Kanadai Magyarság, 1958. január-június (8. évfolyam, 1-56. szám)

1958-02-05 / 15. szám

VIII 15. szám. 1958 február 5., szerda 2 KANADAI MAGYARSÁG Cfyuuidia-K '%uK$4KleiH4 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Telefon : LE. 6-0333 Főszerkesztő : KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: 996 Dovercourt Rd., Toronto Előfizetési árak : egész é vre $10.00, fél évre $.6.00 egyes szám ára 10 Cent. Amerikában : egész évre $12.00, fél évre $7.00 Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk I Fölhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza még külön felhívás, vagy portóköltség mellékelése esetén sem. A közlésre al­kalmasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Wednesday and Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Rd., Toronto, Ont. Phone : LE. 6-0333. Amerikai posta AZ AMERIKAI ALKOTMÁNY MÓDOSÍTÁSAI A régi magyar közjog szerint, az alkotmány az érvényes ma­gyar törvények összesége. Ha tehát olyan új törvényt hoztak amely­nek értelmében a korábbi törvény érvénytelenné vált, ez nem tar­tozott többé az "ősi" alkotmányhoz. Csak a törvényhozás két Há­zának egyszerű többségét kellett az uralkodónak megnyernie, ha az alkotmány módosítását kívánta. Az amerikai alkotmány létrehozói is belátták, hogy alkal­mazkodni kell a való élethez és nem zárkóztak el a módosítások elől, de ugyanakkor olyan szabályokról is gondoskodtak, ame­lyek biztosították, hogy csak a nemzet valódi akaratának meg­felelően változtathassák meg a törvényeken felülálló alkotmányt. Az amerikai alkotmány esetleges módosításai két irányból indulhatnak ki. 1. A szenátorok és képviselők kétharmadrészének kifejezett akaratából, vagy 2. Az államok (48) törvényhozói háza kétharmadrészének e célra összehívott gyűlési határozatából. De ezek még csak első lépések. A tervbe vett módosítást az államok kétharmadrészének jóvá kell hagynia. Nem csodálható ennélfogva, hogy az Egyesült Államok fenn­állása óta javaslatba hozott több mint 3.000 módosításból eddig csak huszonkettőt fogadtak el. Az első tíz a "Bill of Rights", a "szabadságjogok kódeksze", amelyek többek között a vallás, szólás- és sajtószabadságot biztosítják és az egyén védelmét a hatóságok túlkapásai ellen. A későbbi módosítások a jövedelmi adót, a szenátorok közvetlen megválasztását, a női szavazati jogot iktatták az alkotmányba és a faji vagy vallási alapon való hátrá­nyos megkülönböztetést zárták ki. A tizenkilencedik módosítás a nők szavazati jogáról szól, amelyet hosszú, változatos küzdelem előzött meg. Csak 1920-ban jutott diadalra az elv, amelyért 75 éven át küzdöttek a nők Ame­rikában. A végső csata 1898-ban indult meg, amikor a New York állambeli Seneca Fall-son a nők konvencióra gyűltek össze ebből a célból. Még ezernél több gyűlést és tüntetést szerveztek meg a vezetők, hogy a kongresszust és az állami törvényhozókat belá­tásra bírják, míg végre 1919. májusában a Képviselőház jóvá­hagyta az újítást. Wilson elnök személyesen beszélte rá a szená­torokat a módosítás megszavazására. A 36-ik állam 1920. augusz­tus 26-án hagyta jóvá a korszakalkotói reformot, 15 hónappal a kongresszusi határozat után. Az amerikai alkotmány megteremtőinek bölcs belátására vall, hogy a változtatásokat ilyen körülményes eljáráshoz kötöt­ték, amelynek folyamán az arra hívatottaknak számtalan alkal­muk van: "mindent megfontolni és meggondolni". Venezuelában megindult a tisztogatás amelynek kétségtelenül ismét számos ártatlan áldozata lesz. Azok a képék, amelyek a sikeres forradalom utóhatásairól érkeznek, azt mutatják, hogy Venezuela népe éppannyira gyűlölte az ottani poli­tikai rendőrséget, mint a magyarok az ÁVO-sokat. Erőszakos jele­netek, számonkérések, népítéletek napirenden vannak, s természe­tesen nem maradnak el a magánbosszútóí sugallt egyéni akciók sem. A hírek szerint az új katonai kormány a civil pártok teljes tá­mogatását élvezi. Az ügyészségeken halomra gyűlnek a Jiménez­­körmány tagjai és barátai elleni feljelentések. Larrazabal jelenlegi elnök jelentése szerint a megszökött diktátor 227 millió dollár ér­téket juttatott ki az országból. Meg vagyunk győződve, hogy Ji­­ménez, mint minden diktátor, mérhetetlen károkat okozott országá­nak és súlyos dollármilliókat helyezett el külföldön, hogy szökését előkészítse. De a 227 millió szám gyanúsan magas. Félő, hogy az új katonai kormány túlzásokba fog esni a tisztogatási akciók során. Ha ez bekövetkezik, úgy fennmarad a zavar és az ellentét a nép és a kormány között. Reméljük, hogy Venezuelában rövidesen meg­tartják a választásokat, mert csak demokratikusan megválasztott, polgári kormány lesz képes a döntő fontosságú délamerikai köz­társaságban a rendet helyreállítani. Hatvan mérföld a megengedett sebesség a 401-es országúton. Az új sebességjelző táblák már rendelés alatt állanak. Allan közlekedésügyi miniszter, akinek ezt a kijelentését a torontoi újságok hozták, közölte, hogy gyakorlatban már két hét óta a hatvanas sebesség van érvényben. DJ MIKES KELEMEN LEVELEI: LEVELEK ÓCEÁNIÁBÓL A JÓSÁG SZEREPE Édes néném ! Ihaj-tyuhaj, sose halunk meg ! Ezzel a felkiáltással tudok csak legőszintébben je­lentést adni idei farsangomról. Kelemen bá­tyánk is többször említette annak idején, hogy a fejedelem urunkat köszvény kínozza, s ez ellen mit sem használt a rodostói víz. Nos, örömkiáltásom most annál inkább he­lyénvaló, mert ime én is fejedelmi rangot nyertem, legalább is köszvényben, reumá­ban. Felesleges emlegetni ebben a kiábrán­dultságig összekuszált magyar emigráció­ban, hol, miként szereztem, s érdemes volt-e vagy nem ? Lényeg az, hogy a „na most mi lesz" kérdésre, feleségemmel együtt hosszú plafonbámulásokba bocsátkoztunk, s okkal, vagy ok nélkül, de a tények szomorú valósá­gában, szégyeltem azt, hogy a világon va­gyok, mert nem szeretek senkinek a terhére lenni. Így állván a dolgok, elgondolhatja édes néném, hogy nem lehet panaszom, van elég alkalmam táncolni, s az élet, a nagy tanító­­mester kivilágos kivirradtig huzza a talpam alá valót. A zeneszámok valahogy így fest­hetnek: Mindig mondtam, ne járj a fellegek­ben", andalgó... „Valamit engedni is kell”, bokázó... „Kár volt a gyötrő percekért” és „Fejjel mész a falnak” nagyvalcerek. Az egyes számok között pedig amerikai Zsuzsi­ka hűsítő pilulákat és borogatásokat, meleg párnát — melyet gyermekszülésre félretett pénzecskénkből vettünk meg — szolgál fel. És egyszercsak, amikor a jobbtérdemből hirtelen a szivemre tangózott át a fájdalom, hirtelen édes zsibbadtságba — álomba szen­­derültem. Érdekes álmom volt, elmondom, hiszen farsang idejét éljük s ilyenkor a „bolondnak minden szabad” alkalmat ki kell használni. Igen, régi koldusunkat láttam, aki egy szerre a Nemere—szél zúgásában a fellegek­be emelkedett, majd onnan Karnevál herceg gyönyörű jelmezében, palástja szárnyain, jogarral a kezében, egy városra ereszkedett le. Itt éppen fényes bált ült az emberi morál­ba feszült társadalom. Ahogy szokták „szo­ciális egyszerűséggel” mondani : mindenki ott volt, aki valakinek, vagy valaminek szá­mított. Folyt a bál, a tánc, a pezsgő. A herceg is elvegyült a „nép” közé. Ott forgolódott a tö­megben, élvezte az emberek páncélinge alatt őrzött szeretetet és boldogság szétömlését. S bár ismerőse nem igen volt, pár alkalom­mal ő is ivott és táncba perdült. Igazán kedves — köszönte meg egy aranv­­ifjű előzékenységét, amint hellyel kínálta meg. Az aranyifjú a város legtöbbet ígérő ígérete volt. Jómódú és közéleti szereplését maga javára fordító apjától nyerte, még közvetlenül bölcsődala után a tanácsot, hogy a nép nevében kell beszélni, de nem a népért, s hogy az igazság és egyéb nézetek kérdésé­ben nem kell mindent szó szerint venni, programvallásában pedig a mindenkori ha­talom számbavevését pillanatig se felejtse. Aztán koccintott vele. Később egy igen szép és fejedelmi alakban hozzáillő nőt kért fel táncra. Ez a nő, az a bizonyos elérhetetlen pálma volt, aki már kiskorában, csak annak az osztálytársának köszönt vissza, aki legalább is diplomás em­ber gyermeke volt. A városból nem egy sze­génysorsú ifjú, csak azért végzett egyete­met, hogy egyszer táncolhasson vele. És harmadszor ez az én koldus Karneval­­hercegem a polgármesternél kötött ki. És vele is koccintott, sőt reggelig elpoharozga­­tott. A bálnak vége volt. Mindenki egy jólsike­rült szép este emlékével távozott. De, hogy történt, s hogy nem, napok múlva, amikor a város folytatta megszokott életét, csodálko­zó szemek és fülek, szájak kezdtek mozgo­lódni, súgdolózni. Egyről s másról. Az aranyifjú egyik nap, hosszan elidőzött egyik szíjgyártónak a műhelyében, sőt a vendéglőben is látták vele barátságosan el­­poharazni. Valami kérvényféléről is suttog­tak, amit személyesen vitt be a megyefőnök­höz, a szij gyártó érdekében. S a dolgok any­­nyira „elmérgesedtek”, hogy bizony a kö­vetkező ifjúsági bálra szegény aranyifjúnk kipottyant az elnöki tisztségből. Teltek a napok. Hónapok múlva palotafor­radalomként tárgyalták társaságban, nőegy-1 letekben, hogy Katinka, az a bizonyos báli, szépség, egy falusi tanítóhoz ment nőül. Még a nép egyszerű leányai is elfelejtettek, hozzá benézni, segíteni ezt-azt, mert nem volt már „érdekes”. És ugyanebben az időben történt, hogy a polgármester, Karnevál-hercegünk eme har­madik partnere, az első állandó tanácsülésen bevallotta őszintén, hogy évek óta lopatja legényeivel a fát a közbirtokosság erdejéből. S kérte lemondásának tudomásul vételét. Bár a jelenlévők közül többen, még sokkal súlyosabb ügyben lehettek igen érzékenyen éritve, nem hogy elfogadták a lemondást, hanem majdnem megkövezték. (Mit gondol édes néném, mi történhetett itten ? Mi volt ezeknek az egymásután be­következett eseményeknek a hátterében ? És ki lehetett a titokzatos Karnevál-her­ceg ? A JÓSÁG hercege — édes néném ! Aki ba­­cillusaival fertőzte meg azokat, akikkel po­harat koccintott s akiket táncra kért. ígérem, ha múlik a reumám, ezentúl állva alszom, hogy ne álmodjak ilyen farsangi bo­londságokat. Üdvözli : Kelemen úr apródja Anglia legújabb fegyverei Nagybritannia új nagytávolságú rakéták sorozatos gyártását kezdte meg. A hivatalos jelentés szerint a rakéták hatótávolsága meghaladja az amerikai Thor és Jupiter típusokét, amelyek tudva­levőleg ma az amerikai hadsereg legnagyobb méretű sorozatban gyártott hasonló fegyverei. A brit rakéták, ellentétben az amerikai­val, nem a talajról, hanem földalatti pontokról kerülnek kilövésre, s így a korai felfedezés ellen kellőképpen védve lesznek. Az új­fajta harceszközök gyártási tempója attól függ, hogy az amerikai kormány mennyi pénzt áldozhat ezeknek a névvel még nem jelölt rakétáknak a NATO-tervek szerinti elhelyezésére. A kilövőhelyek építési költségét Nagybritannia és Amerika közösen viselik. Egy rakéta gyártási költségét egy millió dollárra becsülik. A kilövőhelyek elhelyezésével kapcsolatban természetesen súlyos viták folynak a londoni parlamentben és a sajtóban egy­aránt. Amikor 9 évvel ezelőtt a nagytávolságú bombavetők, illetve atombombát szállító repülőgépek repülőtereinek elhelyezéséről volt szó, a brit szigetek valósággal versenyeztek azért, hogy a re­pülőterek az ő területükön feküdjenek. Ma azonban bizonyos féle­lem észlelhető mindenütt, hiszen a rakétakilövőhelyek egyúttal az ellenséges támadás természetes célpontjaiul, is szolgálnak. A bal­oldali képviselők ezt a félelmet igyekeznek a kormány elleni tá­madó eszközül- felhasználni. A kormány azonban el van tökélve arra, hogy a nagytávolságú rakéták elhelyezését a helyi érdekektől függetlenül, kizárólag hadászati szempontok figyelembevételével fogja végrehajtani. ' Az amerikai kontinens leghatalmasabb vízesése nem a Niagara, hanem a Labradorban folyó Hamilton River víz­esése. A vízesést csak 120 évvel ezelőtt fedezte fel néhány pros­pector s még tíz évvel ezelőtt vadonban feküdt. Ma már vasút­vonal vezet a vízesés közelébe éspedig a világhíressé vált Ungava — vasérclelőhely külön vasútja, amely a québeci Seven Islandból halad észak felé 45 mérföld távolságra. Egy angol részvénytársaság most szakértőket küldött a vízeséshez, amelynek erejét nemsokára elektromos áram fejlesztésére fogják felhasználni. A vízesés 302 láb magasból zuhan (szemben a 160 láb magas Niagarával) és vízmennyisége nagyobb, mint a Niagaráé. Csaknem 10 millió ló­erőt lehet ezzel a víztömeggel produkálni. Az a terület, amelyen ez a csodálatos természeti kincs fekszik, az erdőhatár északi részén terül el, s kiimája igen zord. A tervezési munkák befejezése után Kanada egyik leghidegebb éghajlatú városa fog a Hamilton River mentén felépülni. ERRŐL - ARRÓL TORONTO város tanácsa megkereste a tartományi kormányt és kérte, hogy 2 millió 350.000 dollárt utaljon ki a városnak, hogy a mun­kanélküliségen enyhíteni tud­jon. Ebből 1 mililó dollárt út­javításra, járdák karbantar­tására kíván a városi tanács fordítani, a másik 1 milliót fásításra, parkok rendbeho­zatalára. A fennmaradó 250 ezer dollárt különleges javí­tásokra fordítanák. Itt említjük meg, hogy 1954—55-ben már egyszer kiutalt a tartományi kor­mány hasonló segélyt. IGEN SOK amerikai válla­lat lerövidítette a távolbalá­tón továbbított hirdetéseit és visszatér az újság útján tör­ténő hirdetésekhez. A nagy cégek szerint az újsághirde­tés olcsóbb és hatásosabb. Az utolsó időben ugyanis erősen esett a forgalom ezeknél a cégeknél.--------------o--------------­ROGER . COTTREAU sú­lyos égési sebeket szenvedett és meghalt a Western Kór­házban. Cottreaut, akit tü­dőrákja miatt oxigénsátor­­j ban tartottak életben, külön i figyelmeztették, hogy a oxi- I gén kezelés alatt ne dohá­nyozzék. A szerencsétlen i ápolt azonban nem tartotta j be a tilalmat, a szomszéd éj­­j j eliszekrényről cigarettát szerzett, rágyújtott és mire észrevették, már nem lehe­tett rajta segíteni. HAZULRÓL... Nem tudom hallottak-e már valaha kedves olvasóim arról a híres, régi ó-szovjet közmondásról, hogyaszongya : "szocializmus­ból fakad a jólét?" Mert, ha nem, úgy ezúttal bátorkodom szíves tudomásukra hozni, egyúttal minden propagandánál szebben be­szélő, valóságos, élő és csodálatos példákkal igazolni. Teszem ezt annál is inkább, mert már többször hallottam, hogy így a szovjet, meg úgy a kommunizmus, pedig hát nincsen igazuk a rosszindulatú pletykálkodóknak. Ami igaz, az igaz: az egyesült kommunista-szocialista jólét megindult és ha ilyen tem­póban halad tovább, akkor még majd úgy lesz a végén, mint Arany János Toldy-jában a "nagy kő": ki tudja, hol áll meg. Nem akarom sokáig csigázgatni kíváncsiságukat, — nem va­gyok híve a hosszú és fölösleges szóbeszédnek — így egészen röviden és velősen jelentem be, hogy olyan szenzáció született Makón, amilyenre még alig volt példa Jeruzsálemben, .. . izé, . . . akarom mondani az imperialista világban : Személyautót vásárolt Lángó Ferenc, a makói termelőszövet­kezet tagja ! ! I Ugye, hogy nem akarják elhinni? Pedig igaz! Isten bizony! Önkéntes tűzoltói szavamra mondom ! Persze sokan vannak kedves olvasóim között olyanok, akik azt hiszik, hogy csak ugratni akarom az itt, Kanadában évtizedek óta nyomorgó, kapitalista kizsákmányolásban vergődő szeren­csétlen atyámfiáit. Szó sincs róla! Szentuccse, így áll a dolog! Az Esti Hírlapban olvastam. Imigyen: "Lángó Ferenc, a makói Hunyadi (szép név) Termelőszövet­kezet tagja, aki családjával két éve lépett a makói Hunyadi Tsz-be. a zárszámadás után személyautót vásárolt. Évente ezer munka­egységnél többet teljesítettek és a két év alatt mintegy 80.000 fo­rint volt a jövedelmük. Egy használt, de kifogástalan állapotban lévő Opel személygépkocsit vettek, s ezen járnak most a nyolc kilométerre lévő tanyából dolgozni a termelőszövetkezetbe". Nna, ehhez mit szólnak? Csak az merjen követ vetni a Mü­­nich-munkás-paraszt kormányra, (Kádár úgylátszik belebukott ebbe az autó-ügybe), akinek "használt, de kifogástalan állapotban lévő Opel személygépkocsija" van itt Kanadában! Na ugye, hogy most csend van. Senki sem mer feleselni. Pedig ez csak a kezdet. Ezt nem olvastam ugyan, csak félfüllel hallottam, hogy a fertőlatyaki Bölcs Salamon Tszcs, felbúzdulva a makóiak sikerén, nemes versenyre hívta ki a nánám-bitymeki Vö­rös Maszlag Tszcs-t, hogy melyikük vásárol előbb egy használt, de kifogástalan állapotban lévő Opel személygépkocsit. E célból már meg is kezdték a gyűjtést, hogy pár év múlva megvásárolandó autójuk még nagyobb és szebb legyen, mint a makóiaké. A dolog igazi jelentőségével csak az lehet tisztában, aki utána gondol, hogy a Lángó-család mindössze csak két eszten­deig dolgozott és máris hipp-hopp, meglett a kocsi. Tanulhatnak tőlük azok a renitens újkandások, akik még há­rom hónapja sem voltak Kanadában, nem is dolgoztak és mégis új kocsit vettek maguknak. Mese azonban nincs, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a szociális jólét fantasztikus méreteket kezd ölteni az ó-kantriban és ha ez így megy tovább, lassan nem férnek el a tszcs tagok a makói országúton. Legsürgősebb teendője legyen az új Münich­­kormánynak, hogy pánikszerűen szélesítse meg az országútakat a zsúfoltság elkerülése végett. Forgalmi lámpákat majd mi küldünk nekik ajándékba, csak arra ügyeljenek, hogy legyen elegendő parkoló hely! A szocialista fejlődés másik óriási lépése, melyről okvetlenül be kell számolnom az, hogy: "Ezentúl csak kis darabokban árusítják a zsírszalonnát" ! ! ! A jövőben továbbra is korlátlan mennyiségben vásárolhat a lakosság zsírszalonnát, — írja kedvenc lapunk az Esti Hírlap — de a visszaélések megakadályozására a kereskedelem elrendelte, hogy csak kisebb darabokba, késsel bevagdalva lehet forgalomba hozni. Ezzel a zsírszalonna füstölésre vagy sózásra alkalmatlanná válik (!!!) Az utasítás végrehajtását szigorúan ellenőrzik. A ren­delkezés megszegői ellen eljárás indul." Nalám I Ezzel elejét veszi a bölcs kormányzat, hogy a jó­léthez szokott magyar nép mindenféle vicik-vacak füstölt és só­zott szalonnák evésének tegye ki magát. A legközelebbi lépés valószínűleg az lesz, hogy az élő-ba­romfit csak darált állapotban, vagy apró karikákra vágva lehet for­galomba hozni. . . A görödinnyét pedig reszelve.­Legutóbb azt is olvastam, sőt írtam is róla, hogy annyi a gyógy­szer otthon, hogy akár Dunát rekesithetnének vele, csak csupán üveg, tégely és papír nincs, amibe csomagolják. Ennek igazolására betúszerint közlöm a Népakarat január 1-i számának utolsó oldalán lévő felhívást: ÉLETVESZÉLY! Sürgős segítséget kérnek! Egyik budapesti kórházban fiatal beteg fekszik életveszélyes paramyelo blastosis betegségben. Sürgősen keresnek és kérnek Purinetol, más néven : 6—Merkaptopurin elnevezésű orvosságot. Telefon: 210-286". Ehhez nem fűzök kommentárt . . . Sz. L. Ha kellemes meglepetést akar szerezni külföldön élő barátainak, ismerőseinek, rendelje meg számukra a KANADAI MAGYARSÁGOT LAPUNKAT A SZABAD VILÁG MINDEN ORSZÁGÁBA ELKÜLDJÜK I Előfizetési díj (külföldi államokban egész évre $12.00)

Next

/
Oldalképek
Tartalom