Kanadai Magyarság, 1960. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1960-02-20 / 8. szám
Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság eped ez Százezrek ajakén. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. X. évfolyam, 8. szám, KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE: LE. 6-0333 Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ PRICE 10 CENTS "A ml utunk, a magyarság ut|a, ma is változatlan: híven az ezer éve« múltúnkhoz, nemzeti tradíciénkhez, á keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői" (A fenti idézet Kenesei F. iászlé le* punk első számában megjelent beköszöntő cikkéből vafé.) ARA: 10 CENT Toronto, 1960 február 20, szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON: LE. 6-0333 Hruscsov újabb kudarca A hidegháború hidegségéből némi ízelítő jutott Hrusesovnak, amikor kikényszerített távolkeleti útja során New Delhibe érkezett. Maga Nehru, illetve az indiai kormány is mindent megtett, hogy kifejezésre juttassa azt, hogy csupán diplomáciai kényszer hatása alatt látja 'szívesen" Nikitát és bandáját. Lehet, hogy az oroszok, akiknek soha nem volt érzékük a szellemes finomsággal kifejezett érzések iránt, nem vették hirtelen észre, de a világ többi része, különösen pedig a keleti népek nagyon is jól látták, mit jelentett a New Delhii fogadás sok apró "feledékenysége". Mindenekelőtt Prasad indiai köztársasági elnök késve érkezett a repülőtérre. Hruscsov te. hát, aki szokásos betanult "atyai" vigyorgással, szürke flanellruhában és ibolyaszínü ( !) cipőben megjelent a gép ajtajában, mint az orosz kultúra paprikajancsiképviselője, — nem a díszbe öltözött indiai elnökkel találta magát szembe, hanem csak néhány alacsonyrangú katonatiszttel, akik alig tudták elfojtani {vagy nem is akarták elfojtani) unott ásításukat. Prasad csak félóra múlva érkezett meg, s ezalatt Nikita tétlenül állt, éspedig nem az "örömrivaigó tömeg" közepén, mintahogy azt elképzelte, hanem egy üres, ásrtóan kongó repülőtéren. Mikor Prasad elnök unott léptekkel az üdvözlésre "sietett", sor került volna az első beszédre. Hruscsov el is kezdte mondókaját, de Prasad elnök minduntalan félbeszakította, s a tolmácshoz fordult azzal, hogy sajnos nem értíT-amit Nikita mond. Ez. után azt várta Hruscsov, hogy elhangozzék az a bizonyos 21 ágyulövés, ami India etikettje szerint teljes jogú államfőknek kijár. A percek múltak, eltelt egy félóra is, de az ütegek nem léptek működésbe. Végül Hruscsov beült a kocsiba és teljes sebességgel a szovjet követségre hajtatott. Az egész utón alig volt néhány ember, hacsak nem számítjuk azt a hangosan tüntető csoportot, amely kövekkel dobálta meg a vöröskínai nagykövet kocsiját, s hatalmas zászlókat vitt ezzel a felirattal: "Ki a kínai áru. lókkal". Hasonló hidegség fogadta Hruscsovot a parlamentben is, ahol mindenekelőtt azt a kijelentést tette, hogy "minden nemzetközi kérdést a békés együttélés elvei alapján kell megoldani", s hogy ezt az elvet "nem diktatórikus kényszerrel, hanem kétoldalú tárgyalások útján keli megvalósítani". Nehru egyáltalán nem válaszolt a beszédre, hanem a válaszadást tüntetőleg Radakrishnan tiszteletbeli parlamenti alelnöknek engedte át, aki azután azt a kijelentést tette, jhogy a békés együttműködés ellve nem nagyon népszerű ma Indiában, mert ezt az elvet Hrus- Icsov éppen 5 évvel ezelőtt az in. diai parlament nagy lelkesedése közben jelentette be, de azóta ugyanez elv hangoztatása mellett Tibet a vöröskínai kommunizmus áldozatául esett, s a kínaiak India területe ellen intéztek fegyveres támadásokat. Hruscsov egyébként 400 millió dolláros azonnali gazdasági segélyt ajánlott fel Indiának, amelynek legnagyobb részét India már eleve visszautasította azzal, hogy időközben az USA-val kötött megfelelő szerződést. Minden jel arra mutat, hogy Hrus. csov útja nemcsak érzelmileg, hanem politikailag is teljes fiaskóval járt. Az indiai sajtó, amely "Mr. Sputnik" néven említi az orosz diktátort, úgy összegezte a helyzetet, hogy "India és Kelet- Ázsia népei végképp megcsömörlöttek az atombombát lobogtató békeangyaloktól". Jellemző módon egyetlen olyan réteg van az egész világon, amely Nikita csúfos bukását szeretné a nyugati nemzetközi politika balsikerének beállítani : s ez ismét az amerikai és kanadai ellenségimádók társasága. Mialatt Hruscsovot hideg undorral fogadták Indiában, s mialatt a szovjet világhódító prog. ramot megvetéssel és eréllyel tekintik a Nyugat hivatalos köreiben, azalatt akadtak kanadai lapok, amelyek azt írják, hogy Hruscsov útja komoly sikerrel kecsegtet. Csak a hozzáértés teljes hiányával, vagy a mindenáron való szenzációhajhászással magyarázhatjuk ezt az újságírói baklövést. Hruscsov a német határokról Giovanni Gronchi olasz köztársasági elnök moszkvai látogatása 'során Hruscsov alkalmat keresett 'arra, hogy a sok értelmetlen i szófecsárlés között — a szovjet !és csatlósai nevében nyilatkozatot tegyen a jelenlegi német határok megváltoztathatatlanságáról is. A német határoknak — Hruscsov szerint — úgy kell ma. radni, amint azt a második világháború után megállapították. "Amit háborúban szereztünk, azt csak háború változtathatja meg" •— mondotta. "A nyugatnémetek nem diktálhatják a világpolitikát — folytatta. — Mi háborúban álltunk velük s az emberek millióit vesztettük el. A németek ott voltak Sztálingrád és Moszkva alatt s [mégis mi foglaltuk e! Berlint. A helyzet radikálisan megváltozott. Csehszlovákia és Lengyelország sohasem járulnak hozzá a német határok megváltoztatásához. Mi ezt megértjük és támogatjuk". — így a "Nagy" Hruscsov! Most már csak az a kérdés: ho. *gyan egyeztethető már ez össze ia népek egyenjogosultságával, !amit a muszkavezetők nem szünmek meg hangoztatni? A német !—, de hisszük, hogy a magyar — határokat is meg fogják változtatni még pedig Hruscsov megkérdezése nélkül, s ehhez még csak "háború" sem kell, 'csupán a nyugati hatalmak öszszefogása, amely ha meg lesz, Hruscsov és a bolsevizmus végleg meg fog semmisülni. STEPINAC JUGOSZLÁV BÍBOROS MEGHALT * Aloysius Stepinac jugoszláv bíboros érsek, a jugoszláviai katolikus egyház feje, meghalt. Tito kommunista diktatúrájától sok üldöztetést és börtönbüntetést szenvedett. A nácikkal való együttműködés h;azug vádja miatt ló évi büntetésre ítélték, ahonnan azonban 1951-ben szabadon bocsátották. Most saját hazájában számkivetésben élt, eltiltva minden közszerepléstől. Egészségét az átélt testi és lelki szenvedések megrongálták és hosszú betegség után hanyatlott sírba. Korai halála a kommunisták lel'kiismeretét terheli. E kicsinyített atomreaktor az uránium és atomenergia nemrég Torontóban tartott első konferenciáján került bemutatásra.-E modell sikeresen mutatja be azt a módszert, amellyel a jelenleg az j Ottawa folyó mentén, Roíphtonban épülő első kanadai , atomenergia gyárban atomerőt alkalmaznak ipari termelés céljaira. A gyár 1961-ben 20.000- kilowatt energiával fogja ellátni a délontajioi elektromos műveket (Ont. Hydro). A FRANCIA ATOMBOMBA A Szahara közepén fekvő Reggan oázisban fel* robbantották a franciák első'kísérleti atombombáját. A bomba az amerikai és orosz kísérletek által modernizált robbantási módot nem alkalmazta, hanem ugyanazzal a plutónium-gyutaccsal ellátott uránium-izotóppal működött, amellyel az 1945-től 1956-ig lefolyt kísérletek során idézték elő a katonai jellegű atomrobbantásokat. Ennek megfelelően nagymennyiségű rádióaktiv homok lövelt fel a levegőbe s a Szahara lakhatatlan részein szállott le. A kísérlet teljes sikerrel végződött, s ezzel Franciaország negyedik hatalommá vált, amely képes és hajlandó katonai célú atombombákat gyártani. A kísérlet minden kétséget kizárólag katonai, illetve politikai célokat szolgált. Franciaország meg akarta mutatni erejét, — meg akarta szüntetni azt a fonák helyzetet, hogy nagyhatalom létére szűkölködjék abban a fegyvernemben, amely háború esetén ma egyedül volna alkalmas győzelem, vagy legalábbis hatásos eredmények elérésére. Miután a kísérlet sikerrel járt, Franciaország mostantól fogva ismét teljes ütőképességgel rendelkező’ hadsereg birtokában van, más szavakkal ismét teljes értékű nagyhatalom. A francia atomrobbantás 1958 november óta az első, amelyet egyáltalán a világ bármely részén megtartottak. Abban az időben az USA, Nagybritannia és a Szovjet hallgatólag abban állapodtak meg, hogy az atomszféra rádióaktivitását fenyegető kísérleteket egyelőre beszüntetik. Azóta folynak Genfben az eddig eredménytelen tárgyalások azzal a céllal, hogy az atomfegyvertessék meg, vagy legalábbis nemzetközileg ellenőrizzék. Mint ismeretes, az ellenőrzés terén nem jött létre egyesség, mert a szovjet egyszerűen nem hajlandó megengedni, hogy az ő tevékenységét bárki is ellenőrizze, aminthogy nem1 hajlandó nemzetközi együttműködésre a világpolitika egyetlen más pontján sem. Azzal, hogy most .Franciaország felrobbantotta a saját első atombombáját és kétségtelenül megkezdi az atomfegyverek szériagyártását, amúgyis érdektelennéválik bármilyen egyezmény. Franciaországot legfeljebb egy közös amerikai—brit politikai nyomás kényszeríthetné arra, hogy abbahagyja az atomfegyverek gyártását, vagy csatlakozzék egy esetleg megkötendő ellenőrzési megállapodás-hoz. Erről azonban szó sem lehet. Jellemző, hogy a szovjet, illetve a kommunisták, akik minden alkalmat megragadnak, hogy állítólagos hidrogénbomba-tömegükkel ötletszerűen fenyegessék a nyugati világot, most szükségesnek találták, hogy tiltakozzanak a francia kormány logikus, régen várt intézkedése ellen. Elég szégyen, hogy azok között a kisszámú kommunista tüntetők között, akik a szaharai atom-robbantás ellen tiltakoztak, amerikai és kanadai kommunistákat is találtunk. Néhány tagja annak a félbolond csoportnak, amely a Cadillac és Buiök kocsikon, uzsora-jelzálog-intézmények és hazaáruló iparmágnások pénzén szokott az "éhező tömegek" nevében tüntetni, legutóbb megjelent az ottawai parlament előtt és a külügyi államtitkárnál "tiltakozott" a francia atomróbbantás ellen azzal a kijelentéssel, hogy ilyen veszélyes f egy ve. ^aj^jdsérletezés^világ^zertí^egyezménnye fi boisiknak még csak diplomáciai 1 formaságokra sincs szükségük Mikoyan szovjet miniszterelnökheiyettes, amint arról már előző számunkban beszámoltunk, Kubába érkezett az ottani szovjet építészeti kiállítás megnyitására. Ez azonban csak ürügy: a valóságban arról van szó, hogy a szovjet a hatalmi lázától megrészegedett Castronak gazdasági és politikai szövetséget ajánljon fel.' Ha Castro csupán egyhe zsarolásra használja fel a szovjet kiküldött látogatását — körülbelül úgy, mint azt Nasser tette — akkor az USA valószínűleg hagyja magát kisebb gazdasági jellegű ajándékok erejéig megzsarolni. Ha azonban Mikoyan tárgyalásai olyan irányban folynának, hogy a kommunizmusnak támaszpontot biztosítson Latin- Amerikában, akkor Castronak mennie kell, s akkor megérdemli a száműzetést, vágy akár azt, hogy legnagyobb politikai ellenfeleinek szolgáltassák ki, — s-hozzátehetjük, hogy ezt a sorsot meg is fogja kapni Elég szomorú, hogy amikor Mikoyan ismét olyan küldetésben van, amely az egész amerikai kontinens, tehát az egész világ szabadságát tudatosan veszélyezteti, egyes kanadai újságírók szükségesnek látták, hogy a Ganderben repülőgépet cserélő Mikoyannal interview-t folytassanak, ahelyett, hogy abban a hideg megvetésben részesítették volna ezt a tömeggyilkost, amely az egyetlen helyes magatartás volna az efféle kalandorokkal, szemben. Még arra is alkalmat adtak az újságírók Mikoyannak, hogy a ganderi repülőtéren — tehát kanadai földről — olyan tartalmú kijelentést tegyen, hogy a "szovjet abbahagyta csendesóceáni rakétakísérleteit, mert azok már eddig is bebizonyították, hogy a szovjet atombombák a világ bármely pontjára biztosan célbataláL nak". Lehet, hogy a szenzációra éhes olvasóközönség egy része —- a mazochisták, a beijedtek és a cyruseaton-féle hazaáruló nagykapitalisták — kellemes igazat éreznek, amikor a szovjet miniszterelnökhelyettese pont Kanadából smétli meg szokásos halálos (de valójában üres) fenyegetéseit a bennünket védő Amerika felé, s pont akkor, amikor Kubán keresztül politikai támadást akar indítani Amerika elíen, tehát mi ellenünk. Mi azonban nem tartozunk » közönség e részéhez, s nem tar., tozik ehhez a részhez az a sokmillió többi ember sem, aki Kanadában a megígért politikai biztonságot kereste, nem pedig a kommunizmus aknamunkáját kívánja ünnepelni. Egyébként Kuba és a Szovjetunió között semmiféle diplomáciai viszony nemáll fent. AMI A NAGYVILÁGBAN TÖRTÉNIK! EGYIPTOMI CSAPATOK AZ IZRAELI HATÁRON Nagyerejű egyiptomi csapatkötelékek vonultak fel az izraelegyiptomi határon és állást foglaltak azon a demarkációs vonalon, melyre az UNO kötelékek vigyáznak fél. Ez a katonai intézkedés azon többszöri véres öszszeütközés ' következtében jött létre, mely az izraeli és syriai csapatok között történt az elmúlt napokban. A kairói "Arabök hangja" rádió állandóan figyelmezteti ' Izraelt, hogy az Egyesült Arab Köztársaság készen áil a döntő csatát megvívni Palesztina birtokáért. Kairó figyelmezteti Izraelt, hogy most a közös parancsnok-Isag alatt álló egyiptomi és szy- i riai haderők harapófogója között jván. "Mi el vagyunk szánva rá, hogy visszaszerezzük Palesztinát" —- mondja a rádió. * A HRUSCSOV-POJÁCÁK TÜZELNEK ADENAUER ELLEN A Varsói Szerződésben résztvevő hét kommunista állam pojáca képviselői felsorakoztak ido.mitójuk, Nikita Hruscsov mögé és habzó szájjá! szidják Konrad Adenauer nyugatnémet kancellárt. Azzal fenyégetőznek, hogy külön-békét kötnek Kelet-Németországga! s abban , megoldják egyszersmindenkorra a berlini kérdést. Adenauert megvádolják* hogy csak az alkalmas pillanatot lesi az európai országok megiohanására, mint ahogyan azt a nácik tették. E hazug szavakat ugyan Németországhoz intézik, de mint a sanda mészáros, Európa többi népének szánják, Most kivételesen nem támadják az Egyesült Államokat. A kommünikét Hruscsov és a hét európai állam kommunista kiküldöttei írták alá. j • Megnemtámadási szerződést ajánlanak aNATO-nak, általános lefegyverzést és a nukleáris fegyver megsemmisítését. Azonban Magyarország, Lengyelország, Kelet-Németország, Csehszlovákia, Románia, Bulgária és •Albánia nem hajlandók fegyveres erőiket csökkenteni.
