Kanadai Magyarság, 1958. január-június (8. évfolyam, 1-56. szám)

1958-02-05 / 15. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty KANADAI Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. VIII. évfolyam, 15. szám PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyarság útja, ma is változatlan: híven az ezer éves múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői" (A fenti idézet Kenesei F. László la­punk első számában megjelent be­köszöntő cikkéből való.) ÁRA: 10 CENT KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KOMMUNISTA ELLENES MAGYAR LAPJA Torontó, 1958 febr. 5., szerda Szerkesztőség és kiadóhivatal Szerkeszti : Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333 KENESEI F. LÁSZLÓ 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 Számos cikkben mutattunk rá arra a szörnyű politikai téve­désre, amelyet a Diefenbaker kormány követ el, amikor Kanadának "közvetítő szerepet" kíván adni a szovjet által javasolt államfői értekezlet létrehozása ügyében. Ez a szerep, amelyet Kanadától a Nyugat nem kíván és amelyért cserébe a Kelettől sem kaphatunk semmit, Kanada nemzetközi tekintélyét aláássa és a lakosságot el­keseríti. Meg vagyunk győződve arról, hogy a Külügyminisztérium nem kétes szándékoktól vezérelve hozza Kanadát ebbe a lehetetlen helyzetbe, hanem azért, mert hazánk jelenlegi külpolitikusai túlzott idealisták, akik nem vettek személyesen részt azokban az esemé­nyekben, amelyek a hidegháborút létrehozták, s ezért még hisznek a kommunistáknak. Vagy, ha nem is hisznek, olyan erős bennük a békevágy, hogy elnyomja a politikusoktól megkívánt hideg szá­mítási ösztönt is. Azonban nemcsak Kanada kormánya esik abba a hibába, hogy tárgyalni akar olyanokkal, akikkel tárgyalni nem lehet. Amerikai és angol részről is elhangzanak olyan kijelentések, olvashatók olyan cikkek, amelyeknek szerzői minden idealizmustól mentesen, de mégis ténybeli tévedések alapján azt tartanák helyesnek, ha a szovjet legutóbbi "kölcsönösen demilitarizált" zóna-tervét letárgyal­nák. Mint ismeretes, arról van szó, hogy az amerikai csapatokat von­ják ki Nyugat-európából, a NATO-t számolják fel, s ennek ellenében a Szovjet visszavonulna határai mögé, illetve megszüntetné a rab­nemzetek — katonai megszállását, s megszüntetné az úgynevezett varsói paktumot. Jól tudjuk, hogy jelenleg még nincsen ilyen konk­rét javaslat forgalomban, azonban az alku tárgya végeredmény­ben mégis ez. Azok a már jelenleg is megfogalmazott tervek, hogy Csehország és Lengyelország kiürítése ellenében az amerikaiak ürítsék ki Nyugatnémetországot és hasonló propoziciók tulajdon­képpen mind annak a kitapogatására szolgálnak, hogy lehetne-e a hidegháborút megszüntetni az általános és kölcsönös európai de­­militarizálás elvei alapján. Legutóbb egyik legnagyobb kanadai lap washingtoni tudó­sítójának tollából olvastunk erre vonatkozó cikket. A cikkíró szerint azt kell hidegen mérlegelni, hogy hasonló egyesség előnyös vol­na-e az Egyesült Államok számára. A jelen helyzetben az ameri­kaiak feltétlenül megtartanák angliai és törökországi támaszpontjai­kat, — mert hiszen ezeken a helyeken máris épülnek, vagy ké­szenlétben állanak a rakétakilövőhelyek, de esetleg kiürítenék Nyu­gatnémetországot és megszüntetnék a NATO-t, ha ezzel szemben megfelelő, kézzelfogható garanciát kapnának arra, hogy a szovjet nem akarja és nem is képes Európát katonailag lerohani. A cikk szerint Európa területén a szovjet jelenleg katonai fö­lényben van, s ezt a fölényét csak azért nem használja fegyveres hódításra, mert nem akarja megkockáztatni a szovjet rakéták által való szétbombázását. Ugyanezen oknál fogva az USA sem lesz haj­landó semmi olyan helyzetet előidézni, amely rakéta, illetve atom­háborúra vezet. A cikkíró szerint a két nagyhatalom ereje egyen­súlyban van, s amíg az egyensúly fennáll, világháborúra nem ke­rülhet sor, ellenben ezt a két egyensúlyi helyzetet kell arra fel­használni, hogy a tisztázható kérdéseket tisztázzuk, tehát lokális nehézségeket igyekezzünk kiküszöbölni. Ez pedig csak tárgyalások útján lehetséges. A cikk nagyjából helyesen tükrözi vissza egyes nyugati poli­tikai körök felfogását, s az amerikai és kanadai közvélemény egy részének meggyőződését is. Az atombombák árnyékában nem kell világháborútól félni — mondják — tehát próbáljunk meg tárgyalni, mint katonailag és erkölcsileg egyenrangú felek, azokról a kisebb kérdésekről, amelyekről lehet. Rá kell mutatnunk arra, hogy ez a felfogás éppen annyira hely­telen, mint a szovjettől való beijedésen alapuló "minden áron való békekötés" gondolata. A nyugati és a kommunista politikai rend­szer között a fő különbség éppen az, hogy míg a demokráciák a jelenlegi politikai rendszer fenntartására törekszenek, mert életmód­jukkal nagyjából meg vannak elégedve és mert a szabadságon ala­puló politikai rendszert szeretnék önmagától megvalósulni látni az egész világon, — addig a kommunisták egyszerűen hódítani akar­nak, s nem törődnek sem az eszközökkel, sem az eszmékkel. Ezért van az, hogy ha a nyugati politikus békéről beszél, az alatt szabad emberek, szabad korlátozásoktól mentes életét érti, — míg ha a szovjet politikus beszél békéről, az alatt azt érti, hogy a hódításnak senki ne álljon ellen. Amire a szovjet jelenleg törekszik az, hogy ezt a kommunista értelemben vett békét fogadja el a nyugat, éspedig nemcsak, mint valami megváltozhatatlan tényt, hanem tetejébe, mint valami helyes és erkölcsös helyzetet. "Hagyjátok a dolgokat úgy, ahogy jelenleg vannak, hagyjátok a rabnemzeteket rabszolgaságban — mondják — és ezenfelül ismerjétek el, hogy ez helyes, erkölcsös és egyen­rangú a demokratikus életformával is". Nem valami szentimentális indokból akarja ezt elérni a Kreml, hanem azért, mert a semleges népek előtt (amelyeknek meghódítása a kommunisták jelenlegi fő célja) azt akarja bizonyítani, hogy demokrácia és kommunizmus egyenrangú erkölcsi elvek. Minden diktatúra előbb-utóbb eljut ebbe a stádiumba, amely­ben a véres hódítást "szalonképessé" igyekszik tenni. De ez a stá-! dium minden diktatúrának a leggyengébb pillanatát jelzi. Fegy­verrel, felforgatással, szerződésszegéssel, atomháborus fenyege­téssel és hasonló eszközökkel könnyű meghódítani védtelen népe­ket. Bizonyos idő múlva azonban a népeket békében kormányozni is kell. Erre a diktatúra nem képes. Ez az a korszak, amikor for­radalmak törnek ki, — ez az a korszak, amikor a diktatúra a leg­gyengébb, ez az a korszak, amikor a legkevésbé szabad egyezkedni. Diefenbaker és Pearson szóharca az ottawai Parlamentben. Mint ismeretes Pearson azzal vádolta a konzervatív kormányt, hogy munka nélküliséget idézett elő és képtelen az országot helyes utón vezetni. Részben Pearson támadásának köszönhető, hogy Diefenbaker minisz­terelnök a Parlament feloszlatását kérte a Kormányzótól. Miután ez megtörtént, a miniszterel­nök bejelentette, hogy az új választásokat 1958 március 31-én fogják megtartani. UJ ORSZÁGOS VÁLASZTÁS Február elsején Diefenbaker miniszterelnök be­jelentette a parlamentben, hogy Massey kormány­zótól a parlament feloszlatását és új választások kiírását kérte. Az új választás napja 1958 már­cius 31-e lesz. Már másnap délután megindult a választási korteshadjárat a miniszterelnök be­szédével, amelyet egy 1000 fiatal konzervatív párttagot számláló gyűlésen mondott el. A miniszterelnök azzal indokolta házfelosztási bejelentését, hogy a konzervatív pártnak nem lé­vén többsége a parlamentben, hosszabblejáratú programot nem képes végrehajtani. A parlamenti körök véleménye szerint azonban ez az indokolás csak a valóságos helyzet szépítése. A Lester Pear­son vezetése alatt álló Liberális Párt eddig sem akadályozta, s nyilvánvalólag ezután sem akadá­lyozta volna a kormány programjának végrehaj­tását. A múlt héten formálisan benyújtott bizal­matlansági javaslat, amely — elfogadás esetén — a kormány bukását eredményezte volna, szán­dékosan és előzetes megállapodás szerint oly módon volt megfogalmazva, hogy azt a többség ne fogadhassa el. A hiba nem az ellenzék maga­tartásában, hanem a kormány programjában, il­letve uralmának eddigi 7 hónapja során elköve­tett tévedéseiben van. Nyilvánvaló, hogy ha Diefenbaker miniszter­­elnök aránylag ilyen rövid időre tűzte ki a vá­lasztás napját, akkor az Ígéreteknek egész tár­háza kell, hogy birtokában legyen, mert hiszen újabb Ígéretek nélkül alig remélheti a konzerva­tív párt győzelmét. Az a pár hónap, amely eddig Diefenbaker vezetése alatt telt el, nem hozott olyan sikereket, amelyekre egy országos válasz­tás során hivatkozni lehet. Kérdéses, hogy a vá­lasztóközönség elfogadja-e ezeket az Ígéreteket jövendő bizalma alapjául, Annyi bizonyos, hogy a küzdelem éles lesz, — sokkal élesebb, mint 1957 nyarán. Az is bizo­nyos, hogy az a kormány, amely most bejön ab­szolút többséggel fog rendelkezni. ! Egyiptom és Szíria egyesítését megszavazta a damaszkuszi parlament. Shukri Kuwatly elnök, aki az új egyesült országban Nasser után az elnökhelyettes pozícióját fogja kapni, kijelentette, hogy az egyesüléstől Szíria megerősödé­sét várja. Minden jel arra mutat, hogy Nasser fennhatósága alatt egy erősen nacionalista arab állam alakul ki, amely azonban sem­mi vonatkozásban nem fog kommunista befolyás alatt állani. A kairói kommunistabarát "ázsia-afrikai konferencia" azt mutatta, hogy a kommunisták legközelebbi célpontja Szudán, Ghana és Li­béria lesz, míg az egyesült Egyiptom-Sziria erősen Izrael-ellenes, de egyúttal kommunistaellenes politikát fog folytatni. A Zéta a brit hidrogén-fúzió alapján működő új energiaforrás, ezidőszerint 5—-25 millió fokos hőmérsékletek előállítására képes. Forró deuté­rium gáz van összenyomva ebben a készülékben, s az irtózatos hőmérsékletű anyagot egy magnetikus gázanyag elektron-részecs­kéi rugalmasan tartják távol a külső héjtól. Hasonló, valamivel nagyobbhatású készülék építése befejezéshez közeledik az Egye­sült Államokban is. A készüléket az teszi szenzációssá és békés célokra felhasználhatóvá, hogy az elképzelhetetlen sebességgel mozgó elektronok nem fejlesztenek kívülre is ható energiát, ha­nem megmaradnak a kívánt keretek között.-------• —•------­Guatemala elnöke Miguel Ydigoras tábornok lett. Az új elnök a választás előtt koalí­cióba lépett legnagyobb politikai ellenfelével, a középpárti Cruz Salazar elnökjelölttel azért, hogy közös erővel lépjenek fel a bal­oldali irányzatú Mario Mendez-el szemben. Mendez képviselte Guatemalában az öt évvel ezelőtt elkergetett kommunistabarát re­zsim híveit. Ydigoras a konzervatív párt elnöke. Vezetése alatt most nemzeti antikommunista unió alakul, amely ebben a turbulens kö­zépamerikai országban a kommunisták utolsó maradványait is fel fogja számolni. Az uj arab állam Egyiptom és Szíria egyesü­lése megtörtént. Nasser egyiptomi elnök, illetve dik­tátor és Shukri el Kuwatly sziriai elnök aláírták az új állam megalapításáról szóló szerződést, amelynek alapján Egyiptom 23 millió lakosa és Szíria 4 millió arabja Egye­sült Arab Köztársaság név alatt közös államot alkotnak. Az új állam székhelye Kairó, a végleges alkotmányt nép­szavazás alapján 30 napon belül fogják bevezetni. A régóta küszöbön álló, nagyhorderejű arab naciona­lista szervezkedés hírét az teszi különösen érdekessé, hogy Yemen máris bejelen­tette csatlakozását. Ha ez megtörténik, a három szél-; sőséges nacionalista ország fog egyesülni. A döntő kérdés az, milyen befolyást gyako- j rolt ezen országok egyesü­­lési politikájára a szovjet ? A jelek azt mutatják, hogy az ( Arab Unió nem kommunista barát, hanem egy új „harma­dik utas" politikát akar kö-, vetni. Az arab országokra! természetesen Nasser egyéni­­sége fogja a bélyeget rá­nyomni. Ha Nasser hajlandó demokratikus utat követni, vagy legalább is a nyugat ba­rátságára alapított politikát folytatni, akkor az új Arab Unió kiváló eszköz lehet a kommunizmus visszaszorító sában. Ha azonban Nassei folytatja a reá jellemző két­színű politikát, s az Arat Unió élén ismét zsarolni fogja a nyugatot, ahogy azt a szuezi kérd,és kezdetén tette — amikor még igen tapaszta­latlanul mozgott — akkor az új arab nacionalista ország könnyen véies háborúba ke­veredhet az Amerika oldalán álló Szaudi-Arábia—Jordán —Irak államtömbbel.----------------o----------------­Újabb űrhajók felbocsátása áll küszöbön úgy az Egyesült Államokban, mini a Szovjetben. A moszkvai la­­iok beharangozták, hogy az á.iabb Sputnik több tonna súlyú lesz, de mivel ennek a neg nem erősített hírnek nár több hónapja van, való­színű, hogy a kísérlet nem ve­tetett eredményre. Az ame­­-ikaiak a hadsereg által si­kerrel fellőtt Explorer után nőst a haditengerészet Van-Az Egyesült Államok tudósai fellőtték első űrhajójukat! Örömet és megnyugvási hozott az egész világnak az a hír, hogy az amerikai hadse­reg Cape Canaverali rakéta­kísérleti állomásáról sikeres útjára bocsájtották az „Exp­lorer” nevű űrhajót. Hét perccel a Jupiter-tipusú, négyrészes rakéta fellövése után az Explorer már meg­kezdte keringését a Föld kö­rül, mint egy újabb mester­séges hold. Sebessége 18.000 mérföld óránként — azonban csaknem kétszer olyan ma­gasságba emelkedik, mint az orosz Sputnik és élettartama sokkal nagyobb. Körülbelül 2000 mérföld a legmagasabb pontja az úi űrhajó pályájá­nak, s a legközelebb 240 mér­földre közelíti meg a Földet. A keringési pályán való elhe­lyezés olyan tökéletes pontos­sággal sikerült, hogy az Ex­plorer a számítások szerint tíz évig is változatlanul ke­ringhet a Föld körül. Az amerikai űrhajó körül­belül 40 centiméter hosszú, 14 kilogram súlyú, alakja ha­talmas puskagolyóhoz hason­lít. Számos műszert tartal­maz, melyek közül a legfonto­sabb egy speciális Geiger­­mérő, amellyel a térben ural­kodó kozmikus sugárzásról fog jelentést adni. Fel van szerelve továbbá két rádióle­­adóval, amelyek a pályára való rátérés pillanatától fog­va állandóan adják le jelzései­ket. Az égjük leadó két-há­­rom hétig, a másik két-három hónapig fog működni. A Explorer nagyszámú tu­dós és technikus hosszú mun­kájának az eredménye. Az el­készítésében résztvevők leg­jelentősebb személyek : dr. William Pickering fizikus, dr. James Van Allen robban­tási szakértő és dr. Wehrner von Braun, a világhíres né­met rakétaspecialista. A rakéta által szerzett minden adatot, valamint a rakéta összeállításának min den adatát, kivéve egyetlen cseppfolyós üzemanyagot, — nyilvánosságra hozták az amerikai tudósok. Az Explo­rer kizárólag tudományos cé­lokat fog szolgálni s tervezői hangsúlyozták, hogy mind­össze a Geofizikai Év egyik kísérletét jelenti, nem pedig hatalmi propagandát. Magától értetődik, hogy nemcsak Amerika, hanem az egész nyugati világ büszke erre az űrhajóra, amelynek sikere azt mutatja, hogy semmiféle téren — még az eddig annyira retteget ür­­gömbök terén sem — lehet a kommunisták tudományos, vagjr technikai fölényéről be­szélni. A modern tudomány­ban nincsenek sem titkok, sem misztériumok, s amit egyik ország tudósai képesek kiszámítani, azt előbb-utóbb minden vezető nép tudósai képesek létrehozni. QOOOOOMOOOOOOOSOOOOCOQOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOD» guard-tipusú rakétájával újabb űrhajó felbocsájtásra készülnek. Az Explorer által sugárzott adatok feldolgo­zása máris folvik. MONTREAL. Április 1-től kezdődően, az Air France új, kedvezménj^es repülőjegy­árakat léptetett életbe, a nyári vakációjukat Európá­ban tölteni szándékozók ré­szére. Az új jegyárak 20 százalékkal olcsóbbak mint az eddigiek voltak és csak alig valamivel magasabbak, mint a hajójegyárak. SZABAD-E TÁRGYALNI ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom