Kanadai Magyarság, 1962. július-december (12. évfolyam, 28-51. szám)

1962-09-29 / 38. szám

Még jőni kell, még jini fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakén. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail by the Post Office Department Ottawa and for payment of postage in cash. Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto Phone: LE. 6-0333. XII. évfolyam, 38. szám. Vol. XII. No. 38. KANADAI Szerkeszti: KENE'SEI F. LÁSZLÓ PRICE 1» CENT» Canada’s Largest ! and Oldest Weekly in the Hungarian Language ARA: 10 CENT Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto Telefon: LE 6-0333. Toronto, 1962. szeptember 29, szombat Kit fenyeget a készülő kínai atombomba ? A világ különböző orszá­gai különböző fegyverek gyártásával igyekeznek ha­talmi pozícióra szert tenni, s köztudomású, hogy a négy jelenlegi atom-hatalom (USA, Szovjet, Nagybritan­­nia, Franciaország) mellett más kormányok is megfe­szített erővel igyekeznek atomfegyvereket létrehozni. MAO TSE TUNG aki a háborút készíti elő az oroszok ellen. Ellentétben az úgyneve­zett konvencionális — tehát nem atomerőre alapított — fegyverekkel, amelyeknek felfedezéséhez illetve pon­tos ismeretéhez az ellenség kénytelen kiterjedt kémhá­lózatot fenntartani —, az atomfegyverek önmaguktól beszélnek, a kísérletek min­den fázisát pontosan meg lehet figyelni a világ másik részén felállított készülék­kel is. Ma már az a helyzet, hogy az atomfegyverekkel folytatott kísérletek ered­ményét az ellenfél sokkal előbb tudja meg és sokkal pontosabban Írja le, mint a saját ország katonai szak­értői. Az ellenfél egyúttal siet nyomban a nyilvános­ságra hozni mindazt, amit az elektronikus mérőeszkö­zök tudtára adtak, részben politikai hangulatkeltés cél­jára, részben azért, hogy a megfelelő védekezőeszközök ki kísérletezésére minél szé­lesebb körben álljanak ren­delkezésre technikai adatok. NEM KELL TEHÁT CSO­DÁLKOZNI AZON, hogy az amerikai jelzőállomások már most beszámolnak azokról az előzetes kísérletekről, amelyek Vöröskina területén folynak azzal a céllal, hogy Mao-Ce-Tungék is képesek legyenek saját atombombá­kat gyártani. A szakértők szerint egy —, de legfel­jebb kév év kell ahhoz, hogy a pekingi kormánynak le­gyen katonailag bevethető atombombája. A világ közvéleményét mindennél jobban izgatja a kérdés: ki ellen fog szólni a vöröskinai atombomba? Kina helyzete ebből a szem­pontból teljesen más, mint a már atomfegyverekkel rendelkező négy nagyhata­lomé. Úgy az USA, mint a Szovjet azért óvakodik saját atomfegyverei bevetésétől, mert meg van győződve, hogy egy ilyen támadást a másik részéről azonnali és legalább ugyanannyira pusz­tító atomellentámadás kö­vetne, amely a lakosság tíz­millióit ölné meg, anélkül, hogy a háborút eldöntené. Nagybritannia és Francia­­ország esetében ezt a kény­szerű óvatosságot még fo­kozza az a tudat, hogy — miután atomfegyvereik szá­ma még nem elég hatalmas — estleg nem is volna ere­jük ellentámadás végrehaj­tására. De Vöröskina jelen­legi terror kormánya szám­talanszor jelentette ki, hogy Kína problémája elsősorban a túlnépesedés, s hogy ezért háború esetén az sem szá­mit, ha az első támadás és ellentámadás során több­­százmillió kínai veszti éle­tét —, sőt, a vöröskinai kor­mány legcinikusabb tagja, Chou-En-Lai, olyan kijelen­tést is tett, hogy egy száz­milliókat elpusztító világ­égés egyedül Kínának ked­vezne, mert ebben az or­szágban még mindig száz­milliók maradnának, amikor az ellenség már teljesen ki­pusztult. Más szavakkal ez azt je­lenti, hogy Vöröskina, ha "nagy" háborút kezd a föld­kerekség bármelyik pontján, ott minden skrupulös nélkül fel fogja használni a saját atombombáját —, ha lesz. Tegyük hozzá ehhez a Távol- Kelet lakóinak közismert fa­talista filozófiáját —, s csak arra az eredményre jutha­tunk, hogy Vöröskina az atombomba birtokában ténylegesen sokkal nagyobb veszélyt jelent, mint akár a Szovjet is. AZ, HOGY VÖRÖSKINA A KÉSZÜLŐ ATOMBOMBÁT a szomszéd, kisebb országok elfoglalására, vagy az ugyan­csak szomszédos India —, Formóza — vagy Japán meghódítására használná fel, ki van zárva. Mindeze­ket az országokat az ameri­kai tengeri- és légiflotta vé­di, amelyeknek nagyszámú egysége a nap és az éjszaka minden órájában képes vol­na atom- és hidrogénbom­bák tömegét zúdítani Kina hadászatilag fontos pont­jaira, elsősorban azokra a pontokra, ahonnan atom­bombákat lőhet fel. Ettől függetlenül, Vöröskina és az USA között most már évek óta bizonyos nyugalmi álla­pot alakult ki, amelynek a háborúval való megbontása a legkevésbé sem érdeke Kí­nának. MINDEN ORSZÁG KÖZÜL EGYEDÜL A SZOVJET AZ, amelyet egy készülő kínai atombomba fenyeget. Elte­kintve attól, hogy Kina ter­mészetes terjeszkedési irá­nya Szibéria felé mutat —, eltekintve attól, hogy Mon­gólia birtokáért máris fo­lyik a súlyos politikai harc a két ország között —, elte­kintve attól, hogy az úgyne­vezett "ideológiai törés" a két kommunista nagyhata­lom között midennél erő­sebb —, egy elképzelt kinai­­szovjet atomháború csak Kí­nának hozhatna hasznot, még akkor is, ha a háború­ban alulmaradna. Mert egy ilyen atomháború feltétle­nül tönkretenné a szovjet ipari erejét (hiszen atom­bombák ellen kevés a véde­kezés), s ha egyúttal el is pusztulna a kínai városok JELENTÉSEINK A VILÁG MINDEN RÉSZÉBŐL A SZOVJET TILTAKOZIK BERLIN NÉGYHATALMI MEGSZÁLLÁSA ELLEN A szovjet tiltakozik Ber­lin négyhatalmi megszállása ellen és felszólítja a nyuga­ti hatalmakat, hogy szün­tessék meg haladéktalanul a megosztott városban léte­sített "NATO katonai tá­maszpontjaikat". Ez az arcátlan szovjet jegyzék éppen akkor érke­zett Berlinbe, amikor a nyu­gati csapatok nagyszabású gyakorlatot kezdtek Nyu­­gat-Berlin megvédésére szovjet támadás ellen. 11.500 szövetséges katona vett részt ebben a védelmi gyakorlatban, melynek eredményével a nyugati ka­tonai vezetők rendkívül meg voltak elégedve. A szovjet visszautasítja azt a nyugati javaslatot, hogy a berlini viszály meg­oldását négyhatalmi meg­beszéléseken keressék. Az érintkezés is lehetetlenné vált a szövetségesek és a szovjet berlini katonai pa­rancsnoksága között, mivel a szovjet parancsnok hátra költözött Kelet-Németor­­szágba s a helyét Berlinben keletnémet katonai megbí­zott foglalta el. Ezzel a nyu­gati szövetségesek termé­szetesen nem állnak szóba. A szovjet jegyzék azzal vádolja a szövetségeseket, hogy 1948-ig nem beszéltek Berlin négyhatalmi megszál­lásáról, csak ettől az időtől kezdve állítottak fel az Egyesült Államok, Francia­­ország és Anglia külön-külön katonai parancsnokságokat. KROLL NYUGATNÉMET NAGYKÖVET VÉGLEG EL­HAGYTA MOSZKVÁT Hans Kroll nyugatnémet »nagykövetet végleg vissza­hívták Moszkvából, mert egy esztendővel ezelőtt egy és háromnegyed óráig tartó felhatalmazás nélküli be­szélgetést folytatott Hrus­csov szovjet diktátorral. E beszélgetés miatt a nagykövet politikailag alkal­matlannak és felelőtlen­nek bizonyult. Kijelentése miatt jegyzék-háború indult meg Nyugat-Németország és a szovjet között s a világ­sajtó úgy tüntette fel ügyet­lenségét, hogy "végeladást" rendezett Nyugat-Németor­szág érdekeiből. A nagykövet beszélgetése Hruscsovval múlt év novem­berében történt, de harcias hullámai egész a mai napig terjedtek. Most Konrad Ade­nauer kancellár végleg visz­­szahivatta moszkvai állásá­ból. • A SZOVJET MEGÁLLÍTJA A BERLIN FELÉ MENETELŐ NYUGATI CSAPATOKAT Szovjet határőrök megál­lítottak és három órán ke­­'esztül feltartóztattak egy Nyugat-Berlin felé menetelő amerikai katonai oszlopot. Majd három óra múlva kö­zölték, hogy a feltartóztatás oka csak "félreértés" volt. 193 amerikai katona ha­ladt ebben az oszlójában 26 teherautóban s a feltartózta­tás a Kelet-Németországon keresztül Nyugat-Berlinbe vezető 110 mérföldes or­szágúinak nyugati bejáratá­nál, Mariendorn határállo­másnál történt. Ez csak ki­sebb egysége volt a 3.000 főből álló csapat szállítás­nak, mely 500 jármű segít­ségével halad keresztül Ke­let-Németországon. Az amerikai csapat első része 112 katonával és 28 járművel egy másik átkelési ponton zavartalanul belé­pett Kelet-Németországba. Akadály nélkül elérték Nyu­­gat-Berlint. Az igazolás a marienborni szovjet átkelő­helyen 55 percig, Berlin előtt Babelsbergben pedig 50 percig tartott. A második csapat egységet azonbart három órán keresztül fel­tartóztatták s utólag közöl­ték, hogy csupán adminiszt­rációs tévedés volt. A berlini falak mentén is újabb incidensek fordultak elő. A Brandenburgi kapu közelében bomba robbant s miközben a szovjet határ­őrök keresték a robbanás okát, 25 könnygáz gránátot lőttek át a francia szektor­ba. Nyugati oldalról 25 gáz­gránáttal válaszoltak a kom­munista rendőrségnek. Kelet-Berlinből 29 kelet­német menekült át egy "fényűző módon" kiépített alaguton keresztül Nyugat- Berlinbe. Ez volt a legna­gyobb menekült csoport, mióta a berlini falakat meg­építették. Az alagutat berlini mérnökegyetemi hallgatók építették s ellátták villamos­­világitással, légtisztitó be­rendezéssel és riasztó ké­szülékekkel. Az alagút miatt szovjet tiltakozó jegyzék várható, mert a kommunis­ták azt állítják, hogy az épít­kezés a szövetséges csapa­tok tudtával és segítségé­vel történt. • MRS. CSECSETKIN a neve annak az antipatikus középkorú nőnek, aki a szovjet delegátusaként je­lent meg a Massey Hallban megtartott úgynevezett "békekongresszuson". Szé­gyen és gyalázat, hogy erre a gyűlésre ezernél is több kanadai merít el —, szé­gyen azért, mert végig kel­lett hallgatniuk, hogy a bo­szorkányra emlékeztető Cse­csetkin mit mondott: "A kommunizmustól senkinek sem kell félni — mondotta —, mert kommunista rend­szer csak olyan országban van, ahol azt a lakosság tel­jes egésze kívánja: senkit sem kényszerítenek arra, hogy kommunista legyen". Ezt mondani abban a terem­ben, ahol 1956 őszén a ma­gyar szabadságharcot ünne­pelték a megjelent ezrek —, aljasság, különösen akkor, amikor az "önként" Kelet- Németországban lakók na­ponta véreznek el a szovjet által emelt szégyen fal mentén. De Mrs. Csecsetkin professzionista szovjet ki­küldött, aki elmondta, amit előírtak neki. De kérdjük: mit keresett ebben a te­remben, ezen a piszok, tö­meggyilkos "békegyűlésen" a megjelent ezer kanadai? Kérdjük, mit keresett az el­nöki emelvényen az egyik torontoi vallásfelekezet pap­ja? nagy része, ez csak a kinai túlnépesedés! problémát ol­daná meg, de nem pusztíta­ná ki a kínai népet. Emellett elképzelhető az is, hogy Ki­na tisztán számbeli túlsú­lya miatt győzelemmel fe­jezhetne be egy szovjet-elle­ni atomháborút, azon bor­zalmas, de igaz matematikai tény alapján, hogy kölcsö­nös atomtámadások után több ember maradna élet­ben Kínában, mint a szov­jetben. Ennek a borzalmas, de nagyonis fenyegető há­borúnak nem kell bekövet­keznie a valóságban ahhoz, hogy a két kommunista nagyhatalom közül Kina ke­rekedjék felül, mert hiszen azokat a lehetőségeket, ami­ket most felvázoltunk, a szovjet politikusok jól tud­ják, s valószínűleg intézke­déseket tesznek a háború megelőzésére. VÉLEMÉNYÜNK SZERINT például a szovjet most már nem azért sürgeti Vöröskí­­nának az UNO-ba való fel­vételét, hogy ezzel egy poli­tikai barátot csempésszen be ebbe a nemzetközi testü­letbe, s annak fő szervébe, a Biztonsági Tanácsba —, hanem azért, hogy ha a szovjet—kinai ellenségeske­dés kitörne, úgy a szovjet "az egész világ" segítségét kérhesse az Egyesült Nem­zeteken keresztül —, illet­ve, hogy ilyen esetben az UNO szervein keresztül gya­korolhasson nyomást a pe­kingi kormányra. Hogy a fejlődés ebben az irányban történik, s hogy a szovjet—kínai konfliktus ki­törését a kínai atombomba­­kisérletek közelebb hozzák, arra jellemző példa, hogy a pekingi kormány jegyzék­ben követelte a szovjettől, hogy azonnal zárja be a- Sanghaiban, Charbinban és Port Arthurban működő szovjet konzulátusokat. Pon­tosan ez a három hely az, amelynek környékén a vö­röskínai atomfegyvert gyár­tó berendezések épülnek. Ha a pekingi és a moszkvai kormány még mindig "fegy­vertársak" volnának, mint Sztálin alatt, úgy az atom­bombákat ma orosz szakér­tők szerelnék valahol Kíná­ban. KUBA KÉRDÉSÉBEN a washingtoni képviselőház egyhangúlag megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely a kormánynak sza­bad kezet ad arra, hogy eb­ben az ügyben minden szük­séges intézkedést meg te­gyen, beleértve a haderő­használatát is. A tösvény szövege sokkal szélesebbkörü hatalmat biz­tosit Kennedynek, mint amit kért. Az, hogy a törvény a Kongresszusban egyhangú­lag ment keresztül arra vall, hogy az egész amerikai köz­vélemény azonnal és erélyes megoldást sürget. Amint a törvény indokolása mondja "a cél az, hogy az amerikai terület elleni katonai fenye­getés kifejlődését katonai erő felépítésével kell meg­akadályozni". Kanada törvényei közül sok elavult -j Argentinéban újra fellángolt a forradalom jelentette ki MacRuer orszá­gos főbíró, amikor a tör­vény értelmében életfogy­tiglani fegyházra Ítélt egy 17 éves elmebeteg hamiltoni fiút, aki agyonlőtt egy szom­szédasszonyt. Mr. Justice MacRuer, amikor kihirdette az esküdtszék Ítéletét, mely a vádlott bűnösségét szán­dékos emberölés bűntetté­ben megállapította, hozzá­tette, hogy a vádlottat a maga részéről is elmebeteg­nek tartja, s helytelennek tartja a törvény intézkedé­sét, amely az elmebeteg bűnössel szemben is fegy­házbüntetés alkalmazását Ír­ja elő. A főbíró szerint —, akinek véleményével min­den intelligens ember egyet­ért — a törvény ebből a szempontból elavult. Bete­geket gyógyítani kell, nem büntetni. Hozzá kell tenni, hogy a közveszélyes betegek gyógyitásánál azonban sok­kal szorosabb védőintézkedé­seket kellene bevezetni, mint amelyek ma léteznek. New Yorkban járt szovjet turisták tanulmányozták az amerikai televízió műsorát s hazatérve a moszkvai la­pokban elmondták vélemé­nyüket. A. Sakharov leírja a Cul­ture című szovjet magazin­ban, hogy rendkívül unal­masak voltak az állandó de­tektív történetek, birkózó mérkőzések, kegyetlen gyil­kosságok s ezek között foly­ton visszatérő cigaretta hir­detések. Ellenben Captain Kangaroot és főként Mitch Millert a proletariátus igazi képviselőinek tartja. "Mitch énekkara gyönyörű produk­ciót nyújt, igazi munkások, farmerek és tengerészek énekelnek benne". A detektív történetek ré­giek és bonyolult bűnügye­ket a legnagyobb könnyed­séggel bogoznak ki. A de­tektívek golyózáporban áll­nak, de sebezhetetlenek. A politikai hírmagyarázatokat Sakharov ámitásnak tartja, mig a kereskedelmi felvi­lágosításokat", melyben arc­krémeket, háztartási gépe­ket, sört vagy műtrágyát hirdetnek, nagyon részlete-A büntetőtörvénykönyv egyes szakaszainak régimó­­disága mellett a házassági törvény elavult intézkedései okozzák a legtöbb bajt a ka­nadai társadalomban. Hosz­­szu évtizedeken át az egy­házak konokul ragaszkod­tak ahhoz az elvhez, hogy Kanadában csupán az egy­házjog által elismert egyet­len bontóok, a házasságtö­rés alapján lehessen a házas­ságokat felbontani. Most végre a United Church hivatott vezetői nyilvános­ságra hozták, hogy állás­pontjuk megváltozott, s most már olyan reformot kí­vánnak, amely alapján há­zastársi kegyetlenség, hűt­len elhagyás és elmebeteg­ség címén is fel lehessen bontani a rossz házasságo­kat. Még soká fog tartani, amig ez a változás törvény­­nyé válik; sajnos éppen a kanadai magyarok körében szerzett keserű tapasztalat mutatja, hogy egy modern házassági törvényre égetően szükség van. sen fejtik ki a televízió kö­zönsége előtt. A szovjetet csak balalaj­­kával, szamovárral és régi orosz énekekkel ábrázol­ják. "Ha Amerikában élnék — mondja Sakharov — sohase vásárolnék TV készüléket". Buenos Airesben lázadó katonai egységek szembe­fordultak a legfőbb katonai parancsnoksággal és azt kö­vetelik, hogy a jelenlegi dik­tatórikus kormányzást hala­déktalanul adják vissza újra a nép képviselőinek kezébe. A kormányhű csapatok, Jose Cornejo Saravia tábor­nok, hadügyi államtitkár parancsnoksága alatt, a Bue­nos Aires külvárosában fek­vő Campo de Mayo kaszár­nyában körülvették a forra­dalmi csapatokat és vezetői­ket letartóztatták. A forradalmárokat támo­gatja az argentínai lovas­ság és nehéz fegyverzeté­vel súlyos harcokat viv. A Az amerikai Massachu­setts állam demokrata párt­ja Edward M. Kennedyt je­lölte a szenátori tisztségre. Ellenfele Edward J. McCor­­mak volt, McCormak képvi­selő unokaöccse. A republikánus párt vá­lasztási fegyvertárának egyik legfontosabb pontja lett — tiltakozni a Kennedy dinasztia előretörése ellen. Ha Teddy győzne a novem­beri szenátor választáson, ez biztató demokrata sikert je­lentene az 1964. évi elnök­­választás előkészületeihez. Campo de Mayo kaszárnyá­­ben 14.000 főnyi katonaság állomásozott s Így a harcok rendkívül hevesek voltak. A forradalmárok uj vá­lasztást és alkotmányszerü kormányzatot követelnek. Hatalmas védőmüvekkel vet­ték körül magukat és tan­kokkal védekeznek. Argentínában a politikai hatalmat ez év elején kato­nai diktatúra ragadta magá­hoz, melyet most maga a katonaság akar megdönteni. Felvetik Argentina népe előtt a kérdést: "Tűrik-e továbbra is a diktatúrát, vagy demokratikus életet kí­vánnak?" Még sohasem fordult elő Amerika történetében, hogy egy család ennyi vezető­tiszthez jusson az Egyesült Államok közéletében. John F. Kennedy elnök, Robert F. Kennedy állami főügyész és most Edward Kennedy sze­nátor. A 30 éves Edward Kenne­dy republikánus ellenfele a szenátor választásnál a 35 éves George Cabot Lodge •lesz, a korábbi amerikai •ENSZ fődelegátus fia. Szám­talan jel mutatja a fiatalok előretörését az amerikai po­litikai életben. uiuuiiuumiiiii:^iimiiiuumiuiuiimuiiiiiuuumiiuiiiuiiiniuu.<r.iiiiiiuiimuiiiiimunmiiiiumuiiiiimiimiiiiiiuiiimmimuiHiiiimnimiiiiiiii» Az ottawai parlament ülésterme, mely nagy viharok elé néz a szeptember 27én megnyíló országgyűlésen. Mit mondanak szovjet turisták az amerikai televízióról ? Republikánus kifogások a Ken­nedy dinasztia előretörése ellen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom