Kanadai Magyarság, 1961. július-december (11. évfolyam, 26-51. szám)
1961-10-21 / 41. szám
Még jőni kell, még jéni fog, Egy jobb kor, mely mtio Buzgó imádság epedei Százezrek ajakén. Vöröemarty KANADAI Authorized an Second Claas Mail Post Office Department, Ottawa. PRICE tO CENTS Canada’s Largest and Oldest Weekly in the Hungarian Language ARA: 10 CENT XI. évfolyam, 41. szám, Vol. XI. No. 41. KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Toronto, 1961 okt. 21, szombat: Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHO.NE: LE. 6-0333, Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toront». TEL.: LE. 6-0333, Nincs megegyezés ÉS NEM IS LESZ A BERLINI KÉRDÉSEI, — ez a lényege Kennedy legújabb sajtóértekezletének, amelyben a közte és Gromyko szovjet külügyminiszter, illetve ezt megelőzőleg Gromyko és Rusk amerikai külügyminiszter közt lefolyt J. F. Kennedy hosszantartó megbeszélésekről számolt be. "A véletlen úgy akarja — mondotta egyebek között az Elnök —, hogy jelenleg az emberi történelem legveszélyesebb korszakában kell élnünk. Egyelőre semmi bi zonyíték sincs arra, hogy Berlin kérdésében megegye zés, vagy megoldás várható, mert a Nyugat és Oroszország álláspontja között áthidalhatatlan ellentét áll fenn". Délkelet-Ázsia helyzetéről ezeket mondotta Kennedy : "Maxwell D. Taylort, a koreai háború volt amerikai parancsnokát azzal a megbízással küldtem ki Dél-Vietnamba, hogy a kommunista megszállás fenyegető veszélyéről, s ennek elhárításáról tegyen jelentést. A mi célunk az, hogy életbevágó érdekeinket háború nélkül megvédjük, de jelenleg a legnagyobb veszélyek korszakát éljük át Ázsiában is". Nyugat-Berlin illetve Nyugat-Európa kérdésében kijelentette az Elnök, hogy a nyugati hatalmak álláspontja nagyjából azonos, s most már csak arra vár, hogy az új nyugatnémet kormány megalakuljon, s hogy ezután a. nagyhatalmak 'Nyugat-Németországgal egyetértésben szabják meg politikai irányelveiket a berlini és keletnémetországi ügyben Az újságírók azon kérdésére, hogy az amerikai népnek a háborútól való félelme joggal fokozódott-e, az Elnök a következőket válaszolta : "Az amerikai népnek alapos oka van a háborútól való félelemre, mert az Északatlanti Egyezmény országainak és az úgynevezett varsói országoknak, tehát a szovjet csatlósoknak, egymással teljesen ellenkező az álláspontja a fő kérdésekben. Ami viszont Berlin ügyét illeti, ebben az ügyben semmiféle alkú sem folyt a Nyugat és Kelet között, egyszerűen csak vita, amely semmilyen megoldásra nem vezetett, de még a megoldás reményét sem hozta magával. Ezenfelül nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a föld más területein szintén szükség lehet az amerikai erők beavatkozására. Végül a szovjet aljas, légkör-mérgező atomkísérleteiről szólva kijelentette Kennedy, hogy a szovjet több, mint 20 atomrobbantást hajtott már végre szeptember óta, s ezek során az emberiség egészségügyi kívánságait állandóan semmibevette. Berlin környékéről e pillanatban nem érkeznek riasztó hírek. A szovjet végleg bezárta az utcákat elzáró betonfalakat, kiürítette a határsávon álló házakat és a kommunistáktól megszokott embertelenséggel továbbra is kíméletlenül löveti halomra mindazokat, akik családi, vagy politikai okokból Nyugat-Berlinbe próbálnak átszökni. így is naponta 60—80 embernek sikerül átmenekülnie, s a menekültek túlnyomó része keletnémet határőr. Miután Hruscsov többször kijelentette, hogy a keletnémet különbéke aláírása nem olyan nagyon sürgős, s hogy erre semmiféle határidőt nem kíván megszabni, — s miután az is világos, hogy az amerikaiakat nem érdekli, hogy a szovjet milyen papírdarabot ír al'á UI b richték ka I amennyiben ez nem változtatja meg Nyugat-Berlin szabad helyzetét, — a keletnémet bábkormány most előkészül az ostromállapotra, amelvet sajátmaga, egyoldaIúlag idézett elő- Eközben a nyugatiak álláspontja anynyira szilárd, s a szovjet anynyira pontosan tudja, hogy Berlinben nem feszítheti tovább a hurt, mert a Nyugat atomháborúra is hajlandó Berlin miatt —, hogy a közeljövőben nem is várható semmi komolyabb változás. Megegyezés nincs, nem is lesz —, ennélfogva nem lesz lényeges változás serru ABBAN IGAZUK VAN egyes nyugati lapoknak, amelyek még mindig a "better red than dead" önámító, buta nótáját fújják, hogy egy olyan feszült helyzet, mint amely Berlinben van, örökké nem állhat fenn. Amikor azonban azt írják, hogy ennélfogva tudomásul kell venni a tényeket, s hogv Kelet-Németországnak a Nyugat részéről való elismerése elkerülhetetlen, — akkor ezzel a nyugati önbizalmat ássák alá, s már meg is kezdik azt az újabb árulást, amelyet Yaltában az akkori tudatlanok kezdtek meg. Ezek az újságírók nem akarják elhinni, hogy a szovjet legalább annyira fél az atomháborútól, mint az USA, de hogy emellett az USA győzelmi esélyei (ha valamely fél győztes maradhat egy atomháborúban) ezerszer jobbak, mint a rabszolgák fölött uralkodó, általánosan utált kommunizmusnak. Azt sem akarják elhinni, — noha a szovjet ezt nagyon jól tudja —, hogy a küzdelem a hidegháború frontjain fog nemcsak folytatódni, hanem ott is fog eldőlni, s hogy ezért a Nyugat kötelessége a világgal szemben az, hogy a kommunizmus ellen e hidegháború minden frontján a leghevesebb támadásba menjen át. A jövő nem a megalkuvó, nem a bátortalan ellenségimádó rétegé, hanem a bátor, harcrakész, áldozatrakész jobboldalé. Éppen a mostani berlini helyzet mutatja meg — csakúgy, mint Korea, mint Formoza, mint Ausztria példája és még számos más legutóbbi történelmi példa —, hogy a szovjettel szemben a bátor kiállás mindig eredményre vezet, s hogy ennélfogva a szovjet elleni erőszakos támadás igen hamar abszolút győzelmet hozna. A VILÁG TÖBBI RÉSZÉN Szíriának a Nasser-féle Egyesült Arab Köztársaságtól való elszakadása érdemel nagyobb figyelmet. Annak idején Szíriának Egyiptommal való politikai egyesülése csak súlyos véres áldozatok révén, Nasser diktatórikus, katonailag támogatott beavatkozásával történhetett meg. Ezzel szemben az új, független Szíria minden véres esemény nélkül vált le Egyiptom testéről, s a független új országot a szomszédos Irak, Jordán, Kuwait és Szaudi-Arábia is elismerte. Meghiúsultak tehát azok a nasseri álmok, hogy az ő vezetésével alakuljon meg egy "pánarab birodalom" s így az Arab Liga továbbra is az marad, ami eddig volt: egy laza, pártokra szakadt tömeg, amelyet egyedül az Izraellel szemben érzett, de gyakorlatilag ma nem sokat jelentő gyűlölet tart össze, s amelynek most még egy közös érzelmi összetartója van kialakulóban, ez pedig a kommunistáktól való félelem. Nasser azért vesztette el Szíriát, mert nem volt elég határozottan kommunistaellenes — bár az utóbbi években ez irányban sokat javult. így a Közel-Keleten most a nyugati eszmék hatalmas eredményt értek el anélkül, hogy bármelyik nyugati hatalom beavatko:ására került volna sor. FELTŰNŐ SOK SZÓ ESIK ISMÉT a Kubát állítólag fenyegető újabb inváziós fenyegetésről. Ugyanolyan feltűnő a kubai Castro-rezsim nap mint nap megismételt kijelentése, hogy a guantanamoi amerikai katonai támaszpontot "idővel ugyan birtokba fogják venni, de ezt nem katonai erővel, hanem a történelmi fejlődés során kívánják elérni". Egy diktatúra részéről az 'yen gyengeségre valló kijelentések mindig azt jelzik, hogy politikai változás van a levegőben-Az oroszok számos Ízben közölték Castroval, hoov az ő diktatúrájának fenntartása kedvéért nem kockáztatnak meg atomháborút. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy az USA akkor száHja meg Kubát, amikor akarja, s hogv ezt nem teszi meg, az azért van, mert Washington meg van győződve arról, hogy Kuba önmagától, belső forradalom révén fog visszatérni a demokratikus országok körébe. Érdekes és szomorúan jellemző a világhelyzetre az, hogy az UNO közgyűlésen 67:1 arányban, 32 ország (többek között minden nyugati nagy- és kishatalom) tartózkodásával, olyan határozat jött létre, amely a Délafrikai Köztársaságot mint "kolonialista hatalmat" megbélyegzi. A határozat azután jött létre, hogy Eric Lauw délafrikai államminiszter a közgyűlésen védelmére kelt az apartheid politikának. Egyebek között kijelentette, hogy a délafrikai köztársaságban az elkülönítetten kezelt Bantu négerek gazdasági, társadalmi és egészségügyi helyzete «mérhetet lenül jobb, mint az úgynej vezett szabad, -új afrikai köztársaságokban. Kijelentette a délafrikai delegátus azt is, hogy az UNO által kirendelt vizsgálóbizottságot nem engedi be Délafrika területére. LOUW BESZÉDE határozóttan provokativ jellegű volt, s az afrikai néger államok felháborodásán nem lehet csodálkozni. A délafrikai beszédnek éppen ez volt a cél ja. Az egyik középafrika delegátus azt is bejelentet te, hogy nemsokára kém fogja Délafrikának az UNO ból való kizárását azon a cí men, hogy "makacsul meg szegi az alapokmány elveit". A világ szinte reméli, hogy valamelyik ország valóban beterjeszti ezt az ostoba indítványt, amely amúgy sem mehet keresztül, mert a kérdés vétó alá tartozik, s Franciaország, vagy Nagybritannia feltétlenül élne ezzel a jogával. Mert, ha szavazásra kerülne a sor, úgy a kommunistáknak most szavazniuk kellene arról, hogy ki kell-e zárni az UNO-ból azokat, akik ismételten és sorozatosan megszegik az Alapokmány minden elvét, s szándékosan ellenszegülnek az UNO minden határozatának? EMLÉKEZZÜNK 1956 OKTÓBERÉNEK DICSŐ NAPJAIRA! 1956-os magyar Szabad- \ ságharc 23 napig folyó emberfeletti, idegeket tépő és a történelemben aranybetükkel bevésett harcát soha nem szabad elfelednünk. Mit tettek ezek a magyar hősök, a mi drága és szent Hazánkért és vajon Te emigrációban élő magyar méltó vagy-e az Ö szent áldozatukra? És most beszéljen a 23 dicső nap! Október 22, hétfő: A budapesti egyetemi ifjúság 14 pontos ultimátumot terjeszt elő a kormánynak. Október 23, kedd: Budapest utcáin 10.000 egyetemi hallgató követeli Nagy Imrének miniszterelnöké való kinevezését. Sztálin szobrát ledöntik és Rákosi képeit az utcán elégetik. Október 24, szerda : Az ifjúság a Rádió épülete elé vonul, ahol az ÁVH gépfegyvertüzet nyit az ifjúságra. Az ifjúság fegyvereket szerez a honvédségtől és megkezdődik a harc az ÁVH ellen. Október 25, csütörtök: Az ifjúság a Parlament elé vonul, követeli az orosz csapatok azonnali kivonulását Magyarországról. Válasz-, az orosz tankok tüzet nyitnak a fegyvertelen anyákra és gyermekekre. Októbr 26, péntek : A harc az egész ország területén megkezdődik az ÁVH ellen. Október 27, szombat: A munkásság és a katonaság nagy része az ifjúság mellé állt és jelentik, hogy Nyugat-Magyarország felszabadult. Nyugattól gyógyszereket, fegyvert és támogatást kérnek. Október 28, vasárnap: * Nagy Imre bejelenti az orosz csapatok kivonulását. A magyarok mámorban úsznak és hisznek a végleges győzelemben. Október 29, hétfő : A szabadságharcosok Budapestet és Nyugat-Magyarországot teljesen a kezükben tartják és megkezdik az ÁVH felszámolását. Október 30, kedd: A tisztogatás egész Budapesten lázasan folyik és a lakosság minden orosz és kommunista emléket megsemmisít. A jelszó: halál az ÁVH-ra. Október 31, szerda: Az oroszok kivonulnak Budapestről, de a várost körülzárva tartják és úgy- látszik nem tudják Moszkvád ban, hogy Nyugat segítségére siet-e a szabadságharcosoknak? November 1, csütörtök: A budapesti Rádió a szabadságharcosok kezébe kerül és Nagy Imre bejelenti az orosz blokkból való kilépést és egyben felmondta a Varsóban megkötött egyezményt. November 2, péntek: Nvugatról semmi segítség nem érkezik. Az oroszok biztosan tudják már, hony Amerika az elnökválasztással, Anglia pedig a szuezi kérdéssel van elfoglalva, íqv nvugodtan meqkezdi az újonnan érkezett orosz csapatokkal a nyugati határ lezárását és megindítja Budapest ellen a legkegyetlenebb és a legvéresebb ellentámadását, amely a nem hivatalos adatok alapján, sok ezer orosz tanknak és katonának életébe került, de ez a szám elenyészően csekély ahhoz az ártatlanul kiömlött drága magyar vérhez, amely a harcok alatt az ország egész területén, de főképpen Budapesten kifolyt. November 3—13-ig: Tehát még tíz álló napig a harc lépésről-lépésre hevesen folyt, aminek következtében Budapest utcái ismét romokban hevertek. A budaoesti Rádió naoonta küldte a világ minden szabad néoéhez és a Nemzetek Szövetségéhez kérő és könyörgő segélykiáltásait, de azok sajnos —, úgy látszik az: oroszoktól való félelem,: miatt — nem találtak meghallgatásra. A magyar Rádióból, november 4-én, vasárnap hallottuk az utolsó síróhangú segélykiáltást és ezzel együtt a magyar szabadságis meghalt. November 6-tól,. pedig elkezdődött az "igazi" szabadságharcosoknak Ausztria területére való kimenekülése, amely a halállal volt csaknem egyenlő,, hiszen az orosz tankok az osztrák határt már november 2-án ismét lezárták.. Ezek előtt az "igaz" szabadságharcosok előtt mélységes hódolattal kell meghajtanunk az elismerés zászlóját, hiszen ők voltak azok, akik ezzel a'tettükkel a világ legkiválóbb szabadságharcosának, Kossuth Lajosnak nyomdokába léptek, amikor azt kiáltották oda az otthon maradt testvéreinknek.'' MAGYAROK I VISSZAMEGYÜNK!" Adia az Isten, hogy úgy legyen I dr. Szabolcsy-Szmolár Pál Az amerikai csapatok visszatértek Franciaországba Ismeretes, hogy még az Eisenhower kormány idejében De Gaulle francia államelnök visszavonta az amerikai csapatok tartózkodási engedélyét Franciaország területén. Atomfegyvereket követelt cserébe az Egyesült Államoktól. Közben Franciaország kifejlesztette saját atomfegyvereit s ma az amerikai katonák a cherbourgi kikötőben újra partraléptek Franciaországban. Kétezer amerikai katona érkezett, mint előőrse a 40.000 főből álló amerikai csapatnak. Kennedy elnök rendkívül súlyt helyez arra, hogy az amerikai csapattestek szovjet támadás esetén már az első döntő pillanatokban kivegyék részüket Európa védelméből. HA MÉGIS KITÖRNE A HÁBORÚ,- vagy ahogy azt egy vörös marsai! látja... Rodion Malinovszkij Amikor e sorokat írjuk a szovjet már tizenkilenc "piszkos" atombombát robbantott fel Szibériában. Mire az olvasó e sorokat olvassa, már ki tudja hol tartanak? A rádióaktivitás minden nap fokozódik körülöttünk a levegőben, ha éjszaka nem tudunk aludni, már ezt a szennyeződést okoljuk. Ha egy igénytelen kis ipartelep füstje bekormozza a város levegőjét, az egész! ségügyi hatóságok rögtön ! intézkednek, ha szükiéges kioltják a tüzet a kazánok alatt. Odaát a világhódító ; elmebeteg — rémképekben dühöngő Hruscsov az egész emberiség egészségét és jövőjét fenyegeti s egyelőre nincs olyan világrendészeti hatalom, mely megállítaná bűnös merényletét. Az aggkori nyengeségbe hajló Malinovszkij marsallal győzelmi cikket íratnak a Pravdába. Pirulva olvassuk az emberi szemtelenségnek ezt a legmagasabb fokát"A szovjet fegyveres erők kizárólag igazságos háborúkat vívnak, megvédelmezik a szocialista vívmányokat az agresszorokkal szemben. Ez ad erkölcsi erőt a szovjet harcosoknak ahhoz, hogy elviseljék a háború minden nehézségét, nélkülözését és bármilyen áron kivívják a győzelmet". Mi vagyunk tehát a támadó felek és ők védelmezik a világ szabadságát. Szégyenteljes hazygság. "A szovjet pontot akar tenni a második világháború után... —... folytatja Malinovszkij, meg akarja kötni a német békeszerződést és rendezni kívánja a nyugatberlini helyzetet. Erre az imperialista erők újabb világháború kirobbantásával fenyegetőznek". "A világ minden békeszerető népe helyesli háborús erőink fokozását, új kísérleti robbantásainkat a nukleáris fegyverrel, melynek célja az agresszorok megfékezése és az új világháború tűzfészkének megakadályozása". Mint ártatlan bárány teszi hozzá: "Nem ülhetünk karbatett kézzel és nem nézhetjük közömbösen, amint a nyugati hatalmak vezető körei háborúba taszítják a világot". Reszkess Amerika népe, mert Malinovszkij marsall bejelenti, hogy a szovjet fegyveres erők nemcsak a hagyományos értelemben vett atomfegyverekkel, hanem sok millió tonna trotil egyenértékű, fokozott rombolóerejű termonukleáris bombákkal is rendelkeznek. Az agresszoroknak pedig tudniuk kell — ordítja most; már habzószájial —, hogy a Vosztok űrhajókat pályájuk- j ra vezető hatalmas rakéták! képesek az ilyen bombákat a földkerekség bármely pontjára eljuttatni. Az elkövetkező világháború a két szemben álló társadalmi rendszer döntő összecsapása lesz — állapítja meg Malinovszkij. A tömegpusz-i tító eszközök alkalmazása I páratlanul romboló jelleget kölcsönöz rr.cjd e háborúnak. "Fegyveres erőinket erre a feszült, nehéz és rendkívül elkeseredett háborúra ké-, szíJiük fel". A Pravdának ez a vezető- j helyen közölt vastagbetűs j cikke nem hagy kétséget a szovjet világousztító terveiről. A helyzet olyan komor és tragikus, mint ahogyan azt Kennedy elnök jellemezte az Egyesült Nemzetek előtt. Az elmebeteg Hrus-I csov bármikor elindíthatja a | világháború borzalmait. Kö-I zöttünk mégis vannak állam-1 férfiak, tudósok, politikai! pártok és sokszázezres példányszámú újságok, melyek védekező fegyverkezési törekvéseinket kifogásolják. Ki akarják szolgáltatni a szabadság amerikai fellegvárát az ázsiai kommunizmus durva pusztításának. Mi száműzött magyarok készen állunk erre a küzdelemre, nem rettenünk el a pusztító fegyverektől. Igazságunkra most hullott rá az első földi fénycsóva, mikor Kennedy elnök az Egyesült Nemzetek szine előtt a rabnemzetek önrendelkezési jogát követelte. Az égi fényesség eddig is a magyar égen/ ragyogott. Vcröskina, ahol jelenleg milliók halnak éhen, elpusztítással fenyegeti az USA-t Lo Jui-Ching tábornok, a vöröskínai hadsereg vezérkari főnöke tiltakozik az ellen, hogy az Egyesült Államok csapatokat küldjön Dél- Vietnamba vagy Laoszba. "Ez veszélyesen fenyegetné Indokina és Ázsia békéjét". Lin Piao marsall, Vöröskína honv“rio|mi minisztere ■^dig azt jósolja, hogy "ha Eavesúit Államok imperra'izmusa új világháborút robbantana ki, abban bizto-=>n teljesen el fog pusztuk ni". . Lo hivatkozik washingtoni és saiqoni jelentésekre, mely szerint az Egvesült Államok csapatokat küldött a dél-vietnami nemzeti erők támogatására. Nyílt kihívásnak tekinti ezt azokkal a tárgyalásokkal szemben, melyeket Bangkokban folytatnak most a Délkelet Ázsiai k 11 a m sze r veze t e k • Chen Yi marsall, vöröskínai külüqyminiszter a Reuter hírür’wnökségnek adott interjújában kijelentette, hogy Kommunista Kína külügyminiszteri szinten kész tárgyalásokat kezdeni az Egyesült Államokkal. Ez az első kezdő lépés volna a két ország közötti feszültség csökkentésére. A kezdeményezésnek azonban Amerikától keik kiindulni. Amíg Kína a biztos pusz^ tulással fenyegeti Amerikát, addig Washington külügyi hivatalában komoly tárgyalások folynak arról a tudományosán megalapozott analízisről, mely szerint Vöröskínát a most következő télen borzalmas nélkülözés és éhínség fenyegeti. Politikai hazugságokkal nem lehet élelmez.ni több száz milliós rabszolganépet.
