Kanadai Magyarság, 1959. július-december (9. évfolyam, 52-77. szám)

1959-12-26 / 77. szám

Még jőni- kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedex Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. IX. évfolyam, 77. szám. Edited and Published at 09fi Dovercourt Road, Toronto . PHONE: LE. 6-0333 PRICE 10 CENTS "A mi utunk, • magyarság ut|a, ma is változatlan: hivan az axar ávaa múltúnkhoz, namzati tradiciinklwx, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk kövatii, hirdetői" (A fenti idézet Kanesel t. Lászlá la' punk els6 számában megjelent be­köszöntő cikkéből valá.) ARA: 10 CENT KANADA LEGNAGYOBB. HETENKÉNT MEGJELENŐ Szerkeszti: MAGYAR LAPJA Toronto, 1959. dec, 26, szombat 0S9B9BBEBBBBB Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto' KENESEI F. LÁSZLÓ TELEFON: LE. 6-0333 ifírtrm»-iW«ry KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ........ . mmmm&íxmí Dicsőség a magasságban az Istennek és békesség a földön az embereknek Irmen.on-nan kétezer éve, hogy ezek az igék először elhangzot­tak a világtérben s nemsokára újra megszólalnak a harangok az egész világon ezt hirdetni. Kétezer éve elhangzott igék ezek, mégis mily kevesen vallják lelkűkben a magukénak. Külö. nősen napjainkban, amikor az egész világ egy nagy boszor. kányüst. Ebbe a boszorkányüstbe aztán minden belefér: Hazug­ság, Gyűlölet, Bosszú, de legfő­­képen — a Vér és Arany. — Kér­dés, hogy ez a zubogó kotyvalék habzásában letisztul-e még vala­ha annyira, hogy valóban a kris­tályosra lepárolt emberszeretet medicináját adja e vértől, gyilko­lásoktól beteg, a bosszú és gyű­lölet fekete levében forgó embe­riségnek, vagy zubogásában ki­habzik, kifolyik mindent és min­denkit elégetve, elpusztítva? Karácsonykor az emberek ajándékot szoktak adni egymás­nak annak az emlékére, amely ajándékot legelőször Krisztus ad­ta az emberiségnek azzal, hogy Fényhazáját otthagyva idejött erre a sötét, kietlen anyavilágra a szegények, megvetettek, szen­vedők közé, nek'ikadva istenfiú­­sága minden szellemi kincsét az­zal a példamutatásával együtt, amellyel haldoklásában azon el­lenségeiért imádkozott, akik is­teni ajándékáért a kínok kínjá­val pusztították el megvetett, utolsó gonosztevő módján. Mi történnék, ha összefogna az egész világ keleti és nyugati Ve­zetőinek tiszta embersége, hi­szen a Vasfüggöny mögötti ve­zérek egyike.másikának leikében is élhet a Jónak egy mustármag­ja. Talán ők sem mind szadista ördögök, hiszen őket is anya hoz­ta a világra megszentelt fájda­lommal és gondoljanak ezek a keleti és nyugati vezetők arra is, hogy a lelkiismeret nyomon kö­veti sírjukba őket ugyanúgy, mint azt a nyomorúlt pénzért, vagy kéjért gyilkoló gonosztevőt. Gondoljanak Ök is a Kará­csonyra. Gyermekkoruk karácso­nyaira. Amikor még szüleikkel, esetleg testvéreikkel együtt örül­tek a gyermek álmaiban tündér­meseként élő karácsonyfának. És az ő megegyezések enyhítse a mindenképpen küszöbünkön levő korszakforduló átmenetének ko­morságát. Adják vissza az emberiségnek azt a szabadságát, amely sem nem a kommunizmus véres és fekete zsarnoksága, sem nem a kapitalizmus önző kizsákmányo­lása, hanem az Isten Békéjének kezdeti lépcsőfoka. Béküljön meg Kelet a Nyugat­tal a minden ember felszabadítá­sában. Rombolják le a színek, fa. jók. vallások, világnézetek gyű­lölködő válaszfalait és Jézus ön­maga ajándékozásának a példá­jára ajándékozzák meg a mi sze­rencsétlen, sokat szenvedett, ki­vérzett, a világ minden részébe szertezüllesztett kicsiny Hazán­kat, Európa ezeréves védőbás­tyáját, hajdani függetlenségével, hogy most már a megtisztult új­jászületett Közép-Európa biztos tartópillére lehessen. Emlékezzenek a Nagyok, a Hatalmasok erre most, Karácsony ünnepén, amikor mindenki aján­dékot ad a másiknak. Ki-ki a ma­ga tehetsége szerint. Ajándékozzák vissza szeretett Hazánkat, azok, akik onnan kiűz­tek és akiket nagyszerű véráldo­zatainkkal megvódtünk. Most, legalább most a Tizenkettedik óra Ötvenkilencedik Percében. Hát­ha ennek az utolsó Hatvan Má­sodpercnek az ajándékával még megmenthetik a világot és ön­magukat és mi magyarok ennek az utolsó Hatvan Másodperc aján­dékának hálaérzétében minden ellenünk való vétséget megbo­csátunk, elfeledünk s a lelkűnk­ben szerteáramló Szeretet szár­nyalásával hirdethessük: — Di­csőség a magasságban Istennek és békesség a jóakaraté embe­reknek. • KICSI JÉZUS I Éjfélkor, amikor a harangok megszólalnak a Te születésedet hirdetni, amikor egy pillanatra betör egy Fénysugár sötét, vi­gasztalan lakhelyünkre — a Földre, juttass ebből a Fénysu­gárból a Szeretetbő! egyetlen sugárfoszlányt az emberi lel. kekbe, elkezdve a világ keleti és nyugati Vezetőin, le az utolsó zsellér, vagy színes bennszülött Kunyhójáig. Kulcsold egybe a kezeket szin, faj, vallás, vagy politikai nézetre való tekintet nélkül, minden egyes teremtményednek. Add vissza minden embernek, teremt­ményednek a létfeltételeihez kö­tött Szabadságát, amelyből az Emberiség kihajthassa fehér vi­rágait. És nekünk, ezerszeresen megtiprott szegény, árva, a nagy­világ minden részébe széjjel­szórt Népednek, Nemzetünknek, — amely nemzet Európa minden népéért, Európa minden népétől vérzik ezer éve — nekünk add vissza szeretett Hazánkat, az Ezer­éves Magyarországot, hogy ott­hon építhessünk, mert a mi Ha­zánk függetlenségével — Te tudod jól ezt Kicsi Jézus — a Béke építőmunkája is megindul az egész világ minden jóérzésű emberének a lelkében. Ne pusztítsd el a Gonoszokat sem, hiszen azokra is szükség volna Nagy Kiválasztásban, mely kiválasztás segít kihozni az em­berfélék illatos virágait azoknál, akikben még él a Jónak egy ki­csiny mustármagja. Hiszen az Atya nem akarja a bűnös halálát lsem, hanem, hogy megtérjen és éljen. (Biblia.) Nem hánytorgatjuk érdemein­ket lázadó lélekkel, amit Euró­páért tettünk, csak bűneinkre emlékezünk ebben az órában és mellünket verjük bűnbánóan. Még egyszer kérünk Kicsi Jé­zus ! — Lágyítsd meg a szívét a Világ Vezetőinek abban az órá­ban, amely órában az egész vi­lágon megszólalnak a harangok a Te Születésedet hirdetni. EMESE Betlehemi csillag Azon az éjszakán hirtelen ra­gyogó fényesség támadt az égen és a nyájukat legeltető pásztorok* 1 megfélemedve borultak a földre. S ime angyal jelent meg nekik, mondván: "Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek Néktek. Akit vártatok . . . megszületett. Menjetek és keressétek Betle­hemben, mert ott vagyon egy is­tállóban jászolba fektetve . . A pásztorok pedig elindultak a vezérlő fényes csillag nyomán, s valóban megtalálták a kopott is­tállót, s benne a szegényes jászol szalmáján, csupán jámbor bar. mok párájától melengetett Gyer­meket, akiről megiratott, hogy Jézus Krisztus lesz, az Isten Egy­szülött Fia, a világ Megváltója és Üdvözítője, Szeretetet, Békét, Bűnbocsánatot hozva az emberi.- . • i ségnek. S meglátván a szelíden mosolygó Kisdedet, a pásztorok megrendülve borultak térdre, j hogy imádják őt. Fenn az égben pedig angyalok hozsannáztak, ujjongó Halleluja hirdette, hogy a Szeretet és Béke Fénye hozott reménysugarat a gőg és bűn, kétségbeesés és nyomor sötétjé­be borult világra. A Királyok Királya nem hatal­mas űrként jött a földre, gyámo. latlan kis csecsemő alakjában született meg, mint minden em­ber. Egész földi életében külö. j nős szeretettel ölelte szívére a picinyeket, a hittel hívőket és ártatlanokat. Egész földi élete szüntelen pél­daadás az ingadozók, az elége­detlenek, a csüggedők számára. Istállóban született, mert nem nem volt hajlék, mely befogadta volna. Egy kopott jászol szalmá­ján feküdt, mert nem volt sem párnája, sem takarója. Már egész kicsiny gyermekként halálra ke­resték, s így MENEKÜLT volt ő is hosszú éveken keresztül. Sze­­jgénységben és munkában töltött élete végén a legnagyobb meg. aláztatást és klnhalált szenvedte az Igazságért. Az emberi nyomo­rúság és szenvedés minden vál­tozatát és fokát magára vállalta, hogy saját példájával bizonyítsa : j ezen a világon mindenkor a po. kol hatalma akar erőszakosan j uralkodni és mindig a jók, az ár­tatlanok és becsületesek : a szen­vedők, mindig a Szeretet, a Bé. ke, az Igazság az, melyet üldöz­nek, gúnyolnak, ostoroznak, megfeszítenek. Mégis . . . hiába ölik meg az Igazságot, mert ez mindig újból feltámad és újra él. Hatalmas birodalmak a semmibe tűntek, a világ urai, gőgös zsar. nokok, dölyfös kényurak nyomo­réit férgekként pusztultak el, de ' a nyomorban született Betlehemi Kisded szegényes jászola előtt . ma is hódolattal borul le a hivő emberiség, hogy újult reménnyel i és örömmel köszöntse a Béke és Szeretet, a Türelem és Megbocsá­tás születésének Ünnepét. A bet­lehemi csillag ma is biztató fény­nyel ragyog le a modern világ ördögi pénzt hajszoló, technikát imádó poklára, a rakétalövegek és atombombák gyilkos légköré­ben, a zsarnoki új pogányság fojtott sötétjében fuldokló embe. riségre. Ha meg is ölték ismét az Igazságot, az feltámadhat újból... akkor, ha alázatos szívvel, bűn­bánó lélekkel tesszük le sorsun­kat a Betlehemi Kisded kezébe, ha mindenkor becsületes, igaz szándékkal, valóban a testvéri és felebaráti szeretet, a türelem és bizalom jegyében járjuk a ne. héz, de mindig egyenes utat, kö­vetjük a Feltámadás reményét hirdető csillagot. Erre gondol­unk magyarok, akik a Szent Es. íén könnyes szemmel, fájó szív­vel emlékezünk a távoli Hazára, j i hajdani Otthonra s azokra, akik »ttmaradtak, vagy időközben nég messzebbre távoztak. Száll, on hozzájuk minden szerető gon­dolatunk és mondjunk értük »szinte, forró imát a Kis Jézus ászola elé borulva, kegyébe íjánlva boldogtalan Hazánkat és Nemzetünket. Dicsőség legyen Mennyben az Istennek, Békesség i Földön a jószándékú ember­iek! j CSIGHY SÁNDOR: Karácsonykor Ugye lenézel Jézusom a mennyből a mélybe, hol a hideg zéruson alul van hússzal és a karácsonyéjbe jeges bajusszal mennek az emberek éjféli misére. Kis fagyottfűlű fiúcskák, — mint amilyen én is voltam — lihegve húzzák a harangot ébresztőnek. Az emberek készülődnek a templomba. Látod ugye, ahogy mennek? Fejükön havas kucsma, előttük fények futnak, ahogy lámpásaik lengenek. Hideg van, a tél jégsarkantyut penget. És az emberek mégis mennek. Nincs náluk se arany, se mirha, — mint ama bölcsekről van Írva — szívüket viszik Betlehemnek. Látod a jászolt? Előtte bús édesanya áll, gyászol. Nemrég volt nála a halál. Uj Heródes gyilkolta a tizenötéveseket, akik tavaly még itt voltak és roratéra harangoztak. Közülük nagyon sok elesett, amíg az egek harmatoztak. Ugye lenézel Jézusom a mennyből a mélybe és a lehulló hópelyhekkel vigaszt is szórsz a magyaroknak a karácsonyéjbe. Karácsony este Ö hála, szállj fel, szállj fel a szívemből Csillogó, fényes, boldog szárnyakon, Emelkedj fel a tiszta magasságba, Zendülö, meleg hárfa húrokon, Áradjon hangod, mint az orgonáé, Mint szívhezszóló, víg pacsirtadal, Emelkedj fel a harangok szavával, Mint égbeszálló lélek diadal, Emelkedj fel, ó szállj fel tiszta hála, Emelkedj fel hozzá az égen át, Sugarak szárnyán suhanj messze szállva, ; -Dicsérd! Dicsérd! Dicsérd az Ég Urát! . . . Karácsony este. — Csillagfények hullnak. Indul a végeshez a Végtelen. Pattan a titok hétpecsétes zára, i Jön az IGE, az eddig testtelen, Jön, hogy legyen közöttünk kicsi Gyermek, Igénytelen, szelíd, alázatos, Jön, hogy közöttünk megszülessen testben, "Halál árnyéka felett fény ragyog!" Ujjongó szívvel jászolodhoz állunk, Kezdet és Vég, Ur mindenek felett, Könyörgünk, jöjjön el a Te országod, Legyen e földön igaz Szeretet! Hallgasson el az ágyuk dördülése, ij Pihenjen el végre a harci zaj, Legyen e földön béke, — örök béke, Lengjen felettünk áldott diadal. . Ur Jézus Krisztus, sírva kérünk Téged Tekints reánk, — e földgolyó inog, — Könyörülj rajtunk, kötözd meg a sátánt, Hadd legyenek igaz karácsonyok! ' SOMOGYI GÁBORNÉ Kellemes i i karácsonyi ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom