Kanadai Magyarság, 1961. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)

1961-05-06 / 18. szám

Még jőni kell, még jóni fog, Egy jobb kor, mely a tin Buzgó imádság epeden Százezrek ajakén. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. ( *% XI. évfolyam, 18. szám, Vo!. XI. No. 18. KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA PRICE 10 CENTS Canada's Largest and Oldest Weekly in the Hungarian Language ARA: 10 CENT Toronto, 1961. május 6, szombat JilUU__LJBBSÜffiSMSBSBBäWSEKäB Edited and Published at S k zt' • Szerkesztőség és kiadóhivatal G96 Dovercourt Road, Toronto 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE: LE. 6-0333, LE. 6-0906 KENESEI F. LÁSZLÓ TEL: LE. 6-0333, LE. 6-0906 MEGHIÚSULT A RM KATONAI ftWSMm CHARLES DE GAULLE Április 20-án riasztó hírek láttak napvilágot Franciaor­szág körül. Az algíri francia haderő, amely Maurice Chal­le tábornok vezénylete alatt állt s körülbelül 400.000 'főt számlál, fellázadt a De Gaul le kormánya ellen, megszáll­ta Algír összes stratégiailag fontos pontját és minden na­gyobb városát és átvette a közigazgatási hatalmat is, Challe tábornok napiparan­csa szerint a hatalom átvé­tel célja az volt, hogy algíri lázadókkal való megegye­zésre alapított északafrikai francia politikát megváltoz­tassa, Franciaországot kato­nai nagyhatalommá tegye, a De Gaulle kormányát erő­szakkal lemondásra kénysze­rítse. A katonai felkelést az algíri francia lakosság támo­gatta, mert hiszen a kom­munisták által támogatott arab nacionalizmustól sem­mi jót sem várhatnak, De Gaulleban pedig súlyosan csalódtak. A katonai puccs igazi ere­jét az adta meg, hogy a fran­cia haderő legnagyobb ré­sze, elsősorban az ejtőernyős hadosztályok az algíri had­testhez voltak vezényelve, s' hogy az Idegenlégió teljes mértékben a Challe-féle dik­tatórikus törekvéseket támo­gatja. Erre való tekintettel abban a pillanatban, amikor Challe tábornok bejelentette az algíri hatalomátvételt, De Gaulle azonnal mozgósítot­ta a franciaországi tartalé­kos haderőket, Párizs utcáit tankok szállták meg, s az összes franciaországi repülő­téren minden forgalmat nyomban beszüntettek, hogy egy esetleges ejtőernyős le­szállást meg lehessen aka­dályozni. Ugyanakkor a De Gaul!e-hoz hű francia hadi­­te.ngerészet egységei is ki­futottak az afrikai vizekre, hogy ott megakadályozzák az algíri hadtest esetleges tengeren való szállítására irányuló kísérleteket De Gaulle hathatós intéz­kedései sikerre vezettek. Már a Challe-féle bejelentést kö­vető napon érezni lehetett, hogy a kormány erőszakos megbuktatása nem nyerne támogatást az ország köz­véleményében, s hogy azért minden hatalomátvétel csak véres és hosszantartó polgár­­háború alakjában ' jöhetne létre. Az is nyomban kiderült, hogy minden ilyen forron­gásból csak a kommunisták­nak volna haszna, — hiszen a párizsi kommunista szak­­szervezetek első dolga az volt, hogy De Gaulle-tól fegyvereket kérjenek arra az esetre, ha az algiri lázadó hadtest megtámadná íz anyaországot. Ezt a kérelmet De Gaulle azonnal elutasí­totta, de maga az a tény, hogy a párizsi polgári lakos­ság egy része fegyverekét kért a francia katonaság el­len megmutatta, hogy a Challe-féle diktatúrát Fran­ciaország nem kívánja. Az algiri hadtest nem kapott támogatást külföldről sem Kennedy, USA elnök haloga­tás nélkül egyértelmüleg De Gaulle mellé állt, kijelentet­te, hogy minden katonai se­gítséget megad, ha kell. Ugyanekkor a Nyugat-Né rrietországban állomásozó, kisszámú, de jólfelszerelt francia hadosztály is hűség­nyilatkozatot tett De Gaulle felé, s a hadosztály nyom­ban útnak is indult, hogy Pá­rizst, ha kell, fegyverrel védje meg. Ilyen körülmények között a Challe-féle katonai puccs meghiúsult, még mielőtt összeütközésre került volna a sor. Április 26-án Maurice Chal­le tábornok belátva, hogy kísérlete nem sikerült, beje­lentette, hogy a francia kor­mány rendelkezése re adja magát, s Párizsba repült A katonai ügyészség nyomban letartóztatta, láza­dás miatt vádat emelt elle­ne és bűntársai ellen, s egy­úttal politikai segítőtársai, Raoul Sálán, Edmcnd Jou­­haud és André Zeller voit tábornokok ellen is elfoga­tóparancsot adott ki. Ezzel a puccskísérlet véget ért. De Gaulle tekintélye jelentéke­nyen megnőtt, a polgárhá­ború veszélye elmúlt, az algí­ri kérdés békés rendezésére pedig több a remény, mint azelőtt. A francia kormány nyil­vánvalóan súlyos büntetést fog mé.mi a lázadókra, de az is bizonyos, hogy tanulni fog az eseményekből. Mert a lá­zadók algiri politikai céljai nagyonis indokoltak voltak. Algír közel százötven éve ke­rült francia uralom alá, s kö­zel száz éve szerves alkat­része Franciaországnak —, legalább annyira, mint amennyire Quebec alkatré­sze Kanadának. Algír arab kézre való adása — különö­sen, amikor ez az arab klikk a kommunisták kifejezett tá­mogatását élvezi, sőt Észak- Afrikát kommunista csatlós­­állammá kívánja változtatni — legalább olyan súlyos veszé'y volna, mint például Franciaország katonai dikta­túrává való alakítása. Korunknak az a tenden­ciája, hogy a "színes" né­peknek adandó minden ön­állóság elvileg helyes, a "fehér", lakosság pedig min­denütt "gyarmatosító és el­nyomó" — nemcsak hazug, hanem a legnagyobb mér­tékben igazságtalan is. Az Észak-Afrikában élő fran­ciák (csakúgy, mint a dél­afrikai burok és angolok, vagy a Kongóban élő bel­gák) hosszú generációk óta élnek azon a földön, s elte­kintve attól, hogy kultúrát és civilizációt vezettek be a régen teljesen barbár, belhá­­borúktól szenvedő területe­ken —, ők mindig ott éltek, ctt születtek, nekik az a ha­zájuk, s őket onnan kiüldöz­ni semmiféle nacionalizmus semmiféle visszájára fordí­tott fajvédelem nevében nem lehet. Ha a "le a kolo­­nializmussal" című jelszót ilyen szélsőséges módon al­kalmazzuk, akkor az ameri­kai indiánok kiüldözhetnék az egész amerikai fehér la­kosságot (beleértve egész Dél-Amerika lakosságát is) —, sőt, ha tetszik, a fran­ciákat is ki kellene üldözni Franciaországból és a spa­nyolokat Spanyolországból, mert ezek az országok is kétezer évvel ezelőtt római ovarmatokból alakultak, s az őslakosság leigázása útján kerültek annakidején ura­lomra-SZOVJET SZÁLLÍTMÁNYOK ÁRADNAK KUBÁBA Sok ezer tonna szovjet szállítmány árad Kubába, hogy leküzdjék a sziget fe­nyegető Ínségét. A hivata­los rádió szerint az utolsó 24 órában három szovjet szállító hajó érkezett a hava­­nai kikötőbe. A hajók nem hadianyagot szállítanak, ha­nem éfelmet, traktorokat, te­herautókat és ipari felszere­léseket. Hruscsov békülékeny hangokat penget Kubáról Moszkvai jelentések sze­rint Hruscsov békülékeny hangokat keres az Egyesült Államokkal a kubai vitá­ban. Eleinte azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy ott készítették elő Kuba fegyveres megszállását. De Kennedy elnökhöz intézett legutóbbi üzenetében már más húrokat penget: "Mi jó összeköttetést aka­runk kiépíteni az Egyesült Államokkal- A világnak ez a két leghatalmasabb népe ne kardját villogtassa egy­más felé és ne dicsekedjék a másik nép felett elért ka­tonai és gazdasági fölényé­vel". Második üzenetében már arról biztosítja Hruscsov Ken­nedy elnököt, hogy a Szov­jetunió nem"' szándékoz!k semminemű bázist létesíteni Kuba területén. Hruscsov kerül minden szót, ami fenyegetésnek lát­szik. Úgy állítja be első üze­netét, mint aki nem avatko­zott be közvetlenül a kubai viszályba. Edward L. Freers, amerikai ügyvivő megállapítása sze­rint Hruscsov üzenete meg­felel a nemzetközi etikának és kivételesen nem vádolja az Egyesült Államokat-Kuba terhére elkövetett bűncse­lekményekkel. Nagy súlyt helyezhet Hruscsov a Ken­nedy elnökkel való békülé­keny magatartásra, mert ez az első üzenetváltás, mely a szovjet hivatalos lapjában, az Izvestiában megjelenhe­tett. Ezzel egyszersmind meghúzták a lélekharangot Castro felett. Még nem sikerült megoldani a laoszi kérdést A laoszi krízis rendszerte­lenül továbbfolytatódik, ed­dig nem sikerült azt megfé­kezni. A figyelem is eltere­lődött róla, mert időközben sokkal nagyobb krízis ke­letkezett Kubában. A szovjet visszautasította az angolok javaslatait a fegyverszünet életbelépteté­sére és semleges kormány hivatalba helyezésére- Nem találták Moszkvában elfo­gadhatónak. A harcok tehát tovább­folynak Laoszban. Vörös re­pülőgépek fegyvereket és élelmiszert dobnak le a Pat­­het-Lao gerilláknak a laoszi királyi csapatok háta mö­gött — és megforditva. A legújabb esemény, hogy Anglia újra megpróbálta a szovjetet azonnali fegyver­­szünetre bírni, másrészről pedig, hogy Laosz új ameri­kai katonai segélyt kér. Valami mégis történt. Sou­­vanna Phourna herceg, aki korábban laoszi miniszterel­nök volt s aki meglátogatta Hruscsovot és tárgyalt Ken­­nedyvel is, most újabb was­hingtoni utat jelentett be-Castro napjai meg vannak számlálva! A kubai forradalom ügye távolról sincs befejezve, s egyre több a jele annak, hogy a balulvégződött leg­utóbbi partraszállási kísérlet csak az első fejezete volt egy olyan mozgalomnak, amelv csak e kommunisták kubai hídfőjének szétrombolásával véqződhet. Ma már nyilvánosságra került az a tény, hogy az egész kubai nacionalista had­sereg csak 1300 főből állt, nem volt egységes vezetése, mindössze nyolc kicsiny ha­jón szálltak partra, a szüksé­ges hadianyagokat szállító hajók el sem indultak, s a Kubában harcoló Castro-el­­ienes partizánokkal fel sem vették az összeköttetést. Az ügy tehát nem volt előké­szítve, s az egész támadást csak azért indították ilyen hirtelenül és hebehurgyán, mert Guatemala, ahol a ku bai hazafiak kiképzésüket kapták, nem volt hajlandó lovább is szállást adni a ka­tonai egységeknek. Miután azonban Kennedy elnök fél­reérthetetlenül kijelentette, hogy Castro kommunistaba­rát diktatúráját fel fogja számolni Kubában, ezért a világ el lehet készülve arra, hogy a következő csapás jól elő lesz készítve, s akkor fog bekövetkezni, amikor a si­ker iránt kétség nem lehet. Az új fejezetet a diplomá­ciai előkészítés vezeti te. Mindenekelőtt Kanada az, amelynek közvéleményét meg kell győzni arról a ke­serű igazságról, hogy Castro uralma Kubában nem azt je­lenti, hogy a "szegények" átvették a hatalmat az "ame­rikai kapitalisták"-tól, ha­nem azt, hogy Amerika föld­Az utolsó felvonás... jén szovjet zászló lobog, hogy tehát közel van az az idő, amikor a kanadai bá­­mész tömegeket davajgitár­­ral kergetik Szibériába, ahol i egy csajka hallevesért halál- j ra dolgozhatják magukat,, amíg gyermekeiket az orosz , nép felsőrendüségéről győ­zik meg a katonái gyakorló­tereken. Mindez elkerülhetet­lenül be fog következni, ha Castrot félre nem állítják Ku-, bábán, s az sem baj, ha emiatt kiabálnak azok, akik CadiPacban ülve proletár-' diktatúráról álmodoznak. | Ezt a-felfogást —, ha ta-1 Ián nem is ennyire rossz módon — tükrözi vissza Dietenbaker miniszterelnök beszéde, amelyben a kubai küzdelemmel kapcsolatban ezeket mondta : "A Nyugat és Kelet közötti harc új, aggodalmat keltő fordulatot vett Hruscsov üzenetével, amely kétséget kizárólag leleplezte, milyen messzemenően ragaszkodik a nemzetközi kommunizmus ahhoz, hogy Kubában örök­re megmaradjon, hogy ott hídfőt alkosson, amelyből egész Latinamerika meghó­dítására irányuló célját meg­valósíthassa. Kuba a saját nemzeti for­radalmának eszméit ejtette el, amikor a nemzetközi küzdelem áldozatául esett- Kuba népének érdekeit alá­rendelték a külső, kommu­nista erők érdekeinek. A magánember szabadságát nemzeti önvédelem jelszavá­ra hivatkozva megszüntet­ték, s a kegyetlen, egyoldalú diktatúra vette át az igazság­szolgáltatás helyét. A pa­rancsuralom ez a fajtája un­dort kelt az egész világon". Ehhez a kérdéshez tarto­zik az, hogy az OAS (ame­rikai államok szervezete),, amelyet az Egyesült Nemze­tek a kubai kérdés megvizs­gálásával bízott meg, Kana­da nélkül működik. A közvé­lemény most egyre inkább FIDEL CASTRO sürgeti a kanadai kormányt, hogy mi is csatlakozzunk eh­hez a szervezethez, amely­nek feladata, hogy a Monroe elvet modern fogalmazásá­ban végrehajtsa, s ez a fo­galmazás úgy hangzik: "Amerika területén nem ma­radhat egyetlen kommunista sem." Elvárjuk a Diefenbaker kormánytól, hogy ennek a célnak az érdekében harcol­jon. Gagarin nem láthatta a földet Blagonravov szovjet pro­fesszor a firenzei nemzetközi világűr konferencián azt a nyilatkozatot tette, hogy Ga­garin légürhajójén nem volt ablak. Csak "optikai abla­kon" keresztül tudta repülés közben megfigyelni a föl­det. Csak rádió segítségével "látott". Mikor részleteket kérdeztek tőle, azt felelte, hogy az "optikai ablakról" a szovjet tudományos világ majd hivatalosan fog nyilat­kozni. Ismét Jugoszláviát támadják a pesti bolsik Kállai szokatlanul éles tá­madást intézett Jugoszlávia ellen. Kállai szerint a ju­goszláv revizionisták fősze­repet játszottak az 56-os for­radalomban- Kállai új pers­pektívájában megemlíti ugyan "a szocializmus épí­tésében elkövetett hibá­kat, a "hazai osztályellen­­ség szerepét", de tagadja, hogy a forradalom hazai ta­lajon született volna, szerin­te azt az amerikai impe­rializmus exportálta". Ebben felhasználta a jugoszláv re­vizionistákat. Kállait társaival együtt a jugoszláv szimpátiával vá­dolva likvidálta Rákosi 1950-ben. barátaival a Naov Imre forradalom alatti kor­mányában résztvevő, ké­sőbb a börtönben meghalt Losoncy Géza miniszterrel és a bebörtönzött Donáth Ferenccel együtt. Annak, hogy most ő vállalta a táma­dó szerepét, több oka van • egyik, hogy ő a Kádár ■endszer legfőbb politikai ideológusa. A pártban ma is erős a "|ogosz!áv irányzat". Kádár a moszkvai értekezlet után úgy nyilatkozott, hogy emiatt .sok támadást is ka­pott. A Jugoszláviával való kapcsolatokat a szomszédos szovjet csatlósállamok közül Magyarország fejlesztette a legjobban az elmúlt két esz­tendőben. így Kállai támadásának kül-beípolitikai és személyi okai vannak: j bizalmat kíván ébreszteni I egészen Kínáig, hogy Ma­gyarországon nem ismétlőd­nek meg az "1956-os téve­dések", i ■ hadüzenet a párton belül a titokban Jugoszlávia fele kacsintgatóknak és 1 bizalom ébresztése saját­maga iránt a nemzetközi kommunista mozgalomban, mire a jelenleg Münriich utódjául kiszemelt Kállai­nak szintén szüksége van. Beigrádot láthatólag meg­lepte a nem várt oldalrói ért támadás és a belgrádi magyar követnek a jugosz­láv külügyminisztérium éré :yes tiltakozó jegyzéket nyújtott át, Kállai beszédét "durva támadásnak minősít­ve, mellyel a magyar kom­munista mini szterel nök-he­­fyettes megkísérelte feltá­masztani "Jugoszlávia fele­lősségének vádjait a ma­gyar, 1956-os felkelés kirob­bantásában ... jól ismert módszerekkel és Jugoszlávia elleni vádaskodásokkal a magyar felkelés igazi okait el akarván tussolni".

Next

/
Oldalképek
Tartalom