Kanadai Magyarság, 1957. július-december (7. évfolyam, 51-106. szám)
1957-07-06 / 52. szám
Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Post Office Department, Ottawa. Authorized as Second Class Mail PRICE 10 CENTS C a n a d a’s largest Anti-Communist Hungarian semi-weekly ÁRA : 10 CENT VII, évfolyam. 52. szám. KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Torontó, 1957 július 6 szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333 Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 AZ UTOLSÓ SZTÁLINISTÁK BUKÁSA MOSZKVÁBAN Julius 4-én tették közzé a szovjet kormány jelentését, mely szerint Molotovot, Malenkovot, Kaganovicsot és Shepilovot eltávolították a szovjet kommunista párt vezetőségéből, valamint a szovjet állam elnöki tanácsából. Helyettük az elnöki tanács uj tagjává választották Zsukov marsallt és Ekaterina Furtseva asszonyt. Molotovékkal együtt bukott Saburov és Pervukhin is, akiket csupán tavaly februárban tettek meg az elnöki tanács tagjává. A bejelentést Furtseva asszony tette meg, s azt a Pravda erőteljes vezércikke követte, melyben Kruscsevék azzal vádolták az elmozdított vezetőségi tagokat, hogy a kommunista párt szétbomlasztására törekedtek. A kommunista párt központi bizottsága megállapította, hogy Molotov és társai önálló frakciókat alakítottak a párton belül, ami ellentétben áll a lenini elvekkel. Ezért a bizottság elhatározta, hogy Malenkovot, Molotovot, Kaganovicsot és Shepilovot eltávolítja minden politikai tisztségüktől. A szóbanforgó személyek — mondja a Pravda — a párt ellen szövetkeztek, a párt politikáját meg akarták változtatni, vissza akarták hozni a sztálini 20-ik kongresszus előtti téves eszméket, intrikáltak és a kommunista párt különféle szervezeteit erőszakkal át akarták alakítani. Az elmozdítottak továbbá nem látták be, hogy a mezőgazdasági termelőknek a terménybeszolgáltatás eltörlésére vonatkozó kérelme jogos. Molotov, Malenkov és Kaganovics megakadályozták, hogy a szovjet megjavítsa összeköttetéseit Jugoszláviával, normális viszonyba kerüljön Japánnal, megkösse Ausztriával az államszerződést és így tovább. Az elnöki tanács — folytatja a cikk — türelemmel bánt velük, rendreutasította őket, de mindez nem használt, mert Molotovék továbbra is kitartottak téves, lenin-ellenes, sztálinista magatartásukban. A Pravda ezután a következő kijelentést teszi, ami egyúttal a szovjet vezetőség most következő politikai irányát is megszabja : "Egyetlen pártfunkcionárius sem tarthatja meg hivatalát, bármennyire magas is az a hivatal, ha ellentétben áll a leninizmussal, vagy a 20-ik kongresszus határozataival." A leninizmus ebben az értelemben a sztálinista diktatúráról való letérést jelenti, a 20-ik kongresszus határozatainak lényege pedig az a korlátolt szabadság, amelyet titoizmus néven nevez a nemzetközi politika, s amely a . rabnemzetek fokozatos felszabadulása felé vezet. A Pravda egész cikke egyébként csaknem teljesen ugyanazt az ideológiai irányt követi, mint Gomulka politikai cikksorozata a lengyel pártlapokban. Az uj szovjet vezetőség, illetve a megerősödött Kruscsev-frakció most a következő személyekből áll : Kruscsev és hűséges szolgája, Bulganin. Zsukov, — s vele együtt a hadsereg vezérkara. Kiricsenko és Mikoyan, — a fogyasztási javak termelésének fokozását kívánó gazdasági miniszterek. gOOOOOOOOWOOQOOOOOOOOOO MEGNYÍLT Ä GEOFIZIKAI ÉV A föld jelenségeinek és légkörének nemzetközi tanulmányozására hivatott Nemzetközi Geofizikai év 1957 július l-én hivatalosan megnyílt. A világ legkülönbözőbb pontjain, az északi sarktól a déli sarkig, elfoglalták posztjaikat a világlegelső fizikusai, csillagászai, atomkutatói és más tudományágak prominens képviselői. Tanulmányozni fognak minden kérdést, amelyből választ kaphatnak a föld szerkezetére,- helyzetére, múltjára és jövő- j jéré nézve. Az időjárás, a ten- geráramlatok, a légkör, a su- gárzás, a tömegvonzás .és sokr (sok más döntő fontosságú ku- I tatási területen dolgoznak a ■ (tudósok ezrei, Ami a legérde- i kesebb, a geofizikai év megszervezésében minden ország , tudósai egyformán résztvesz, nek, s úgy a pénzügyi, mint a , technikai előkészítésben az Egyesült Államok és a Szovjet j a legbarátságosabb, legbéké< sebb légkörben működnek [együtt. A tudósok közölnek jegymással minden adatot, se• gítik egymást minden mun. kában, mintha nem is állaná. nak fenn politikai ellentétek. . A geofizikai év máris meghoz- i ta — legalább egy téren — az . igazi Egyesült Nemzeteket. A LONDONI LESZERELÉSI KONFERENCIÁN az Egyesült Államok képviselője, Stassen azt a hivatalos ajánlatot tette, hogy valamennyi érdekelt ország 10 hónapra fügesszen fel minden további atombombakísérletet. A négy nyugati hatalom — Nagybritannia, USA, Franciaország és Kanada, — a következő feltételeket terjesztette a szovjet elé: < . 1. Mindenekelőtt atomkísérleti ellenőrző állomásokat kell felállítani. Ez megfelel a szovjet hasonló tartalmú javaslatának: 2. Ideiglenes, azonnali hatállyal fügesszék fel a további kísérleteket, ha előzőleg pontos megállapodás jön létre a. felfüggesztés időtartamára, ellenőrzésére, valamint a hadianyagé ellegű fissziós anyagok termelésére és raktározására vonatkozólag. 3. Azonnali hatállyal ellenőrző bizottságot kell felállítani, amely meghatározott rendszer szerint szabadon ellenőrzi a megállapodás végrehajtását. Az ellenőrzés egyebek között légi utón is történik, s az ellenőrző repülőgépeknek szabad berepülési joguk kell, hogy legyen a Szovjet, Európa és Amerika megfelelő területein. — Zorin szovjet delegátus kijelentette, hogy “kitörő örömmel fogadja a javaslatot, amelyet személyesen fog Moszkvában előterjeszteni. wmaaivwwwvvvwvwwvww UJ EMIGRÁNSOK Torontó városi hatóságaf 1957. évben 100.000 új emigráns letelepedésére számítanak. Hatalmas építkezések folynak a lakásigények biztosítására. A BEKERÍTETT szovjet MEGERŐSÖDHET-E AZ UNO? Amikor tavaly ősszel, a magyar szabadságharc és a szuezi akció válságos óráiban az egész világ összefogására lett volna szükség, s az UNO közgyűlésén megjelent 80 ország éppen a döntő kérdésekben tehetetlennek mutatkozott, úgy látszott, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének napjai meg vannak számlálva. Magyarország kérdésében tizenegy közgyűlési felhívás hangzott el a szovjethez, s a bolsevisták mind a tizenegyet megvető elutasítással fogadták. A szuezi támadás abbahagyására vonatkozó felhívást Nagybritannia, Franciaország és Izrael szintén visszautasították, s csupán akkor változtatták meg politikájukat, mikor már nem az UNO, hanem az Egyesült Államok gyakoroltak rájuk nyomást. Egy hónappal később India a kashmiri kérdésben kijelentette, hogy őt az UNO határozata nem érdekli. A logikus folyamat az lett volna, ha ezekben a válságos napokban feloszlik az UNO, s a nemzetközi politikai küzdelem ismét a brutálisabb, de érthetőbb, tiszta hatalmi intézkedések porondján folyik tovább. Az UNO feloszlása, — ami még ma is bármikor bekövetkezhet — azzal a borzalmas következménnyel járna, hogy minden nagyhatalom, minden más célt és tevékenységet félretéve, a legőrültebb fegyverkezési versenybe kezdene, az atomkisérletek százai folynának világszerte és az atomháború kitörése bármely pillanatban fenyegetné a világot, s talán az egész emberiség létezését. Ha nem volna UNO, akkor bármelyik ország élére kerülő bármilyen felelőtlen diktátor egyetlen intézkedésével képes volna elindítani a háborút, amelyben nem volna győztes csupán legyőzött. Hogy az UNO akkor nem oszlott fel, annak azonban nem ez az egyedüli oka. Elvégre a függő kérdéseket Keleteurópa szovjet megszállását, a közelkeleti bolsevizálási kísérleteket, Kína kommunista megszállását és így tovább — egyáltalában nem oldották meg. Ezekből és a hasonló megoldatlan kérdésekből bármely pillanatban újra kitörhet a válság, s akkor ismét küszöbön állhat az UNO feloszlása, a tiszta hatalmi politika feléledése és a háború. Ezzel a lehetőséggel minden nagyhatalom egyformán számol, s ezért van az, hogy akár van UNO, akár nincs, a nagyerejű fegyvereket senki nem semmisíti meg, s hadseregének ütőképességét senki sem fogja kellő garanciák nélkül csökkenteni. Annak tehát, hogy az UNO 1956 telén életbenmaradt, más oka volt éspedig az, hogy a bomlás megkezdését senki sem akarta magára vállalni. A szovjet azért nem, mert béke idején annál könynyebb terjeszteni a kommunizmust, minél több helyen ülhetnek egy asztalnál a szabad népek képviselői és a nemzetközi bolsevisták ; s azért sem, mert ha egyszer a szovjet otthagyná az UNO-t, akkor azok a politikailag primitív ázsiai és afrikai népek, amelyek időnkint a kommunisták oldalán szavaznak, mert még elhiszik, hogy a szélsőséges nacionalizmus és a bolsevizmus egy irányban haladnak, mind nyíltan is a Nyugat oldalára sodródnának. Az Egyesült Államok azért nem hagyta ott az UNO-t, mert minden nehézség ellenére mégis ez a szabad népek legnagyobbszabású közös szerve, s mert az UNO-ban, ahogyan az ma fennáll, az Egyesült Államok szava — a szovjet vétótól eltekintve — ma is döntő. A harmadik nagyhatalmi csoport, Nagybritannia, a hozzá közelálló Brit Nemzetközösségi tagok és Franciaország pedig azért, maradt benn ideiglenesen az UNO-ban, hogy tovább figyelhesse a dolgok fejlődését, de készen arra, hogy bármikor kilépjen, ha az UNO többé nem képes feladatát legalább részben ellátni. A most folyó Brit Nemzetközösségi Konferencián nyilvánvalóvá vált, hogy a jelen helyzetben egyik érdekelt sem fog az UNO- ból kiugrani. Londonban az ott egybegyült miniszterek megerősítették azt a hitüket, hogy a problémákat az UNO keretein belül éspedig csakis az UNO keretein belül kell és lehet megoldani. Kifejezetten Magyarország, Keletnémetország és Egyiptom ügyei azok, amelyeknek dülőrejutását a londoni konferencia az UNO-tól várja ; s ennek az optimista nyilatkozatnak éppen az ad nagy jelentőséget, hogy azt India és Pakisztán, mint a bandungi konferencia szines népei közül a leghatalmasabbak, szintén aláírták. Kína kivételével az összes ázsiai és afrikai szines népek követni fogják India és Pakisztán útját minden súlyos nemzetközi problémánál. Ha tehát a londoni Brit Nemzetközösségi konferencia bízik abban, hogy az UNO fennmarad és hatásosan működni fog, akkor a válság újabb kiélesedésekor többé nem kell félni az UNO felbomlásától, legalábbis a szabad népek részéről nem. A válság elkerülhetetlenül újra ki fog élesedni, mihelyt a magyar kérdést az UNO legközelebbi közgyűlésén újra napirendre tűzik. A dolog természeténél fogva most már nem egy konkrét szabadságharc formájában, hanem az egész csatlósállam-kérdés formájában, s a szovjet megszállás mindenütt való megszüntetésének formájában kell, hogy felmerüljön. Amit a magyar szabadságharc elindított, tudniillik a bolsevista rabszolgarendszernek Keleteurópában való felszámolását, az tovább fog folyni, s nem lesz vége addig, amíg Németország egyesül, a szovjet pedig visszavonul a Curzon-vonalra. Valószínűleg még ott sem lesz vége, amíg az egész kommunizmus meg nem bukik mindenütt a világon. Csakhogy az UNO legközelebbi válságánál nem fognak többé fennállani azok a zavaró körülmények, amelyek a magyar forradalom brutális vérbefojtását okozták. Ma már nincs sem gazdasági sem politikai ellentét a Brit Nemzetközösség tagjai és az Egyesült Államok között. Az arab államok ma már nem fognak sem tétovázni, sem a kommunistákkal kacérkodni, s a többi szines népek nem fognak merő fehér-ember-gyülöletből a bolsevista Ígéretekre hallgatni. S ami a legfontosabb, az UNO legközelebbi válsága esetén Vöröskina semleges lesz, s nem fog a szovjet mögött állni, — annál kevésbbé, mert a megélénkülő vöröskínai-angolszász kereskedelem miatt fontos gazdasági érdekek fűzik a nyugathoz. Ami tehát az év kezdete óta a kulisszák mögött folyik, az tulajdonképpen a kommunizmus elleni koncentrikus politikai támadás pozícióinak előkészítése. Ez ma már csaknem elérkezett abba a stádiumba, hogy a támadás megindulhasson. A szovjet politikailag be van kerítve, s a harc az UNO keretein belül fog folyni. Talán most már elég erős lesz az UNO arra, hogy a kommunistákat térdre kényszerítse háború nélkül is, vagy arra, hogy ha a szovjetet és a hozzátartozókat ki kellene taszítani az UNO-ból, az Egyesült Nemzetek még mindig képes legyen a szabad világ akaratát megfelelő nyomással a kommunistákra kényszeríteni. DR. PANGLOSS. KRUSCSEV UTÁN TITO Kruscsev véleménynyilvánítása után természetesen sor került Tito véleményének meghallgatására is. Az CBS vasárnapi adásában-ott láttuk a testes kommunista diktátort a lámpák erős fényében. A kérdések látszólag hidegen hagyták, arcizma sem rándult meg a kényes politikai és egyházi természetű kérdések taglalásakor, csak a homlokát törölgette. Szerbül beszélt és türelmesen várta a válaszok lefordítását. Időnkint azonban elárulta, hogy tud angolul is, mert közbeszólásai éppen akkor, mikor a tolmács kereste a megfelelő szót arra mutattak, hogy érti azt, amit a tolmács mond. Az egyházakkal kapcsolatos helyzetképben kijelentette, hogy a Jugoszláv állam a legjobb viszonyban Van az egyházakkal, különösen áz orthodox, keleti egyházzal, mely még állami támogatást is élvez. A katholikus Egyházzal kapcsolatos perek és súrlódások eredendő okát a papok magatartására hárította, azzal, hogy ha nem avatkoznának bele a politikai dolgokba, akkor nem volna semmi hiba. Széles kézmozdulatokkal magyarázta, hogy a kommunizmus nem jelent veszedelmet senkire sem, éppen ezért a szuezi kérdésben tanúsított nyugati álláspont elhibázott volt. Inkább gazdaságilag kellett volna megsegíteni ezeket az államokat. A két társadalmi rendszer: a kapitalista és a kommunista rendszer szerinte szépen megfér egymás mellett, ha egymás tapasztalatait kicserélik és ami jó azt kölcsönösen átveszik. Tehát a koegzisztencia lehetséges éspedig a béke fenntartása mellett. A lényeg, hogy az országok n? avatkozanak bele egymás belső ügyeibe, hagyják békében a kommunista országokat, mint ahogy ő például nem avatkozik be az amerikai nép azon kívánságába, hogy azt a rendszert, melyben jelenleg él megváltoztassa, noha nem ért egyet a kapitalista rendszerrel. A magyarországi eseményekkel kapcsolatosan csak anynvit jegyzett meg, hogy a sztálinista rendszer túl messzire ment, de ugyanezt vetette a szabadságharcosok szemére is. A szovjet beavatkozás módját elítélte, de nem tehetett többet, mert ez háborút jelentett volna, még Tito is úgy látta, hogy a magyar nép, nemcsak a szovjet igát akarta lerázni, de le akart számolni a kommunizmussal magával is. Az első benyomás a film pergetésekor az, hogy Tito magabiztos, bátor, férfias jelenség, aki népének jóságos, bár szigorú atyja. Amint a beszélgetés mind jobban a részletekbe bocsátkozott, amint a “nagy Tito” egyik cigarettáról a másikra gyújtott, a diktátor mind kisebb lett a szemünkben. A bátor ember belátja tévedését, ha politikai téren rossz útra került. Bátran hangoztatja véleményét, nem iparkodik okos-diplomatikus beszédmóddal takargatni a tényeket. A Tito által kitalált nemzeti-kommunizmus, nem más, mint nemzeti-szocializmus, vagy diktatúra, különböző színekre mázolva s ennek egyetlen erkölcsi alapja a terror, a gyilkosság és a börtön sötétje. Aki fél valamitől az takargat, az hazudik. A homlokát töiölgető testes hős’ csak a prédát félti, egyrészt a szovjet hatalmától, mely nem sokáig fogja tűrni a renegát, téves ideológiát hirdető prófétát, — másrészt a saját népétől. Ez a nép olyan különbségeket mutat összetételében, lelkiségében, jellemében, hogy a ráerőszakolt rendszer egyenlősítő törekvései csődöt kell, hogy mondjanak. Előbb, vagy utóbb az elfojtott népakarat kirobban és a mondvacsinált állam darabokra fog hullani. A robbanás ereje pedig el fogja söpörni a diktátort rendszerével együtt. Suslov, — aki Magyarországon a hóhér szerepét töltötte be a szabadságharc után. Furtseva asszony, akinek befolyása még ismeretlen. A kommentárok mind megegyeznek abban, hogy a változás Kruscsev teljes belpolitikai győzelmét és a sztálinista frakció teljes bukását jelenti. Kérdéses, hogy Kruscsev most uj Sztálinként, teljes hatalmú diktátorként fog-e j felmerülni, vagy egy józanabb, modernebb, simulékonyabb politikai irányt kezd-e ? A lengyel változás és a magyar szabadságharc óta a csatlósállamokban — Keletnémetországban, Romániában, Csehországban, Bulgáriában — a legkeményebb sztálinisták uralkodnak, s a jelek azt mutatták, hogy Magyarországon is a sztálinista módszerekhez és a sztálinista brigantikhoz kezdtek visszatérni. Ez az irányzat most kétségtelen meg fog szűnni. Valamelyes enyhülés újra be fog következni, s lehet, hogy a magyar felszabadulás — politikai értelemben — most már vér nélkül fog tovább folytatódni. Az is lehet, hogy éppen a belpolitikai zavar miatt, a katonai megszállás még fokozódni fog hazánkban és a többi csatlósországban, átmeneti időre. A következő hetek választ adnak majd arra, hogy Kruscsevék teljes belpolitikai győzelme mit jelent. Csupán két dolog bizonyos : hogy a kommunizmus bomlása a szovjetben és az egész világon rohamlépésben folytatódik, — s hogy a fejlődés iránya a szabadság felé vezet. j
