Kanadai Magyarság, 1958. január-június (8. évfolyam, 1-56. szám)

1958-03-22 / 28. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty K AN AD AI Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyarság útja, ma is változatlan : híven az ezer évet múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői" (A fenti idézet Kenesei F. László le* punk első számában megjelent be­köszöntő cikkéből való.) ÁRA: 10 CENT VIII. évfolyam, 28. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Torontoj TELEFON : LE. 6-0333 (fatculieut "ibtMytiniatM V KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KOMMUNISTA ELLENES MAGYAR LAPJA Szerkeszti : . KENESEI F. LÁSZLÓ Torontó, 1958 márc. 22., szombat Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 EGY KÉSZÜLŐ TRAGÉDIA Amint az elmúlt évek során egyre erősebb lett a nemzetközi politikában a gyávák és tájékozatlanok kórusa, úgy növekedett azoknak az elvakult újságíróknak is a hangja, akik a kelet és nyu­gat között a mindenáron való megegyezést akarják, s a most leg­égetőbb probléma, az államfői konferencia kérdésben az orosz álláspont érdekében agitálnak. Legutóbb néhány valóban komoly kanadai lap vezércikkben szögezett le egy olyan álláspontot, amely­nek elfogadása esetén a nyugati kontinens valamennyi lakosa nyugodtan készülhet a deportálásra, a szibériai haláltáborokra, s az életnívónak még a szovjetnél is mélyebbre való sülyesztésére. Ez a borzalmasan téves álláspont, amely az amerikai intra­­zigens külpolitika helyes útjáról le akar térni, lényegében a követ­kező hazug állításokon alapszik : 1. Hogy a hidegháború folytatása a véres háború kitörésére fog vezetni. 2. Hogy maga a hidegháború fenntartása gazdasági pusztu­lásba kergeti a nyugati világot, a szovjetet pedig nem. 3. Hogy a megoldás a szovjettel való-megegyezésben kere­sendő. ............. 4. Hogy a megegyezés helyes útja egy államfői értekezlet megtartása. 5. Hogy a szovjet sajátmaga is békés megegyezést kíván, s a hidegháborút be akarja fejezni. Nem akarunk, azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy ezeket a tévedéseket ki és hogyan akarja belecsempészni a naiv nyugati közvéleménybe. Kis részben kommunista agitátoroknak és lepén­zelt árulóknak köszönhető ez az irány, nagyrészben azonban azoknak, akik vakon megragadnak minden eszközt a saját nép­szerűségük fokozására. Elsősorban azokat kell hibáztatnunk, akik például a most folyó kanadai választási küzdelem során azért be­szélnek a szovjettel való megegyezés szükségességéről, mert azokat a választókat is meg akarják kaparintani maguknak, akik túl műveletlenek ahhoz, hogy a szovjet szándékait megértsék, s | szó nélkül arra a jelöltre fognak szavazni, aki békét Ígér, — akár lehet békét elérni, akár nem. Lehetetlen álláspont az, hogy a vá­lasztásra való tekintettel mindkét vezető párt külpolitikusai azt az Ígéretet tegyék a választóközönségnek, hogy segíteni fogják a szovjettel való kereskedelmet, s az államfői értekezletnek szovjet kívánság szerint való összehívását a maguk részéről támogatni fog­ják. Az ilyen Ígéretek még a választások előtt megszokott Ígéretek felelőtlenségén is messze túltesznek. Úgy a Liberális Párt, mint a Konzervatív Párt vezetői nagyon jól tudják, hogy Kanadának nem lehet és nem szabad, hogy más útja legyen, mint az amerikai kon­tinensnek, a nyugati életformának az Egyesült Államokkal kar­öltve való megvédelmezése. Függetlenül attól, hogy az USA kül­politikája tetszik-e valakinek vagy sem, — egyetlen kanadai po­litikus sem Ígérheti a választóknak azt, hogy az USA-tól eltérő külpolitikát fog folytatni. Az igaz — és helyes — hogy Kanada politikailag, kultúrában és az emberi fejlődés sok más terén tel­jesen független az Egyesült Államoktól. De pénzügyileg és kato­nailag nincs még két állam a világon, amely szorosabban volna egymáshoz kapcsolva, mint hazánk és az Egyesült Államok. Amikor tehát háborúról van szó — a hidegháború pedig saj­nos a véres, kegyetlen, embertelen háború egyik fajtája, s erre tanú a 30.000 magyar szabadsághős halott és ugyannyi deportált, s a Szibériában sínylődő rabszolgák milliói — akkor a két legfon­tosabb és legszorosabb szövetséges nem folytathat egymástól el­térő politikát. Ellentétben a kanadai belpolitikai választás különféle szóno­kaival, mi, akik nem MESÉKBŐL, nem FILMEKBŐL, nem kéjutazó újságírók elbeszéléseiből, hanem a saját személyes tapasztalatunk­ból ismerjük a kommunizmust, arra hívjuk fel saját olvasóközön­ségünket, s rajta keresztül Kanada népét, ÉRTSE MEG, hogy a vilá­gon még meglévő szabadság és emberi boldogság EGYETLEN VÉDELMEZŐJE a nyugati világ fegyveres ereje, ennek a gerince pedig az amerikai haderő, hidrogénbombától a puskagolyókig. Ha ez nem volna, már régen SZOVJET KATONÁK becstelenítenék meg a kisleányokat a Yonge Streeten és az Avenue Roadon. Őrültség tehát azt Ígérni, hogy ennek a fegyveres erőnek, s a mö­götte álló intranzigens külpolitikának a gyengítésére vállalkozhat Kanada, vagy a nyugati világ bármelyik országa. S ezt Ígérni nemcsak azért nem szabad, mert az Ígéret önmagában borzalmas, hanem azért is, mert felelős politikus ilyesféle Ígéretet Kanadában soha nem tudna és nem is akarna betartani. Azoknak az újságíróknak és szónokoknak, akik a cikk kezdetén felsorolt pontokat hangoztatják, — s azoknak a cikkíróknak, akik nem átallják a kanadai (nem a szovjet) választások előestéjén lapjukat oroszbarát és koexistencíális nyilatkozatokkal megtöl­teni, a következőkben válaszolhatunk : 1. A hidegháború nem vezethet a véres háború kitörésére. A hidegháború már MAGA A VÉRES HÁBORÚ, mert aki áldozatul esik, annak mindegy, hogy atombombától hal-e meg, vagy Buda­pest utcáin, vagy Indonéziában, vagy Szudánban, vagy Algírban, vagy Szibériában pusztul-e el a szovjet most folyó hidegháborús frontjain. Ezt a háborút, amelyet csak gyáva önbecsapással neve­zünk "hideg"-nek azért, mert esetleg magunk e pillanatban nem közvetlenül szenvedünk alatta, úgy ahogy most folyik, be kell fejezni, de nem egyességgel, amelyet a szovjet nem tart be, s amely a teljes vereséggel egyértelmű, hanem nyugati győzelem­mel. A győzelemhez az anyagi és erkölcsi fölény megvan, de nincs meg a bátorság. A bolsevizmus ellen aktive harcolni kell, — teljes gazdasági és pénzügyi blokáddal, kiéheztetéssel, elzár­kózással, a szovjet körül lakó népek fellázításával, a szovjet által megszállt országok felkeléseinek fegyveres támogatásával. 2. A hidegháború — illetve a háború, mint olyan — fenn­tartása nem a nyugatot, hanem a szovjetet hozza gazdaságilag tarthatatlan helyzetbe, — kivéve, ha követjük azoknak az ostoba politikusoknak a terveit, hogy háborús ellenségünket már most, a háború folyamán, mi magunk részesítjük gazdasági segélyben. A nyugati országok úgy tömegben, mint minőségben mérhetetlenül többet termelnek, mint a bolsevisták. Éppen ez a túlnagy terme­lés az, ami gazdasági nehézségeket okoz a nyugaton. De ezerszer inkább dobjuk a tengerbe, — s milliószor inkább osszuk szét in­gyen a nyomorgó semleges népek között a túltermelés produk­tumait, minthogy a bolsevistáknak adjunk el nyugati árukat. Ha nem menne vas, szerszámgép, gumi, olaj és más nyersanyagok egész sorozata a Keletre, akkor gyorsan megérnők a szovjet gaz­dasági összeomlását. De ehhez el kell határozni, hogy esküdt el­lenségünket a most folyó háborúban nem támogatjuk, hanem meg akarjuk verni. 3. Aki egyességet akar kötni a szovjéttel, az a legkedvezőbb esetben is tájékozatlan. A szovjet bolsevizmusnak — mint min­den más világhódításra törekvő diktatúrának is — az az alap­elve, hogy az egyességet a másik féllel be kell tartatni, a dikta­túrának pedig betartania nem kell. Különösen áll ez a kommuniz­musra. Mi igen sokan kényszerből végigtanultuk a kommunista bibliát, a lenini és sztálini úgynevezett "müveket" és ezerszer megmagyarázták nekünk, hogy az egyetlen cél: a nyugati kul­túra, az emberi szabadság letiprása, s ennek érdekében egyes­séget szabad kötni, de betartani csak akkor szabad, ha erre a célra vezet. Eltekintve azonban ettől: a mostani államfői értekezletet az a Hruscsov akarja összehívni — és dominálni — aki két évvel ezelőtt Genfben egyességet kötött ugyanezzel az Eisenhowerrel arra, hogy Németországot egyesítik, s most kijelenti, hogy Német­ország egyesítéséről pedig tárgyalni sem lehet. A megoldást tehát nem a szovjettel való megegyezésben, hanem a szovjet térdrekény­­szerítésében kell keresni. Ha ez még soká tart, nem baj. De ha egyességet kötünk (és azt szamár fejjel be is akarjuk tartani) ak­kor csak a kommunisták nevetnek és győznek. 4. Még, ha valaki azt is hiszi, hogy az összeomlóban lévő kom­munizmus a kérdések egyik vagy másikára nézve hajlandó egyes­séget kötni és talán be is tartani, annak is tudni kell, hogy ilyen részegyesség módja és helye nem egy államfői értekezlet, hanem egy szükkörü bizottság. Elképzelhető például, hogy a még csak igen általános problémákat felvető "űrbéli felségjog" ügyében lehet egyességet kötni. Más kérdésekben, például egyes tudomá­nyos kutatások terén is elképzelhető valamilyen egyesség. De ezt nerrt köthetik egymással államfők, hanem csak szakemberek, aminthogy például a Kanada—Szovfet közötti hokkimeccsen sem Hruscsov és Diefenbaker ütötték a korongot. 5. Végül az az állítás, hogy a szovjet esetleg sajátmaga is szeretné befejezni a hidegháborút, s az atomháborúra való őrült készülődést, két, egymással ellentétes feleletet kíván.Az egyik vá­lasz az, hogy a szovjet nép ezt igenis szeretné, sőt hajlandó volna a hidegháború befejezéséért a vérét is ontani, úgy, mint a magyar szabadságharcosok tették 1956 őszén, s a kievi ukrán felkelők 1956 nyarának végén. Csakhogy a hidegháború folytatása nem a szov­jet nép programja, hanem azoknak a bitang diktátoroknak a célja, akik a világot akarják meghódítani, miután a szovjet népeket és a csatlósokat már meghódították. A kérdésre a másik válasz tehát az, hogy a kommunista rabszolgahajcsárok a hidegháborút nem befe­jezni akarják — mert ez egyértelmű a kommunizmus teljes meg­szűnésével — hanem azt folytatni akarják teljes győzelmükig. S ha mi most, a háború közepén egyezkedni próbálunk, az ő győzel­müket segítjük elő. Ez a készülő tragédia, amelyhez fogható a föl­dön még nem volt. ~ ~AZ llSA HETEDIK FLOTTÁJA egységei befutottak az indo néziai vizekre. Singapore előtt vetettek horgonyt és megérkezésükről az angol hatóságokat értesítették. A renülőgépanyahajóról máris felszálltak a vadászok és ná hány bombázó, hogy ellen­őrizzék a parti hajózást a Rliio szigetek körül. A Rhio szlgefek indonéziai területnek számítanak és innen indulnak ki a hadműveleti utánpótlás vonalai a szumátrai egységek ellen harcoló kormányq^apa­­tok hídfőihez. Moszkva védi ügyelőkéit Az algíri lázadásban résztvevő Dzsamil Buchi­­red egyetemi hallgatónőt a francia törvényszék halálra ítélte. A Moszkva zsoldjá­­ban álló kommunista agi­tátornő megmentése érde­kében Vorosilov a Szovjet­unió “államfője” a követ­kező levelet intézte Rene Coty francia köztársasági elnökhöz: “Elnök Ur, számos levél érkezett személyesen hoz­zám, valamint a szovjet kormányhoz a Szovjet­unió polgáraitól és szerve­zeteitől, valamint külföld­ről is, amelyekben a halál­raítélt Dzsamil Buchired .életének megmentését ké­rik. Hivatkozva a humani­tás, elveire, valamint a hoz­zámérkezett nagyszámú ké­résre, magánúton fordulok Önhöz Elnök ur abban a re­ményben, hogy megtalálja majd a módját annak, hogy Buchired élete megment­hető legyen.” Moszkva .mindent elkö­vet, hogy fizetett agitáto­rait és kémjeit kivonja a jól megérdemelt büntetés alól. A föld összes nem 1 kommunista államában buj­­togat, szervez, bomlaszt és ezt nem nevezi idegen or­szág belügyeibe való avat­kozásnak. De nem nevezi annak a budapesti forrada­lom leverését sem, amely­ben 2 páncélos hadosztály v^tt részt. Moszkva nem tudja mi a reciprocitás. Mi lesz vájjon, a bebörtönö­zött magyar Írókkal, Déry Tiborral. Hay Gyulával és a többiekkel, mi lesz Nagy Imrével? ö értük ki fog le­velet írni Münnich-hez, vagy munkaadójához Vo­­rosilovhoz? Hiúság vására A jó bornak nem kell cégér, de rossz lőrének annál na­gyobb és feltűnőbb cégérre van szüksége. Jól tudja ezt a Kreml és ezért csinál hitvány politikai portékájának olyan vásári rek­lámot, amely mellett a nyugati' félteke Coca-Cola, cigaretta és automobil "sales promotion"-jai valósággal eltörpülnek. A vö­rös hadseregnek első dolga volt a második világháborúban, hogy az általa megszállt városokat szovjet emlékművekkel ron­dítsa tele. Alig, hogy összeszedték a vörös harcosok a karórá­kat és megbecstelenítették a tíz és hatvan év közötti női lakos­ságot, siettek felállítani (a megszállt városok költségén) az íz­léstelen és művészietlen "hősi" emlékműveket, amelyek még ma is ott éktelenkednek (ha részben megtépázva is) Budapest, Bécs és Berlin terein. A szovjet Akadémia most pályázatot írt ki olyan terve­zésre, amely az első szovjet műhold emlékét van hivatva meg­örökíteni. "Az emlékmű az építészet és szobrászat eszközeivel fe­jezze ki a szovjet tudomány és technika diadalát, állítson em­léket K. E. Ciolkovszkijnak, aki elsőnek foglalkozott az űrhajó­zás problémáival és fejezze ki a szovjet állam elsőbbségét a világűr meghódításának terén." Az emlékművet a Lenin-hegyen levő Lomonoszov-egye­­tem előtt fogják felállítani. Első díj harminezer, második húsz­ezer, harmadik tízezer rubel és a zsűrinek még negyvenezer rubel áll rendelkezésére, a többi pályamű jutalmazására. A pályázat nyomtatott feltételei a moszkvai építészeti tervező hi­vatalnál, Moszkva, K—31 Kuzsnyeckij moszt. 3. kaphatók. Csak rajta, lehet pályázni. A pályázat feltételei között nem sze­repel az, hogy a műhold tervezésében és elkészítésében részt­­vett német tudósok és technikusok érdemeit is meg kell örö­kíteni. Harmincezer rubel vásárlóereje körülbelül ugyanannyi fo­rint budapesti vásárlóerejének felel meg, tehát a bizottság nem nagyon nyitja meg erszényét a szóvjet művészek számára. Minthogy egy négyszemélyes Wartburg személyautó Buda­pesten negyvenezer forintba kerül, az első díj nyertese még egy "kárét" sem vehet majd magának, de elegendő vodkát kap a pályadíjért ahhoz, hogy egész éven át rózsás színben lássa a szovjet űrhajózás jövőjét. iiiiimmiiiiiimiimiiiimiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiii Az amerikaiak újabb holdrakétát lőttek fel Kétszeri kísérlet után, március 17-én az US tengeri haderő tudományos csoport jának sikerült a Vanguard rakétával újabb kísérleti hol­dat kilőni a világűrbe. A pa­rányi kis műhold csupán 20 centiméter átmérőjű és alig másfél kilogram súlyú. Azon­ban a belseje a legfinomabb műszerekkel van telerakva és igen értékes adatokat várnak tóle, melyek a további mind nagyobb és tökéletesebb „sza­telliták” fellövéséhez szüksé­gesek. A siker elsősorban dr. John D. Hagen, kanadai származá­sú tudós .érdeme, akit a ku­darcok csak mind kitartóbbá és keményebbé tettek. Most végre siker koronázta fárado­zását. A holdacska 133 per­­cenkint kerüli meg a Földet, és pályáját 400, illetve 2500 mérföldnyire futja a Föld felszíne felett. Kanada növeli a gabonakivitel! Kanada az egyetlen gabo­naszállító, aki kivitelét az utolsó hat hónapban megnö­velte, szemben az Egyesült Államok, Argentina és Auszt- i ráliával, mely országok gabo­­: naszállítása csökkent. A szál­lítmányok meggyorsulása kö I vetkeztében, különösen a nyu­gati országrészekben lévő far­merek máris pénzhez jutót tak, ami bizonyára kihatással lesz a most bekövetkező vá­lasztásokra, annál is inkább, nyert Gordon Churchill keres­kedelmi miniszter kijelen­tette, hogy a kivitel emelke­dése, különösen India, Pakisz­tán és Ceylon felé, egyedül a Diefenbaker kormány keres­kedelmi politikájának az eredm.énve. A régi recept szerint A milliomos szélhámos Huszonh af szoros csalás és egvéb üzleti szélhámosság miatt letartóztatták Joseoh Beaudrv-t, többszörös millio­most és vendéglőtulajdonost. 50.000 dollár biztosíték eile nében szabadonbocsájtották és március 24-re1 idézték be bírósági tárgyalásra. Beaudry, valamint igazga­tója, Clifford Butler 'az Aco­­nic Minig Co. sötét üzleteivel kapcsolatban kerülnek bíró­ság elé. Butiért már a múlt decemberben letartóztatták és neki is 50.000 dollár bizto­sítékot kellett letenni, hogy Szabadon védekezhessék. Az Aconic részvényei tavaly au­gusztusban 11 dollárról 1 dol­lárra estek a tőzsdén, a meg­indított vizsgálat most a két bányamágnás letartóztatá­sával ért véget, de az ügy még nincsen befejezve. Több millió dolláx’os kár érte a részvénytulajdonosokat, akik ügyvédjeik útján indították meg a polgári pert a milliomo­sok ellen. százaléka résztvett. A két század százalék úgylátszik betegség, vagy becsukás miatt nem vehet részt a vá­lasztáson, vagy talán azért, hogy a statisztikát javítsa ? És ezt a komédiát a Szovjet­unió „választásnak” nevezi. Az egyik amerikai megfigye lő kijelentette, hogy az egész szavazás szervezett csalás, volt ! \ EGYHANGÚ „győzelem” a szovjet választásokon. Az országos választáson, mely­­! ben 1400 képviselőjelölt közül ! kellett 1400 képviselői széket j betölteni választás útján, a ! szovjet nép pontosan és a j megszokott ékesed,éssel adta le egyetlen szavazólapját. A szavazólapokat •— majdnem minden választó leadta, mert a szavazáson a nép 99.98

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom