezik a Magyar Tudo­mányos Akadémia mar­tonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetek parkj á­­ban. A felsőkanadai faluban, Upper Canada Village, a háziasszony talán nem vásárolhatja meg heti zöldségkészletét oly gyorsan és kényelmesen, mint a modern városok supermarketjain, mégis nagy túristaforgalomra szá­mítanak az idén is. A múlt évben ez az eredeti formájában felépített Uni­ted Empire Loyalista régi falu 300,000 látogatót vonzott az ontarioi Mór. risburg közelébe. A Szent Lőrinc folyam és tengeri csatorna parkrészében fekszik a 2-es számú főútvonal mentén. Egy 1784 és 1867 közötti falu ké­pét varázsolja elénk. A!z épületek és bútorok egyrésze korabeli. A faluban nemcsak lakóházak, hanem egy régimódi fűrésztelep, szövőberendezés, kovácsműhely, templom, kaszárnya, orvosiak és egy 1804-ből való zsilip is látható. (Financial Post foto) MAGYAR SZERZŐ SIKERE A CSIKÁGÓI NÉMET NAPON Az idei “!Német napot" Csikágóban Wagner Richard 150-ik születésnapjával egy­bekötve junius 22 és 23-án a Navy Peer-ban tartották meg. Ennek a “Német nap"­­nak az idén nagy sikere volt, amelyhez talán az idei hűvös júniusi időjárás is hozzájárult, úgyhogy a Navy Peer hatalmas területét a közönség estefelé mindkét napon szinte zsúfolásig ■megtöltötte. Érdekes volt Németország különböző ipari termékeiben gyönyörködni, amelyek, et ott kiállítottak. Úgyszintén feltűnt a Németország föld­rajzi fekvéseit bemutató és a “szégyen fal“-nak neve­zett berlini vasfüggöny ál­tal elcsúfított és lehetetlen­né tett helyzetet illusztráló különöbző ábrák és statisz­tikai adatok. A műsor meglepetése volt, hogy a műsoron-Nagy Frigyes csikágói zeneszerző is szerepelt “Üdvözlet Ma­gyarországnak" c. (indulójá­val. A műsor bemondója a magyar zeneszerzőt igen szépen mutatta be a hallga­tóságnak: Nagy Frigyes rö­vid német nyelvű beszédé­ben hangsúlyozta magyar­ságát és rámutatott a ma­gyar indulójának missziós szerepére a magyar emigrá­cióban, hangsúlyozva a nagy megtiszteltetést, ame­lyet számára a Wagner em­lékére rendezett ünnepi műsoron való szereplése je­lent. Beszédét az egyesült Németország és a szabad Magya rország éltetésével fejezte be. Ezután követke­zett magának az indulónak a bemutatása, melyet a hall­gatóság nagy lelkesedéssel fogadott. DR. RIMANÓCZY LÁSZLÓ: A magyarok származásának és rovás-irásának eredete “modern” szemmel nézve Érdekes könvvet vettem tavaly, a címe: VOICES IN STONE. Ezt a művet Ernst Doblhofer írta “Zeichen und Wunder” — (Jelek és Csodák) címmel német nyel­ven és a Paul Neff bécsi kiadónál jelent meg először 1957-ben. A fenti könyv angol nyelvű kiadása a Souvenir Press Ltd. 34 Bloomsbury Str. London. W. C. I. kiadá­sában került piacra 1961-ben “Beszélő kövek” címen. Az angol nyelvű könyvhöz Mervyn Savill írta a szö­veget. A munka a régi írások és nyelvek megfejtésé­nek a történetével foglalkozik és sorjában adja az anyagot egészen 1956 évig. Felöleli az addig teljesen vagy részben megfejtett nyelveket, illetve azokat az alapokat, melyeket eddig sikerült rögzíteni azon ős-nyelvekből (Etruszk., Mohenjo-Daro., Husvét Szi­getek), melyek kulcsát egyelőre még nem ismerjük. A könyv a magyar rovás írással is foglalkozik a 288-293 oldalakon és az alábbi, érdekes és eddig még csak ritkán hallott vagy olvasott mederben. A szöveget alább adom teljes fordításban, min­den megjegyzés nélkül, melyeket az eredeti 'szöveg után fűzök tanulmányomhoz, 288. oldal 4 bekezdésétől: ‘Az Ó-török rúnák rejtélyének érdekes a záró­fejezete, mely ma is vita tárgya még és éppen nem kielégítő magyarázatot ad az írás történetének a tag­lalásánál. Valamivel több, mint negyven esztendeje an­nak, hogy Franz Babinger a Würzburg-i keleti nyel­vek tudósa meglepte a nagyközönséget valamivel, amit a Hamburg-i Fuggerek családi könyvtárában fedezett fel. A Hradzsin-i Hans Dernschwam útleírását az 1553-55 esztendőkből. Ez az egyén egy német szárma­zású cseh volt és a tanulmányait Bécsben és Lipcsé­ben végezte. Utána több, mint harmincöt esztendeig volt a Fuggerek Neusöhl-i bányájának az igazgatója. Dernschwam tagja volt annak a híres császári kül­döttségnek, mely I. Szülej mán udvarába lett küldve, s mely udvarnak későbbi vezetője Aughier Ghislain de Busbecq volt, aki Augusztus császár híres tettei­vel ismertette meg Európát; “Monumentum Ancyra­num” című munkájában. Dernschwam a bécsi egyetemen tanult és Lipcsé­ben kapta meg a művészetek doktora címet. Meste­rének példáját követve számos és becses görög és la­tin feliratot másolt le és gyűjtött össze, melyek enél­­kül tölj esen elvesztek volna. A Kódex végén, mely­ben utazásait írta le, lelkiismeretes pontossággal so­rol fel római és görög anyagot, melyet Konstantiná­polyban másolt le. A kutató szemét azonban megfogta a felíratok között egy sajátos természetű szöveg. Dernschwam azt a konstantinápolyi követi épület egyik istállójá­nak. faláról másolta le, mély épület előbb karaván­­szeráj volt, később a “Tatárok Khán”-ja néven hívták. A török szultán itt adott szállást minden küldöttség­nek és követnek, melyeket — majdnem mint foglyo­kat — tartott itt, állandó’ megfigyelés alatt. Busbecq is tanulmányozta ezt az épületet, mely a XIX. század­ban teljes egészében tűzvész martaléka lett. Miután Dernschwam leírja az étkező-termet, így folytatja: “Az alábbi írást egy márványlapról má­soltam le, mely az istáló falában volt elhelyezve. Tel­jesen olvasható”. (Franz Babinger: Eine neuentdecte ungarische Kerbschrift aus Konstantinnopel vom Jahre 1515. — Ungarische Rundschau für historische und soziale Wissenschaften. III. (Jg. 1914). Seite; 44.) Franz Babinger a felírat foto-másőlatát elküldi a koppenhágai Vilhelm Thomsen-nek, a régi török rú­nák megfejtőjének, mert a szöveg Konstantinápoly-i eredetét nem tudta mire magyarázni. Thomsen megállapította, hogy ez az “úgy neve­­zétt” hun-szikita írás magyar nyelven. Meg tudta fej­teni a szöveg több szavát és annak körülbelüli értel­mét. Franz Babinger aztán, egy magyar tudós J. Se­bestyén segítségével befejezte az írás megfejtését. Ez a felírat világosságot vetett aztán, egy, az egyébb magyar krónikákból ismert történelmi tény­re is. Az öt főből álló küldöttség sorsára, melyet II. Ulászló cseh király (aki 1490.1516-ban Magyaror­szágon is uralkodott) I. Szelim szultán udvarába kül­dött. A küldöttséget Béla Barnabás vezette és két évig tartották az Aranyszarv-foan lekötve üres Ígé­retekkel. A szultán istállójának falában levő táblán talált írás a gyaur jazizi — azaz “hitetlenek írása” nyelvén íródott és tulajdonképen a keserű megbán­­tottság és méltatlankodás szavai a cseh-magyar ki­rály követeinek a szájából, akik valóságban a “Kül­döttségek Khán”-jának a foglyai voltak. Itt adjuk a teljes szöveget Franz Babinger má­solásában és megfejtésében, az “e” elhagyása ben­ne jellemző az ó-török írásmódra. “-z-rötszáztiz.nöt -szt-ndőb-n írták -zt. László király öt köv-t-t váratták, -n, B-lai Barnabás k-ttő -szt-nd-ig itt voltam, a császár n-m t-tt s-mmit. K-t-ji Sz-k-ly Tamás írt inn.n. Sz-lim török császár üg-t b- száz lóval”. (Ezerötszáztizenöt esztendőben írták ezt. Lász. ló király öt 'követét váratták. Én, Bélái Barnabás kettő esztendeig itt voltam, a császár nem tett sem­mit. Keteji Székely Tamás írt innen. Szelim török császár üget bé száz lóval”.) Dernschwam jelen és Konstantinápolyban talált felirata nem az egyedüli rúna, amf ismeretes. Máso­kat évszázadok óta ismerünk, a legrégibbet Nagy Szent Miklós-on fedezték fel. De a Lajos király kö­veteinek az írása abban tér el ezektől, hogy az bal­ról jobbra van írva. Egy 1598-ban kiadott könyvben, jmely a húnok nyelvéről ír, (Rudimenta priscae Hun. jnorum linguae) J. Thelegdi magyar történetíró szin­tén beszél ezekről a jelekről, melyeket határozottan ■ a valóságos régi hún írásnak mond. Véleménye nem volt tökéletesen téves, ahogy azt valaki gondolhatná. Ennek az írásnak minden töredéke egy körülha­tárolt területről származik — a székelyek f oldj érői Transylvániából — akik úgy régen mint most a régi húnok leszármazóinak tartják magukat, i A hún-magyarok túlhajtott nacionalizmusa (mely még ma is él) nagy csapást szenvedett akkor, mikor meg lett állapítva az, hogy a székely rúnák — melye­det H. Dernschwam nem ismert és teljesen ismeret­­llen betűknek nyilvánított, dacára annak, hogy több mint ötven évig élt ebben az országban — az ó-tö­rök rúnákból származnak. A két írás közötti hasonlóság, melyet több ős­­íratból 1890-ben állapítottak meg, annyira szembe­szökő, hogy nem lehet tagadni. Megállapították, hogy a székely rúna írás­ban négy betű a görög és 'két betű az ó-szláv Glago­­licza ábécéből lett átvéve. A helyzet azonban — mely kívülről kristálytisz­tának látszik — a valójában nagy problémát rejt ma­gában. Ezt nem a két ó-szláv betű képezi, melyet könnyen meglehet magyarázni a szomszédos hatás­sal, vagy az átvett négy görög betű, mely esetleg csak annyit jelent, hogy annak átvétele Kelet-Euró. pában a görög műveltség területén történt, az elmé­lyedésre az alapot azok a betűk adják, melyeknek nincsen korábbi másuk. A legnehezebb probléma — melyet eddig még megnyugtató módon megoldani nem lehetett — az a történeti űr, vagy szakadék, mely a VIII. Század-beli ó-török írást és a XVI. Században először felbukkant székely rúnákat egymástól elválasztja. Egyes kutatók az ős-magyar rúnákban tulajdon­­képen a székelyek titkos írását látják, mely féltve őrzött titok volt a tömegek előtt, de nehezen lehet elfogadni azt, hogy évszázadokon keresztül ezt a tit­kot ilyen tökéletesen meg lehetett volna őrizni. Egy dolog azonban teljesen bizonyos: Még ed­dig senki sem gondolt komolyan annak a lehetőségé­re sem, hogy ez az írás Attila, a húnok, vagy ezek utódainak az írása lett volna. Az új feltevések szerint, melyek nagyon ellent­mondanak egymásnak, az egyik feltevés azt tartja, hogy a székelyek a Kazar törökök leszármazottai, s ■mely kazároknak a magyarok rabszolgáik voltak ab­ban az időben, kb. Kr. u. IX. században, mikor ezt az írást átvették a kazároktól., a másik feltevést a magyar tudós B. Munkácsi képviseli, aki szerint a régi törökök és magyarok között az összekötő kapcsot a művelt kománok képviselik, akik a székelyek leg­közelebbi szomszédai és akik a Kr. u. XII-XIII. szá­zadban az Oghusokból származtak le, törzsekre vol­tak osztva és gyakran vannak az ó-török feliratok­ban is megemlítve, mint a “Kilenc Oghus”, “Hat Og­­hus” és a “Három Oghus”. Ezek vagy alattvalóik, vagy ellenségeik voltak a Kagánok-nak. Bármi legyen is a valóság ezen feltevésekben, Vilhelm Thomsen feliratai, felfedezései és megfej­tései új tényeket hoztak napvilágra, melyek teljesen újak, előttünk, európaiak előtt, ezek kibogozták a Kelet és Nyugat között levő rejtélyes fonalat, az ösz­­szeköttetést és a hátteret, melynek rejtett, de gyak­ran döntő szerepe van a fajok életében ma is ép úgy, mint Boumin Kagán és Isteni Kagán (Ó-török uralko­dóik) idejében, akik igájuk alá hajtották:” a világ négy sarkának minden népét, mely a kék ég és a barna föld között él”. Eddig az eredeti szöveg a könyvből. Folytatjuk. Lakása-Háza KIVÜL-BELÜL ISMÉT U4 ÉS GYÖNYÖ­RŰ LESZ, HA AZT VELÜNK ÁTFESTETI! Áraink a legolcsóbbak, a legjobb anyagokat használjuk és SZÁZ SZÁZALÉKOS GARANCIÁT VÁLLALUNK MUNKÁNKÉRT. Ha ön akarja kifesteni lakását, akkor vegyen nálunk TONE CRAFT - PERMA TONE, INTERNATIONAL INTERLUX festékeket» amelyek 948 színben kaphatók és amelyekkel köny­­nyű a festés. — Színtartók» tűz- és vízállók — gyorsan szárad­nak. — Képkeretezést vállalunk. HARRY A. CLARKE — PAINT AND WALLPAPER STUDIO — 207 LAKESHORE RD. E„ PORT CREDIT — PHONE: CR. 8-9944 ÉLET — ERŐ ÉS EGÉSZSÉG Igyon mindennap friss tejet ! A TEJ Cooksville Jersey Dairy Ltd. QUALITY DAIRY & ICE CREAM PRODUCTS CENTRE ROAD — COOKSVILLE, ONT. — Telefon szám: 277-2713 — EURÓPAI BARÁTAINKNAK, ISMERŐSEINKNEK ÉS KEDVES VEVŐINKNEK ezúttal hozzuk szíves tudomására, hogy FÉNYKÉPÉSZETI SZAKÜZLETÜNKET vevőink kényelmére egy sokkal nagyobb és Oakville közepén lévő modernebb üzlethelyiségbe HELYEZTÜK ÁT. Jöjjön és látogassa meg uj üzletünket. MeCutcheon’s Camera Shop Oakville Ltd, 226 COLBORNE ST. — Phone: Victor 4-6991 IRODA ÁTHELYEZÉS! Tisztelettel értesítem kedves üzletfeleimet, hogy IRODÁMAT ÁTHELYEZTEM. Uj címem: 455. SPADINA AVENUE. Szobaszám: 411. TORONTO 2-B, ONT. Telefon számok: Iroda: 923-2185 — Lakás: WA. 2-5640 D. DEMETROVITS Ha kellemes meglepetést akar szerezni külföldön élő barátainak, ismerőseinek, rendelje meg számukra a KANADAI MAGYARSÁGOT LAPUNKAT A SZABAD VILÁG MINDEN ORSZÁGÁBA ELKÜLDJÜK ! Előfizetési dij külföldi államokban egész évre $6.00

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom