Kanadai Magyarság, 1958. január-június (8. évfolyam, 1-56. szám)
1958-02-22 / 20. szám
Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty KANADAI Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyarság útja, ma is változatlan : híven az ezer évet múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői” (A fenti idézet Kenesei F. László lapunk első számában megjelent beköszöntő cikkéből való.) ÁRA: 10 CENT VIII. évfolyam, 20. szám KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KOMMUNISTA ELLENES MAGYAR LAPJA Torontó, 1958 febr. 22., szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal Szerkeszti : Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333 KENESEI F. LÁSZLÓ 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 RÉM KELL AZ OROSZ SEGÍTSÉG! Az arab államok szigorú intézkedéseket hoztak a kommunista törekvések ellen A tuniszi ügy tovább bonyolódik, azonban békés megoldás felé fejlődik. Amikor a francia repülőgépek február 8-án bombázták az algir-tuniszi határon fekvő Sakiet falucskát, megírtuk, hogy az adott helyzetben az incidens nem rejt magában közvetlen háborús veszélyt. Az amerikai és kanadai sajtó, s vele együtt a nemzetiségi sajtó azon képviselői is, akik a szenzációs címekben, nem pedig a józan elemezésben látják a külpolitikai tudósító feladatát, már kitörőben lévő közelkeleti háborúról írtak. Mindezek a laptársaink most kénytelenek voltak belátni, hogy a világpolitikai eseményeknek megvan a maguk sajátos logikája, s amíg a fejlődés egy bizonyos irány felé mutat, addig az azzal ellenkező irányú hírek rendszerint nem bizonyulnak valónak. A közelkeleti fejlődés iránya ma : látszólagos politikai függetlenség az arab országoknak, egyúttal pedig az arab világ gazdasági és politikai csatlakozása az amerikai-európai oldalhoz, s NEM a szovjet oldalhoz. A kommunista fegyverszállítások, illetve a szovjettel való politikai tanácskérés korszaka az arab országok részéről elmúlt. Még a diktátor Nasser is, aki ma már az egyesült Egyiptomi—Sziria-i köztársaság egyeduralkodójaként az úgynevezett "baloldali" arabokhoz tartozik, az amerikaiaktól, illetve a Nemzetközi Banktól kap pénzt, s szovjettől, illetve csatlósaitól pedig nem. Mindkét országban gondosan feloszlatták a kommunista pártok illegális szervezeteit, s mindkét országból kitessékeiték az összes szovjet tanácsadót és egyéb kém-főnököt. Mindössze a hivatalos szovjetbarátság maradt meg, s ezt Nasserék, illetve a többi arab országok időről-időre jólismert levantinus módon arra használják fel, hogy nagyobb és nagyobb segítséget zsaroljanak ki az USA-tól és Nagybritanniától. Annak, hogy Nasserék lényegileg elszakadtak a kommunistabarátságtól, nem az az oka, hogy hirtelen szerelembe estek volna az angolszászokkal, hanem az, hogy mélységesen csalódtak a szovjetben, amelytől végeredményben nem kaptak mást, mint kistömegű hadianyagot, amelyet a szuezi támadás során elvesztettek, — valamint azt, hogy másfél éven át szóba sem álltak velük a nyugati országok. Kapták tevábbá a fenyegetéseket jobb-A íiyugatkanadai olajvezeték ügyében a Diefenbaker-kormány királyi bizottságot rendelt ki, amely most adta be jelentését. A jelentés egyik fejezete a Westcoast, — Peace River-Vancouveri földgázvezetékkel foglalkozik. Megállapította a bizottság, hogy a földgázvezeték finanszírozására alakult amerikai és kanadai részvénytársaságok alapítói a földgáztársaság 3 és fél millió részvényéből 500.000-et darabonkint 5 centes névértéken vásároltak meg. A részvények ára később 24 dollárra emelkedett, úgy hogy az alapítók valóban súlyos milliókat kerestek azon, hogy pénzüket akkor fektették be, amikor a vállalkozás sikere még kétes volt. A bizottság azt is megállapította, hogy sem bűncselekmény, sem erkölcsileg elítélhető cselekmény nem merült fel. Mindössze arról van szó, hogy egy eredetileg kétes vállalkozás fantasztikus hasznot hozott azoknak, akik bíztak benne. ról és balról egyaránt, s azt a közvetlen veszélyt, hogy esetleg Egyiptomban vagy Szíriában fog kitörni a világháború, s hogy « első atombombák esetleg éppen náluk hullanak le. A továbbiakban pedig arra vezetett Nasserék kelletlen szovjetbarátsága, hogy az úgynevezett "arab egység", amelyet Nasser két évvel ezelőtt még úgy tekintett, mint a saját személyes mohamedán császárságát, — nem csak nem jött létre, hanem az arabok ma már teljesen két részre szakadtak. Egyik oldalon áll a most létrejött Irak- Jordán-Szaudi-Arábiai unió, amely teljesen és kizárólagosan Amerikára támaszkodik s amely a bagdadi paktumon keresztül Törökország, Pakisztán és az egész távolkeleti mohamedán világ segítségére számíthat, — a másik oldalon pedig a Nasser diktatúrája alatt egyesült Egyiptom-Sziria (az úgynevezett Arab Unió), amely papíron ugyan szovjetbarát, lényegében azonban mindennél jobban óvakodik attól, hogy elveszítse a nyugat segítségét. Az arab nacionalizmusnak azonban — mint minden új, nemzeti államnak — szüksége van valakire, akit támadjon. Északafrikában, azok között a népek között, amelyek most hirtelen önállóak lettek, s az Egyesült Nemzetekben pontosan annyi szavazati joggal rendelkeznek, mint például az USA, csak úgy lehet nacionalista politikát csinálni, ha a diktátor, vagy más politikai fővezér mindenekelőtt kijelöl egy "ellenséget". A szovjet éveken át azon mesterkedett ( még legutóbb a mondvacsinált "színes népek" konferenciáján, Kairóban is) hogy az északafrikai népek az amerikai demokratikus, kapitalisztikus szabad életformát tekintsék általános ellenségnek. Ez a kísérlete meghiúsult. Az arabok szeretik az amerikaiakat, akiktől pénzt, árut és védelmet kapnak, s nem viseltetnek ellenszenvvel az angolok iránt sem, akik megértőén és barátilag kezelték az arab problémákat és különösen a fájó izraeli kérdésben határozottan az arabok oldalán álltak, égé szén a szuezi ügyig. Marad azonban a gyűlölet tárgyaként, s nemzeti célpontként: Franciaország. A franciákat nyugodtan lehet támadni, mert a franciák nem elég erősek, sem katonailag, sem politikailag, hogy a többi nyugati nagyhatalomtól függetlenül járjanak el: a franciák gazdaságilag a nyugat segítségére vannak szorulva, s miután a nyugat az arabokat támogatja, ma már odáig romlott a helyzet, hogy az algiri lázadók nyugodtan lövöldözhetnek a franciákra a tuniszi határról, a "nagyhatalmi" Franciaországnak pedig nem szabad visszalőnie sem, — mert akkor megsértődnek az arabok. Dicséretére válik az araboknak, elsősorban az igen magas műveltségű Borguiba tuniszi elnöknek, hogy nem engedi sem a túlzott nacionalizmust, sem a fehérgyülöletet érvényre juttatni. Borguiba nagyon jól tudja, hogy BÉKÉBEN Tuniszt fogja támogatni az USA, — és még a szovjet álszent kórusa is — ellenben, ha HÁBORÚRA, vagy akár csak nyilt szakításra kerülne a sor Franciaországgal, akkor már nem számíthatna az angolszászok segítségére. Mert Nyugateurópa, illetve Franciaország, mint katonai és politikai támaszpont még mindig ezerszer fontosabb a nyugati világnak, mint Északafrika. Borguiba ezért igyekszik a sakieti incidensből annyi tőkét kovácsolni, amennyit EGYEZKEDÉSSEL lehet. Háromnapos zárlat után, ameiy alatt a bizertai francia haditengerészeti támaszpontba sem szárazföldön, sem hajón nem lehetett közlekedni, megenyhült a helyzet, s a tunisziak csak azt kívánják, hogy Franciaország üritse ki tuniszi helyőrségeit, s azokat adja át a NATO- hadseregnek. A francia katonák, mint az Északatlanti Egyezmény tagjai, ezen megoldás alapján megmaradhatnának Tunisz területén, vagy helyüket más nyugateurópai katonaság foglalhatná el. Arról is szó van, hogy Bizertát, s az egész algir-tuniszi határt az UNO nemzetközi rendőrsége biztosítsa, úgy mint az egyiptomizraeli határt. A tuniszi kormány nem emelt vádat Franciaország ellen az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa előtt a sakieti ügy miatt. Franciaország a maga részéről hajlandónak mutatkozott az okozott károk megtérítésére. Tunisz tiltakozott ugyan az ellen, hogy a franciák újabb tankokat és más katonai egységeket vigyenek az algir-tuniszi határra, — de elfogadta a francia kormány azon magyarázatát, hogy ennek a felvonulásnak egyedüli célja az algíri felkelés végleges leverése. Mindez azt mutatja, hogy a tuniszi incidens megmaradt helyi jellegű eseménynek. XÍSOCOOOO Irak és Jordán egyesültek Irak és Jordán királyai — mindketten 22 évesek, az úgynevezett Hashemita királyi ház tagjai, akik egészen 1956-ig beszélő viszonyban sem voltak egymással •— megegyeztek abban, hogy királyságaikat közös külpolitikai, pénzügyi és katonai kormányzás alá helyezik, válaszul a Nasser diktatúrája alatt egyesült Egyiptom,— Szíriából alakult úgynevezett Arab Unióra. Miután Jordán kifejezetten szovjetellenes politikát folytat, Irak pedig a nyugatbarát bagdadi paktum székhelye, az új arab közös királyság a határozottan nyugatbarát arab világ főoszlopa lesz. Március 15-én megjelenik Kanada és a magyar emigráció legnagyobb szépirodalmi művészeti folyóirata, mely MAGYAR LÁRG A SZUDÁN* HATÁRKÉRDÉS Még meg sem száradt a tinta az egyiptomi diktátor, Nasszer aláírásán, amellyel bejelentette, hogy Szíria és Yemen csatlakozik az új arab államhoz, amely Arab Unió név alatt fog megalakulni, — s még a szavazóhelyiségeket sem állították fel a február 27-én megtartandó népszavazáshoz, — Nasszer máris megkezdte hódító politikáját déli arab szomszédja, Szudán ellen. Egyiptom kormánya jegyzéket intézett Szudán kormányához, amelyben azt követelte, hogy a szudáni katonaság ürítse ki a 22-ik szélességi foktól északra eső egész területet, az eddiginél kétszerié nagyobb vízmennyiséget bocsásson Egyiptom rendelkezésére a Nilus vizéből, s vonja vissza Egyiptom déli határán valamennyi csapatát. Nasszer egy 1899-ből származó, tehát csaknem 60 évvel ezelőtt kelt angol nyilatkozat szövegére hivatkozik, amelyet az akkori brit birodalmi gyarmatügyi miniszter adott ki, s amely az abban az időben Egyiptom déli határán működött szudáni rabló törzseket a 22. szélességi foktól délre eső területre kívánta visszaszorítani. Az ürügy annyira átlátszó, hogy a farkas és a bárány meséjét juttatja eszünkbe. c'men klasszikus tükre lesz a magyar műveltségnek. A Hungarian Press Limited kiadásában havonkint egyszer megjelenő folyóirat nemcsak az elsőrangú nyomdatechnika szempontjából lesz meglepetés, hanem tartalmában összefoglalja a régi magyar klasszikusokat s az emigráció modern tehetségeit. Szép-prózán, verseken, irodalom és művészettörténeti közleményeken kívül re- ^j^ioooocooooooao gényfolytatást, színházi kritikát, keresztrejtvényeket közöl s e nemzeti irányú útmutatásával rég óhajtott kincseket tesz le a magyar családok asztalára. Honnan ismerkedjen meg a magyar ifjúság irodai-! munkkal és művészetünkkel? Ne törődjünk bele, hogy a magyar klasszikusok és modern képviselőik nem jutnak, el a szétszórtan élő magyarok kezeihez. A terjedelmes folyóirat példánya mindössze 251 cent. Az emigráns magyar irodalom diadala érdekében hozzuk ezt az anyagi áldozatot. Támogassuk a magyar nemzeti műveltség fáklyahordozóját: a MAGYAR LÁNG folyóiratot. Az lr köztársaság haásereg, amely a törvényen kívül helyezett ír szeparatista mozgalom gerilla-harcosaiból áll, 1955 óta nem okozott gondot az angol rendőrségnek. Most újra előtérbe Léptek, s régi szokásuk szerint ismét egyik gyalogsági laktanyát támadták meg, hogy onnan fegyvereket szerezzenek. A laktanyaőrséget leszerelték, a parancsnokot megkötözték s hozzáláttak a raktár felnyitásához. E pillanatban lépett be a laktanyába egy szabadságáról elkésve hazasettenkedő őrmester. Látva a helyzetet, megnyomta a vész-Khsleb I! Azam a neve annak a sötét köpenyegforgató arabnak, aki 1957-ben Szíria és a Szovjet között létrejött fegyverszállítási szerződést létrehozta. El Azam súlyos milliókat harácsolt össze még az első világháború alatt, amikor Szíria, az akkori Törökországhoz tartozott. Már akkor is fegyverszállítással foglalkozott, s mikor 1920-ban Szíria területét elcsatolták Törökországul ,és francia fennhatóság alá helyezték, ismét El Azam volt a felszerelési szakértő. Csa]c természetes, hogy a kommunistákkal ismét ő kötötte a nagy fegyverszállítási üzletet, amin újabb milliókat szerzett. Ezúttal azonban politikai ambíciói is voltak. Mikor az azóta elmozdított Zsukov Szíriában járt, hogy felszítsa a később lefújt sziriai törökellenes támadást, El Azam volt az, aki a török fenyegetésről szóló álhireket szerkesztette, s aki léptennyomon lefotografáltatta magát, amint homokzsákokat cipel a „sziriai védelem előkészítésére”. Kérdéses, hogy Nasszer, mint az új Egyiptom—Sziriai ádam feje, fog-e miniszteri megbízást adni El Azamnak, aki azon a címen támogatja a szovjetet, hogy „az oroszok ma már nem kommunisták”. Jugoszlávia { ujj fogalma! az úgynevezett ,,blokkon-kívüli semlegesség” fogalmát találta ki. Tito leveleket inté- 1 zett különböző ázsiai, afrikai és európai népek kormányához, — egyebek között ' Indiához, Ausztriához, Svédországhoz — hogy Belgrádot i válasszák ki minden olyan ta- i lálkozó színhelyéül, ahol az . úgynevezett blokkon-kívüli semleges- országok találkoznak. Tito szerint Jugoszláviát ilyen semleges országnak kell tekinteni, különösen a magyar szabadságharc idején tanúsított magatartása miatt, ellentétben más semleges országokkal, amelyek egyik vagy másik nagyhatalmi csoportnak politikailag alá vannak rendelve. Államfői értekezlet helyit! külügyminiszteri találkozót javasol Pineau francia külügyminiszter, a szovjethez intézett legutóbbi jegyzékében. Pineau felhívja Moszkva figyelmét arra, hogy míg kommunista részről állandóan hangsúlyozzák az államfői találkozót, addig más részről soha nem hajlandók még tárgyalás alá sem venni a nyugati oldalról jövő javaslatokat. Ha a szovjet őszintén kívánja a megegyezést, el kell fogadni a találkozó külügyminiszteri síkon való előkészítését. A Pineau-féle jegyzék újra feleleveníti azt a javaslatot, amelynek előterjesztését az USA és Nagybritannia már korábban elvetette, tekintettel a szovjet azon ismételt kijelentéseire, hogy külügyminiszteri találkozón résztvenni nem hajlandó. Úgy látszik, hogy Franciaország ezzel a levéllel a szovjetet arra akarja rábírni, hogy a tuniszi, illetve algiri kérdésben tanúsítson passzív magatartást. Sokkal valószínűbb az, amit a Szudán jegyzék állít, hogy tudniillik Egyiptom ; Vörös-tenger egész nyugati partját birtokb; akarja venni, hogy ezzel Szaudi Arábia part vidékével szemben katonai pozíciót foglal hasson el, egyúttal pedig meg akarja hódi tani az észak-szudáni nagyértékű ásvány előfordulásokat. Szudán angol gyarmatból csak 1956 januá: elsején vált önálló mohamedán állammá Területe közel egymillió négyzetmérföld lakossága csekély. Nasszer már 1957 elejéi fenyegetések és ígéretek váltogatásává arra akarta rábírni a szudániakat, hog? csatlakozzanak Egyiptomhoz, azonban a vá lasztások során a független nemzeti UMMé párt győzött, s azóta Egyiptommal nincse nek jóviszonyban. Nasszer mostani kísér lete csak a szudániak nemzeti érzését erősít meg. A kormány máris kijelentette, hogj hajlandó Egyiptommal háborúba menni, de nem enged a diktátor fenyegetéseinek. Nasz szer a szudáni üggyel nagyot rontott a sajál helyzetén, mert elvesztette azoknak a mohamedán országoknak a szimpátiáját, aki], kacérkodtak az Arab Unióhoz való csatlako zás gondolatával. csengőt, a készültség előre hant, a betörők elmenekülte! Az ír szeparatista mozga lomnak mindig kissé komi kus jellege van, mert h Nagybritanniát akár külsé akár belső veszély fenyeget: az írek szívveMélekkel a angolok oldalán állanak. El lenben békében lelkesen foly tátják a soha meg nem szűnc immár 800 .éves küzdelmet.
