Kanadai Magyarság, 1957. július-december (7. évfolyam, 51-106. szám)

1957-07-06 / 52. szám

KANADAI MAGYARSÁG VII. 52. szám 1957 július 6 KANADAI MELODY THEATRE TORONTO 344 COLLEGE ST. TEL.: WA. 2-6319 ICH HAB’ MICH SO AN DICH GEWOEHNT Angol feliratokkal. Csütörtöktől, 1957. julius 4-től szerdáig, julius 10-ig bezárólag Két kitűnő német zenés vígjáték : Gyönyörű tájak — Kedves dallamok — Derűs romantika — Vidám félre-4 értések — Két házasság szellemesen és finoman fűszerezett mulatságos tör-^ ténete. Főszereplők : INGE EGGER az ikernővérek kettős alakításában O. W. FISCHER — ROBERT LINDNER — és mások FIAKERMILLI *Bécsi kedély és hangulat — Szerelem — Humor — Ének — Tánc — Muzsika ► Főszereplők: GRETL SCHOERG — PAUL HOERBIGER — KARL SCHOENBOECK és mások VÁLTOZATOS KISÉRŐMUSOR A LEGÚJABB NÉMET HÍRADÓVAL. ^Előadások naponta 6 órától folytatólagosan. Szombaton 1.30, 5.30 és 9-kor.t m m m m MONTREAL ►SHERBROOKE, W. (St. Lawrence sarok.) BE. 0050Í Péntektől, 1957. julius 5-től csütörtökig, julius 11-ig bezárólag Két kitűnő német zenés vígjáték MAEDCHEN MIT ZUKUNFT Angol feliratokkal. ► Vidám bonyodalmakkal telt szerelmi történet — Lendület — Humor — Tánc — ^ Muzsika Főszereplők: HERTHA STAAL — PETER PASETTI — GRETHE WEISER — HANS RICHTER és mások AUF DER GRUENEN WIESE Angol feliratokkal. ►Kedves tájak — Vérpezsdítő dallamok — Szerelem — Hangulat — Derű —" Humor ► Főszereplők: HANNELORE BOLLMANN — HANS HOLT — WALTER MUELLER1 és mások Változatos kisérőműsor. Naponta 6-tól folytatólagosan. Szombat, vasárnap d. u. 2-től folytatólagosan.4 Julius 1-én 6 órától folytatólagosan. YORK THEATRE LIEBE HAMILTON ;i64 YORK ST. TEL.: JA. 2-0921< Csak 3 napig: 1957. julius 8—9 és 10-én, hétfőn, kedden és szerdán Két kitűnő német film egy műsorban : PERLE VON TOKAY Angol feliratokkal. Vidám bonyodalmakkal telt szerelmi történet — Szüreti mulatság Tokajban - Cigányzene — Csárdás — Magyaros tűz és hangulat — Remek élmény és szórakozás f Főszereplők : HANNERL MATZ — PAUL HOERBIGER — KARL SCHOENBOECK^ és mások LICHT DER Angol feliratokkal. Az anyai szeretet gyönyörű himnusza — Felejthetetlenül szép, megragadó és érdekfeszítő film Főszereplő: PAULA WESSELY Változatos kisérőműsor. Előadások naponta este 6.15-től folytatólagosan. I TORONTÓI MAGYAR HÁZ COLLEGE STREET 245 Telefon : WA. 3-7846 Minden vasárnap este TÁRSAS ÖSSZEJÖVETELT tartunk, amelyre ezúton is szeretettel hívjuk Torontó magyarságát. * BANKETTEK ÉS EGYÉB ÖSSZEJÖVETELEKRE TERMEINK BÉRBEADÓK. Minden pénteken és szombaton este táncmulatság. A MAGYAR HÖLGYEK FIGYELMÉBE ajánlom divatszalonomat, amelyet 380 KING ST. WEST alatt, TORONTÓBAN nyitottam meg. Telefon : EM. 8-5653. Budapesten a Haris közben tizenhét éven keresztül a legkényesebb igényű hölgyek kosztümjei készül­tek szalonomban. Szívesen venném a torontói magyar hölgyek érdeklődését és pártfogását. KOYNOK MÁRIA. = Gyenge, fáradt, ideges ? — A KANADAI MAGYARSÁG A TE LAPOD ! OLVASD ! ÉS SZEREZZ ÚJABB BARÁTOKAT ! IRONIZED YEAST ve- -= gyorsan helyreállítja E 2 4 órán belül E vasszegény vé- E rét gazdag, pi- E ros vérré vál- 5 toztatja, vissza- E állítja természe- E tes erejét, ener- E ipáját, frissesé- E gét. = 7 NAPON [BELÜL ÚJRA = ERŐS LESZ erejét ! E "•«üür IRONIZED vasi Ö ÍROM TON It „ Plus jriroMiM B, SSrÄ7 120 t. $2 .00 60 t. $1 .25 ..............................................nur O Auiuenfajta villanyszerelésig a parázs ki nem pattant vol- j 8 munkához hívja a na, engem tetten értek volna. 8 NEUTRON e Most ebből vonja le a követ-, S^LECTRIC CO.-T^ ^8 Corinth Gardens, Toronto^ Tel.: MO. 4607 ) 24 órás szolgálat ! HITELES FORDÍTÁSOK minden nyelven. DR. SÖMJÉN JÁNOS hites tolmács. 455 SPADINA AVE. WA. 2-5422 Minden newel ala irt cikkért, nyilatkozatén a szerző felelős CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Wednesday and Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Rd., Toronto, Ont. Phone : LE. 6-0333. A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJA Nagy László kedves olvasónknak köszönjük bizalmát mellyel helyzetét elénk tárja. St. John menekült táborábai várja 2 gyermekével felesége felgyógyulását, akit jelenleg í 120 km. távolságra fekvő tüdőszanatóriumban kezelnek Gyógyulása 6—8 hónapot vesz igénybe, ő maga az NB I-es Csepeli Vasas kapusa volt és a magyar kézilabda válogatót' kapuját is védte. A kanadai magyar labdarúgó csapatokai nem ismeri s így lapunk útján keres támogatást. Szeretni újra sportolni s a szanatóriumból hazatérő feleségét kezdi új otthonnal fogadni. Az érdeklődő sportegyesületek fordul janak hozzá közvetlenül. Címe: Nagy László Immigratioi Office Saint John, N. B. Globocsnig Bélának köszönjük kedves Ígéretét, hogj lapunknak lelkes pártfogója lesz. Együttérzéssel olvassul levelének megállapításait: “Magyarnak, igaz magyarnál lenni Kelet és Nyugat között — e pokol tornácán — éppen olyan nehéz, mint a 200 milliós orosztól visszaragadni sza badságunkat vagy újra az ezeréves határok között élnünk Oly kevesen vagyunk magyarok s ha folyton csak civakodunl a régi bűnök miatt, azzal is az ellenség malmára hajtjuk £ vizet. Fogjunk kezet, mert ezt kívánja a magyar jövő.” Sza bad Forum rovatunkkal kapcsolatos észrevételeit nagyon kö szönjük, jellemző megállapításait megszívleltük. Ezzel a kér déssel időközben már újra foglalkoztunk. Biztosan nem ke rülte el figyelmét. Kincses Miklós olvasónknak köszönjük szíves figyelmét hogy “A hazáért” című szép versét elküldte hozzánk. Élve zettel olvastuk magasröptű hazafias gondolatait, csengi rímeit. Az utolsó hónapokban rendkívül sok hasonló tárgyi verset kaptunk. A szabadságharcos menekültek lelkét és köl tői képzeletét nagyon megtermékenyítették az átélt szenve dések .Az Ön versét is besoroztuk a közlendők közé, de persze a folyton változó politikai események igénybe veszik jófól­mán minden terünket. Mielőbbi teljes gyógyulást és jóegész séget kívánunk. Kastner József előfizetőnk levelét nagy -hálával és gon dós tanulmányozással olvastuk végig. Nincs nagyobb boldog­ság számunkra, mintha barátaink lapunk fejlesztésének gon­dolatával foglalkoznak. Mi hét évvel ezelőtt kis litografáll példánnyal kezdtük s a szerkesztő és olvasó együttműködésé­ből hét év alatt Kanada és a magyar emigráció legnagyobt lapját fejlesztettük ki. Szeretnénk, ha Torontóban járván meglátogatna bennünket, szívesen megmutatnánk üvegszek­rényünkben a kis litografált lapot, mai hetenként kétszei nyolc oldalas példányainkkal. Csak így lehet érzékeltetni azt a hatalmas fejlődést, melyhez kizárólag a hűséges olvasók segítettek hozzá. Pártokon felül álló, nemzeti szellemű és anti-kommunista lapot — az előfizetőkön kívül senki sem támogat. Ez év elejétől áttértünk a heti kétszeri megjelenésre és saját nyomdagépeket vásároltunk, amely szinte korlátlan további fejlődési lehetőségeket rejt magában. A további fej­lődés az Ön által javasolt terjedelem növelés és a heti három­szori megjelenés lehet. De nem szabad könnyelműen elhatá­roznunk magunkat, igazodnunk kell gazdasági alapjainkhoz. A mi szabad lapunkra szüksége van Kanada és a világ ma­gyarságának. Most hogy általában heti 16 oldalon jelenünk meg, több teret szentelhetünk az Ön javaslatainak is: rész­letesebben fogjuk ismertetni az új kanadások sorsát, Kanada szokásait és törvényeit, melyek megkönnyítik az új mene­kültek beleilleszkedését a mindennapi életbe. És növelni fog­juk a tiszta magyar irodalom céljaira szánt terünket is. Cik­keink a legkiválóbb tollú magyar írók tollából származnak, örömmel üdvözöljük Önt előfizetőink között és kérjük, hogy tanácsaival és javaslataival a jövőben is támogasson bennün­ket. Jó lapot csak együtt készíthet a szerkesztő az olvasóval. sőbb... hisz érti, úgy-e bár? Egy perccel később ... és .. . én ... nem, ő .. . bocsánat, a férj .. . vagy tudom is én, mi és ki lett volna, midőn egy borzasztó zajra felugrottunk: A parázs, asszonyom, a pa­rázs kipattant a szalonba, át­ugrott az ellenzőn-, forgószél gyanánt száguldott tova, meg­­gyuj tóttá a szőnyeget és vé­gighúzódott egy karszék alatt, melyet menten lángra lobban­­tott volna. Őrülten rohantam feléje és mialatt a kandallóba vissza­dobtam a füstölgő tüzet, az aj­tó hirtelen megnyílt! Julien­­lépett be, vígan, derülten. Már 1 az ajtóból kiáltott: “Szabad vagyok, két órával előbb vé­geztem el dolgomat!” Oh kedves barátném, ha az a parázs ki nem pattant vol-1 na, engem tetten értek volna. 1 Most ebből vonja le a követ- j keztetést! Azóta vigyáztam, hogy ha- j sonló esetbe soha, soha többé í ne kerüljek. Aztán azt is ész-1 revettem, hogy Julien elhide­­gedett irántam, mint mondani szokás. Bizonyosan a felesége irigykedett barátságunkra; lassankint eltávolított tőle; és nem találkoztunk többet. Én pedig nem házasodtam meg. Ne csodálkozzék rajta. GUY DE MAUPASSANT: A PARÁZS Kicsinyke kis szalon volt, vastag szőnyegekkel borítva és diszkrét illatokkal telitvé. Egy széles, óriási kandalló­ban hatalmas tűz lángolt, míg a kandalló sarkára helye­zett egyetlen lámpa, a rája bo­rított ernyő alól, enyhe, bá­gyadt világot vetett ama két személyre, akik ott csevegtek. , A hölgy, a ház asszonya, fehér hajú volt már, de egyi­ke volt azon imádásraméltó öreg asszonyoknak, kiknek minden ránctól mentes arcuk olyan sima, mint a selyempa­pír és illatos, az illatoktól tel­jesen áthatott, mert még bő­rüket is átjárta a sok finom mosdószer, melyet már oly régtől fogva és oly sokat hasz­náltak : olyan öregasszony, akinek a keze felől, ha meg­csókoljuk, épp olyan illat árad, mintha florenci rizsporral teli dobozt nyitnánk ki. Az ur a hölgynek régi ba­rátja volt, ki agglegény ma­radt, ki minden héten híven meglátogatta és vele együtt utazott az emlékek birodalmá­ban. Egyéb semmi. Már körülbelül egy perce, hogy nem beszélgettek és ,1 mindketten a tűzet nézték, ál­modoztak valamiről, mint , olyan csendes, jó barátok, ; akiknek nem kell folytonosan ; beszélniük, hogy egymásnak i tessenek. , És egyszerre csak egy nagy . parázs lánggal égő gallydarab . repült ki a kandallóból. Tovább gurult a székek alatt és a sza­lonba gördülve, ott forgott a : szőnyegen, tűzfényt szórva : maga körül. Az öregasszony sikoltott, ■ futni kezdett, míg vendége, cipőjének sarkával, visszadob­: ta a parazsat a kandallóba és . aztán eltüntette az égésnek ■ nyomait. Amint a nyugalom ismét ■ helyreállt, erős füstszagot lef­■ hetett érezni; az úri barát, szemben barátnőjével ránézett , és mosolygott. “Látja, kérem, ■ mondá és a visszadobott pa­­'. rázsra mutatott, ez az oka, . hogy én meg nem házasod­■ tam”. Az asszony ránézett, meg : volt lepetve, kiváncsiap nézte, mint az oly nők, kik már nem ■ oly fiatalok, hogy kíváncsisá­guknak is meggondolnak kellene lennie, holott az job­bára inkább rosszakaratú. Majd ezt kérdé: “Hogy lehet az?” A vendég így felelt erre: “Ez egy egész történet, elég szomorú és csúnya történet”. Hajdani baj társaim eleget csodálkoztak azon, hogy egy­szerre csak elhidegült a vi­szony köztem és a legjobb ba­rátom közt, kit keresztnevén Juliennek hívtak. Nem tudták megérteni, hogyan idegened­­hetett el egymástól két oly I benső, elválaszthatatlan barát, mint amilyenek mi voltunk. Szétválásunknak pedig a kö­vetkező oka volt. Hajdanában együtt laktunk. Nem hagytuk el egymást so­ha: és a barátság, mely ben­nünket összefűzött, oly erős­nek látszott, hogy azt semmi­sem szakította volna meg. » Egy este, midőn hazajött, arról .értesített, hogy háza­sodni fog. Úgy éi-intett ez a hír, mint­ha meglopott vagy megcsalt volna. Mikor valakinek a ba­­-átja megházasodik, akkor az­­j tán vége. A nőnek féltékeny I vonzódása, az a gyanakvó, nyugtalan, ideges vonzalom nem tűri meg a komoly és őszinte baráti viszonyt, az észnek, a szívnek és a biza­lomnak azt a szövetségét, mely csak a férfiak közt létezik. Látja asszonyom, bármi­lyen fokú legyen is a szerelem, mely egyiket a másikhoz kap-1 csői ja, a férfi és a nő közt lel­ki, értelmi összhang sohasem létesül; hadviselő felek ma­radnak, ellentétes fajúak; köztük az egyiknek mindig szelidítőnek, a másiknak pe­dig szelídítettnek kell lenni, az egyik az úr, a másik a rab­szolga; majd az egyik, majd a másik; sohasem teljesen egyenlők. Kezeiket szorongat­ják, a hévtől remegő kezeiket; de sohasem szorítanak kezet azzal a nyílt őszinteséggel, mely a szíveket szokta meg­nyitni, hogy aztán annak mé­lyében az erős, tartós szerel­met is látni lehessen.*Az okos embereknek ahelyett, hogy megházasodnak .és gyerekeket nemzenek, kik őket majdan el­hagyják, inkább jó, állandó barátot kellene keresniük, hogy együtt vénüljenek meg a gondolatok ama közösségé­ben, mely csakis a férfiak közt képzelhető. Az én Julien barátom végre megházasodott. Csinos, ked­ves volt a felesége, szőke kis menyecske, eleven, fürge volt és férjét imádni látszott. Eleinte keveset jártam a házba, nem akartam a pász­torórákat zavarni, felesleges­nek tartottam magamat kettő­jük közt. Pedig valósággal vonzottak engem, folytonosan hívtak, szerettek. Lassankint elcsábított en­nek az életközösségnek édes varázsa; gyakran voltam ná­luk ebéden; és gyakran, ami­kor éjjel lakásomba tértem haza, azon gondolkoztam, hogy én is úgy teszek majd, mint barátom tett, megháza­sodom, mert bizony most már igen gyakran pusztának, szo­morúnak találtam otthono­mat. Ők pedig jóformán el sem hagyták egymást. Egy este Julien azt írta nekem, hogy rhenjek el hozzájuk ebédre. Elmentem. “Kedvesem, mondá nekem, sürgős ügyet kell elin­téznem és így egyedül hagy­lak benneteket. Tizenegy óra előtt nem igen kerülök vissza; de pontban tizenegykor.itt le­szek. Számítottam arra, hogy majd te leszel oly szíves és Bertha társaságában ma­radsz”. A fiatal asszony mosoly­gott: “Nekem jutott eszembe, hogy önért küldünk”, mondá. Megszorítottam a kezét: “Ön mindig kedves”. És meleg, barátságos kéznyomást érez­tem. Nem is ügyeltem rá. Asztalhoz ültünk és nyolc óra­kor Julien elment. Amint kilépett a szobából, különös hangulat nehezedett ránk. Egyedül még sohasem voltunk és napról-napra nö­vekedő bizalmaskodásunk da­cára, ez a négyszemközt létei egészen új helyzet volt reánk nézve. Eleinte közönséges, mindennapi dolgokról beszél­jem, azokról a hiábavaló, je­­entéktelen dolgokról, melyek­kel az emberek a zavart ökö­ré szüneteket szokták kitöl­teni. Az asszonyka nem felelt semmit és szemben ült velem, i kandalló másik végénél, fe­et lehajtva; tekintetét körül­aratva, egyik lábát a láng fe­­é nyújtva, mintha komoly tü­­lődésbe merült volna. Midőn régére értem banális szavaim­nak, elhallgattam. Különös do­­og, hogy az ember néha mily íehezen tudja eltalálni, hogy ulajdonképpen mit beszéljen. \ztán újra ére tem a levegő­jen azt a láthatatlan, nem tu­­lom mit, amit lehetetlen kife­­ezni, azt a titokzatos, rejtel­­nes valamit, mely sejtelem­­zámba megy, jó vagy balsej­­elem lehet, mely más sze­­nélytől indul ki és bennünket llet. Ez a kínos csend jó ideig el­­artott. Végre Bertha szólalt ueg. “Csapjon egy fahasábot . ■ tű re, barátom, mert más­­:ülönben kialszik”. Felnyitom . fás ládát, mely épp úgy állt tt, mint itt az öné, kivettem •előle egy darabot, a legna­­;yobbat, melyet gúla alakjá-, ban állítottam a többi, felé­ben már elhamvadt darabok tetejébe. És újra csend lett. Pár perc múltán a fadarab már úgy égett, hogy szinte elkápráztatta szemeinket. A fiatalasszony reám emelte te­kintetét, ezúttal teljesen ide­geneknek, elváltozottaknak látszó szemeit. “Most már . nagyon meleg van, mondá, menjünk lejjebb a kerevetre”. És lementünk a kerevetre. Aztán egyszerre csak rám nézett és így szólt: “Mit ten­ne, ha egy nő azt mondanná önnek, hogy szereti?” Kissé incselkedve feleltem: “Isten bizony, ez nagy dolog volna, de végre is a nőtől függ­ne.” Erre ő nevetni kezdett, ide­genül, ridegen, olyan hangon, mely a finom poharak elhasa­dására emlékeztetett és így szólt: — A férfiak sohasem me­részek és nem is vállalkozók. Erre elhallgatott, majd új­ra megszólalt: — Volt ön már valaha sze­relmes, Pál úr? Bevallottam; igen, már vol­tam szerelmes. “Beszélje el nekem”, mondá most. Elmondtam neki egy törté­netet. ő figyelmesen hallga­tott, gyakran helyeselte sza­vaimat, gyakran megvetőleg fordította el fejecskéjét; majd hirtelen így szólt: “Ön nem érti a dolgot. Az igaz szere­lemnek olyannak kell lennie, hogy megzavarja a szívet, megfeszítse az idegeket és megbomlassza a józan észt; annak — hogy is mondjam csak? — veszedelmesnek, bor­zasztónak, bűnösnek, szent­­ségtörőnek kell lennie, hogy csalással is felérjen; azt aka­rom ezzel kifejezni, hogy a szerelemnek le kell rontania a megszentelt akadályokat, a törvényeket, a rokoni érzelme­ket: — mert vájjon szerelem­nek mondható-e a nyugodt ér­zés, mely teljesen veszélyte­len, törvényes mederben mo­zog? Erre már nem tudtam mit felelni, csak magamban tűnőd­tem az egykori bölcs mondá­sán: “Oh asszonyi agy, ki tud­na kiismerni!” Mialatt beszélt, olyan ártat­lan kis jószágnak, nebántsvi­­rágnak látszott; hátradőlve a'1 párnákra, kissé elnyujtózko­­dott, fejét vállamhoz hajtotta, ruháját kissé megemelte és szoknyája alól piros selyemha­risnya kandikál ki, melyet a kandallóból kisugárzó tűz fé­nye még élénkebbé tett. Nemsokára ismét megszó­lalt: “ön fél tőlem, úgy-e bár?” E feltevés ellen tiltakoz­­tam. Most már egészen a mel­lemre hajtotta a fejét és nem nézett rám. “Mit tenne ön, ha : én mondanám, hogy szere­tem?” És mielőtt még felel- i hettem volna, körülölelt, feje- ; met hirtelen lehúzta magához ! és ajkai ajkamat érték. i Higyje el, kedves barátném, 1 én egy cseppet sem mulattam 3 dolgon! Megcsaljam Julient! ] Kedvesévé legyek a bolond, ( negzavaradott kis asszonyká- J iák, ki valószínűleg rendkívü’ , érzéki természetű lehetett és iki már aligha érte be a fér- ' ével! Megcsaljam ismételten, folytonosan szerelmesdit látsszam a tiltott gyümölcs tedvéért és élvezetet találjak c i veszélyben, a barátságnak * negtévesztésében! Nem, erre j semmi kedvem nem volt. De 1 nit tegyek? A bibliabeli Jó­­:sefet utánozzam? Ostoba és s íevetséges szerep, mely annál r íehezebb volt, mert bódítóan i izép volt az az asszony .és g igett, lángolt a szerelmi vágy-! s ól. Az vesse rám az első követ, i iki ajkán sohasem érezte egy 1, nindenre kész nőnek csók- r ait.. . I ... Végre, egy perccel ké- r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom