Kanadai Magyarság, 1957. július-december (7. évfolyam, 51-106. szám)

1957-12-28 / 106. szám

VII. 106. szám, 1957 dec. 28. >30 mi !a magyarság szolgálatában i EGÉSZ KANADA RÉGI ÉS UJ magyarságához; Cégünk múltja igazolja és alátámasztja szak-j avatottságát, hivatalosságát és garanciáját. Forduljon bizalommal úgy személyesen, mint^ levélileg, valamint telefonon hozzánk. DÍJMENTES FELVILÁGOSÍTÁS. MAGYARUL* LEVELEZÜNK. Bevándorlási hatóságok által engedélyezett, első! és legrégibb magyar iroda Torontóban. Hajó-repülőjegyek, útlevél, vízum, hivatalos pénzátutalás a világ minden részébe. Fordítások,! közjegyzői okiratok elkészítése, mindenfajta! biztosítás IKKA és szabadválasztásra szánt IKKA átutaláA sok, épület anyagok, gyógyszerek óhazai recep-( lekre is megrendelhetők. Tudja-e, hogy IKKA által küldött $30.00 egy' személy egy havi ellátására elegendő Magyar-1 országon ? Hajó és repülőjegyek részletfizetésre is kaphatók.^ KENNEDY TRAVEL BUREAU 295 QUEEN ST. W„ TORONTO) lTELEFON: EM. 4-8815, EM. 4-8636 ONTARIO! MAGYAR KÖNYVEK ' Szépirodalmi, ismerettel-jesz­­|lő és tudományos szakköny­vek szótárak, nyelvtanok. CONTINENTAL BOOK SHOP Tulajdonos: E. Schulz. 463 Spadina A ve. Toronto, Ont. Canada. Telefon: WA. 2-6828 IKérje nagyválasztékú könyv­­jegyzékünket, ingyen küldjük Herendi porcellán kapható Igazi óhazai hentesárút, minden időben friss húst, fűszer és csemege árút Eiíepa Batcher magyar üzletben vásároljon 628 COLLEGE ST., Tel.: LE. 5-6242 TORONTO S I I E DR. ■ itfl GLAUG JÓZSEF Kevés pénzért megbízható jó órát, ékszert csak a TORONTO SWISS WATCH REPARIR & JEWELLERY üzletben vásárolhat. Kedvező fi­zetési feltételek. Mindennemű óra és ékszer javítását szavatosság mellett mérsékelt áron végezzük. PAUL SPEAR órásmester volt nagybecskereki ügyvéd. Kanadai közjegyző. Közjegyzői munkát, fordításokat, hitelesítéseket, tolmácsi szolgálatot vállal, kereskedelmi-, jogi- és pénzügyi természetű ügyekben útmutatást ad. 455 SPADINA AVE. (Room 209.) WA. 2-5422 Hivatalos órák : d. e. 9—1-ig, d. u. 5—8-ig. immm ii i i i 352 Spadina Ave, Toronto. Telefon: EM. 8-4983 Mielőtt AUTÓT VÁSÁROL hívjon szakembert, BARTHA BÉLA a kiváló autószerelő ingyen szolgál szaktanáccsal. 491 PALMERSTON BLD. Torontó. Tel: LE. 5-5453 (Este 6 után] GYÓGYSZER, PÉNZ, IKKA VÁMMENTES csomagok küldése az óhazába. Hivatalos megrendelő hely: LADÁNYI ZOLTÁN 808 Palmerston Ave., Toronto Tel.: LE. 4-1347 Fordítások, morgicsok vétele és eladása. VARRÓGÉPEK nagy választékban részletre is Motorok, gyermekkocsik, biciklik, öntoló-székek igen olcsó áron Cső- és lakatosmunkák, hegesztés, motoros fűnyíró gépek és minden­nemű javítási munkát vállalok ALEX KLEIN Műszerész mester SZAKKÉPZETT MECHANIKUS 461 QUEEN STREET W. TORONTO (Spadina saroknál) Telefon : EM. 8-2086 HALLGASSA EURÓPÁT NÉMET RÁDIÓVAL • 1 évi jótállás • Könnyű fizetési feltételek RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ JAVÍTÁS Gyors — jó — olcsó szolgálat FRED STEINER jjq COLLEGE ST., TORONTO. 410 6 ház a Bathursttól Keletre Rádiót és televíziót garanciával javitunk. WA. 1-5831 mm 14 és 18 karátos európai karika-, gyémánt- és brilliáns­­gyűrük, világmárkás órák részletre is. TIME JEWELLERS ékszer, óra és optikai tárgyak szaküzletében. 776 Yonge St. Toronto, WA. 4-7829 Magyar üzlet ! líiiiiimiiiiiiiiiiiiinmT // VALÓDI SZŐRME BUNDÁK $10.00-től 119 dollárig. Uj és újértékű ruhák, $9.00-től 95 dollárig. Jaketek $8.95-től. Szoknyák $4.95-től. Erika Fashions 335 BATHURST ST. ( Dundas sarok) Toronto Nyitva 9-től 9-ig ! 3 FOG TANULNI ANGOLUL Dr. Magyar László nyelvésztanár '.AMOFON lemezes NYELVKÖNYVÉBŐL. Befektetése sokszorosan visszatérül. Tegye el címünket: ELEK ZOLTÁN 2 740 KENNEDY RD. TORONTO 13., ONT. TELEFON: PL. 5-1831 .............................. Reliable Book Keeping Service Minden fajta könyvelési munka napi­­heti-havi vagy évi elvégzését vállalja megállapodás szerint Torontó minden részén, úgyszintén könyvvizsgálat, adó­kimutatás mérsékelt díjazásért. Tel.: AM 1-4211 (este 6-10-ig ma­gyarul, nappal angolul) Tud ön németül? Akkor olvassa a TQRONTOER ZEITUNG OT ü Kanada vezető németnyelvű lapját ! A kiadóhivatal címe : 410 Bloor St. W., Toronto. < Telefon: WA. 3-1884 u. WA. 3-1303 Mindennemű hentes, mészáros és fűszerárut Tóbiástól 482 Queen St. W., Torontó Telefon: EM. 8-1255 \ Piatnik-féle magyar játék­­kártya csomagOTikint 1 dollár NYUGTÁVAL DICSÉRD A NAPOT, 80 centes árban kapható ELŐFIZETÉSSEL A LAPOT. kiadóhivatalunkban. KANADAI MAGYARSÁG A LATHATATLAN EMBER Irta : GÁRDONYI GÉZA 69. FOLYTATÁS Tekintetem a posztózsákba öltözött csapatot kereste. Megta láltam a testőrök mellett. Gondoltam : odafurakodok, s megkere­sem Emőkét. Mellette fogok menni, nehogy valami baj érje. De hiába néztem, kerestem. Még olyan közel voltam, hogy fölismer­hettem volna az arcokat, de abban a fekete zsákban mindenki föl­­ismerhetetlenné vált: Emőke elveszett közöttük. De ha közéjük megyek,— gondoltam, — fölismerem őt - sen­kinek nincs olyan finom fehér keze, mint őneki. Száz kéz között is fölismerném egy pillantással. Vissza kellett mennem: fáklyáért, mert az est egy óra múlva leszáll, s mindenki fáklyát viszen. Azért is temetik este, hogy a sir heiye megtalálhatatlan' maradjon. Hát visszamentem fáklyáért. A palota néptelen volt. Az ud­varon láttam előtte való nap a tömérdek fáklyát; oda volt hányva nagy rakásokba, — de mind elvitték. Eközben a temetési menet előre haladt, s én már csak a néo közé jutottam. Hiába furakodtam folyton előbbre és előbbre: a főurak mögött már annyira megsűrüsödött a nép, hogy lehetetlen volt áthatolni. Eközben leszállt a nap, s bibor-aranynyal borította be a fel­hőket. Mák akkor túl voltunk a városon. A Tisza sárga vize hullámzott előttünk. Én elfáradtam a tolakadásban, s hogy egy vén nyárfa melleti mentünk el, megálltam. Gondoltam, megvárom míg a nép sűrűje elhalad, azután meg arra gondoltam, hogy nem megyek tovább: minek töressem, tip­­rassam magamat. Ha már elkéstem attól, hogy a testőrök közelében menjek, úgysem láthatom, hogyan teszik Attilát a sírba. Fölálltam a fa egyik kiálló ágára, s onnan néztem a menet to­­vábbvonulását. Azután meg fölmásztam a fára. Senki se ügyelt rám. A fáról láttam a szigetet, s a Tisza egyik medrét üresen. A másikból kiöntött az összeszorult víz a mezőre. Eközben lemerült a nap, s a fáklyák világa jobban látszot*. Mindenki vitt fáklyát, részint tiszteletből, részint, hogy hazafelé lássák az utat. Hogy az esti sötétség beállott, a fáklyák fénye előtündökoit. Mennyi fáklya volt? Talán félmillió, talán egy millió! Az égen nem látszott se hold, se csillag, de a földön volt csillag sok. Mintha egy földi táborba szállott volna az égnek minden csillaga, hogy elkí­sérje Attilát. , A menet elfogyott alólam s összefolyt a Tisza partján. A távol­ból hallottam a gyászéneket, a tompa dobpergést. Aztán kis időre csend következett: talán a táltosok imádkoztak. Leszálltam a fáról és néhány elmaradt emberrel utánok men­tem. Mikor odaértem, már a kürtök szóltak. Valamennyi kürt mind azt a jelet búgta, amivel a táborban alvásra szólították a sereget. Aludj Attila ! Jóéjszakát! Aztán egyszerre zúgás hangzott, mint mikor záporeső jön a távolból. A zsák-torlaszt bontották meg: ráeresztették a vizet a sírra. A fáklyák fölrepültek s nagy ívet Írva aludtak el : az emberek beledobták a sírba. A menet megindult némán visszafelé. Én meg vártam. Gondoltam, hadd menjenek el mellettem, megvárom Emőkét. De kénytelen voltam visszatérni a fához, s ott várakozni, mert a sok ló és sok ember minduntalan belén, ütkö­zött. A hangjáról ismertem meg Balassa testőrt. Ő is megállt a fa alatt és beszélgetett néhány társával. — A lovat — mondja, — nem kellett volna úgy hagyni. — Nem is hagyták, — felelt egy másik hang. — De úgy hagyták. Követ kellett volna rá tenni. A beszélgetésükből megértettem, hogy Attila lovát leszúrták a sírnál, s a koporsó mellé fektették. Ezt rendjén valónak ítéltem. Minden hunt így temetnek el. A lovat alája, a vitézt föléje. A lónak is van lelke. Éjfélkor mind a két lélek fölébred. A hun fölül a lovára és fölmegy a csillagok közé. De most már kellene jönni a szolgák hadának. Nézem, eről­tetem a szememet: nem látok egyet se. Már a királynék és király­fiak is jönnek vissza: a nők lóháton ülnek, s vezeti a lo/ukat egy­­egy csatlós. Aztán a főurakat is megismerem. És ekkor hallok erősebb hangokat, mint amilyen eddig kör­nyezett: veszekednek, disputáinak: — A kard Aladárt illeti! — Nem igaz: Csabát jelölte ki még életében! —Csaba gyerök még ! A hun népet gyerökre bízni nem ehet! — Ott a fővezér! S a szóváltás folyton ingerültebb. Százan és ezren ugyanezt beszélik. Órákig megy már a sokaság, de hol vannak a gyászi zsák­ba öltözött szolgák? Bizonyosan hátra maradtak, leghátra, mert ők rakták a falombot, virágot, koszorúkat a koporsóra. Várok. Már le is szálltam a fáról. A hold most búvik ki a fel­hők közül, de csak egy vékony sarló, alig sugároz világosságot. Egy-egy kard, egy-egy íjjcsúcs elcsillan mellettem. Némelyik arcot megismerem. Asszonyok is jönnek. Az egyiknek a gyermeke sír: — Kenyeret I Aztán egyszercsak vége ritkul a népnek. Már eléje megyek minden alaknak, amelyik gyalog jön s kö­rülbelül egyez Emőke alakjával. Hasztalan. Bizonyosan levetették a zsákot, rádobták a sírra a koszorúk és fáklyák közé, s Emőke a királynékhoz csatlakozott. Talán éjfél is volt, mikorra a szállásomra jutottam. Az emberek még nem feküdtek le. Egy-egy fáklya köré gyűlve, nagy lovas cso­portokban beszélgettek mindenfelé. Az arcok komorak. Egy helyen hegedősöket láttam, amint lóháton állva dalolták Attila vitézségét. Sokszor elmondott és hallott énekek voltak azok, de azon az éjen más érzéssel hallgatta a nép. Más helyen jósokat hallgattak, akik tűz mellett mondottak jö­vendőt. A paloták környékén is mind lóháton ült a nép, s dühösen vi­tatkoztak, hogy kit illet Attila trónusa? A paloták máskor ki voltak I világítva. Lámpás égett minden bejáratnál, minden közön és téren, s a testőrök fényes ruhája csillogott mindenfelé. Most a paloták koromsötétek. Miért sötétek a paloták? Máskor, ha főúr halt meg, nagy tor következett a temetés után. Azok, akik szerették a halottat, ott ül­tek a gyászoló családdal egy asztal körül és csöndes vacsoránál be­szélgették az elhúnyt érdemeit. Az asztalfőn egy szék üres volt és egy tányér elfoglalatlan. Az elhúnyt lelke ült ott: az övé volt az a teríték. Most Attila tiszteletére még nagyobb tornak kellett volna len­ni. Miért maradt el? Talán nem tudták: ki adja a tort? A nemzet adja? Attilának nem volt se helytartója, se kormánya. Ő maga volt minden. A család adja? A család félt a zavargástól. De nem is gondolt talán senki a torra. A csapás oly iszonyú volt, hogy mindenki elkábult belé. Attila trónja tátongó üresség. Ki elég nagy arra, hogy Attila kardját fölvegye? Ez a kérdés fog­lalta el mindenki lelkét, nem a tor. Én nagyon el voltam fáradva : bementem a palota mögé a szállásomra. A szobát üresen találtam. Máskor meglepett voina ez, most minden föl volt fordulva. Azt gondoltam, hogy a társaim is kint vannak a beszélő csoportokban. Hát csak lefeküdtem. Aludtam talán egy órát vagy kettőt. Az éj nem volt csendes. A folyosón emberek jöttek és mentek, dobogtak, beszéltek. Kívülről behangzott egy-egy kiáltás, vagy a lantos ének. Láttam, hogy nem lehet aludnom. Újra felöltöztem és kimen­tem. A téren az öreg Almád lantos énekelt. A kút-káván állva kiál­totta a verseit. Nagy sokaság hallgatta búsan. Amint kilépek a palotából Mácsába ütközöm. Rám mereszti a szemét, mint a kisértetlátó, s ahogy így rám mered, én is rábámulok, hogy mit akar? — Hát te itt vagy? — böffen rám végre. — Itt, — feleltem, a kérdésen csodálkozva. Valamit hebegett még, de más főurak érkeztek oda, s maguk­kal vonták. Csaba a király I — hangzott egy csoport ordítása a távolból. Én a lovamra ültem s a nép közé mentem. Hallgattam, amint Álmod énekelt: Tetemeit tettük hármas koporsóba. így vittük föld alá, föld alá, víz alá. Ijjak húrja pendül; nyílvesszők suhognak: Hű szolgáid ottan körüléd borulnak. E mondatra megáll bennem a szívverés is. Irgalom Istene, mi történt? Tisza árja indul lassú zuhogással. Elborítja a sírt csillogó hullámmal. Elalszik a fáklya, csillagok lehullnak, Kedves hű szolgáid körűled borulnak. Fekete sötétség hun nemzetre támad, Feketébb sötétség szívünkben a bánat. — Mit beszél ez a szolgákról? — hörgőm karon ragadva Sza­bolcsod aki mellettem áll. Az is meghökkenve néz rám, és csak egy perc múlva fele! : — Nem voltál ott? — Nem.-—Hát nem tudod, hogy megölték minden kedves szolgáját? — Akik a gyászi zsákban voltak? — Azokat hát. Én csak eltántorodtam, mint a fejbeütött. Nem tudom, mikor szálltam le a lovamról, ki mit beszélt hozzám, ki ment el mellettem, ki szólított meg, vagy ki lökött meg. Volt úgy, hogy leültem és Emőkét jajgattam, aztán megint tovább. A hajnal derengő fényé­ben ott találtam magamat a Tisza partján, ahová Attilát eltemették. Ültem és néztem gondolat nélkül, a megőrülés butaságával a sárgán hullámzó vízre. Amint ott ülök, egy kéz érinti meg a vállamat és szól egv sze­líd, bús női hang : — Zéta I Fölemeltem a szememet: Dsidsia állt mellettem sápadtan és szomorúan. —Mit akarsz? — kérdeztem elfásultan. — Menekülj, — mondotta. — A városban irtózatos a véreng­zés. Akkor eszmélkedek csak, hogy a távolból régóta hallatszó mo­rajlás olyan harci zaj, aminőt a katalauni mezőn hallottam. Dsidsia folytatta : — A nép két pártra szakadt! Egymást öli a hun a paloták kö­rül I Menekülj ebből a pokolból I S ahogy ezt mondta, rám nézett könnyes szemmel s aggodal­masan. Te áldott lélek, te női testben járó égi angyal I mindig mellet­tem lengett a te szárnyad, s mégis csak abban a pillanatban nyilt föl reád a szemem. Nem te vollál-e mindenkor az engem szerető, a hű, a miattam szenvedő, a nekem rendelt. És én mégsem láttalak. Az én szemem azon függött folyton, aki ott fekszik titkolt bálvá­nya mellett, a Tisza fenekén. Most látom csak őt, amikor már nem látom. Fölkeltem és megfogtam a leány kezét: — Dsidsia. — Parancsolj Zéta. — Velem jösz-e? — Ha megengeded, — felelte Dsidsia alázatosan. Csak egy pillantást vetettem vissza. A város égett. A királyi palota tornya sárgán izzott a bíborvörös lángtengerben. Mintha nyűgöt felől is hajnalodna. És elindultunk. Vége Közöljük olvasóinkkal, hogy regényünk befejezéséhez érkez­tünk. Gárdonyi örökszép története a hun nemzet nagyságáról, At­tila dicsőséges életéről és szomorú haláláról olvasóink körében a reméltnél is hatalmasabb érdeklődést keltett. Olyan olvasónk is volt, aki mór az utolsó folytatásokat nem bírta türelemmel és be­jött szerkesztőségünkbe a készülő befejezést elolvasni. Következő regényünk Mikszáth Kálmán híres műve : A Noszthy fiú esete Tóth Maryval. A regény azt a problémát írja le, miként illeszkedik bele a boldog békevilág magyar viszonyaiba a meg­gazdagodott öreg amerikás szépséges leánya.

Next

/
Oldalképek
Tartalom