Kanadai Magyarság, 1960. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-20 / 33. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság eped« Százezrek ajakán. Vörösmarty KANADAI Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. X. évfolyam, 33. szám, I KANADA Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE: LE. 6-0333 (fatadioK, ^htttqaniciM LEGNAGYOBB, HETENKÉNT MEGJELENŐ Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ MAGYAR LAPJA PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyarság u«|a, ma is változatlan : hívan az azar évaa múltúnkhoz, namzati tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk kövatói, hirdetői" (A fant! idézet Kanasal F. László la­punk első számában megjelent ba köszöntő cikkéből való.) ARA: 10 CENT Toronto, 1960 aug. 20, szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toront© TELEFON: LE. 6-0333 EMLÉKEZZÜNK SZENT ISTVÁNRA Az oldott magyar kéve kalászai, tiszta buzaszemei széthány­va kallódnak a világ négy táján, vagy kifosztva, szegényen ten­gődnek otthon, de mindannyian fájó nosztalgiával, mint egy test és egy lélek, távolságon és időn áthajolva emlékeznek Géza feje­delem fiára, a Vajkból lett István királyra, kit szentté avatott ha­lála után az Egyház és a történelem. Tíz század porával fedett arcai közül melyik fénylik fel ma előttünk, melyik a legmaibb nekünk szóló szava és cselekedete? A két istennek is áldozni tudó öreg vezér fia, kinek ősimódra font haja az idegen papok ollója alá hullott s fejére rápermetezték bűvös vizüket a törzsfők, vagy gyűlölködő fogcsikorgatása közt új hit apostolává lett ifjú fejedelem, amint kereszt-markolatú kard­jával téríti, hajtja népét Krisztus lábai elé, vagy lesújt az ősi hit és szabadság, a régi világ fegyveres védőire. Koppány, a somogyi horka halálba zuhan, István páncélos zsoldosai, az esztergomi ispán Vérbelin úr vezetésével leverik az ó-életért hadbaszállt nemzetségeket, vezérét felnégyelik, tudós táltosait élve eltemetik. Vas, vér, könny, átok és tűz vészes kavar­gása nem egy megszállott őrült tobzódása, nem az apostoli ki­rályi korona lázálma, hanem az új életnek, az új országnak, a ma­gyar államnak erőszakos felülről vezetett forradalma; az Árpád­házi birodalom nehéz vajudásos születése. Karddal és kereszttel vágta be az igét népünk leikébe, hogy megmentse; kopjával és nyillal kényszerítette az ország testére az új rendszert, az új in. tézményeket, hogy Nyugat mellé állítsa Keletet s elkerülhesse a császárral fenyegető, megsemmisítő összecsapást. Utat nyitott az akkori Világot jelentő országok felé s ez többé nem Lél és Vér Bulcsu hőskölteménybe illő, de halálos útja voit, hanem végzetes kapocs, sorsközösség. Csanád feje porba hullott, nagybátyját Gyulát harcban elveszejtette, tartományukat a Délvidéket s Erdő­elvét, szeretett Erdélyünket hozzáragasztotta az országhoz. Ezzel végleg elvágta a szálakat a keleti nagyhatalom Bizánc felé, vállal­va, vagy elindítva azt a mostoha sorsot, mely ezeréven keresztül két szembenálló világ malomkövei közt való őrlődését jelentette számunkra. Ez volt Szent István országlásának terhes öröksége s az eredmény tíz század tragédiákban, emelkedésben és bukásban gazdag nagyszerű története, melynek zsúfoltsága sem tudta soha feledtetni a nemzetalapító és országépítö király időtálló óriás alakját. Nyugtalan szemünk ma is őt keresi, amikor sötéten beborult a látóhatár nemzete felett I Aszott, szent jobbját figyeljük, hogy milyen utat mutat. Aktualitását legjobban a nemzet nagy válságai idején felkavargó vita, értékelés és átértékelés mutatja, mely Szent István szellemének, gondolatainak, tettének örökké ható, dolgozó, jelenvalóságát bizonyítja. A két ellentétes sarok között, a vélemények számos lépcsőfokán átugorva, csak Szabó Dezső nemzetpusztító Szent Istvánját és Kos Károly Országépítőjét em­lítjük, mint két ellentétet. A néhai legnagyobb magyarvitázó Sza­bó Dezső, a nemzet romlásának gyökerét István erőszakos téríté­sében, magyar irtásában, az idegenek behozatalában látta. Kós Károly nagy történelmi regény képében okos, ravasz, energikus, kegyetlen, céltudatos valóságpolitikát űző fejedelem, Országépítö István áll előttünk. Melyik kép az igazi, ki tudja? A kérdés nyílt, de éppen nyíltsága mutatja, hogy királyi termete ott magasodik a magyar égen, a nemzet örök sorskérdéseiben, a nemzet életnyil­­vánuiásaiban és ősi földjében, országában. Számunkra Szent István a Nemzetmentő. Szinte páratlan tör­ténelmi vállalkozás egy népet akarata ellenére megmenteni. Si­kertelensége örök átkot s a testvérgyilkosság kárhozatát zúdította volna emlékére. Korának minden hatalmi eszközét felhasználta a cél érdekében; a polgárháborút nemcsak leverte, de meg is to­rolta, az ütött sebeket a keresztény béke olajával, egy fejlettebb világ fel rendezésével, tekintélyes birodalommal kárpótolta. Nem engedte, hogy ezt a műtétet egy idegen hatalom sokkal kegyet­lenebből, gyökeresebb magyarírtással vagy végleges pusztítással hajtsa végre, inkább maga vállalkozott erre a hálátlan, a bukás és becstelenség csiráját is magában hordozó tragikus szerepre. Az eredmény meglátásának igazságát nyilvánvalóvá tette, anélkül, hogy korszerűtlen politikai és nemzeti célokat magyaráznánk utó­lag helyes, félig ösztönös, félig tudatos cselekedeteibe. Szent István a Nemzetmentő s ezt az arcát kívánjuk, szeret­jük ma, ezt akarjuk felvetíteni a fölénk tornyosuló viharfellegek kárpitjára, mely alatt lélekbemarkolóbban, mint valaha közel ezer éven át ,felzúg a fohász: Hol vagy István király? Téged magyar kíván. NEMZETKÖZI CSEKK-TOLVAJ Kongóban zavaros a helyzet! AZ AFRIKAI ÁLLAMOK KÖZÖS FELLÉPÉSE BELGIUM ELLEN Az afrikai néger nemzeti ál­lamok vezetői közös háború vi­selésére határozták el magukat a ikongói belga uralom ellen- Gha­­ma elnöke, Kwame Nkrumah és Kongó miniszterelnöke, Patrice Lumumba nyilatkozatot adtak ki, melynek értelmében az afrikai nemzetek "közös parancsnoksá­gát" állítják fel a belga csapatok elleni hadviselésre. Lumumba 'kongói miniszterel­nök New Yorkból hazatérve meg­szakította útját Accraban, Ghana fővárosában s ott négy pontba foglalta a "nemzeteik által támo­gatott" követeléseit: 1. A belga csapatok kivonulá­sa. 2. Kongó területi integritásá­nak biztosítása. 3. A kitonai és kaminai belga katonai bázisok megszüntetése. 4. Augusztus 25-re Leopold­­villebe afrikai "csúcskonferencia" összehívása. A Kairóban működő ugandai, kenyai, szomáliföldi, zanzibari és kameruni menekült nemzeti kor­mányok máris egységes afrikai hadsereg felállítását kívánják, hogy közösen harcoljanak a kon­gói népet leigázó "imperialista mesterkedések" ellen. Fokozza a politikai zűrzavart, hogy a katangai belügyminiszter Elizabethvilleben a világ összes nemzeteiből alakítandó önkéntes nemzetközi brigád1 felállításán fáradozik, amely harcolni fog Katanga érdekében az UNO csa­patok ellen. A felderítő UNO repülők azt jelentik, hogy egész Kongóban fékevesztett anarchia van s Kasai tartományban nyílt törzsi harcok folynak. Lulluabourg tarományi főváros felett lángtenger füstöl s a tartományi miniszterek me­nekülni kényszerültek, mert a Balubas törzs tagjai felgyújtották házaikat- Mindkét törzs vadászik az UNO felderítő osztagokra s éjjel mérgezett nyilaikkal szá­mos veszteséget okoznak. Ször­nyű kegyetlenséggel felszabdal­ják a holttesteket. A törzsek Al­só-Kongó és Kasai tartományok elszakadását sürgetik a központi­­kormánytól. Kongó népe még nem érett meg a szabadságra. Közben a Biztonsági Tanács­felszólította Belgiumot, hogy csapatait hét napon belül vonja ki KatangábóL. A határozatot egyhangúan hozták, az Egyesült Államok és a Szovjet együtt sza­vaztak. Franciaország és Olasz­ország azonban tartózkodtak a szavazástól. PÁRIZS ÉS BONN NAGYOBB RÉSZT AKARNAK VEKNI A NATO IRÁNYÍTÁSÁBAN CHARLES DE GAULLE Konrad Adenauer nyugatné­met kancellár és Charles de Gaul­le francia államelnök Párizsban találkoztak és megállapodtak ab­ban, hogy a jövőben nagyobb részt vesznek a NATO irányítá­sában. Szükségesnek látják a Nyugat védelmét fokozni a szov­jet fenyegetésekkel szemben. A két európai államférfi közös poli­tikában állapodott meg, amely­nek részleteit azonban még nem közölték a nyilvánossággal. De Gaulle.t az a törekvés kész­tette erre az elhatározásra, hogy a nagy politikai kérdések kiala­kításában Franciaországnak egyenlő tekintélyt aikar biztosíta­ni Angliával és az Egyesült Álla­mokkal szemben, továbbá mint Nagy Szövetséges részesedni akar a modern fegyverekben és azok titkaiban. Németország szándékai a NATO-val kapcsolatban még nem ismeretesek, kivéve talán azt, hogy a fontosabb kérdések zárt tárgyalásain egyformán akar résztvenni szövetséges társaival. De Gaulle elnök már két éve foglalkozik a NATO újraszerve­zésének kérdéseivel. Háromha­talmi bizottság kiküldését java­solta, melyben az Egyesült Álla­mok, Anglia és Franciaország vennének részt s amelynek fel­adata volna a fontosabb politi­kai és stratégiai irányvonalak megállapítása- De Gaulle a NATO működési területét túl szűknek találja és ki akarja azt terjeszte­ni olyan méretekre, melyek bár­mely világ-összeütközés megol­dására alkalmasnak bizonyuiná­­nak. A franciák meg akarják szün­tetni az amerikai—angol túlsúlyt KONRAD ADENAUER a NATO vezetésében. Már ez a törekvés vezette De Gaulle-t ak­kor, midőn a francia légi had­erőt kivonta a NATO parancsnok­ság alól és nem engedte meg, hogy Franciaország területén amerikai rakéta kilövő helyeket állítsanak fel. A NATO 1949-ben létesült, mint a Nyugat védekező szerve a szovjet hidegháború ellen. JÁNOS PÁPA A KERESZTÉNY EGYHÁZAK EGYESÍTÉSÉT SÜRGETI Buenos Airesben letartóztattak egy férfit, aki fiatal korában a dachaui náci koncentrációs tá­borban volt elzárva. Azzal vádol­ják, hogy 700.000 dollár értékű utazási csekket lopott el s most ebből nemzetközi hírű dáridókat rendez. Az argentin rendőrség egy belvárosi előkelő hotelben letar­tóztatta a 35 éves Korngoll Iz­raelt, aki a szállodában fejedelmi borravalókat osztogatott és hat nyelven beszélt. A rendőrség megállapítása szerint 120.000 dollár készpénz volt a birtoká­ban s az utolsó néhány napon belül 6.100 dollár értékű lopott csekket váltott be. A beváltott csekkek ahhoz a 700.000 dollár értékű szállít­mányhoz tartoztak, melyet a newyorki Első Nemzeti Városi Bank küldött Uruguayba, a mon­­tevideoi fiókjához s amelyet út­közben elloptak. Az ellopott csekkekből egyesek feltűntek Olaszországban, Franciaország­ban, Svájcban és Németország­ban s most legutóbb Argentíná­ba n-A szélhámos Korngoll tulaj­donképpen lengyel és a dachaui koncentrációs tábor lakója volt 1940-től 1945-ig. HRUSCSOV New Yorkba akar jönni Moszkvából jelentik Hruscsov­­nak azt a tervét, hogy személye­sen kívánja képviselni a szov­jetet az Egyesült Nemzetek szep­tember 20-án megnyíló közgyű­lésén. Azt javasolja, hogy az Egyesült Nemzetek 82 tagú le­szerelési bizottságába tartozó nemzetek kormányfői mind je­lenjenek meg s egy általános nagy csúcstalálkozó keretében beszéljék meg a leszerelés prob­lémáit. Időközben a 82 tagú leszerelé­si bizottságot összehívták. Tapogatózó próbálkozások ^ezek Hruscsov részéről, hogy a szétkergetett párizsi csúcstalál­kozó hatalmai, de különösen az Egyesült Államok miként fogad­nák békülési kísérleteit. Hrus­­csovnak nincs helye a békeszere­tő nemzetek között. Megmentettek egy asszonyt a medve fogai közül Két Fairbanks-i (Alaska) férfi mentett meg egy asszonyt egy óriási fekete medve fogai közül, mely el akarta hurcolni áldoza­tát a sürü erdőségbe. Albion Johnson * egy távoli alaskai tó partján hatalmas bun­kóval támadt a medvére, Ralph Flechter repülő pedig eszétveszt­­ve kereste a vízen veszteglő re­pülőgépében tartott pisztolyát. A két férfi társaságában volt a 34 éves Frances Cannon asz­­szony, aki együtt halászott a férfiakkal. Majd mikor a férfiak a halász zsákmányt rakták fel a repülőgépre, hogy elinduljanak Fairbanks felé, az asszony egye­dül indult kószálni a tó parton. Johnson egyszeresek kiabálni hallja az asszonyt: "Segítség, se­gítség ! A medve elragadott!" Aztán elmesélte Johnson, hogy látta, amint a medve fogaival megragadta az asszony lábát és a sűrű fák felé vonszolta. Oda­rohant egy négy láb hosszú bun­kóval s a medve fejére sújtott. Erre a medve kiengedte fogai közül az asszonyt és eltántorgott az erdőségbe. A bátor fellépésű férfiú lélek­jelenléte megmentette a szeren­csétlen asszonyt, akire a szét­­marcangolás szörnyű halála várt. MACMILLAN NÉMETORSZÁGBAN Macmillan angol miniszterel­nök Nyugat-Németország főváro­sába, Bonnba érkezett, hogy ott Konrad Adenauer kancellárral megtárgyalja "Európa egységét és a világ békéjét". Adenauer nyilatkozata szerint a megbeszélések tárgya "aggo­dalmaik és reményeik" voltak. A látogatás mindössze 27 órá­ra terjedt s az első találkozó volt a két államférfiú között a májusi I párizsi csúcstalálkozó meghiúsul­ta óta-POPE JOHN XXIII János pápa a müncheni eucha­risztikus napokkal kapcsolatban egy millió zarándok előtt beszé­det tartott a televízióban. Vázol­ta az emberi fajt fenyegető ve­szedelmeket, melynek egyedüli orvosságát a keresztény egyhá­zak sürgős egyesítésében látja. Kuba üldözi a keresztény egyházakat A kubai római katolikus egy­ház prelátusa találkozni kívánt Osvaldo Dorticos elnökkel, hogy figyelmeztesse őt a forradalm kormány azon Ígéretére, mellyel a hitélet szabadságát biztosítot­ta. Evelio Diaz havanai érseki he­lyettest viszont figyelmeztette az elnök titkársága, hogy az egy­házi tüntetéseket a kormány el­len meg fogják torolni s azok Ivezetőit letartóztatják. Dorticos elnök visszautasította az egyházi vezetők kérelmét s egyelőre nem fogadta őket. I A havanai katedrális előtt ut­cai csőcselék megtámadta a pa­pok egy csoportját. A rendőr­ség 50 lövést adott le a levegő­be. A templomokban vasárnap kihirdették a szószékről, hogy "megrendülve látják a kommu­nizmus terjeszkedését Kubában". TEUES GŐZZEL FÖLFELÉ AZ "ÓRIÁS LÉPCSŐN", vagyis a Welland­­csatornán. Útban Halifaxba, a HMCS Gatineau hadihajó az ötödik zsilipen halad át. A zsilip fölött egy nagy teherhajó vár az áthala­dásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom