Kanadai Magyarság, 1958. január-június (8. évfolyam, 1-56. szám)

1958-03-22 / 28. szám

VIII. 28. szám, 1958 március 22. szombat KANADAI MAGYARSÁG MÓRICZ ZSIGMOND SZÜLŐHÁZA Egy másik világból 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Telefon : LE. 6-0333 Főszerkesztő : KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : 996 Dovercourt Rd., Toronto Előfizetési árak : egész é vre $10.00, fél évre $.6.00 egyes szám ára 10 Cent. Amerikában : egész évre $12.00, fél évre $7.00 Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk I Fölhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem örzünk meg és nem küldünk vissza még külön felhívás, vagy portóköltség mellékelése esetén sem. A közlésre al­kalmasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Wednesday and Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Rd., Toronto, Ont. Phone : LE. 6-0333. MAGYAR ANEKDOTAKINCS DEBRECENBEN MINDENKI DOKTOR Csokonai Vitéz Mihály és Budai Ézsaiás között egyszer, barát­ságos beszélgetésben, az a kérdés is szóba került, vájjon micsoda mesterember van Debrecenben a legtöbb? — Alkalmasint csizma­dia, tanár vagy csapó — vélekedett a professzor —, hanem ezt a statisztikának kellene kideríteni, ha tudniillik volna Debrecenben statisztika. Csokonai elmosolyodott: — Hát én minden statisztika nélkül is tudom, hogy Debre­cenben legtöbb a doktor.' — Ugyan, ne szóljon, édes öcsém uram I — mondotta a tudós professzor. — Hova gondol? Hiszen egész Debrecenben nincsen több hat orvosdoktornál, meg tizenöt kirurgusnál I — Már pedig én csak azt vallom, hogy Debrecenben legtöbb a doktor, és ha a nagytiszteletü úr nem átallja, hát fogadjunk tíz font jó verpeléti dohányba, hogy nekem van igazam. Budai Ézsaiás nevetve tartotta oda a tenyerét: — Hát fogadjunk öcsém uram, már csak azért is, mert egy kis jó dohány mindig elkél a magamfajta szegény embernek. — Holnap délben bebizonyítom a nagytiszteletü professzor úrnak, hogy nekem van igazam — mondotta Csokonai, s elbúcsú­zott a jeles tudóstól. Másnap reggel jó Vitéz Mihály bekötötte az orcáját fehér ken­dővel, mint akinek a foga fáj és elindult a piac felé. Alig tette ki a lábát a házból, szemközt jő vele nemes Bisothka uram, a gubás­­rriester és az az első szava, hogy : — A foga fáj a ténsúrnak? Meleg hamut rá, nem segít egyéb. # Csokonai szépen megköszönte a jó tanácsot és Bisothka uram nevével együtt beleírta a könyvecskéjébe. Alig megy tizenöt lépést, találkozik a széniorral, aki már mesz­­sziröl kiáltja: — Hideget rá, Miska, hideget! Tapasztalásból tudom, mert nekem is sok bajom volt a kutya fogammal. Vitéz Mihály ezt is szépen megköszönte és ugyancsak bele­írta a könyvecskéjébe. Míg kiért a piacra, legalább is húsz minden rendű jó emberre akadt, aki kérés nélkül legott ajánlott valamit a cudar fogfájás ellen. De a piacon kezdődött csak igazán a komen­­dálás. A sok jó kofaasszony körülvette a poétát és szapora nyelvök forgott, mint a kereplő : — Zsálya használ arrul, nemzetes uram ! — De már csak jobb a kőrisbogár! — Székfüolaj kell arra, Vitéz uram ! —y De bizony fodormentaolaj! — Majoránnaolaj I — Hallgasson kendtek, Sári néni! A fogfájásnak csak egy orvossága van: fekete kutya szőre, égett borban főve! — No, én meg azt mondom, hogy a gőzölés használ! így és még százféleképpen beszéltek a jó kofaasszonyok; és Csokonai mindent följegyzett, a tanácsadók nevével egyben. Mikor aztán a főbíró, a fiskus,a nótárius, meg még vagy öt­ven honorácior is elmondta, miként szabadulhat meg az ember a fogfájástól, szembe, jő a poétával nagytiszteletü Budai Ézsaiás professzor uram és ráteszi a kezét Vitéz Mihály vállára : — A foga bomlik öcsém uramnak? Nohát én csak annyit mon­dok, hogy ez ellen csak egy jó orvosság van : a borbély hideg vasa. Csokonai ezt is följegyezte, aztán átadta a könyvecskét az ér­demes tudósnak: — Nagytiszteletű urammal együtt épp százhetvenkilenc dok­torom akadt ma reggel és ha akarnám, lenne még ezer is, Debre­cenben mindenki doktor. Kérem hát azt a tíz font jó verpelétit. Azzal leoldozta képéről a kendőt. — Nagy imposztor vagy öcsém, de igazad van — mondta ne­vetve Budai Ézsaiás. — Csak legyen elég börböncéd : küldöm a do­hányt és pedig húsz fontot, mert megéri a tanulság, hogy milyen bolond tudákos állat az ember! Másfél évtized telt el azóta, hogy népi regény­­irodalmunk legnagyobb képviselője: Móricz Zsigmond elköltözött a rabláncra vert magyar földről. A. szatmármegyei Tiszacsécsén, melyet a kommunista közigazgatás Szabolcshoz csatolt, idegen házon áll a márványtábla, mely a nagy iró szülőházát hirdeti. Ez a tévedés nem egyedülálló a műveletlen kultúrfelelősök országában. Hiszen megírtam már, hogy NagykáIlót — egy áltudományos múzeum igazgató — megfosztotta Simonyi óbester emlé­kétől s Nadányi bihari alispán leánya szerint a nyíregyházi temetőben Bessenyei György ham­vai helyett csak egy pusztakovácsi béreslegény csontjait őrzik. Most Móricz Zsigmondon van a sor. Orosz Kálmán református pap, aki 26 éven keresztül Tiszacsécsén lelkészkedett s csak 1947- ben költözött át Darnóra, emlékirataiban kijelenti, hogy az emléktáblát nem a valódi szülőház falá­ban helyezték el. — Az igazi szülőház — írja visszaemlékezé­seiben — a falunak a Milota felőli végén van és nem ott, ahol a most emléktáblával megjelölt ház áll. Az eredeti szülőházban jelenleg egy idős, gyermektelen házaspár lakik. A házat most meg lehetne vásárolni és berendezni benne egy kisebb Móricz-múzeumot. A ház előtti térségen volna helye annak a mellszobornak is. melyet Medgyessy Ferenc, Móricz egykori iskolatársa készített róla s a szobrot egyenesen Tiszacsécsé­­nek szánta. Már meg is egyeztek Medgyessyvel a szobor megvétele tárgyában, de ez is elaludt, mint minden a kommunizmus nemtörődömségé­ben. Pedig a faluban mindenki ismeri a valódi szü­lőházat. Előtte tartották 1929-ben az író születé­sének ötvenedik évfordulójára rendezett ünnep­ségeket, ott választották meg Tiszacsécse díszpol­gárává s a református egyház főgondnokává. Elemi iskoláit a szomszéd Prügyön végezte. Ez a falu tormájáról híres. Krúdy kedvenc csemegéje volt. Móricz gyermekkorában nagyon csúnyán írt. Az elemi iskola befejezése után azt mondta neki a tanítója, hogy akkor tudják az ő ákorri­­bákom írását elolvasni, majd ha ő — a prügyi tanító — püspök, lesz. Mikor aztán 1929-ben a jubileumon otthon járt, megkérdezte még élet­ben lévő öreg tanítójától: — No, püspök-e már? — mert az ő írását — úgymond — már ugyancsak sokan olvassák. Ezt a kedves adomát Móricz maga mondta el, mikor Nyíregyházán, a Salamon-bokori elemi iskolában beírta nevét a látogató könyvbe. Akkorára szép kerek betűi voltak. Nyíregyházán gyakran járt, először 1924. de­cemberében látogatott meg. Pihenni jött, mondta, de inkább menekült hazulról, ahol feleségével már állandósultak az összecsapások a nemrég feltűnt Simonyi Mária miatt. Ekkor írta Debrecen­ben és Nyíregyházán felváltva a "Pillangó" című regényét s innen küldözte az Est-lapoknak a rendszeres riport és novella kéziratokat. Az első nyíregyházi tudósítása az Est-ben 1924. decem­ber 21-én jelent meg. Gyönyörű tájon repül a kocsi. Szelíd, lenge­dezve hajló halmos tájkép, zúzmarával borított fák, gyenge hó és utána enyhén kizöldel a zöld vetés a fehér fátyol alól. Nyírség. A kerék nem zörög, lágy homokon fut. Az útfél véges-végig és a nagy búzatáblák mesgyéje akácfa-sorral díszlik. Gyermekkora óta, már mint országosan elis­mert író jár először Nyíregyházán. Mert ebben a megyében élt hat éves korától tizenkettőig. Prügy akkor Szabolcshoz tartozott. Ebben az idő­ben gyűjti a lélek a legelső kemény benyomá- >MOOOOöCOOOOOOOCOOOOOOaC-sonkát. Itt látta meg a rideg falut, a zordon ma­gyar karaktert s ahogy később a nyírségi falva­kat járja, szinte félelmetesen hatnak rá a felhaj ló­­szélű komoly kalapok; s ugyanazokat a mogorva sötét bajuszokat látja, ugyanazokat a szembehú­­zott-fejkendős nagyszemű, sovány, fekete pa­rasztasszonyokat, akiknek emléke negyven év óta kíséri. Egyik nyíregyházi tanyasi iskolát látogatta meg : — Különös és bölcs tanyarendszer közepén vagyok. Az Alföld jellpmző képét adja a szét­szórt házak vakondtúrása a fátlan mezőkön. A vonat Szolnoktól Debrecenig magános tanyák végtelen mezején fut. Egyik ház a másiktól pus­­lövésre ... De az máris szembetűnő, hogy a nyír­egyházi bokortanya valóságos falurendszer. A vá­ros körül 16 kilométeres körzetben 50—60 házas tanyacsoportok. Az iskola udvarán láncos kutya egy kifeszített drótkötélen, úgy hogy csak addig tud veszeke­dett csaholással futni, ameddig a kötél engedi, amelyen az ő lánca fut, mint a komp. — Istenem, de furcsa — sóhajt fel Móricz — ezt a szagot harmincöt éve nem éreztem, eze­ket az arcokat, szemeket azóta nem láttam. A gyerekek Magyarország történetéből az or­szág háromrészre szakadását tanulják. — Az ország háromrészre szakadása ! — ki­­á'tja torkaszakadtából egy ijedtképű bumfordi íiu. — Az ország háromrészre szakadása . . . Fer­­dinánd és Zápolya jóbarátságban voltak . . . .— •tt megijedt a tanító fejmozdulatától, — Ferdi­­nánd és Zápolya nem tudtak megegyezni . .. ő Ferdinándot segített. . . ő Zápolyát segített . . . — Istenem, Istenem — tör fel Móriczból a visszaemlékezés — éppen így tanultunk mi is. Hogy lehessen azt megérteni a tanyán, miért vei tak, miért nem voltak jóbarátságban, és Szolimán, ki az, melyiket segítette? Az élet azóta az elemi iskolás gyermekeket is megtanította, ki az a csontkezű, pusztító keleti zsarnok s hogyan veszekednek a nyugat hatal­mai. Ö Sztálint segített. . . ő Eisenhowert segí­tett . . . fogja kiabálni mély torokhangon nemso­kára a tanyasi iskolák felszabadult gyermekse­rege. Furcsa valami az iskola és a nevelés a pusztán. A konok, ellenszegülő kis koponyákba beleverni a gondolat szögeit. Hogy milyen távol van ezek­től Zápolya és Szolimán? Semmi sem olyan fon­tos az országban — állapítja meg Móricz Zsig­mond — mint az elemi iskola. Minden egyes ta­nító a nemzeti jövő őrszeme. Nyíregyházán a Korona szálloda 31-es szobá­jában lakott, de nem igen érintkezett senkivel, állandóan írt, annál elkeseredettebben, mert fe­lesége elzárta előle eljöttékor az írógépet, hogy pihenjen valamennyit s most, amikor volt írniva­­lója, kénytelen volt mindent kézzel papírra vetni. A nyíregyházi színtársulat "Sári bírót" tűzi mű­sorra s Móricz személyesen vezeti a próbákat. Blaha Lujza szerepét Kovacsics Margit játszotta. Későbbi látogatásai során már nálam lakott, a juhhusoskása volt kedvenc étele. Lelkesedéssel látogatta velem a tanyavilágot. "Országjáró no­tesze" megtelt s az Est-lapokban sorozatosan je­lentek meg tapasztalatai a népi élet hétköznapi problémáiról. Engem, mint a tanyavilág igazságos bíróját és barátját emlegetett. Tavaly ősszel emlékeztek halálának 15 éves fordulójáról. Ideje volna, hogy azt a könnyelműen idegen ház falába helyezett emléktáblát, végre áttennék a valódi szülőházra. Ki érti ezt meg? Szégyene az elátkozott kommunista világnak! Nyiregyházy Pál »QgOWBOQOOQOOWOOflOOOO: HÁZAI HÍREK Ha kellemes meglepetést akar szerezni külföldön élő barátainak, ismerőseinek, rendelje meg számukra a KANADAI MAGYARSÁGOT LAPUNKAT A SZABAD VILÁG MINDEN ORSZÁGÁBA ELKÜLDJÜK ! Előfizetési díj (külföldi államokban egész évre $12.00) A FESZTY-KÖRKÉP PUSZTULÁSA Mint a kommunizmusban minden, úgy kallódik és pusztul a híres Feszty-körkép a "Magyarok be­jövetele". A fővárost 1944. június 2-án ért légi­támadás során a körkép jelentős sérüléseket szen­vedett. Egynyolcad része teljesen elpusztult, ami pedig megmaradt belőle, a helytelen és könnyel­mű kommunista tárolás és gondozatlanság követ­keztében tovább romlott. \ Feszty Masa, a festő leánya a körkép egy ré­szét lakására szállította, más darabokat különbö­ző helyeken raktároztak el, míg végül a több má­zsát kitevő hatalmas vászontekercs a Szépművé­szeti Múzeumba került. Ma is ott hever még a mú­zeum úgynevezett Ion-csarnokában — gyaláza­tára a magyar művészeti kultúrának. Politikai okai is vannak ennek a kallódásnak. A kommunisták azt állítják, hogy kiállítása naci­onalista és soviniszta veszélyt rejt magában. Má­sok a művészi közízlést féltik tőle, azt mondván, hogy látványosságra való törekvésében nem fejt ki művészi feladatot, mert nem a festői megfogal­mazásra fekteti a súlyt s emiatt az avatatlan néző­ben azt a benyomást keltheti, hogy "ez az igazi festészet". Egyelőre helyet keresnek a példátlanul nagy­méretű vászon felállítására. Egyik elgondolás szerint Budán, a Gül Baba türbéje felett lévő dí­szes loggiás galériával a Dunára néző kastélysze­­rü épületet alakítják át a "Magyarok bejövetele" végleges otthonául. A restaurálás majd óriási munkát igényel, több száz négyzetméter felület­nek nagy műgonddal végzendő felújításáról van szó. Meg kell oldani művészileg az elpusztult ré­szek stílushű újjáfestését is. Most talán a Nem­zeti Galériába szállítják, ahol legalább megfele­lően temperált helyiségben várhatja a feltáma­dást. A kommunizmus pusztulására van szükség, hogy a "Magyarok bejövetele" újra nemzeti di­csőség lehessen. LEBONTJÁK A DEBRECEN ÉTTERMET A főváros kapujában, a Rákóczi út elején all a Debrecen Étterem rombadőlt öreg háza. A fővá­rosi tanács már régen elhatározta, hogy lebontják és helyére hatalmas bérpalotát építenek szute rénjében, földszintjén és első emeletén vendéglátó ipari berendezésekkel, melyeket a hagyományo­kat megőrzőén újra Debrecennek neveznek el. A lebontással azért késlekednek, mert az épület hát­terében, a megmaradt helyiségekben berende­zett étterem jelenleg egyetlen hasonló vendéglő a környéken. Míg helyre nem állítják a Metropol és a Park szálloda éttermeit, nem bonthatják ei a rozoga Debrecent. Ilyen a nyomorúság a kom­munista gazdálkodás tizenharmadik esztendejé­ben. ivei iuk kedves előfizetőinket, hogy címválto­zásuk eceten a/ előző címüket is közöllek ki adoh'vaialunkkal Mit ir a Pravda ? EZ AZTÁN NAGYLELKŰSÉG A Német Demokratikus Köztársaság azzal a kéréssel fordult a Szovjetunióhoz, hogy adják vissza a schönefeldi repülőteret. Tudvalevőleg a Szovjetuniónak áldott jó szíve van,'nem kell az ilyen kérést kétszer mondani. Azonnal összeültek. Szovjet részről Asztavin ügyvivő és Zimin altábornagy, szovjetbérenc német rész­ről pedig Schwab követ és Kessler vezérőrnagy. A barátság, jóság és szeretet jegyében lezajlott megbeszélések eredményeképpen a szovjet fél a repülőteret német kezelésbe adta vissza. A jelen­levőknek könnybe facsarodott a szeme. Hát ekkora szívjóság is van emberben, mint ezekben a derék szovjet elvtársakban? A né­metek szépen megköszönték az ajándékot, amely politikai rek­lámnál nem egyéb akkor, amikor 14 szovjet hadosztály állomá­sozik Keletnémetországban és még a csúzlikat is ellenőrzik. r-W' Vallásszabadság és a prátoi ördögűzés VA helyi vörös sajtpapír krokodilkönnyeket zokog a prátoi eset kapcsán és affelett jajong, hogy az Egyház Olaszországban túlságosén beavatkozik a polgárok olyan személyes ügyeibe, mint a házasságkötés. A prátoi eset valóban figyelemreméltó. Amint (azt már egyik számunkban megírtuk, egy Bellandi nevű fűszeres polgári házasságot kötött és nem volt hajlandó a temp­lomban is megesküdni, mire Pietro Fiordelli prátoi püspök paráz­nálkodással vádolta a fiatal párt és vadházastársaknak nevezte őket, mert nem járultak az oltár elé. A fűszeres becsületsértésért beperelte a püspököt, akit a firenzei törvényszék bűnösnek mon­dott ki. A Szentszék erre kiátkozta nemcsak a Bellandi házaspárt, de az ítéletben közreműködött bírákat, ügyészeket is. A kommunistáknak azonban nincs joguk az egyház túlha— talmát kifogásolni, mert ott ahol ők törpe kisebbségként idegen segítséggel hatalomra kerültek, ott kíméletlen brutalitással rom­bolták szét a meglévő politikai és társadalmi szervezeteket és a hatalomban tartósan soha nem osztoztak senkivel. A kommunis­ták ne jajongjanak a prátoi ördögűzésen, hanem az általuk kontro­lált . területeken próbálják megteremteni a humanitásnak és a jogrendnek, a személyes szabadságnak és biztonságnak legalább a látszatát. Moszkva ügynökei más szemében meglátják a szálkát, a magukéban a gerendát sem. Ha másvalaki önkényeskedik, lépi túl hatáskörét, akkor ordítanak, de ha ők börtönöznek be, kínoz­nak meg, tesznek nyomorékká, vagy ölnek meg embereket csak: azért, mert felfogásuk nem egyezik meg az övékkel, akkor ka­jánul motyognak, mondván, hogy csak a "reakció" ellen küz­denek, az "ellenforradalmárok" ellen harcolnak, csak a "szocia­lizmust" építik. Elég volt a moszkovita szemforgatásból, ameddig ki nem takarodnak a békeszerződés után 12 évvel az általuk jog­talanul megszállt területekről, ameddig nem respektálják a póz­nám, berlini és budapesti felkelésben megnyilvánult népakaratot, annak a népnek az akaratát, amelynek nevében beszélni és uralkodni mernek, addig nincs juguk, hogy beleszóljanak demo­kratikus államok belügyeibe. Mert a prátoi eset mégsem nemzet­közi ügy, hanem Olaszország helyi jelentőségű belügye. '▼▼▼▼▼▼▼▼wVVTTT KIÁTKOZTAK HÁROM BÉKEPAPOT A Szentszék exkommunikálta Horváth Richárdot, Beresztóczy Miklóst és Máté Jánost, mert a pápa júliusi felszólítása ellenére sem mondtak le a magyar "parlamentben" viselt képviselői ál­lásukról. Mindhárom katolikus pap a kommunista párt egyik tö­megszervezetének : a békemozgalomnak voltak vezetői, tehát re­verendájuk ellenére is maradéktalanul szolgálták ki Rákositól Münnichig a mindenkori moszkvai helytartót. Ezen tevékenységü­kért busás fizetést, vadonatúj gépkocsit és egyéb materiális örö­möket kaptak a rendszertől. Beresztóczy Miklós valamikor kemé­nyen szemben állott Rákosiékkal s ezért 1949-ben egy évet töl­tött a délbudai majd a kistarcsai internálótáborban. Lehet, hogy az ÁVO kezelés testi és lelki gyötrelmeit nem bírta, vagy rájött, hogy jobb szép lakásban lakni, jó autóban utazni és magas fizetést húzni, mint börtönben sínylődni és átáIlőtt kínzóinak oldalára. A Szentszék a kiközösítéssel csak egy már igen régen esedékes bün­tetést szabott ki a renegátokra. VÁLASSZUK MEG ÚJRA Charles E. REÁ képviselőt, Spadina választókerületben Charles E. REÁ ÍGY SZAVAZZON: Konzervativ párti A választás n;ipja: március 31, hétfő. Szavazás ideje: reggel 8 — este 6-ig. Közzéteszi a Spadina-i Konzervativ Fárt Szövetsége.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom