Kanadai Magyarság, 1958. július-december (8. évfolyam, 57-108. szám)

1958-07-19 / 62. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. VIII. évfolyam, 62. szám. &cuuuUcut 'ikcutycvUcua KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA PRICE JLO_CENTS "A mi utunk, a magyarság útja, ma is változatlan : híven az ezer évet múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői" (A fenti idézet Kenesei F. László la­punk első számában megjelent be­köszöntő cikkéből való.) ARA: 10 CENT Toronto, 1958 július 19., szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON: LE. 6.0333 Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6.0333 FORRADALOM IRAKBAN! Amint olvasóink a rádióból vagy a napilapokból ér­tesültek, július 14-én Baghdadban rövid forradalom tört ki, amelynek során — legalábbis az első menet­ben a forradalmárok győztek. Elfoglalták a kormány adminisztrációs épületeit és a rádiót, elmozdították az angolbarát Feisal királyt, a miniszterelnököt, még meg nem erősített hírek szerint, Abdulillah trónörököst pe­dig felkoncolták. A felkelők továbbá megostromolták, illetve állítólag felgyújtották a brit követség épületét, megszüntették az iraki királyságot, üdvözlő táviratot intéztek Nasserhez és felmondották a baghdadi egyez­ményt. Számos döntően fontos kérdésre még nincsen vá­lasz. Mindenekelőtt kétséges, hogy az akciót a Nas­­ser-barát iraki hadsereg egyedül hajtotta-e végre? Két­séges, hogy az államcsíny mögött közvetlenül a kom­munista bujtogatók huzódnak-e meg, vagy azt egye­dül a szélső nacionalisták rendezték-e? Mindenekfe­­lett kétséges azonban, hogy az egész baghdadi állam­csíny végleges sikert aratott-e? Az iraki forradalom ugyanis — ellentétben a liba­noni, sziriai, jordáni zavarokkal, többé nem elszigetelt arab kérdés, sőt fontosságban messze túlhaladja a szuezi ügyet is. Mint ismeretes, 1956 októberében a szuezi csatorna erőszakos birtokbavételére Nagybritan­­nia az egyedüli helyes utón: fegyverrel válaszolt. Az, hogy a jól induló Nasser-ellenes akció annakidején abbamaradt, egyedül annak volt köszönhető, hogy az USA nem az angolok, hanem az arabok oldalára állt. Az eredmény az lett, hogy Egyiptom, Szíria és az egész Közelkelet csaknem a szovjet karmai közé került, s hogy ez a tragédia nem következett be, az nem az amerikai külpolitika érdeme, hanem Hruscsov ostoba­ságának köszönhető. Az angol—francia csapatok Egyiptomból való visszarendelése hihetetlenül meg­növelte Nasser tekintélyét az arab országokban. Ezért Nagybritannia, amelyet ebben a kérdésben saját szö­vetségesei hagytak cserben, a sorrendben következő második legjobb megoldást választotta, s ha már nem tudta leverni az arab nacionalistákat, alkuba kezdett Az iraki államcsíny velük. A jelek azt mutatták, hogy ez az alku komoly sikereket hozott. Az a tény, hogy Nasser a Moszkva­­ellenes Jugoszláviában tartózkodott pont akkor, ami­kor Irak megtámadására kiadták a jelszót, azt mutatja, hogy Nasser nem, mint Nagybritannia ellensége, ha­nem, mint Moszkva ellensége állott az iraki felkelők oldalára. A Moszkvától való elszakadás ára nyilván az volt, hogy Nagybritannia engedje meg, hogy Irak­ból elmozdítsák a Hashemita királyi családot, s hogy helyette egy Nasser-barát, pánarab, de nem-kommunis­ta hatalom létesüljön. Hogy ez valóban ilyen formában jött-e létre, az két­séges. Egyes hírek szerint a baghdadi csőcselék fel­gyújtotta a brit követség épületét. Más hírek szerint a felkelés a szomszédos Jordánt is fenyegette, s Jor­dánban csak a helyi körülmények akadályozták meg, hogy Husszein király is a tömeg áldozatául essék. Ha ez a két hír igaz, akkor alig képzelhető, hogy a brit külügyminisztériumnak a hallgatólagos hozzájárulá­sával történt volna az iraki államcsíny. Mindezekre a találgatásokra a következő napok fognak választ hozni. Az iraki hatalom ügye azért olyan végtelenül fontos a világpolitikára, mert Irak területén fekszenek a Kö­zelkelet legnagyobb olajforrásai, amelyeknek elvesz­tése erősen meggyengítené Nagybritannia helyzetét, s függővé tenné elsősorban az amerikai petróleumszál­lításoktól. Az iraki olajforrások Nasser kezében: azt jelentené, hogy az egyiptomi diktátor egyszerre gaz­daságilag és katonailag számottevő hatalom birtokába kerülne, s hogy többé nem volna mód arra, hogy gaz­dasági presszióval akármelyik — nyugati vagy keleti — hatalmi csoport magához legyen képes láncolni. Nasser egyenrangú félként tárgyalhatna Nagybritannia­­val, sőt bizonyos esetekben a szovjettel és az USA-val is. A pánarab nacionalizmus az egész mohammedán világot egyesíthetné, s ezzel a legváratlanabb oldalon alakulna ki egy "harmadik nagyhatalom" a demokrá­ciák és a kommunizmus mellett. A baghdadi paktum, amely Anglia fegyveres támo­gatásának kilátásba helyezésével és az USA fegyver szállítása és egyéb szerződései útján a demokráciák legfontosabb védelmi szerződése volt a bolsevizmussal szemben, az iraki forradalom hatása alatt csaknem ér­téktelenné vált. Ha helyette egy erős, szovjetellenes, vagy legalábbis a szovjettel rivális pánarab hatalom alakul ki, akkor világpolitikai szempontból nem ked­vezőtlen a változás. Ha azonban a Nasser-féle, most már gazdaságilag is hatalmas arab hatalom akár a Nyugat, akár a szovjet oldalára áll egyértelműleg, akkor a közelkeleti háború kirobbanása elkerülhetet­len. A legkedvezőbb megoldás még az volna — ha ugyan az iraki Nasser-barát nacionalisták szilárdan megmaradnak hatalmukban — ha Nasser folytatná két­oldalú zsaroló politikáját — esetleg legújabb barátjá­val, Titoval karöltve. Ilyenmódon a gazdaságilag oly mélyen álló arab lakosság életnívója emelkednék, s a kommunizmusnak az a ma már régen leleplezett szán­déka. hogy a nacionalista jelszavak alatt gyarmatbiro­dalmat alakítson, végleg meghiúsulna. Mert Nasser diktatúrája erkölcstelen és rossz ugyan, de még mindig ezerszer jobb, mint a bolsevista diktatúra. Mindez — tegyük hozzá — csak akkor fontos, ha Nagybritannia engedi, hogy Irak, különösen pedig az iraki olaj szilárdan Nasser kezébe kerüljön. Nagyon könnyen lehet, hogy Londonban ehelyett azt az utat választják, amelyről 1956 októberében amerikai nyo­másra letértek. Ebben az esetben azonban azonnal cselekedni kellene éspedig komoly fegyveres erővel, megkockáztatva még azt is, hogy a szovjet közbelépés, sei fenyeget. A valóságban a szovjet közbelépni úgy­sem fog, mert mint 1956-ban, úgy 1958-ban sem lesz hajlandó atomháborút megkockáztatni az arabok ked­véért. Az Eisenhower-doktrina ma már élő valóság. A Földközi-tengeren a világ legnagyobb amerikai hadi­flottája állomásozik, s ha a brit érdekek megvédése szükségessé teszi, be is fog avatkozni, — talán még taktikai atombombákkal is. Akármit is hoz a közel­jövő, annyi bizonyos, ezekben a napokban csak az alhat nyugodtan, aki nem érti, hogy miről van szó. ^HOPOOOOOgOBoa&soo&aooaoeo&SBoeoeoaoooeoaeofleoeBBooooaeoBaeaoaBBOBBaaaoBaoaaoooBC ANGOL-AMERIKAI CSAPATOK PARTRASZÁLLTAK LIRANONRAN Az USA tengerész-gyalogsága és a brit ejtőernyősök is partraszálltak Washington. — Az USA Földközi-tengeren cirkáló 6-ik flottá­jának 5.000 főnyi tengerész-gyalogsága Beirut közelében Libanon­ban partraszállt, jelentette be a Fehér Házfiivatalos szószólója. Eisen­hower elnök a röviddel utána megtartott sajtókonferencián úgy nyi­latkozott, hogy az akció Chamoun libanoni elnök sürgős kérelme alapján lett végrehajtva, s annak célja, hogy támaszul szolgáljon a libanoni kormánynak függetlensége megvédésére*. A patraszállt erők kizárólag Libanon önállóságának védelmét vannak hivatva biztosítani, semmilyen államot veszélyeztetni nem fognak. Ugyanakkor Libanon területén partraszálltaik a ciprusi brit ejtő­ernyősök és francia ejtőernyős csapatok is készenlétben vannak, hogy közös angol—amerikai—francia lépéseknek nagyobb nyoma­­tékot adjanak. A máltai brit flotta állandó riadókészültségben várja a parancsokat. Izrael miniszterelnöke Ben Gurion kiáltványt intézett az USA kormányához, hogy erélyes és gyors akcióval akadályozza meg a többi arab államnak is Nasser által való megszállását. Izraeli hír szól arról, hogy Nassert is, aki a baghdadi csíny értelmi szerzője, meglepte az USA és Anglia gyors közbelépése. Nasser volt az első, aki a baghdadi felikelőket, mint Irak új kormányát elismerte. Baghdad jelentette hivatalosan is, hogy Nuri es Said elmozdított és a felkelők által letartóztatott miniszterelnök fogságából kiszaba­dult és a felkelők vérdíjat tűztek ki fejére. Ez bizonyíték arra, hogy az angolbarát politikának is vannak hívei Irakban és a felkelőknek is kell számítaniok olyan erőkkel, amelyek kimozdíthatják őket a puccszerüen megszerzett hatalomból. Az amerikai intervenció Középkeleten az USA részéről egy olyan hibának a helyreigazítása, amelyet Amerika a szuezi közös angol—francia támadáskor Nasserrel szembeni engedékenységével követett el. Amerikai indítványra az UNO biztonsági tanácsát is azonnalra egybehívták. Eisenhower elutasította az orosz hitelkereskedelmet Washingtonból jelenti az AP hírügynökség, hogy Eisenhower elnök elutasította Hruscsov arra irányuló kérelmét, hogy Amerika hitelbe szállítson az oroszoknak gyári gépeket és egyéb terméke­ket. Hruscsov javaslatában hosszúlejáratú hitelt kért az USA-tól és úgy állította be kérelmének indokait, hogy á rendszeres szállí­tásokkal enyhíteni akarja az amerikai exportipar visszaesését. Gromyko jegyzéke a nyugati hatalmakhoz Moszkvából jelentik, hogy Gromyko szovjet külügyminiszter fogadta az amerikai, angol és francia követeket és mind a hármuk­nak azonos tartalmú jegyzéket nyújtott át. A jegyzék tartalma eddig még ismeretlen, sőt az sem bizonyos, hogy a középkeleti angol és amerikai partraszállással áll kapcsolatban. Margaret a Szputnyikot nézte Margaret angol királyi hercegnő victoriai látogatá­sakor az Empress Hotelban tiszteletére adott díszvacso­rán vett részt, miután egy Victoria melletti kisebb szi­getet vett át napközben aján­dékul a helyettes kormányzó­tól. Margaret a vacsora után felment a szálloda tetején lévő kis korláttal ellátott áll­ványra, amit egyébként csak az ott dolgozó tetőmunkások szoktak használni, és meg­várta, amig a harmadik szputnyik fénycsóváját meg­láthatta a csendesóceáni égen. A MEXICOI VÁLASZTÁSOK Az idei mexicoi elnökvá­lasztásokon először járulhat­tak nők is mint szavazók az urnák elé. Bár a választások végleges eredményét szep­temberig nem fogják közzé­tenni, már most nem férhet kétség ahhoz, hogy Mexico 57. köztársasági elnöke a 28 éves Adolfo Lopez Mateos lesz. Lopez Mateost a mosta­ni kormánypárt jelölte. De­cemberben fogják hivatalába beiktatni és hivatali időszaka hat év. Margaret főhercegnő Kanadába erkezett, hogy a százéves British-Columbia ünnepségeken részt­­vegyen. Szombaton, július 12-én ért földet Margaret egy brit hadirepülőgépen Victoriában. British-Columbia különböző helyei­nek meglátogatása után Margaret ellátogat Ontarioba és a keleti provinciákba is. A népszerű angol hercegnőt egész Kanada lakos­sága szívélyesen üdvözli. Öregek partija Victoria, B. C. — Margaret királyi hercegnő tiszteletére adott gardenpartit Mr. Frank Ross British-Columbia-i helyettes kormány­zó és felesége. Mintegy 6.000 kiváló személyiség volt hivatalos a gyönyörű parkban rendezett partin. A lapok sajnálattal állapítják meg, hogy a hatezer vendég közül alig volt 50 évnél fiatalabb. Aki csak félszemmel is figyelte Margaret hercegnőt a partin, megálla­píthatta, hogy a hercegnő, bár nem mutatta ki, unatkozott a kormány­zó partiján, mivel nem talált egyetlen olyan személyt sem, aki megközelítette volna őt életkorban Margaret hercegnő 27 éves. Angol hadihajók védik az islandi halászhajókat Tekintettel arra, hogy az islandi kormány az eddigi 4 kilométer helyett 12 kilométeres körzetben tiltotta meg idegen hajóknak a halászatot, ezen jogának érvényre hozatalában segítségre kérte fel a brit hazai flottát, amelynek egységei már el is indultak, hogy a 12 km-es körzetet Island körül biztosítsák. Uj államkötvényeket bocsájt ki a kormány Diefenbaker miniszterel­nök és Fleming kanadai pénz ügyminiszter a parlament­ben, rádión keresztül és a sajtó útján is bejelentették, hogy a háborús győzelmi köl­­csönkötvényeket, az úgyne­vezett Victöry-kötvényeket, amelyek évi 3 százalékot ka­matoznak, újonnan kibocsáj­­tott 4 és fél százalékos állami kölcsönkötvényekre be lehet cserélni. Az új 4 és fél száza­lékos kötvények visszafizeté­se 25 éven belül esedékes. Ki­­bocsájtás alá kerülnek még 4 és egy negyed százalékos ka­matozó kötvények, amelyek­nek beváltása 14 év alatt esedékes, továbbá 3 és há­romnegyed százalékos kötvé­nyek 7 évi esedékességgel, végül 3 százalékos kölcsön­­kötvények, ezeket az állam 3 és egynegyed év alatt váltja vissza. A jegyzési kampány augusztus 5-én fog megindul­ni és csak rövid ideig fog tar­tani. A régebbi Victory-bon. dók tulajdonosai új kölcsön­kötvényekre való becserélés esetében sem kötelesek sem­mit a régi értékére ráfizetni, annak ellenére, hogy jóval előnyösebben kamatozó új kötvények tulajdonosai lesz­nek. Az 1958. évi állami köl­­csönkötvények kibocsájtása legnagyobb pénzügyi operá­ció, amit valaha, béke vagy háború idejében Kanadában nyélbe ütöttek. Az új kölcsön célja, hogy átszervezi a ka­nadai állam adósságát lega­lább 40 százalékban. A jelen­legi Victory kötvények teljes összege kereken hat és fél millió dollár volt. •*

Next

/
Oldalképek
Tartalom